Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-28 / 81. szám

DELMAGYARORSZAfi SZCOED. SseriteuMség: Somogyi ucca _ Szombat, 1936 március 28. ucca S, leielOBi 13>oe. .Nyomdai Low »._ <n fUIAr Upól ucca 1®. Teletöm 13-®«. - I&rlraU lUC leréíclm, Délmagyarontóa tee„ed. XII. évfolyam, 81. $Z. ELÖElZeTÉS J Havonta helyben 3.2U, vidéken e> Badapetlen 3.60, KUllüIdUn O 4ü pengd. — egy-és Mim ara hélküx­nap tO, voíAr- é» Ünnepnap Itt (111. Illr­delélek íelvélele larllft szerint. Megje­lenik héllft kivételével napo'<tn re<jcjel. Kultura a vidéken Ami panasz vagy feljajdulás ti fog ezekből a sorokból zengeni, az nem Hóman Bálint kultúrpolitikájának a hiányosságai felé akar­ja a figyelmet terelni. Hóman kultúrpolitiká­jának az ország szempontjából nincsenek más hiányosságai, mint amelyek ott éktelen­kedtek hatvanhét óta minden magyar kul­tuszminiszter kultúrpolitikáján. Ami pedig a személyi vonatkozásokat illeti, nemrég még hordoznatott haragot a szivében Szeged iránt a kultura legfőbb őre. A je­lek szerint ez a harag mostanában megenyhült. Az utolsó évek legna­gyobb építkezését a kultuszminisztérium vé­geztette Szegeden. Arányaihoz és jelentősé­géhez mérten elenyésző összeg az az ötezer pengő, amellyel a tavalyi szabadtéri játékot a kultuszmini sztérium támogatta. De mikor és hol burjánozott fel vidéken kultur­mozgalom, amely az elismerés ilyen kézzel­fogható jeleiben részesült volna? Klebelsberg Kuno halhatatlan tehetsége leg­szebb virágait esetleg még ki sem hajtotta s ki vállalkoznék arra, hogy csak a körvonalait is megrajzolja annak a ragyogó képnek, amely nagyszerű szellemű munkája nyomán, ha beteljesedhetett volna, a magyar kultura részére kirajzolódott volna. De állnak egye­temei. Ötezer uj elemi iskolája gyors iram­ban segít csökkenteni az analfabetizmust. Középiskolai és testnevelési reformja hala­dást hirdet az élet uj követelményeinek meg­értése felé és gazdasági iskolái — ezek az uj típusok — a borházak csalóka délibábja helyett a tudás masszív erejével vitték közel a kulturát a gazdatársadalomhoz. De ezt a koncepciót, amely kulturális kerületekre akarta osztani az országot s e kerületek ré­vén akarta elérni, ho&y az egész orszá­g é legyen, ami ma egy városé, nem tud­ta megvalósítani. Az az elgondolás, hogy a Nemzeti Szín­ház és az Operaház amellett, hogy a magyar kultura állami reprezentánsai, a legközvetle­nebb szolgálatot mégis Budapestnek teszik, illő tehát, hogy Budapest hozzájáruljon fen­tartásukhoz, az egész ország egységes kultú­ráját az egyenlő elbánás elve alapján szol­gáló kultúrpolitikával lekerült a napirendről. Pedig a vidéki színészet milyen pompázó építményét lehetne felépíteni, ha a Budapest érdekeit is szolgáló állami színházak fentar­tásához Budapest is hozzájárulna s az ilyen módon felszabaduló pénzt a kultusztárca az egyetemi városok színészetének fejlesztésére fordítaná. Ehelyett kap a vidék vidéki irá­nyító körök tudta és hozzájárulása nélkül operastagionet. Eldöntésre vár, hogy a stag­dionét a vidék kérte-e vagy az engedélyes s a vidéknek van-e rá szüksége, vagy az az engedélyesnek. Szeged egykor való színigazgatója, aki azóta az örökkévalóságba költözött, arról küldött fölterjesztést a kultuszminiszternek, hogy Szegeden nincs talaja a komoly zené­nek. Palágyi Lajos, akinek a nevét szintén a Nemzeti Színház halottainak a listáján őr­zik, a városnak az operaelőadásokhoz való ragaszkodása miatt adta vissza a szerződé­sét. Andor Zsigmond operabemutatót rende­zett. Utódai operaelőadások cimén kaptak szubvenciót. Sziklai, aki közismert gavallér, vállalta az operát de a vele iáró szubvenciót nem. Ettől mindig Jó operaelőadást ren­dezhetne. Radnainak voltak tervei a vidéki operával, de — sajnos — nem valósított meg belőlük semmit. Az lenne helyes, ha most Szegednek lennének tervei a szegedi operával kapcsol atosan. A szegedi muzeum Szeged erejéből épült és fejlődött és mert Szegednek évek óta nincs pénze, a s z e g e d i muzeum képte­len méltóan elhelyezni világhírű ásatási anya­kát, nem tudja néprajzi muzeuma alapjait megvetni és gazdag képtári anyaga részére a városháza hivatalszobáiban tudja kijelölni a legjobb helyet. De muzeuma padlásán is el­sőrangú festmények várnak világosságra. A szegedi zeneiskolát Szeged tartja fenn Szegedi középiskolák fenntartásának gond­ját se veszi le vállairól a kultusztárca, amely intézmények, intézkedések és támogatások nélkül hagyja magára az egész szegedi zeneéletet. S mikor olyan intézkedésről ka­punk hirt, mint amilyen most az opera stag­gioneről érkezett, fejlődésre szomjasan gon­dolunk Budapestre, a Hold-uccára s a v i­d é k r e, mely elsősorban az ország presztízse és lakóinak lelki életstandardja érdekében szorulna felkarolásra, megismerésre, megér­tésre és fejlesztésre. Tíz nap múlva összeül a három locarnól hatalom vezérkara 31-ére várfák a német kormány válaszát — Ribben~ trop visszarepült Londonból Berlinbe Paris, március 27. Az egész világsajtó élén­ken kommentálja Edennek az angol alsóház­ban elmondott nagy beszédét. A francia sajtó általában kedvezően fogadta az angol külügy­miniszter kijelentéseit; azt írják, hogy nem vártak ilyen bátor beszédet. A közvélemény teljesen a külügyminiszter beszédének hatása alatt állott, ugyanekkor azonban pénteken dél­ben nagyfontosságú tárgyalások kezdődtek Pá­risban. Az antfol, francia, belga vezérkar tanácskozása London, március 27. Az angol, francia és belga vezérkar közötti megbeszélések, melyek­ről a március 19-i javaslatokban volt sző, va­lószínűleg 10 nap múlva megkezdődnek. Ribbentrop és a német küldöttség tag­jai pénteken délután 4 órakor repülőgépen a croydoni repülőtérről visszautaztak Berlinbe. Eden külügyminiszter délután fogadta a francia nagykövetet, akit tájékoztatott Ribben­trop német megbízottal folytatott tanácskozá­sáról. Ugy tudják, hogy a külügyminiszter kö­zölte a nagykövettel Ribbentrop kifogásait a vezérkarok tárgyalásai ellen. Arra számítanak, hogy Ribbentrop ked­den visszatér Londonba és az angol kormány­nak átadja a német ellen javaslatokat, amelye­ket a német kormány legutóbbi nyilatkozatá­ban jelzett. Életbelépett a francia­szovjet egyezmény Paris, március 27. Flandin francia kül­ügyminiszter és L i t v i n o v szovjet külügyi népbiztos délután kicserélték a francia—szov­jet kölcsönös segélynyújtási egyezmény meg­erősítését célzó igazoló okmányt. Az egyezmény tehát a mai napon életbelépett. Hitler: „Mindenki számára a meoériés lehetőségéi Essen, március 27. Hitler pénteken mond­ta el utolsó választási beszédét, amelyet az ösz­szes rádióállomás közvetített. A gyűlést Göb­b e 1 s vezette be, aki beszédében a következő­ket mondotta: — Elérkezett a választási küzdelem döntő pillanata. A Krupp-müvek hatalmas csarno­kában a Vezér szól ma a birodalmi fegyver­gyárak munkásaihoz és katonáihoz. Amikor a Vezér 1935. március 16-án helyreállította a véderő szabadságát, u j korszak nyilt meg az itteni fegyvergyár számára is. Az elhagyott he­lyiségekbe uj élet költözött, azok a munkások, akik a német katona számára késíitik a fegy­vereket és maguk is őrködnek a birodalom biztonsága felett, legjobban tudják megbecsül­€€ ni annak az elhatározásnak értékét, melyet a Vezér március 7-én kihirdetett. Hitler beszédében kijelentette, hogy nem akar vi­szályt más népekkel, ellenkezőleg, amint benn az országban, ugyanugy a külföldön mindenki számára hasznos megértés lehetőségét keres­sük. Amint benn az országban, ugyanugy a külföldön is helytelennek tartom az olyan közeledést, amely azt tűzi ki előfeltételül, hogy az egyik hatalom a másiknak a nyakára hág­jon. Amint benn az országban, ugyanugy a külföldön sem fogok gyáván megalázkodni és nem akarom, hogy az ilyen nagy nép, mint a miénk, másodrangú hatalomnak számítson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom