Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-22 / 46. szám

T93G február 22. DCl MAGYARORSZAG 3 ALFÖLDI IPAR E S KERESKEDELEM k D E L M A G Y A R O R S Z A G NETI MELLEKLET! „A kézmüiparosság nem adta fel a reményt' ; nek az, amely az ipartestület taglétszámával j foglalkozik. A testület taglétszámában ugyan! is némi csökkenés tapasztalható. 1936 január elsején a szegedi ipartestület tagjainak a létszáma; 3299. Kerékpárosoki IlsörendU kerékpárokai engcdmAnyu árban részletre adom. Gyalkat és aftatT«SMl»< Szántó Sándor A szegedi ipartestület évi jelentése az elmúlt évről jén lesz a közgyűlés Mórc us else(A Délmagyar ország munkatársától.) A szegedi ipartestület évi rendes közgyűlését február 29-re hivta össze. Előrelátható azonban, hogy ezen a napon nem lehet megtartani a közgyűlést, mert a határozatképességhez a tagok 20 százalékának a jelenléte szükséges. Az ipartestület tagjainak létszáma 3300, igy legalább 660 tagnak kellene jelen lennie, hogy a közgyűlést a kitűzött időben megtarthassák A tapasztalat szerint ennyien nem szoktak megjelenni, igy bizonyosra vehető, hogy az ipartestület közgyűlését másnap: március elsején délelőtt 9 órakor tartják meg. A közgyűlés napirendjén a következő tárgyak szerepelnek: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az elöljáróság jelentése az 1935- évről, 3. 1935. évi zárszámadás. 4. 1935- évi vagyonmérleg. 5. Felmentvény megadása. 6. Költségelőirányzat 1936. évre. 7. Javaslat az alapszabályok 17. §-ának módosítására. 8. Határozat iparos nyugdij ügyben9. Mester és szakvizsgáló bizottsági tagok választása. 10. Tanonc és segédvizsgáló bizottságok választása. 11. Indítványok. A közgyűlés alkalmából az ipartestület elöljárósága terjedelmes jelentést állíttatott össze az 1935-ös évről. A jelentés, amelyet dr. Gyuris István titkár hozzáértő gondossággal állított össze, többek között az alábbiakat tartalmazza: — Az esztendők rohanó forgatagában — moadja a jelentés — ipartestületünk ujabb határkőhöz ért Amig kívül tombol a legnagyobb gazdasági világháború, amelyet valaha is megért nemcsak Európa, hanem a többi földrész is, jelentőségében taláa nem kisebb, munkájával azonban nagyon szűk térre szorult működésről tehetünk jelentést Azok a piacok, amelyek valaha a magyar áru biztos elhelyezkedését jelentették, ma legnagyobbrészt el vannak zárva tőlünk Az elzárkózás nem is tisztán gazdasági jelentőségű, hanem sokkal mélyebbre terjed. És ha az ipartestület igyekszik is leküzdeni minden gazdasági akadályt, azokat a politikai akadályokat azonban, amelyek az elzárkózásnak közvetlen okozói, képtelen leküzdeni. — Ilyen általános körülmények között nyilvánvaló milyen rendkívüli erőfeszítésekkel tudta csak a magyar kézműves ipar életét tovább tengetni, önkéntelenül merült fel itt Ismét a kérdés, hogy van-e jövője a kézmüvesiparnak, speciálisan a magyar kézművesiparaak, van-e tehát értelme annak, hogy mi, akik hivatva vagyunk a szegedi kisiparosság érdekeinek istápolására, tovább folytassuk azt a meddőnek látszó küzdelmet, amelyet a szegedi kisipar átmentése érdekében kötelességszerűen végzünk. — Az elmúlt században jelszónak használták azt a kifejezést, hogy a kézművesipar jelentősége megszűnt, a kisnnar halálra van Ítélve. Az akkori érdekeltségek némán tűrték azt az állítást, okait nem kutatták, következményeivel nem törődtek, osupáín arra helyezték a súlypontot, oda irányították minden figyelmüket, hogy becsületes munkájukkal tiltakozzanak az állítás és annak következményeit jelentő megsemmisülés ellen. Az akkori iparosságnak nem állottak rendelkezésre olyan érdekképviseleti szervek, amelyek hathatós védelmet jelentettek volna gigászi munkájukban. A oéhek mindenükből kifosztva, hossza« agonizálás után megszűntek. A helyükbe lépett ipartársulatok, majd ipartestületek korántsem jelentet| ték azt a súlyt, azt a hatalmat, azt a befolyást, amely egy komoly érdekképviselet eredményes működéséhez feltétlenül szükséges Ennek dacára fennmaradt a kézművesipar, sőt mondhatjuk bátran, akként maradt fenn, hogy munkakészségében gyarapodva, jelentőségében még nagyobb súlyt nyerve a gazdasági liberalizmus jóslatának teljes csődjét jelentette. — Megváltozott azonban a helyzet jelentősen a világháborút követő időkben. A mindenéből kifosztott, műhelyében tehetetlen, mert a legelemibb gazdasági eszközöket is nélkülöző kisiparosság ujabb gyáripari előretöréssel találta sziemben magát. Összeköttetések, nagyobb tőke, a helyzet jobb kihasználása, a változó igények mozgékonyabb felfogása olyan előnyöket jelentett a gyáriparnak, amely kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe hozta. — Ennek ellenére a kézmüvesiparosság nem adta fel a reményt. Látta a na"v gazdasági, valamint háborús katasztrófák időjén fontosságát, érezte tudását, amellyel rendkívül hasznos szolgálatokat tett a legnehezebb időkben nemzetének, ugy érezte, reá még szükség van. Ugv érezte, nem lehet egy többszázezer tagot számláló, nagy ipari társadalmat egyszerűen leépíteni. Ugy érezte, hogy elsősorban munkájára van szükség és ha hivatásának teljesítésétől elütik, betöltetlen marad a helye a nemzet életében. — Ez a bizó akarás nem maradt elszigetelt jelenség — mondja tovább a jelentés. Sikerült a j nemzet sorsát intéző illetékesek figyelmét is mai Sára irányítania az iparosságnak ! — Ezek után — ugy hisszük — a kérdés, vájjon van-e létjogosultsága a kézművesiparnak, érdemes-e küzdenünk a kézműipar értékeinek jövőbe való átmentéséért, megszűnt tovább nyílt kérdéssé lenni. Nem mi, magaisabb érdekek szolgálatában álló. arra hivatott szervek ismerték el a kézművesipar jelent ősé gét. Amikor tehát egész ipari életünk átalakulóban van, nyugodtan bizhatunk jövőnkben. A magunk erőin kivűl olyan támogatással küzdhetjük ki érdekeink érvényesülését, amely erők az eredményt feltétlenül el is fogják érni. Á jelentés ezekután az ipartestület elmúlt évi működését ismerteti nagy vonásokban. Befeiezi a jelentest az ipartestületi iroda munkájának statisztikája. ESből konstatálhatjuk. hogv 1935-ben leszerződött az inartestületnél 778, felszabadult 449 tanonc és felbontottak 20 tanoncszerződést. Kiadott az ipartestület 625 munkakönyvet és 265 különböző bizonyítványt. A testület irodá iában iktatott ügvdarabok száma 1935-ben 6245 volt. A múltév folya< mán ipar jogosítványt váltott 250, iparát megi szüntette 1«4 iparos. Jellemző része a jelentéskaphat gépk»re»ko<}6 Szeged,(Kiss D. palota) Kiss uc<a 2. A Kereskedők üzleti berendezésének mentesítése a végrehajtások alól Az egyik kereskedelmi és iparkamara a közelmúltban előterjesztéssel fordult a kereske delemügyi minisztériumhoz és kérte, hogy a kisiparosok gépi berendezése tekintetében érvényben lévő rendelkezéseket módosítsák és részesítsék védelemben a kisiparosok gépberendezését is. A kamara előterjesztésében rámutatott arra, hogy tulajdonképpen nemcsak a gépek és szerszámok tekinthetők a kereset folytatásához nélkülözhetetlenül szükséges eszközöknek, hanem azok az eszközök is, ame < lyek a termékek értékesítésénél nélkülözhetetlenül szükségesek. Ilyenek például a belső kirakat céljaira szolgáló vitrinek és polcok, a vevő számára felállított tükrök, a vevő kiszolgálására használt mérleg s általában mindaz a berendezési tárgy, amely az áru eladásánál feltétlenül szükséges. Szociális szempontból is a kiskereskedelmet ugyanaz a védelem illetné meg, mint a kisipart, miért is a kamara kérte, hogy a kereskedők belső berendezésének vedelme érdekében forduljon az igazságügyminiszterhez. Az igazságügyminiszter most válaszolt a kérdésre, a válasz igy szól: „Véleményem szerint az iparosok feldolgozható anyagkészlete és a kereskedők eladásra váró árukészlete között lényeges gazdasági különbség van. Ugyanis amikor az iparos nyersanyagból készárut állit elő, a készáru értékében rendszerint nagyobb részt képvisel az iparos munkája, mint a felhasznált nyersanyag — még akkor is, ha az iparos minden anyagot maga ad és nem a megrendelő anyagából készíti az árut. Az iparosnál tehát megvan a remény arra, hogy ha nyersanyagát szabad rendelkezése alatt hagyjuk, vagyis a végrehajtás alól mentesítjük, munkája segítségével olyan értéket tud előállítani, amelyből hitelezői követelését ki tudja egyenlíteni. De ha ez a remény nem teljesülne, még akkor is — tekintve, hogy a végrehajtás aló való mentesítés nagyobb értékű munka kifejtésének lehetőségét adja meg az iparosnak —, lehetővé teszi az iparos további megélhetését, a hitelezőnek aránylag csekély megrövidítésévelA kereskedő ellenben, ha árut ad el, az eladási árnak csak kisebbik része az ő nyeresége, nagyobb része ellenben az áru beszerzési árának felel meg. Alig van tehát remény arra, hogy a kereskedő, ha neki bizonyos minimális értékű árut meghagyunk, ezen annyit kereshessen, hogy anyagi nehézségeiből ki tudjon gázolni. Ennek a reménynek meghiúsulása esetén még a kereskedő megélhetése sincs biztosítva, mert a csekély nyereség hitelezőinek kíelégitése nélkül sem teszi lehetővé a kereskedésnek folytatását. Az üzletberendezés végrehajtása alóli mentesítésére irányuló kívánalom, véleményem szerint is, nincsen minden alap nélkül, de teljesítése a kereskedőre nézve nagyon kevés előnyt jelentene abban az esetben, ha árukészletéből semmi sem volna mentes a végrehajtás alól. Az árukészlet végrehajtás alóli mentesítése pedig, mint fentebb volt szerencsém kifejteni, nem helyénvaló. Amint már előbb is jeleztem, most sem zárkózom el attól, hogy a végrehajtási törvény módosítása esetén a javaslatit ujabb megfontolás tárgyává ne tegyem és ne javasoljam a törvényhozás előtt, hogy az üzlethelyiséghez méretezett, tehát a helyiségen kívül számot tevő értékkel ugy sem biró üzleti berendezés a foglalás alól mentes legyen."