Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-15 / 65. szám

DMGYARORSZAG Bw———MT—(—IMMIIMI «IHMW i • i MI N in IMI—ITT-«W JM¿IRA—WM^^——M—TS^H^KK^— SZEGED. Sxerlce»itős«g: Somogyi ucca VacávnAn 4QTC m&p/iine K ELÖEIZETES: HAVODIB teeiyben 3.x«, 22.1. em. Telelőn: 23-33.-Kladonlvatal, ¥0901000, líjO 01(11 CillS 13. vldélcen É» BudapeHen 3.60, KUliOldün külctUnkOnyvlAr él Jegyiroda: Aradi ' __ ..»»- ft 4U psngft. - Egyei »Am Ara hítKS» ucca f*. Telelőn: 13-00. - Nyomda: Lów Ara 16 fillér nap ÍO, vatAr- é» Ünnepnap 10 tilt. lllrLlpOl ucca t«. Telelőn: 13-00. - 1 ávlrall VII * - - —• delétek (elvétele larlla szerint. Megfee» levélclmi DélmagyarorizAa. Szeaed. AH. CVlOiyaiH, Oj. sZ. le 'iu héif'» • n->no nr reonel II »mosti Március« A kor irodalma a leleplező életrajzok divatját hozta. Az érdeklődós elfordul az eseményektől e a személyek felé fordul. A történelmi drámák cselekményeinél a színpadi szereplők kezdik jobban érdekelni a tömeget. S ki tudja most eldönteni, hogy az írók teremtették-e meg ezt a divatot, vagy nem tettek márt, mint hogy szolgálatába állottak a parancsoló é6 követelő közönségnek. Sem a tekintély vértje, sem a legenda hermelinje nem védi már a történelem hőseit. A közönség érdeklődése közönségessé vált s hálóingbe akarja látni a szobrok modeljeit. Borostyánkoszoru ne takarja el a fej kopaszságát, tömjén ne kiabálja tul a hálószobák szagát s szépségflastromok ne födjék el a beteg vér virágait. Jönnek a történelem temetőjének exhumálói s kiássák a halhatatlanok testét is. Most már tudjuk, hogy Kossuth L- jósnak miért kellett elhagyni ősi vármegyéjét 6 tudjuk azt is, hogy váltókon nyargalásai milyen bonyodalmakat okoztak fiatal életében, tudjuk a legnagyobb magyar emberi életének eötét foltjait s hogy hazája sorsa Karolin sorsával versengve taszították a kétségbeesés poklába vívódó lelkét, tudjuk, hogy az Akadémia alapításának gondolata milyen hatások alatt keletkezett rögtönzés volt. Pontosan ki tudjuk számítani, hogy Liszt Ferenc gyermekei vérében mennyi volt a zsidóvér, — talapzatok inognak s összeomlanak a falak, melyeket a kegyelet Potemkin-kulisszáiként emeltek irgalmas lélekkel, de az igazsággal dacolva a tények és valóságok elé. csak a történelem eseményeit vesszük még ma is körül illúziók görögtüzével s burkoljuk be hazug szavak értelemtorzitó, félrebeszélő jelentésébe. Ha meg lehet már írni Kossuth Lajos igaz élettörténetét, s ha elébünk lehet már állítani Széchenyi István emberi alakját, miért nem írják már meg egyszer az igazi március történetét is? Ha a Széchenyi-nemzetség összejön, hogy tiltakozzon egy írói alkotás ellen, amelyik — ők mondják, — kegyétlenül tárja fel a nagy előd életének lapjait, miért nem jön össze a márciust nemzetség is, hogy tiltakozzon harsogó szóval és legyürhetetlen erővel — ahogy Ady Endre irta, — ,.március kofái"nak történelmi közokirathamisítása ellen? Mi lenne ma a negyvennyolcas márciusi ifjúsággal, ha nem ugyanazokkal az eszközökkel, de ugyanazokért a célokért szállnának harcba? S mi lenne ma azokkal is, akik nem a megbocsáttató idézetben, de a maguk követeléseként mernének hangot adni az igazi márciusi követeléseknek? A magyar március. mint sorstestvére a történelem világtalan napjaiban: októher hatodika, addig volt kitagadott, míg ünnepeltté nem vált, — de mennyivel igazabbak voltak ki tagadottságukban! A történelem mezítelen testének valóságát hurcolták addig, amig a nemzeti jelszavak óvatos duhajai féltek szállást adni nekik s amikor azután leültették őket az asztalfőre, mindent mondtak rájuk, csak igazat nem. A történelem generációnkint változik s minden nemzedék a maga igazának igazolását keresi a történelem múltjában és tanulságaiban. Volt egy nemzedék, amelyik összn-ombolta a rab nyomdagépeket, hogy életet biztosítson a „szabad sajtó első terméké"-nek e most azok akarják ünnepelni ezt a nemzedéket, akik a s/abad nyomdagépeket azért akarják összerombolni, hogy ócskavassá nemesitsék a gondolat terjesztésének eszközeit. A márciusi forradalom — forradalom volt, a bilincsekbe vert gondolata lázadása, a fmneia forradalom hullámverése a magyar partokon, a fiataitóg fölkelése volt a reformer és konzervatív ö#gek tétovázó kényelme ellen, az ln»k szabadságtinnepe volt manifesztáció a politikusok ellen, akik szabadságot adni vagy kiharcolni nem tudtak — s most azok ünneplik, akik ellen fordult, azok lettek a mai márciusi ünnepségek diszszónokai, akik ugyanazt hiszik, ugyanazt vallják s ugyanazért harcolnak, ami ellen a márciusi ifjúság a szabadságnak ezt a szent ünnepét improvizálta. Csudálatos és megfoghatatlan volna ez a jelenség, ha nem láttuk volna már mását annak, hogy a politika urai milyen példátlan találékonysággal és edzettséggel folytatnak kisajátítási eljárást a nemzeti mult hagyományai, ünnepeinek áhítata s köznapjainak verejtéke ellen. A mai politika annak folytatása, amit a magyai március ledöntött, a mai politika azon fáradozik, hogy lebontsa azt, amit március megteremtett s felépítse, amit március lebontott. S ennek a politikának magasztaléi állnak oda a magyar március ünneplésére. Ezek a „mosti márciusok". A márciusi e«z mék pilátusai az év háromszázhatvannégy napján megkorbácsolják 6 nehéz kereszttel félvérzik a szabadság megváltó testét, de a három százhatvanötödik napon díszruhát vesznek fel és szónokolnak. „Zászlózott, híres, nagy cél jait az Ember gúnnyal megtagadja., rettenetei a mosti március" — dadogta Ady s dadogjuk utána mindaddig, amig a magyar sors kórusán nem zenghet fel a szabadság himnuszának szárnyaló uniszonó-ja. London ismét meghívta Németországot A Népszövetség drámai ülése után enyhüli a feszültség — Németország eleget tesz a második felszólításnak ? A locarnói hatalmak megváriák a Tanács hétfői döntését — Békülékenyebb hangulat Párisban, módosító lépések Berlinben London, március 14. A világ nyilvánossága feszült várakozással nézett a szombati londoni tanácskozás elé. A tanácskozásra a világ minden részéről összegyülekeztek az újságírók; 400 hírlapíró várta, hogy milyen határozatot hoznak az ülésen. A tanácskozást a Saint James-palota tróntermében tartották meg. Az ólomszürke londoni égbolt komoran né! zett ¡e a hatalmas tömegre, amely a kora dél| előtti órákban a Saint James-palota főkapuja i előtt szorongott. A nemzetközi sajtó képviselőinek csak elenyésző csekély része fért el az ülésteremben. A tanácsasztal túlsó végén üres szék volt Németország képviselője részére. A nyilvános ülés háromnegyed 11 órakor kezdődött. Bruce elnök rövid beszédben megnyitotta a Tanács rendkívüli ülésszakái és felkérte Eden külügyminisztert, hogy tolmácsolja VIII. Edward királynak a tanács mélységes háláját, hogy a Saint James-palotát a Tanács rendelkezésére bocsátotta. Ezután Eden külügyin i niszfer ezeket mondotta: — Nézetem szerint világos és kétségbevonhatatlan módon megsértették a versaillesi szerződésnek a kalonamentes körzetre vonatkozó rendelkezéseit és a locarnói szerződést. Hozzátette még, hogy később még egyéb mondanivalója is lesz, de egyelőre átadja a szót a francia külügyminiszternek. Flandin francia külügyminiszter ezután a következő nyilatkozatot lette: — Mindenki ismeri azokat a tényeket, amelyek a Népszövetségi Tanács rendkívüli ülésszakának egybehivását szükségessé tették. Éppen ezért fölösleges, hogy hoszasabban foglalkozzam velük. Amikor a francia korinánv a tényeket a Tanács elé terjesztette és bejelentette a locarnói szerződés megsértését, ezzel nemannyira jogot gyakorolt, mint inkább kötelességet teljesített. Franciaország bizik abban, hogy a locarnói szerződés szavatos, kezes hatalmai tel jesitik azt a kötelezettségüket, amely rá juk hárul. Németország kezdeményezésének igazolásául azt mondja, hogy a francia kamara jóváhagyta a francia—szovjet szerződést, amelyet hal hónappal korábban kötöttek meg és amelynek ügyében mult év májusában jegyzékváltás volt Franciaország és a locarnói szerződést aláíró hatalmai között. — Németország ijem válaszolt semmit sem a jogi érvekre. Semmi kétség már nem fér hozzá, hogy Németország elhatározását már jóval előbb előkészítette és indító okai nem voltak egvebek ürügyeknél. — Arra kérem a Tanácsot, állapítsa meg hogv Németország megszegte a versaillesi szerződés 43., 44. cikkelyét. E bejelentéssel voltam bátor a hatalmaknak módot adni arra. hogy teljesítsék a támogatásra vonatkozó kötelezettségüket. A Tanácsnak pedig meg kell vizsgálnia, hogyan tudná maga támogatni a szavatos államok fellépését a Népszövetség tagjaihoz intézendő ajánlások utján. Flandin után Van Zeeland belga miniszterelnök szólalt fel: — Csak arra szorítkozom — mondotta —, hogy a szóhanforgó kérdésnek országomat különösen érdeklő vonatkozásait ismertessem A Rajna-vidék katonaságtól való mentessége biztonsági rendszerünk egyik leglénvegesebb eleme