Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-29 / 52. szám

DRMAGYAK0RSZÁ6 SZEGED. 5zerke»zlO*ég: Somogyi ucca 22.1. em. Teleion: 23.33..KIadóhlvalal, k»lc»«nHönyvlftr 6* Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 13-06. . Nyomda: LOw Upól ucca 19. Telefon: 13-Oe. - Távirati «•» levélcím: Délmaavaranzáa. Szeaed. Szombat, 1936 február 29. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 32. sz. ELOEiZETES : Havonta helyben 3.2Ü, vidéken e* Budapesten 3.60, kUlItUdöo e 40 pengő. — Egyes M&m Ara hitkS» nap ÍO. vníAr- é* Ünnepnap ÍO flll. Hirdetések felvétele larlla »zerlnt. Megfelanlk héllö Klvílrlével na'-inln frtiqrl H A város A városháza uinnep! díszt öltött. A közgyűlési terembe széles szőnyegek vezetnek fel. A szőnyegek mentén délszaki növények állnak feszes haptákban. A délszaki növények nem tartoznak a görnyedező növények közé. A kapuban alabárdos. A közgyűlési terem ajtajában diszőrség. Gerinces tartású délszaki növények és elomló perzsa szőnyegek kölcsönöznek diszt a teremnek is. Az elnöki emelvényen feszes tartású huszár. Persze ő is ünnepi diszben. A városatyák bizonyára ott lesznek teljes számban, diszmagyarban, vagy feketében. Ünnepélyesebb lesz a karzat is, mint amilyen szürke hétköznapokon szokott lenni, amikor nagy számban csak érdekesség vonzza a városatyaságért a választásokon tülekedő nagyságokat, egyébként a bizottsági termek kavargó szivarfüstje s néptelen padsorok időtöltésül szolgáló tereferéje támogatja a közérdekért javíthatatlanul dolgozókat. Most bizonyára megint lesz olyan hatalmas éljenzés, aminő ritkán remegteti meg a levegőt a főispáni installáció pazarságaiban ritkán részesülő közgyűlési terem falai között. Most lesz, szombaton délelőtt tizenegy órai kezdettel, ünnepélyes találkozása az uj főispánnak a város régi képviselőivel. De találkozzon előbb a főispán magával a várossal. És szólaljon meg ezeken a hasábokon, amelyek mindig a város és a lakosság érdekének szentelvék a város lelke és népének lelke. Sose erőszakoltuk a politikumot előtérbe. Most se tesszük. A meleg ételtől sajnosan elszokott egyetlen szegény embernek az asztmára se kerül szombaton rántott csirke, ha a polgármester nem veszii elő diszmagyarját és nem kócsagtollas süveggel a fején, lépeget^ be a közgyűlési terembe, az elnöki emelvényre, amely viharedzettség és ünnepélyesség mellett simogató szóra, biztatásra és munkára is emeltetett. Ezt soha el ne felejtsük a nyomorúságoknak és küzködéseknek 1936-ik esztendejében. De ha az ünnepélyesség ruhadarabjai kis mozgást hoztak a helyi szabóiparba s egy csomó munkásnak, legalább átmenetileg, néhány falat kenyeret biztosítottak, már is ünnepélyessé tették a főispánbeiktatás napját, a szegénysor egyrészén is. Mégis, vagy ép ezért: mielőtt a főispán bizonyára meghatódott tekintete a közgyűlési díszruhák között keresgélne, mi magunk után szeretnénk vonzani est a tekintetet a gyöngék közé, az elesettek portáira, akik felé az ország figyelmét fordította megrázó színekkel a belügyminiszter, a csendes és elnéptelenedett kisipari műhelyekbe s a földművelő és kereskedő egzisztenciák romjaihoz, amelyeket nem takarít el, de nem is épit ujja az a felismerés, hogy a szövetkezetek nem csinálhatnak magánegyességét. De be akarjuk jelenteni újra és újra a város igényeit is. Ha el nem fordítják a tekintetét tőle, a főispán itt egészen uj mentalitást fog megismerni. Bizonyára megvan ez minden magyar vidéki városban. De nem olyan nagy mértékben, mint Szegeden. Ami érthető. A nagyrahivatottsóg föltételei sehol sincsenek meg olyan nyilvánvalóan, mint Szegeden. De a mellőzés, a mesmemértés, a teremteni akarás mesterséges nehczséeei s a méltánylás hiányossága! nem olyan nyilvánvalóak, mint itt. A földnek az a hatása, amely alatt az Ankerschmidtek magyarrá finomulnak Szegeden állandó munkát végez ma is. Innen van, hogy az idegenből tiz év alatt tősgyökeres szegedi lesz és hogy az, aki ezen a humuson meggyökeresedett, Szegedet szűkebb hazájának érzi és vallja. A mi városunk szerves része a temető is, ahol egyre több drága emberünk hamvai adatnak vissza az örök anyaföldnek. S az is, akinek nadrágján a hátulsó rész egyetemi padokon fényesedik ki, de az is, akinek kicsi útja van, olyan, amelyet a temető kapuján innen kell még megtennie, az uj főispán figyelmét már madártávlatból a város felé szeretné irányítani, mert nincs magyarabb és nemzetibb politika, mint a mi kereteinket élettel kitölteni, mert nincsenek duzzadóbb életre hivatott keretek, ha elhanyagoltak is, mint a mieink. Ha megfigyeli a főispán, amikor vonaton berobog ebben a városha, itt nyugalmasan lélekzik harmóniát egymás mellett a palota és a kunyhó s a lelkek mélyén az a béke él, amelyet az a kép jelképez, amelyet akkor figyelhetünk meg, ha a messzeség hatása alatt egymáshoz közelségben látjuk ég felé emelkedni a dóm két tornyát, a Protestáns kakast s a zsinagóga kupoláját. E város lakosságának lelkében is szokott kivirásrzani babér és disz. De ezt ez a lakosság elköltözött nagyjai s kivirágzott érdemel megkoszorúzására használja. Semmi oka ennek a népnek, hogy ne várakozással tekintsen az uj főispán munkássága elé. Ugy gondolja, hogy száznegyven ezer magyar s az ország második városa jólétének és boldogulásának az előmozdításán munkálkodni minden magyar ember ambicionálhatja. Tokióban tovább tart a katonai forradalom IJ^bb közelharcok a főváros uccát'n — A lázadók elbarrikádozták magukat és a kitűzöl* határidő g sem adták meg maauka! — Nincs megegyezés a puccsisták és a kormány kőzött Araki tábornok kikiáltotta a katonai diktatúrát? London, február 28. A véres japán katonai puccsnak az lett az eredménye, amint azt egy nipgerősilésre szoruló tokiói jelentés közli, hogy az úgynevezett nipponista mozgalom győzött és Araki tábornok katonai diktatúrát kiáltott ki. Araki a türelmetlen és túlzó katonai párt feje és élénk összeköttetést tartott fenn a r.ipponistákkal. Araki két évvel ezelőtt Japán hadügyminisztere volt. A kormány pénteken erélves rendszabályokhoz nyúlt: a zendülő katonákat ultimátumban szólitotta fel a megadásra. Egy másik tokiói jelentés arról számolt be, hogy a japán fővárosban pénteken délben helyreállt a nyugalom, a lázadók rövid közelharc után megadták magukat. Ezzel szemben egy sanfranciscói jelentés szerint Tokióban ismét kiujultak az uccai harcok. Parancsuralom! Tokió, február 28. Goto ideiglenes miniszterelnök délelőtt hosszasan tárgyalt A r ak i tábornokkal, aki kikiáltotta a katonai parancsuralmat. A forradalmárok ígéretük ellenére a kormányépületeket tokiói idő szerint este fél 10 óráig még nem ürítették ki. Tiz órakor: felkelők megszállva tarifák Macjacsól Tokió, február 28. K a s i i tábornok, aki az ostromállapot kihirdetése óla átvette a tokiói helyőrség parancsnokságát, japán idő szerint 21 óra 50 perckor (középeurópai idő szerint 14 órakor) közölte, hogy azok a katonák, akik február 26-án reggel megtagadták az engedelmességet, még mindig megszállva tartják Magacsó városnegyedet. Mint mondotta, haladéktalanul megteszi ellenük a szükséges intézkedéseket. A parancsnoksága alatt álló csapatok a császár határozott utasítására fognak eljárni. E csapatok fegyelme kifogástalan és erkölcsi magatartása is teljesen megbízható. A tábornok végül kijelentette, hogy még mindég megszállva tartják Magacso városrészt. Tokióban és az ország egyéb területén teljes a nyugalom. Ufabb uccai harcok Sanghai, február 28. Tokióból (japáni '-dő szerint este 8 órakor) ide érkezett jelentés szerint, a japán fővárosban pénteken este ismét kiélesedett a helyzet, Pekingbe érkezett jelentések szerint Tokió uccáin közelharcokra került a sor. A zendülők Ígéretük ellenére még nem hagyták el állásaikat A Paris Soir sanghaii távirata szerint Tokióban a helyzet rendkívül komoly, a hangulat feszült. A zendülők még mindig nem adták meg magukat. Az ifjú tisztek elhatározták, nem fognak engedni. Fegyveres megtorlás esetén az