Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-15 / 65. szám

D ff I MAGYARORSZÁG 1936 márdus 15: EZUSTROKA nagy választékban igen olcsó áron ROSMANNAL me;^ a kérdésre a legtalálóbb választ a következő indítván} ban: — Ha tudni akarja a kormány, hogy mit akar­nak a papriká.-ok, akkor szamztassn meg őket. Ne a piacon, vagy gyűlésen, ahol egymás szeme előtt vaunak, hanem küldjrnrk mindegyiknek egy kérdőivel. Arra majd ráii^ k, minden erőszak és rábeszélés nélkül, hogy mit akarunk. A válasz* borítékba zárva szedjék össze és a minisztérium­ban bontsák fel. Fogadok, hogy az eredményt nem teszik majd ki az ő ujságjukba... A gondolat nem rossz. Népszavazás döntse el a paprika sorsátI A felvidéki paprika Srsek újvári híresztelések a szegedi termelés múltjáról (A Délmagyarország munkatársától.) Be­rámolt a Délmagyarország arról, hogy Szlo­venszkóban az utóbbi időben hatalmas terüle­teket vetettek be paprikával. Egy hozzánk ér­kezett statisztika szerint ezidőszerint már 2000 katasztrális holdon termelnek a Felvi­Vf-rn paprikát. Alkalmunk volt beszélni egy kereskedővel, aki most érkezett haza Érsekújvárról Szeged­re. Megtudhattuk a kereskedő elbeszéléséből, hogy az utóbbi időben már a legszéle^'' ütegek figyelmét is felkeltette a szlovenszkói pnnrika­tcnnelés. Érsekújvár környékén fekvő falvak­ban azelőtt mindenfelé gabonát termeltek, ma pedig már paprikával beilltetett hosszú ágya­kt láthatunk, mintha éppen a szegedi határ­it; járnánk. Szlovenszkó legujahh iparága: a paprikaipar. A papriknmalmok egész sora mű­ködik már Érsekújvár környékén. Ezek kö­zül a legmodernebbül a Smigura testvérek hu* •nnfikus paprikamalma van berendezve. A kereskedő elbeszélése szerint Felvidéken italában az a hir van elterjedve, hogy tulaj­donképen a Smigura testvérek egyik ő*o volt TZ. aki Szegeden meghonosította a paprika ter­melését. A Smigura fivérek ogvik nagyapja — az erősen propagált hírek szerint — még a ni :lt évszázad elején költözött Szegedre és több más szlovákkal együtt a nedvdús, kitű­nő szegedi feketeföldön próbálkozott először paprikaültetvényekkel. A Smiguráék őséről szóTó hirt már nemcsak Nagyobb fexfilcjyár Zeugszövetek eladásában jártas helyi kéovíselö ajánlatát, foglalkozás megjelölésével „Zeug 418- jeligére BLOCK NFR hirde­tőjébe, Budapest, Városház u. 10. kéri. Mai aiánlalunk! Háztartási kosziét QO ff ro'í, Rzométlap&t ésruh&seprö ecyütt "" Fali toalettpapirtarfó ifi ff Fanyelű fogkefe 4| f 3 soros 1 drb ® • Csokoládés dessert Oi ff 10 deka •• Gömbölyű c pöfüző 4Q ff 60 cm-es fekete v. barna színben 3p4r Fehér csomagolópapír 24 f. Holnap Ismét más cikkeket hirdet ink! FldYEUE HOLNAPI HIR ESTESÜNKET I PÁRISI NBGY ÁRUHOZ RT. SMOID. CSEKONICS és KISS UCCB SAROK az érdekeltek terjesztik eléggé átlátszó cél­zattal, hanem ujabban mindgyakrabban feltü­n;' ennek hire a felvidéki újságokban is, sőt a napokban még a Magyar Újság, amely Ér­sekújváron jelenik meg, nagy cikkben számol be arról, hogy a morvaországi szlovákok ta­nították meg a szegedieket a paprika termesz­tésére és a szlovenszkói paprika minőségileg veteksziH a világhíres szegedi édespapriká­val is. így írnak a szlovenszkói lapok, nyilván­valóan azzal a célzattab hogy a magyar pap­rika világhírnevét aláássák és a felviléki pap­rikának elősegítsék a konkurrenciáját. A sze­gedi paprikatermelést és kereskedelmet ta­gadhatalanul súlyosan érinti a Szlovenszkóban meghonosított, paprikatermelés, mert Szegedről évenkint 40—50 vagon paprikát exportáltak Csehszlovákiába és ez az export most már a tizedrészét sem éri el. méVu8; PHILIPS és TELEFUNKEN rádióknak idén megjeleni leg- AQ MAiiflAÁpft hap" ujabb 2x1 tipusa részletre 70 pCllSWCn haló |%E| ITC^LJ m DCnT rádió és Ylllamossáai vállalatánál DcUTjVn ALDCKI Kárász ucca 7. - Telelőn 18-71. Diftalan bemutalás — Csakis vil&gni&rkás rádiót vásárolfon no Iszap Az ég reménytelen volt. Már napok óta esett. Nem tudom, az elmúlt telet siralta-e az idő, mely csak vendégként látogatott hozzánk; vagy a közelgő tavaszért könnyezett. Mér tűrhetetlen lett a helyzet. Rokonaim unszo­lására a fürdőbe indultam iszappakolásra. Vékony, jómodoru nő vett kezelése alá. Halk só­hajokkal pakolta be a lábam. Mozdulatai olyan jólesőn, hódolatnak véve félelmemet, egy sóhaj után, szerény, szelíd hangon folytatta; — Mindenkinek meg kell szenvedni a gonosz­ságáért, ha visszaél a hatalommal, amit az egek reá ruháztak. És ahogy a jó elnyeri a jutalmát, a bün elnyeri a büntetését. így jártam ém is. Ezért kell robotolnom reggeltől napestig. Pedig tessék elhinni, nincs a napnak egyetlen órája, hogy fe­lejteni tudnám, mi voltam valaha. Az a nagyúri kényelem, amely körülvett, a drágaságok, ék­előkelőek voltak, hogy szinte szégyenkezve nyuj- ; szerek, a jólétnek olyan foka, amüyenről a nagy­tottam át a másik lábomat is, de sóhajtásai okát j ságos asszony még csak álmodni sem tud... D« ha a szamárnak jó dolga van, a jégre megy tán­colni ... Hát ez egy cseppet sem volt előkelő kijelentés és majdnem elnevettem magam. Az exmaharád­zsáná folytatta élményeinek elbeszélését: — Egyszer gyilkoltam kérem. Egy rabszol­gámnak a gyermekét fojtottam meg, mert azt hittem, a maharádzsa a gyermek apja. Később ugyan kisült, hogy csalódtam, de a gyermeket nem lehetett többé feltámasztani. Ez beteWzt« összes gonoszságaimat. A csuda tudja, hogy ta­lálhattam élvezetet a kegyetlenkedésekben, de annyi bizonyos, hogy valamennyire megszédültem ezután az eset után. Talán a megbánás és lelki­ismeretfurdalás okozta korai halálomat, ám ej mégsem mentesített a mostani vezeklésem alól. A mostani uram az a rabszolgám, akinek a gyer» mekét az előbbi életemben megfojtottam... Egy ilyen közönséges ember mellett kell ezt az élet«, rnet végigélnem ... Hiába, ez az én büntetéseim.., Csak legalább tudnám, meddig kell még szenved« nem. De igy ni, már a karok is be vannak pakol* va. Tessék nyugodtan feküdni, idejében visszajö­vök, — azzal már rám Is csukta az ajtót. Kelle­metlen érzésekkel, némi szivdobogással, mint a forró iszap nagyban fokozott, magamra marad­tam. Alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a sártól és a maharádzsámtól. Féltem, hogy múltja dicsőségébe annyira beleéli magát, hogy elfeled­kezik létezésemről. De minden rossz véget ér egyszer és ő idejében vissza jött. Hallgatagon, osak mélyéket sóhajtva, mártir arccal pakolta ki, kifőtt tagjaim. Ugy lát­szik, nem tartotta érdemesnek reám több szót pa­zárolni. Már hazafelé tartottam, még mindig elbeszélé­se hatása alatt, mikor eszembe jutott; hogy az a szerencsétlen rabszolga, a mostani ura, mit véíhe­telt az elmúlt életében? hogy a mostani életében az én maharádzsóném férjeként kell vezekelnie. Nem mentem vissza, mert nem mertem tőla megkérdezni. Sz. Raffinger Irén. nem mertem megkérdezni, pedig ugyancsak fur­dalt már a kíváncsiság. Kisvártatva megszólalt, miután hiába várta, hogy melankóilkus, lemondó hangulatáért kérdést intézzek hozzá: — Szomorú ez az idő. Sokaknak igen nagy szenvedéseket okoz, de mi ez mind ahhoz képost, — és itt legyintett egyet a kezével —, amit én nap-nap után átélek. Meg akartam kérdezni a bajt, amiben szenved, de oly serényen sürgölődött körülöttem, hogy valami lelki motívumra kellett gondolnom, ezért tanácstalanul, kérdés nélkül néztem rá. Kissé csalódott volt, hogy nem zaklattam kér­déseimmel és kiesett előkelő gesztusából, inge­rülten csavargatta fájós lábamat. Felszisszentem. — Ah, bocsánat! — vált ismét simulékonnyá, — de ha az ember a múltra gondol, önkénytelenül idegesebb lesz. — Talán ilyenkor nem kell a múltra gondol­ni! — feleltem ingerülten a fájdalmak miait. — Igaza van a nagyságos asszonynak, — fe­lelte — de hiába, én abban a másik világban élek most is. Olyan vagyok, mint a gép. Teljesítem itt a fürdőben a kötelességem, de nem tudom elfe­lejteni, hogy valaha miaharádzsáné voltam... — Mi volt kérem? — kérdez'em kissé ijedten és szörnyen fel voltam háborodva, hogy a fürdő engem és hozzám hasonló betegeket, igy bepak­kolva, kiszolgáltat neki — Nem ebben az életben — felelte megnyug­tatóan —, hanem az előbbi élelem folyamán, egy maharádzsámak voltam a rettegett felesége. Egy szemöldök intésem elegendő volt, hogy egy ember az életét veszítse... És veszedelmesen kezdte föl-le rángatni a szemöldökét. — No, alighanem, hogy ez a mániád, most az én életem követeli áldozatul, ha benne felejtesz ebben a sáros slamasztikában — gondoltam meg­hökkenve Szemeim kiss-é ijedten merülhettek el, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom