Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-23 / 47. szám

T3Q6 február 23. DCLMAGYARORSZÄC» 19 A Délmagyaroraxág regénye mária próféta Irta Berezeli A. Károly 46 Most összeolvadtak benne a gyerekkori szentképek, a Krisztus és a naponkint haldokló világosság. Mert a fény is feltámad másnapra. S talán ez az egész szomorú történet, mely mindenkit a maga kis tragédiáira eszméltet a stációk színes domborművein, nem is egyéb a drága világosság halálánál. A kialvó fény sírkövei ők, a lélek kudarcának szigorú kőtáblái, melyek jóra tanítanak... Valami távoli, soha el nem érhető diadalra ... Mennybemenetelre ... Mert a Krisztus: szellem. S mi a szellem, ha nem világosság? Esténként most már csak ezeken a kérdéseken elmélkedett. Tudta, hogy egyszer úgyis szembe kell velük néznie. S eddig szinte gyáván kerülgette őket, mint veszedelmes szakadékokat. Mert az emberek öszszesúgnak, ha éppen rájuk kerül a sor s ijedten mutogatnak másfelé. Mintha valamennyien csak kerülgetnék azt, amit mondani szeretnének. Mert minden ember reggel így ijed föl: — Élekf S este igy menekül álomba: — Meghalok! Mária is évekig hányódott e szörnyű sziklák között, de most, hogy magára maradt, mintha egy pillanatra sikerült volna megkapaszkodni a szirteken. És belebámult a borzalmas űrbe és keserves, síró hangon kiáltotta: — Isteni Aztán még rémültebben: — Istenkém! De a választ már nem hallotta:.! Másnap újra nekiindult a városnak s elkínzottan ácsorgott, őgyelgett az utcákon. Már nem hitt próbálkozásai sikerében, de nem is törődött vele. Valami titkos elhatározás sejtelme élt benne s ez szinte közömbössé tette sorsa iránt. Ha mégis bemerészkedett valahová, eszébe se jutott, hogy igenlő választ is kaphatna. Tlyen egykedvűen, fáradtan, reménytelenül állt meg az egyik fűszerüzlet előtt is s mélázva nézegette a finom csomagolású csemegéket, melyek kacéran, játékosan folytak össze a kirakat pazar káprázatában. Már nem is kívánta őket. Tudta, hogy elérhetetlenek s örült, hogy fokozatosan, zökkenő nélkül sikerül leszoknia az életről. Ahogy igy táncoltatta maga előtt a halakai s a bonbónokat, az Ínyenc falatok egyre ragyogóbb panorámája mögött, a kókuszdiók és palackok csábító társaságában rideg, kellemetlen tekintetű, időseúb férfifej bukkant föl, aki miután néhány másodpercig mereven, üresen bámult Mária szemébe, jobban félrehúzta a belső függönyt s megkocogtatta az ablakot. Mária zavartan, tanácstalanul riadt a pompás sajtok kerekségével vetélkedő emberábíázatra s mintha valami gyerekes torkosságon csipték volna rajta, szégyenlősen somfordált odébb. A kerek fej azonban türelmetlenül, szinte követelődzőleg integetett utána, majd bosszúsan mordult föl: — Hé, hová szalad? Aztán egy középtermetű, kicsit g'Őgos magatartású férfi jelent mge az ajtóban. — Maga, maga! Nem eszem megí Mária bizalmatlanul, ellenségesen pillantott vissza; az utóbbi időben egyre sűrűbben szólították meg idegen férfiak s némi büszkeséggel mérte végig az illetőt: — Én? — Maga hátí Csak nem gondolja, hogy a sósheringekkel beszélgetek? Vagy nem maga keresett itt a napokban állást? Mária ugyan már beletörődött kilátástalan Helyzetébe s megszokta, hogy különösen élemedettebb korú férfiak ajánlgassák föl önzetlen támogatásukat, de a váratlan kérdés felrázta alélt egykedvűségéből s fölvillanyozva tett néhány lépést előre. — De igen, én voltam, kérem — s elcsukló hangjában mér benneremegett a kiszolgáltatottak félénk alázata... — Volna talán valami? A kereskedő, akinek báránybőrsüveg volt •a fején, összeráncolta homlokát s érzéstelenül nézett fölfelé: — Azért szóltam. Jöjjön csak be egy kicsit — s egész lényéből valami konok erőszakosság áradt. — Tulajdonképpen nem volna szükségem magára, mert ígyis megvagyok, — folytatta aztán, miután mindketten beértek az üzlethelyiségbe —, dehát szeretek segíteni másokon:.. Mária elfogódottan nézett föl a nagy jótevő lilás kucsmájára s majdnem elpityeredett. A pult mögül kíváncsi segédek vizsgálgatták s aztán lopva összemosolyogtak. Mikor a főnök feléjük villantotta vésztjósló tekintetét, valamennyien úgy tettek, mintha sürgős tennivalót keresnének s szétszéledtek az üzletben. A főnök, úgy látszik, hogy kivételes tekintélyét fitogtassa a gyámoltalan Mária előtt, durván förmedt rá a kifutófiúra: — Mit bámulsz? Szedd ki a ládából a szögeket. — Aztán Mária felé fordult s majdnem ezen a hangon folytatta: — Nálam kérem, rend van s ha alkalmazom, maga sem lehet kivétel.'.. Mária megadással sütötte le szemét s kipirultán, ügyefogyottan dadogta: — Ó kérem... Hiszen olyan rossz helyzetben vagyok ... —- s ezzel elárulta, hogy már semmilyen munkától sem riad vissza. A főnök közömbös pillantással vette tudomásul Mária nyomorúságát s ridegen kérdezte: — Van érettségije? -i- Van... — s készségesen ajánlotta föl, hogy azonnal is elhozhatja a bizonyítványt. — Csak ne siessen annyira — hűtötte la q kereskedő Mária buzgóságát. — Tulajdonképpen még magam is habozom, hogy mit tegyek — s elmerülten, gondterhesen horgastotta le a fejét. — Mert végeredményben tényleg semmi szükségem sincs magéra ... Ezt a kis pénztári munkát elvégzem magam is... — dehát s látszott rajta, hogy a jóság elkeseredetten harcol benne az üzleti érdekkel. — Mert, kérem, nagyon nehéz a helyzetem. Még a feleségemmel is meg kell beszélnem a dolgot... 6 pedig ellene van, hogy pénztáros kisasszonyt alkalmazzak ... Mária szelíden, önfeláldozó nézéssel kísérte a főnök szigorú tekintetét s hogy elősegítse a válságba jutott jóság győzelmét, halkan jegyezte meg: — Megelégszem és kis fizetéssel is ;.. A főnök, aki e küzdelem lebonyolításában többszörös bajnok lehetett volna, még mindig nem elégedett meg az eredménnyel s türelmetlenül ráncolta össze a homlokát: — Hát sokat úgyse kaphatna .;. Arról szó sem lehet.:. Éppen elég ezt a két segédet eltartanom .;. És láthatja, most sincs semmi dolguk. — Erre eszébe jutott, hogy neki mindig fenn kell tartania a fegyelmet, akár van rá szükség, akár nincs s könyörtelen hangon ordított rá az egyik segédre, aki éppen elbámészkodott: — Barabás, mit bámul a világba? Nincs dolga? A segéd összerezzent s már járt a keze, mint a propeller. — De igen, a mogyorót válogatom — a némi utálattal verte vissza a főnök zsarnok! tekintetét. ' ' ; (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarenzág ffirlap- és Nyomdavállalat Rt.-nál, Szeged. Felelős üzemvezető: KLEIN SÁNDOR. Ham Wen nai larke esi a Hungáriában! REMflISSflNCE PEMStO Buihnes! szivében " IV. Irányi ucca 21. a legtökéletesebb konfortot, a legkitűnőbb konyhát, kivánatra diétás ellátást Is nyújt mérsékelt árak mellett. A legideálisabb tartózkodás családoknak. Minden szobában hideg és meleg folyóvíz, lift éjjel-nappal Autóbusz és villamosközlekedés minden irányban. — Telefon: 825—27. f Hol vásárolfunh ! Hol dolgoztassunk A Pflrecrrrer^fí rts Crrfire szc^ccr ¡¿crcshcűöftröl e.s iparosokról ANTIQUARIUM: lungárla könyveket vesz. dad és OMtréL FÉRFIRUHA: flau Ignács, Kelemen-o. I. ILLATSZERTAR. Gáspár Illatszertár, Széchenyi-tér I, IRODARERENDEZÉS: \Yirth és Rengey. Széch^nvt-^ér ft. KALYHAJAVITÁS ÉS TISZTÍTÁS: Léderer János, Somogyi-ucca lft. KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa, Kárász-u 1®. KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimunkaház", Kárász-u 12 KÖTÖTT- és SZOYAlTARDt .¡ipa és Hegyi, PűspoV ')£;><if OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth K. a. I. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Deutsch Albert, Kárász-ucca J. Kelemen Márton. Kelemen-«. IL SELYEMARUK: Holtzer & és Fiai, a főportával tzemnea SZŐNYEG: Dömén Mihály és Fia, Kárász*. IX SZŰCS: losmann Dávid. Kárász-u. 1 ÜVEG ÉS PORCELLAN: Schillinger Kálmán, Csdtonlc? o. Ii t VILLAMOSSAG: Deutsch Albert, Kárászon. IL Rosner József, Tisza Lajos-körut M. VIZ VEZETÉK SZERELŐ: Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sugarut 18. uusztig Imre, Széchenyi-tér l Szegeden szerezzük be minden szükségleíiinkeí!