Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-28 / 51. szám

2 DÉL MAGYARORSZÁG T936 febreár 28: A japán kormány megállapodása a zendülőkkel nem megadáson, hanem kiegyezésen alapszik Tokió, február 27. Tokió hóboritotta uccáin a katonai forradalom második napján nem nyiltak ujabb vérrózsák. A lázadók és a kormánycsapatok még szembenállottak egymással, a harmadik gyalogezred elbarrikádozott Állásaiból még követelték a katonai kormányalakítást, az első japáni hajóraj teljes gőzzel indult a főváros felé, de a mikádó el akarja kerülni a további vérontást. A hivatalos jelentések ezerint a fővárosban teljes a nyugalom. Az ostromállapot kihirdetése óta a titkos államtanács állandóan ülésezik. Az üléseken a császár elnököl. Azokat a városrészeket, amelyekben a zendülők elsáncolták magukat, felfegyverzett matrózok tartják körülzárva. Tokió, február 27. Tokió uj városparancsnoka bejelentette, hogy a szomszédos városókból katonai megerősítések érkeztek, majd hozzátette, hogy a rendkívüli készültséget egyelór« fenntartja, bár mindenütt teljes a rend és nyugalom. A Japán kormány súlyos helyzete Sanghai, február 27. Bár Tokióban szigorúan cenzúrázzák a híreket, egyes hirek ezerint a katonai lázadást még nem fojtották el. Sanghaiban ugy vélik, hogy az uj. japán kormány két választás előtt áll. 1. Vagy külföld feli vezeti le a hadsereg elégületlenségét, amely minden bizonnyal súlyos eseményeket, talán éppen háborút idézne elö az ázsiai szárazföldön, 2. vagy megkísérli a hadsereg ifjabb elemeinek megfékezését, ami azzal a veszéllyel járna, hogy a sulvos veszteségű zavargás megismétlődhetne. Az a körülmény, hogy a gyilkos tisztek, akik meglehetős nyugodt ütemben ürítik ki az elfoglalt hivatalos helyieégeket, csak igen gyenge ellenállásra találtak, arra mutat, hogy a lázadókat a hadsereg és a közvélemény jelentfis része támogatja. A zendülők visszaférnek a laktanyákba London, február 27. A Reuter Iroda legújabb tokiói jelentés ezerint a zendülök megadták magukat és visszatértek a laktanyákba. Míg közvetlen Tokióból érkezett jelentések szerint a japán fővárosban minden csendes, addig Dairenből érkezett jelentésből az tűnik ki, hogy a rend és nyugalom még mindig nem állt helyre. Angol jelentés szerint a felkelők csütörtök hajnalban még megszállva tartották az elfoglalt középületeket, de kijelentették, hogy hajlandók harc nélkül megadni magukat, ha megengedik a laktanyába való visszavonulást. Ügy látszik, hogy nem alkalmaztak különleges rendszabályokat a felkelők ellen, mindeddig rendszeresen elláthatták embereiket élelmiszerekkel. Későbbi jelentés szerint a belügyminisztérium tisztviselőit felszólították, hogy kezdjél; meg újból a munkát, mert a felkelők kiürítették a belügyminisztérium épületét. Hivatalosan jelentik, hogy a lázadók péntek reggel 8 órakor térnek vissza laktanyáikba. A legújabb hirek szerint a japán legfelsőbb haditanács és a zendülők között létrejött megállapodás nem megadáson alapszik, hanem inkább kiegyezéses megoldáson. A zendülő tiszteknek módot nyújtanak arra, hogy maguk döntsenek arról, hogy hadbíróság elé állítsák^ őket, vagy pedig másképen intézzék el ügyüket. A haditanács nyugodtan várja a döntést és annyira előzékeny, hogy a tárgyalások folyamán élelmiszerekkel megrakott teherkocsikat küld a zendülök által megszállott épületekké. A japán nagykövetség a következő közleményt tette közzé: „Este 8 óra 30 perckor megegyezés jött létre a katonai hatóság és a fellázadt tisztele között. Az utóbbiak visszatérnek kaszárnyáikba. A lázadó tisztek lassankint kivonulnak valamenynyi megszállott középületből." Casii tábornok tudatja, hogy Tokió csendes. Az ostromállapot megmaradt. Tizenkét evl fegQltázra ítélték mm Hédi goiikosat Zári tárgyalás a gyulai törvényszéken Utánozhatatlanok ONOZÓNÉ utóda: PUSZTASZERI (Puzsin) Miklós halkülönlegességei! Jó bor, jó zene, kényelem, figyelem. Halászcsárda: Szentháromság-ucca 8. sz. 143 mára, de még csak középiskolára sem, hogy politikussá, sőt vezérré és az 6 politikai ideáljukká fejlődhessék. Azon se akadtak fenn, hogy P a t a c s y Dénes honvédelmi államtitkárrá lehetett. De talán elfeledkeznek arról is, hogy az ő rendszerük szerint például Rákosi Jenőből se lehetett volna újságíró. Sem pedig Petőfi Sándorból, vagy Gárdonyi Gézából. Sőt talán még arra se gondolnak, hogy ismerünk diplomásokat, tudós egyetemi tanárokat, sőt akadémikusokat, de még képviselőket és minisztereket is, akik nem lennének képesek egy épkézláb riportot megírni. Arról nem is szólok, hogy a magyar publicisztika, tehát speciálisan a politikai újságírás, mutat ugyan fel igen jeles diplomátlan publicistákat, — de az öt ujjunkon összeszámlálhatnók azokat a politikusokat, akik képesek valamelyes átlagon-felüli publicisztikai munkát produkálni. Hagyják hát csak békén a kvalifikáció-kikötés monstruózus ötletét. Keressék a gyógyítást a sajtóetika javításában. Ehhez pedig a sajtó gazdasági helyzetének javításán, függetlenségének fokozásán és gerincének erősítésén keresztül vezet az ut. Adjanak rá módot, hogy a sajtó ne legyen kénytelen tűrni, hogy az ő berkeiben szabadon üthessen tanyát mindenki, aki más pályán nem tudott elhelyezkedni. Azt megtiltja a törvény, hogy ne nevezhesse magét bárki tetszése szerint pénzügyi titkárnak, vagy asztalosmesternek. De szerkesztőnek, vagy újságírónak mindenki kinevezheti ön- j magát. Hogy aztán felelőtlen cselekedeteinek 1 az ódiumát odavarrhassa a sajtó nyakába: Most pedig szólok arról: miért tartom kiemelendő jelenségnek azt, hogy a NEP-érte- I kezleten ebben a sajtóellenes kiabálásban olyanok is résztvettek, akikről koztudomásu, hogy részint alapitói, részint igazgatósági tagjai és munkatársai bizonyos erősen exponált fővárosi kormánylapoknak. Nos hát azért tartom érdekesnek, mert ama kiabálás főként azzal indokolta egy drákói sajtóreform szükségességét, hogy a lapok rákaptak a magánügyekben való vájkálásra és a botránycsinálásra. Éppen a legutóbbi napokban magam is megbotránkozva figyeltem, hogy egyes lapok oldalas tudósításokat Írtak napról-napra egy Sárga Ferenc nevü aranyifjúnak és egy Darkó Magda nevü bálkirálynőnek a nem éppen gusztusos szerelmi ügyéről. Aminek a feszegető se pedig hót igazán nem közérdek. Legalább is nem tudtaim észrevenni, vájjon miféle magasabb erkölisrt érdeket szolgál annak a kiteregetése, hogy vájjon hiteles-e az az orvosi bizonyítvány, amelyik azt mondja, Hogy Darkó Magda kisasszony számára a történtek után most már nagyon ajánlatos, hogy házasságkötés tegyen pontot a szerelmi lierce-hurca után. Ámde meg kell állapitanom, hogy ennek az ügynek a mindennapos kiteregetésében korántsem csak egyes lapok kéjelegtek. Hanem úgyszólván az egész fő városi sajtó. Két héten át valamennyinek szinte külön rovata volt a Darkó-eset számára. Éppenséggel nem hiányoztak erről a frontról ama bizonyos kiabáló képviselő urak lapjai sem. És Hát nem különös, hogy erkölcsbiró legyen a többi lapok fölött az, aki az ilyen szerelmi botrányok kiteregetését a tulajdon maga újságjában, vagy szerkesztőségében sem tudja megakadályozni? így aztán nem csoda, ha a tamáskodásra úgyis hajlamos közönségben bizonyos fokú kétség támad aziránt, vájjon csakugyan az erkölcsi felháborodás kiabáltat-e az illető urakkal a drákói sajtóreform után? Gyula, február 27. A gyulai törvényszék csütörtökön tárgyalta Márki Hédv gyilkosának, Szabó József boltiszolgának »bűnperét. Szabó a mult év novemberében több revolverlövéssel halálra sebeste a szép Márki Hédit. A leány dr. Márki Imre nyugalmazott pénzügyi tanácsosnak a leánya volt, a leány Gyulán nevelkedett nagynénjénél. Ott ismerkedett meg Schreiber László könyvkereskedővel, aki eljegyezte. A leány bejárt eegiteni vőlegénye üzletébe és ezért zsebpénzt kapott. Itt állott alkamazásban, mint boltiszolga, Szabó József, egy beteges fiatalember, aki halálosan beleszeretett főnöke menyasszonyába. A rendőrségen a gyilkos fiatalember azt vallotta, hogy a leány állandóan dézsmálgatta vőlegénye pénztárát és ebben ő is segítségére volt, ő őrizte a lopott pénzt, amelyből a leány különböző számláit fedezte. — A lopások ittiatt — vallótta — lelki konfliktusai támadtak, amikor lakásán felkereste a leányt, hogy bejelentse neki azt az elhatározását, hogy kilép az üzletből, a leány azt válaszolta, hogyha ezt megteszi, akkor aljasságot követ el és ezzel azt bizonyítja, hogy sohasem szerette őt. Erre szó nélkül előkapta revolverét és három lövést adott le a menekülni akaró leányra. A csütörtöki tárgyalás megnyitása után az ügyész zárt tárgyalást kért azzal az indokolással, hogy a vádlott a szerencsétlen fiatal leányról olyan dolgokat akar elhitetni, amelyek a közszemérmet veszélyeztetnék. A vőlegény és a család is kérte a zárt tárgyalás elrendelését. A biróság helyt adott a kérelemnek ée a tárgyalótermet kiürítette. A büntetőtörvényszék este fél 9-kor hirdette ki az Ítéletet. A biróság Szabó Józsefet szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek, ezért 12 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre itélte.