Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)

1936-03-01 / 53. szám

D£LM AGYARORSZÁG SZEGED. Szerke*z<Ot«g: Somogyi ucca 22. L rm. Telelőn: 23-33.-Kiadóhlvnlnl, kOlctOnkOnyvt&r 6t 1eg;lrodo i Aradi ucca 5». Telefon: 13-06. - Nyomda: LOw Upól ucca 10. Teleion: 13-06. - Iáviratl e» levélcím: DélmaavarorMáx Szeacd. Beiktatás után A főispáni installáció zajos külsőségei és néma lényege halmazából egy ténynek megál­lapításával kezdjük meg észrevételeinket. Az utolsó években tradícióvá vált jogos elégült­séggel állapítani meg azt a harmóniát, azt a munkafegyelmet, a város szolgálatának pár­tok fölé emelt érdekét, ami köszöntő szavak­ban és programos kijelentésekben fényt kapott és újra súlyt nyert ezen a fényes külsőségek kőzött lezajlott főispáni installáción. S minél jobban nyugtalanítanak bennünket az orszá­gos politika jelenségei 6 minél több alkalom van látni azt, hogy a nemzeti egység gondo­latát a Nemzeti Egység bizonyára jószándék­kal, de sokszor ellenkező eredményt érve el tudja csak 8zolgálni, annál jogosultabb önér­zettel s annál nagyobb megnyugvással állapít­hatjuk meg e ismételhetjük el, hogy a mi kis patriánkban példátadóan tudjuk a közérde­ket szolgálni s példátadóan tudjuk a pártos­kodás baktériumait távoltar tani a közérdek műhelyétől. S jól esett hallani az uj főispán szavait, melyek nemcsak hogy nem fenyeget­ték meg ezt a harmóniát fölbomlással, ellen­kezőleg, megnyugtatóan hatottak azokra, akik egy uj politikai felfogástól, uj szellem­től, a pártszolgálat eltérő értelmezésétől en­nek az állapotnak megszüntetését várhatták. A „szegedi szellem" elvégezte első felada­tát, napok alatt olvasztotta magába, ha elté­rő volt s erősítette meg, ha azonos volt, azt a meggyőződést és azt az eltökéltséget, ame­lyik egyrészt a közigazgatás ellenőrzésével, másrészt a legnagyobb politikai párt irányítá­sával a városi közélet vezető részesévé válik. Ennek a harmonikus, pártérdekek fölé emelt b pártelfogultságoktól árvédett munkának alapja: az önkormányzat tisztelete. S ebben a vonatkozásban újra csak elismeréssel kell fogadni a város uj főispánjának kijelentéseit. A város főispánja programbeszédében nem egyszer emiitette az önkormányzat tisztele­tét, az önkormányzati jogkör érintetlenségét s azt, hogy ebben a városban elevenen lilktetö az önkormányzati élet. A jogok igv válnak élővé, a holt betűkből igv lesz eleven élet e az önkormányzat tiszteletén igv épül fel a. mun­kában versengő közélet. Ha a politikai pár­tok a — meg kell mondanunk, hogy a több­ségi párté e tekintetben az érdem nagy része, de ugyanakkora része a felelősségnek is, — az önkormányzati jogok tisztelete nélkül ke­resnék a politikai harc sikerét s ha többre becsülnének efemer eredményeket, mint az év­százados önkormányzati jognak és önkor­mányzati életnek tradícióit, a polgárság ön­rendelkezési jogának területét s a közéletnek azt a niylvánosságát, amelyik az értéket a salaktól elválasztja s amelyik biztonságos vé­delmet nyújt minden visszaéléssel szemben, akár a vagyon utáni vágynak, akár a, hata­lomnak elkapat ott sága fenyegetné is a pol­gári rendet s a közéleti erkölcs uralmát, — nem lenne fundamentuma, nem volna bázisa, nem volna levegője a közélet, harmóniájának. Aki ma főispáni székbe beül, kettős feladat­ra vállalkozik. Vállalkozik egy törvényható­ság kormányzatára e egy pártszervezet veze­tésére. Természetesen nem közömbös szá­munkra az, hogy az egységes párt szegedi szervezetének elnökét milyen felfogás, milyen szellem, milyen tempódiktálás jellemzi, de — nem tartanánk ildomosnak, ha. most ebben a bennünket közvetlenül, de nem közelről ér­Vasárnap, 1936 március 1. Ara 16 fillér XII. évfolyam, 53. sz. deklő kérdésben hallatnánk felfogásunkat. Mi most csak azzal kivánunk foglalkozni, amit az uj főispán — főispáni teendőiről vallott s azokról a kötelességekről, melyeket, maga elé állított. S amikor azt hallottuk, hogy a város uj főispánja nemcsak, hogy megbolygatni nem, de megszilárdítani s tovább fejleszteni kívánja, azt a békés együttműködést, ami a szegedi közélet felelősséget érző vezetőit ós tagjait hasznos és termékeny munkaközösség­be fűzi össze, ha azt halljuk, hogy az uj főis­pán elismeréssel emlékezik meg a szegedi ön­kormányzat elevenen lüktető szelleméről s en­nek az önkormányzatnak tisztelői és védel­mezői közé sorozza magát, ha azt halljuk, hogy a társadalmi béke, a felekezetek közötti egyenjogúság és harmónia védőjeként áll a város társadalma elé, akkor nem hizelgésként, de kötelességszerűen, nem magasztaló szavak tömjénjével, de elismerve a program jószán­dékát és nemességét, fejezzük ki a város el­lenzéki polgársága nevében is őszinte meg­nyugvásunkat. Tokió, február 29- A japán katonai puccs hosz­szas alkudozások és harook után szombaton véget ért. A lázadók csapata azokat a helyeket, ahová befészkeltek magukat, elhagyták és visszamentek' a kaszárnyákba. A helyőrség parancsnoka szom­baton parancsot adott a hadügyminisztérium és a főposta épületének ágyúzására. Előzőleg azon­ban felszólították a lázadókat, hogy vonuljanak be a laktanyába. A zendülők tisztjeik vezetésével erre kivonultak az nccára, majd rendben elfog-> Hogyan adlak meg Tokió, február 29. A szombaton délután ki­adott hivatalos jelentós a hosszas huza-vonát és tárgyalásokat azzal magyarázza, hogy el olcartak kerülni minden vérontást. A hadsereg vezetői — mondja a jelentés — atyai türelemmel, méltóság­teljes magatartással kitartottak. A lázadók ma­guk is rendes magatartást tanúsítottak ós egyszer sem próbáltak kitörni elfoglalt körzetükből és kevéssel azután megadták magukat, hogy Kasii tábornok, Tokió katonai parancsnoka rádióüze­netében bejelentette, hogy a lázadókat, he kell, erőszakkal is megadásra kényszeríti. A kormány még egy utolsó kísérletet lett a lá­zadók észre térítésére. Repülőgépekről és tankok-' ról röpcédulákat, dobtak a lázadók közé, melye­ken a következő szöveg volt: »Térjetek vissza laktanyáitokba és megbocsá­tunk, tanúsítsatok ellenállást és agyonlövetünk mindenkit.« Ennek megvolt a hatása. A lázadók első csa­patai keleti időszámítás szerint délelőtt 10 óra­kor elhagyták a miniszterelnökség palotáját, a Szanna-na'olát és az Egyesült Áliaiiuk na;.,.\ követ­ELÖElZETÉS: Bavonla helyben 3.ZO, vidéken e* Budapesten 3.60, kUUUldOa 6 4tl pengő. - Egyes izAm Ara hélKö» nap ÍO, vatAr- é> Ünnepnap Itt OU. Hir­detések lei-vétele larllíi szertalt. Meglő len 11c hél(« Hlvéielével nnponla reggel A szeretetről s az egymás megbecsüléséről is voltak szerencsésen megfogalmazott szavai a főispáni székfoglalónak. Az egymás megbe­csülése az egymás meggyőződésének, hitének, felfogásának, önzetlen érdekvédelmének meg­becsülését is jelenti. Az egymás megbecsülése jelenti azt is, hogy senki nem lehet jogfosz­tott, üldözött, vagy másodrendű állampolgár csak azért, mert jószándékkal ós becsületei igyekvéssel, de más uton és más eszközökkel kivánja a nemzeti közösség érdekeit szolgál­ni. Lehetünk kormánytámogatók lehetünk ellenzékiek, — a nemzeti közösség részesei s a nemzet sorsának hordozói vagyunk egy­formán. Csak gyilkos szándék akarhat ártani annak a közösségnek, amelyiknek maga is ré­szese. S ha a főispán ma hirdetett program­jából semmi mást nem valósit meg, csak azt. hogy ebben a városban valósággá teezi az egy más megbecsülésének dogmáját, akkor tar­talmat ad azoknak a fényes külsőségeknek, melyek között mai beiktatása emlékezetes pompával lezajlott. lallák helyüket a kaszárnyákban. Hivatalos jelentés szerint azzal, hogy az utolsó zendülőcsapat is megadta magát, Japánban a katonai forradalom véget ért Egy másik tokiói jelentés szerint Okada minisz­terelnök, akinek az első jelentések halálhírét köln tőtték, életben van. magukat a lázadók sege elé ment, abol a kormányosa patok lefegy­verezlek. őket. Harakiri helyei! revolver London, február 29. Tokiói legú jabb jelen­tós részLe'eket közöl arról, miként vetett véget éle­tének a lázadás 18 tiszti résztvevője. A katonai hatóságok azt a tanácsot adták a tiszteknek, hogy kövessenek el harakirit. Ezzel azt kívánták kife­jezésre juttatni, hogy nem tartják öltét közönséges bűnösöknek. A tisztek tudomásul vették a taná­csot, de az öngyilkosság modernebb módját vá­lasztották és egymásután revolvergolyót röpíteti­tek agyukba. Egyedül engem lerhel a felelősség! — mondja a hadügyminiszter Tokió, február 29. Kavashina hadiig} miniszter a lázadók megadása után hivatalos jelentést tett közzé, amelyben a következő feltűnést keltő ki­jelentést tette: — A mo-t lejátszódott sajnálatos eseményekért Végei ért a fapán Katonai lásaáás A puccsista csapaíok megadták magukat és elhagyták a megszállott épOieteket — Okada miniszterelnök megmenekült és átvette a kor­mányzást — A lázadók vezetői Öngyilkosságot követtek el? A helyzet tisztázásáig érvényben marad a statárium

Next

/
Oldalképek
Tartalom