Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-23 / 47. szám

io DÉlMAGYARORSZACi 1936 február 2. Erekí volt miniszter kijeleni tette, hogy Magyar­ország, Ausztria és Csehszlovákia nem fogadja el a dunai szövetség tervét még akkor sem, ha hosszúlejáratú kereskedelmi szerződóek alakjában hoznak létre, mert Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia tökéletes gazdasági megszervezés© rem egyeztethető össze Jugoszlávia, Románia és Bulgária érdekeivel, Párisból felentik: Az Intransígeant izerint Hodzsa belgrádi látogatásának célja, hogy a 6zerb kormánnyal megvitassa a Belgrád részéről emelt ellenvetéseket. Á la ¡tok nézete szerint a dunai eigyüttműködés feltételei nincsenek adva, mint­hogy Ausztria nem tisztázta még a Habsburg­kérdésre vonatkozó felfogását és Magyarország még távolról sem hajlandó lemondani a béke­szerződések módosításáról. Hodzsa látogatásának másik oélja a lap szerint, hogy megvilágítsa a Tanlt6~bál Kitűnően sikerült táncestélyt rendezett a sze­gedi és csongrádmegyei tanitókar szombaton es­te a Hungária nagytermében. Megjelent többek között vitéz dr. Shvoy Kálmán és dr. Hunya­dt-Vas Gergely országgyűlési képviselő Is. A műsort a tanítóképző intézet zenekara vezette be K a p o s g y Gyula veaénvletével. Megérdemelt si­ker« volt Szotyory Btrinek, aki kulturált hangjával magyar dalokat énekelt Wottremg Má­rta kíséretével. Szentirmay Iván saját szer­zeményű dalaival tetszést aratott A« estélyen megjelent hölgyökről a rendező­ség a kővetkező névsort állította össze: Amonyoh: Kiss Károlvné, Solymossy Lászlé­né, Ovendel Józsefné. Magyar K. Imréné, Kéri Lajosné Szászkay Antalné, Mayer Bezsőné, Solti Ferc-noié, Czeizer Jánosné, Mrnyhei Mihálvné, Me­nyet Józsefné, Kováos Ferencné, Korom Mihályné, dr. Klonger Miklósné, Faludi Jenőné, Angyal Ist­vánná, dr Véhly Béláné, Újvári Józsefné, Tóth Józsefné, ftzv. Dőmsödi Józsefné. Kucsera László­né. Srhlll Fülöpné. Fontos Sándorné, Hajabáes Frnőné, Nuszbaum Bélánk. Magyar Józsefné. Ju­haros Ferenoné, ftzv Szelfert Lajosné, örv Prlnez Antalné, dr. Hunyadi-Vas Gergelvné, Fenyvessy Jenőné, Koch Bélámé, Fenyvessy Béláné, Tóth Jó­zsef né, Frledrirh Jen öné. Reichvelsz Jánosné, Pál­fy Sándorné, Mészáros Károlyné, Röröez József­né, örv Jójárt Sándorné, Tengerlcs Tstvánné, Zl­mányl Gézámé, Kiss Mlhálvné. Vajda Lajosné. Gyó­Tay Ferenoné, Szilágvi PA Iné. Somfalw Gvuláné, Relter MAélyrtl, stb., stb Leányok: Szotyorv Btri, Bója Anna, Barna francia—szovjet biztonsági rendszerben való mű­ködését. A lap bukaresti tudósítója valószínűnek tart­ja, hogy Scliuschnigg még Hodzsa látogatása előtt Bukarestbe utazik. Az osztrák szövetségi kancellár látogatása nem lesz hivatalos jellegű és megint csak valamely gazdasági tárgyú előadás tartá­sára fog irányulni. Természetes azonban, hogy Titu'escuval is eszmecserét folytat majd Scliu­schnigg. A Paris Soir belgrádi távirata szerint a belgrádi tárgyalásokon arról lesz szó, hogy a római egyezményeket összhangba hozzák a jelen­leg szőnyegen forgó tervekkel. A lap szerint Ma­gyarországgal nehéznek ígérkeznek a tárgyalások. Kánya Kálmán külügymimizter nemrégiben ugyanis kijelentette, hogy a dunai gazdasági meg­egyezés nem képzelhető el Németország részvé­tele nélkül. Amália, Keoskés Jucika, Scholtz Mária, Uhrin Eszter. Kiss Ilaim, Magyar Klári, Kéri Mártuska, Szászkai Karola, Csepregjiy Rózsika, Nagymihály Júlia, Sajtos Mancika, Fontos Juci, Fontos Gizi, Tóth Lujza, Papp Erzsébet, Rátkal Lla, ördögb Czuoi, Kamser Jucika, Korom Erzsébet, Angyal Ilonka, Újvári Erzsébet, Fenyvessy Judit, Müller Jolán és Ilona, Kucsera Médi, ördögh Anna, Riohtkoch Frída, Máté Erzsébet, Németh Margit, Mucsi Margit, Kaszner Mária, Schuszter Erzsé­bet, Palkovinh Irma, Fenyvessy Hedvi és Anna, Bálint Márta, Lóki Erzsébet, Rietveisz Ibolya, Mi ma Erzsébet, Rietveisz Adél, Pálfy Margit, Ehren Etelka, Mészáros Ilonka, Molnármegyeri Jolán, Böröcz Manyi és Margit, Juhász Ducika, Tengerics 111, Papp Ilona, Fagler Rézi, Vinczi Mária, Kiss Irén, Vajda Zsóka, Gyólay Hajnalka, Jójárt Ibolya, Bózsó Erzsébet, Kakukk Hona, Horváth Guasi. Pető Lili, Szilágyi Anci, Pethő Ilokna, Nyári Etelka, Dudás Irén, Török Pannika. A Fészek K'ub álarcos estie Szombaton este kiválóan sikerült farsangi es­tet rendezett az Idén is a Szegedi Fészek Klub. A Lloyd-Társulat helyiségeit zsúfolásig megtöltötték a színes álarcosok és ötletes jelmezesek. A gaz­dagon feldíszített termekben vigan hullámzott és mulatozott a nagy közönség, amelynek elhelyezé­sére szűkeknek ls bizonyultak a helyiségek. Á jel­mezesek titokzatos bevonulását commedia dell'ar­te előzte meg. Egymásután zajlottak le a hevenyé­szett dobogón az egyes rögtönzött számok nagy sikerrel. V4r Györgv prolorn«» "tán Magyar László illusztrált aktuális rigmusokat rögtönzött, U t a s s y Jenő amerikai gengszter számot sztep­pelt, Erdélyi Kató két dalt énekelt melegen csengő hangon, Pálóczy László nagy sikert aratott Keresztessy Máriával előadott mozd­és szinészmókáival, végül bemutatták dr. Dunnát Kálmán paródiáját Az ember tragédiájáról, Évát Garami Jolán, Ádámot Veszely Pál, Luci­fert Vágó Artúr alakította és a nagy tömegben szerepeltek Pank László, Schiller Ilus, Ta­ussig Lajos, Sugár István, Bartos László, Osváth László, dr. Kallós Károly, Menzel György, D u n * z t Kálmán. A sikerült paródiá­hoz Lengyel Kámlán tervezett „szabadtéri" dekorációt, a kíséretet G o it ein Ernő látta él. A megjelentek vig hangulatban maradtak égyütt a Fészek Klub ötletes farsangján. A Munkás Da!enylel és az MTE farsang? mulatsága A Munkás Dalegylet, a Munkás Testedző Egye­sülettel karöltve szombaton este az ipartestület­ben rendezte meg hagyományos farsangi mulatsá­gát. Ezúttal sem maradt el a várt siker, a Mun­kás Dalárda és az MTE száztagú rendezőbizott­sága megfelelt a várakozásoknak: hatalmas kö­zönséget toborozott össze a mulatságra. A mun­kásegyletek farsangi mulatságán a szebbnél-szebb jelmezek egész tömege vonult fel, képviselve volt itt a török háremhölgytől Hamlet királyfi-ig jó­formán mindenféle ötletes maszk. A legjobban mégis az ördögfiókák tetszettek. Éjfélkor jelmez­verseny volt és egész sereg jelmezt volt kényte­len a rendezőség megjutalmazni, mert a sok szép jelmez közül nem tudott válogatni a közönség. A bál közönsége a késő órákig szórakozott a legki­tűnőbb hangulatban. A jelentős bevételt a mun­káis dal- és sportkultúra továbbfejlesztésére for­dítják a rendező egyesületek. Műsoros est az AUKÉ-ben. Az AUKE szom­baton este az egyesület helyiségében nagysi­kerű műsoros estet rendezett. Rubin Imre ügyes konferansza után Czakó Kálmán szel­lemes csevegése következett, majd két ^^'fel­vonásos darabot adtak elő. Erber Mária, Klein Ily, Léderer lla. Moskovitz Imre, Pudler György és Singer Károly szerepeltek szép sikerrel. A termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy tet­széssel fogadta az ügyesen eljátszott darabo­kat. A műsor után tánc következett a legjobb hangulatban a késői órákig. Specialista órés rqester műhelye Babó$ Árpád ölik, ék««rek 1 KlgyO u. 3- Oln»* tr»k I 212 FARSANG 1936 A makói gyászhuszár irta FARKAS ANTAL Makón laktomban nagyon sürün jártam a te­metésekre, mert Etelkáék — a levélhordó tói tud­tam meg a nevét — a temetőbe vezető úton lak­tak. Csak látásból ismertem, de nagyon szerelmes voltam bele és menyasszonyomnak tekintettem. Sőt egvlk kollegámnak, aki ismerte az Etelkával való viszonyomat, sőt magát Etelkát is, határo­zottan megígértem, hogy belevágom az ollót, ha ni g egjsz,er az ún klt>»ó woltU uieai)a*»zuayomat zsiros bödönnek nevezi. Csak ugy tudtam a közelébe férkőzni, hogy el­elsétáltam ablakjuk alatt. Ha szerencsém volt, Etelika az ablaknál kézimunkázott és láthattam öt Ha nem volt szerencsém, akkor kiballagtam a temetőszélig és megint visszasétáltam szeren­csét próbálni. A hosszú sétálgatások alatt jutot­tam arra a tapasztalatra, hogy Etelka minden te­metést megsremlél az ablakból. Nagyon termé­szetes, hogy ezekután én sem hiányoztam senki­nek a temetéséről sem. Beálltam a halottkisérők sorába és szépen, lassan, lépésben haladtam el az Etelkáék ablaka előtt. 0 mindig ott volt ilyen­kor az ablaknál és nézte a menetet é* közte — nagyon természetesen — ¿»ngemet is, aki födetlen fővel, fájdalmas szomorúsággal masíroztam el előtte abban a hlszemben, hogy szenvedő arcom, sors-sujtotta lényem majd csak föltűnik neki: ész­reve« ás belém szeret Igaz, hogy az én szempontomból sokkal elő­nyft*ebb lett volna a koportó után közvetlenül haladó családtagok soriba beállani, de ennyire még sem akartam tolakodni hanem türelmesen vártam, hogy valamelyik szeretett atyámfia majd csak erre it alkalmat szolgáltat. Csodálatos és az én szerencsémre jellemző, hogy Sára néném, aki már az utolsó kenetet ls fölvette és akire én biz­tosan számítottam, az életéről lemondó orvosi tu­domány megcsúfolására fölgyógyult s egyáltalá­ban semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy én az erre az alkalomra vett cilinderben, gyász­szalagosan elsétálgassak Etelka előtt. Mondom, nem tudom, hogy kinek a temetésén történt, elég az hozzá, mellém furakodott egy fe­keterahájs emberke. — Bocsánat, szintén a ml szakmánkból? Megmondtam, hogy ki vagyok. — Pardon! Én Barka temetésrendező és ko­porsó« vagyok Nem örvendeztem Temetésen nem is illik. Bar­ka ur tovább folytatta: — Kováos urat csaknem minden temetésemen látom. Nagy a rokonság.' ugy-e? — Nem panaszkodhatom. — És nem föltűnő, hogy Ilyen sürün haláloznak kedves rokonai? (Bár Etelkának tűnnék már föl és ne neked!) — Nem mind atyafiak, hanem ismerősök, *zom­szédok. No. néha azért is kiballagok a temetőbe, hogy egy kis friss levegőt szívhassak Nem szpre­tem a kávéházat. — Tessék elhinni, Kovács ur, a temető sokkal egészségesebb. Pláne, ha én rendezem. Nem azért, mintha magamat akarnám dicsérni, de legtöbb ko'leffám nem tud lelket önteni a mi mestersé­günkbe Tetszett észrevenni, hogy az én rendezé­semben mindig van egy kis elevenség? — «*>. igen — hazudtam, mert mit értettem én a Barka ur mesterségéhez. (Nem elevenséget ke­restem én, hanem Etelkát, a menyasszonyomat.)' Barka ur a temetés után karon fogott. — Legyen szerencsém I Gyerünk egy pohár Itó­kára. Az Etelkáék ablaka alatt karonfogva halad­tunk el. Szerenosémre, ő nem volt az ablaknál és nem láthatta, hogy milyen jóbarátságba kevered­tem én ezzel az emberrel. Ugy reggelfelé az én kedves BaTka lwrí'om, ü kivel már a második liternél pertut ittunk, sír­va biztosított arról, hogy ő minden tőle telhetőt megtesz az érdekemben, hogy Etelka kezét el­nyerhessem. Egy kicsit bajos lesz, mert a famí­liája gazdag és gőgös nép, akt nem sokra becsüli az irka-firkáló embert, ha ninos még párszáz holdja. Hm... Még szomorúbban jártam a temetéseket. Olyanformán éreztem, hogy akár az egész város apraja-nagyjót kikísérhetem a temetőbe, mégsem tudok az Etelka közelébe jutni: mindig kőztünk lesz az ablak, no meg az a párszáz hold. ami ná­lam hiányzik. Egyszer Barka rám nyitja az ajtót. — Komőm, szerencsénk vant Meghalt az Etel­kád nagymamája és én rendezem a temetést. Most csinálhatunk valamit.. — Mit osinálhalnánk? Legföljebb eltemeted a szegény nénit. — Nem erről vsn szó. hanem arról, hogy most bejuthatsz Etelkáikhoz minden nehézség nélkfll. — Mint részvétnyilvániló publikum, ugy-e? Ke­zet fognak velem és kidobnak: Köszönjük, Ko­vács ur!

Next

/
Oldalképek
Tartalom