Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-26 / 49. szám

DttMflQYARORSZAG BZEOEO. SxerketzIAMg: Somogyi ucca 12. L em. Telelőm 23-33..Kladóhlvalnl, kOlcaUnKOnyrlAr Jegy Irodai Aradi ncco 8. Telefont 13-00.. Nyomdát LOw Lipót ucca *«. Telefont 13-Ott. . lAvIratl é» levelein» DélmagyoronzAa Szeaed. Pótadóemelés T A mai lapolc híradásai nyomán nem tudhatjuk, hogy meddig lehetünk szerencsések megkérdőjelezni a pótadóemelést? Ma még kérdőjellel beszélhetünk róla, de ki tudja, a legközelebbi költségvetésünk idején nem háromszoros felkiáltójellel kell-e majd írnunk és beszélnünk a pótadóemelésről. Az államrendőrségnek az a feladata, hogy minden fenyegetéssel szemben védelmet és nyugalmat adjon a polgárságnak. S most az államrendőrséggel kapcsolatban merül fel a pótadóemelés szörnyű ijedelme. Amikor a rendőrséget államosították, a .endőrség fenntartási költségeit a törvényhatóságok között felosztották s a költségvetések kereteihez arányosították. Teljes jóhiszeműséggel ugy gondolhatta az akkori kormányzat, hogy a vidéki városok megfizethetik az államkincstárnak a rendőrség fenntartási költségét, hiszen most már őket közvetlenül ezek a költségek nem terhelik. Ez az elgondolás azonban több tekintetben nem valósulhatott meg. A rendőrséget államosították, de az államosított rendőrség nem vette át a városi rendőrség valamennyi feladatkörét s egész munkaterületét. Szegeden, ha helyesen emlékszünk, kilencven városi alkalmazott végzi ma is azt a munkát, amit korábban a városi rendőrség végzett s amit ma is a rendészeti feladatok közé kellene besorozni. A szegedi előljárósági hivatal a városi rendőrség visszamaradt munkaterületét látja el s vannak rendészeti feladatok, melyeket a város az előljárósági hivatalon kivül végeztet el saját alkalmazottaival. Ez az egyik oka annak, hogy a városok a rendőrség kiadásait viselni nem tudják, mert nem takarítottak meg a rendőrség államosításával annyit, mint amennyit hozzájárulás cimén kívánnak tőle. De ez nem kizárólagos ok. Az államrendőrség tisztviselői kara és legénységi állománya az államosítás óta egy-két fízetésredukción keresztülment s ma lényegesen csökkent dologi kiadásainak költségvetése is, a városi hozzájárulások összege ezen a cimen azonban semmivel sem lett kisebb. Más cimen csökkent ez a követelés, a törvény ugyanis ugy rendelkezik, hogy ez a hozzájárulás a költségvetés végösszegének meghatározott százalékát nem lépheti tul s ha ezt a törvényes rendelkezést nem is tartották be mindig, ma már ezen a cimen a város nem fizet u^yan kevesebbet, de legalább kevesebbel marad adós. Amikor pedig a nehéz fizetések nehéz ideje elkövetkezett, a városok, éppúgy mint az államkincstár, legtöbbször az egymással szemben fennálló tartozásokat kezdték szabotálni. Az államkincstár megtartotta azt a pénzt, amit a városoknak kellett volna kiszolgáltatnia s a városok elég tanulékonyaknak és elég fogékonyaknak mutatkoztak a nemfizetés ösztönző példájával szemben. így maradt például az államkincstár kórházi ápolási dijakban a fővárosnak egészen — rokefelleri összeggel adósa s így történt az is, hogy a vidéki városok hosszú évek óta adósai maradtak az államkincstárnak a rendőrségi hozzájárulás költségével s ha a kormány a városokat ennek az adósságuknak törlesztésére szorítaná, valamennyi magyar városnak átlagosan tizenegy százalékkal kellene felemelni pótadó í á t. Szerda, 1936 február 26. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 49. sz. A kormányzat pénzügyi és gazdasági politikája következtében egyre csökkennek a városok bevételei és egyre súlyosabbakká válnak a város kötelezettségei. Amit a törvényhozás, vagy a kormányzat rekompenzáció gyanánt adott át a városoknak, — például a kereseti adó bevételei, az egyre csökken, egyre zsugorodik, de amit a városok magukra vállaltak, annak terhei egyre nyomasztóbbakká válnak. Egy tollvonással felére szállították le a borfogyasztási adót s ennek folytán egyik napról a másikra évi háromszázezer pengővel csökkent a város bevétele. Egyre több árucikkre vonatkozóan rendelik ei a forgalmiadónak a gyártási helyen való lerovását, ami szintén ijesztő mértékben csökkenti a vidéki városok bevételeit. Mindez a körülmény hat, mint o k abban, hogy a városok nem tudnak eleget tenni a kormányzattal szemben kötelességeiknek, de hat, mint okozat is annak fölmérésében, hogy a pótadóemelés milyen katasztrófákat idézhet elő az elszegényedett, elsorvadt, munkafeltételeiben megnehezedett, a munkaELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.2«, vidéken e* Budapesten 3.00, kUUOIdOn • 40 pengd. — Egye« «xAn Ara KélRö» nap ÍO, vn»Ar- é* Ünnepnap 1® Olt. Hlrdelétek fel-vitele lnrlfA szerint. Meglelanlk hétf- KlvételéTel,niy>oj>i« .reqpel nélküliség vészes vérszegénységében szenvedő, teherbíró képességét illetően elproletarialózódott városok gazdasági életében. Apótadóemelés ugy hatna, mint egy büntetőexpedició. A pótadónak általában az a gyilkos természete van, hogy bünteti a termelést, sújtja a munkát s ahol pislákol még élet, a pótadó odaáll és kitartja követelve üres tenyerét. A pótadó rendszerének végzetes hibái vannak s minél szegényebb és munkára minél éhesebb a társadalom, annál kárositóbbak a rendszernek hibái. S hátha még a rendszer hibáit a pótadóemelésének hatása fokozza, a rendszer elviselhetetlenné vált hibáit a pótadó elviselhetetlenné vált magassága? Akkor azután nem lesz hatalom, amelyik meg tudja őrizni az élet folytonosságát a pótadó orkánjával szétszórt tűzhelyen. A városok adósságát szanálni kell, de a szanálásnak csak egyetlen módja van, tegyék teherbiróképessé a városokat s tegyék fizetőképessé a pol g á r s á g á t. Ha ezt a feladatot elvégzik, a városok kényszer nélkül is eleget fognak tenni kötelességei knek. A szovjet-szerződés nagy vitája a francia képviselőházban Flandin külügyminiszter beszéde a békéről, a német helyzetről és katonai szövetségről - A kamara csütörtökön folytatja a vitát Pans, február 25. A francia képviselőház kedd délutáni ülésén folytatta a francia—szovjet egyezmény vitáját. Elsőnek Paul Bastid radikális képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke szólalt fel és hangoztatta, hogy a szovjetegyezmény sem nem célszerűtlen, sem nem szabálytalan, sem nem veszélyes és teljesen összhangban áll az alkotmánnyal. Flandin külügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt a felhozott észrevételekre. — A francia—szovjet szerződés célja: a béke fenntartása és az együttes biztonság megteremtése. A szerződést az érdekelt hatalmak kedvezően fogadták, ellene csak a német kormány emelt jogi és politikai kifogásokat. Franciaország és Nagybritannia kezet nyújtott a német birodalomnak és ezt megismételte akkor is, amikor a német birodalom túltette magét a versaillesi szerződésen. Flandin azután kifejtette, hogy mi a jelentősége a szerződésnek olvan esetben, ha kívülről jövő támadás történik, amely az ország területi épségét veszélyezteti. A szerződés értelmében Franciaország köteles Oroszországgal egyetértésben fellépni abból a célból, hogy a Népszövetségnél indítványokat tegyen, köteles továbbá alkalmazkodni ezekhez az indítványokhoz. Franciaország valamennyi kötelezettségének fenntartásával fogja alkalmazni a szerződést. — Beszéltek arról — mondotta ezután —, hogy Franciaország és Szovjetoroszország között katonai szövetség jött létre. A kormánv tárgyalt azokról a feltételekről, amelyek mellett a segélynyújtás történik: Franciaország semmiféle olvan kötelezettséget nem vállalt, amely a szövetségi szerződésben benne foglaltatik. — Felhozták azt az ellenvetést, hogy Szovjetoroszország földrajzi helyzete következtében nem nyújthat semmiféle segélyt Franciaországnak, A szerződés azonban a támadások megelőzésére szolgál és nem az a jellege, mint a háború előtti szövetségi szerződéseknek. — A miniszterelnök ur megemlítette, hogy kerestük az együttműködést Németországgal. Kívánatos, hogy ez a nagy nemzet, amelynek' a civilizáció olyan sokkal tartozik, ismételten elfoglalja helyét a világban és a többi nemzetekkel együtt egyenlő elbánásban részesüljön. Nem ideiglenes és átmeneti békét, hanem igazi és végleges békét akarnak megszervezni a nemzetek. A francia—szovjet szerződés ujabb állomást jelent a béke utján. — Egyesek attól tartanak, hogy idegen kormány befolyása érvényesül majd Franciaország belpolitikájában. Az a szerződés azonban, amely 1932-ben Franciaország és Szovjetoroszország között létesült, megtiltotta, hogy a szovjet bármilyen propagandát fejtsen ki Franciaországban. Kijelentem, hogy kizárólag a francia kormánytól függ, hogy megakadályozza Franciaország területén a kommunista propagandát. A külügyminiszter felhívta ezután a képviselőket, hógv ne vigyenek belpolitikai kérdéseket a külpolitikai kérdésekbe. A szónoki emelvényről lefépő külügyminisztert a baloldal és a közép lelkes ünneplésben részesítette. Szünet után a képviselőház 438 szavazattal 109 ellenében elfogadta a kormány javaslatát, amely felhatalmazza, hogy a vámokat és a behoztáli illetékeket rendeleti uton módosíthassa Ezután a vita folytatását csütörtök délutánra tűzték ki.