Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-02 / 29. szám

T936 február Ä. OÍLMAG7ARORSZXG YIOLNÁIÜYIÓSER O TELEFON: 13-42 készítményeinek kizárólagos áru­55 sitása eredeti budapesti árakon a O E6ESVÜRY DROG ERIABAN Utazas TEMESVÁRTOL 'g Ai ottani pósta, hivatalos menetrend Timisoara csatornával, világítással ellátott uceák sorakoz­alatt könyveli el A boldog béke idején a benn- nak. Igaz, a városi igazgatás egyebekben, a köve­szulottek Kleui-Wien-nek nevezték büszkén, meg | zéssel, a házszámozássa] csigalassan követi az uj egy kicsit pecsovicsosan is. Mára Szegedtől 8—10 óra utnyira esett el. Ugyanennyi idő alatt az egy­kor utánzott császárvárost innen könnyen elér­jük. Az elátkozott liberális éra grúndolási idejé­ben volt Bécsben az eleven élet lüktetés«, a mai temesvárihoz fogható. Nem túlzott a hasonlat: a kiegyezés utáni Bécs és a Bánát mai fővárosi! Azt a császár akarta ugy, de meg a világgazda­ság kedvezett fejlődésének. Temesvár mai éledé­sét a közhatalom egész biztosan nem istápolja. És mégis a világgazdaság halódása mellett is e| pur si ruuove, hogy divatos nyel­magunkat! Mozog, fejlődik, virul! "ígyazon napon, mikor a szegedi sajtó szomo­rún jelenti, hogy 1936-ban Szeged™, az Alföld metropolisában egy, EGY magánház fog épülni, a temesvári magyar újság boldogan közli a követ­kezőket: 1930 óta 4353 ingatlan épült és «gyedfii 1935-1»«™ 190 millió lej az épités»k ősz­szege! Hat millió pengőnél nagyobb értékű az egyetlen­egy esztendőben egyedül az építkezés révén köz­vetlenül forgalmazott összeg! Ezt az építkezést kereken 32.600 munkás végezte. De hányan éltek meg belőle! Hat millió pengő egy város egy évi építkezésére! Csodákba illő összeg! Ez már nem injekció, mint holmi palota-kapus tüzfa>l épitése, hanem valóságos életelixir! Sok. sok tízezernyi ember megé'hetése, keresete! Nem is ösmerik a munkanélküliséget! Az uj épületek tetszetőse« modernek. Tágas, szellős, napsütéses szobák célszerű elrendezésben. Mé ga 6 lakásos, mindegyike 3—4 szobás, bérház is kert közepén álló villa. Egyáltalán nincs ma­gánház ápolt kert nélkül, mik másként néznek kf, mint sugárutaink szégyenletes eltianyagoltságu előkertjei. Az uj lakóházak nagyjában mind köz­ponti fűtésesek. Minő kényelem és mennyi fűtő­anyag megtakarítás! Szegedi bérházban alig ö»mert beren­dezkedés. De mégis létezik szegedi bérházban is központi fűtés. A városi bérpaloták egynémelyik lakásá­ban kifürkészihetetlen okokból az éléskamrákat fülteti a házak tervezője a konvhal tüzhelv kür­tőjével! Mi e mesebeli építkezésnek hajtó ereje? Talán a magasabb házbérek. Nem valószínű. Nem is számbajövőn drágábbak az ottaniak. Vagy a pénz­romlástól akarják az emberek tőkéiket menteni? Másutt is romlott az utóbbi évek folvamán a va­luta. Hisz még a lejt is jó 30 százalékos hivata­los felárral árulják, nem is szólva a nemesebbek 60—80 százalékos felárairól! Ez a pénzromlás mégse hozott egy éltető Iparszakmát ily lendület­be, mint odaát. 16 év óta folyik náluk az évről­évre mind erősebb mértékben haladó, erősbödő építkezés. Az említett újságcikk szerint a város területén 1920-ban 4300 ingatlan állott Ez a szám máig megkétszereződött. Az uj, egészséges laká­sok száma meghaladja a régiekét. A közönség pedig szivesen cseréli föl az Ódon lakásokat a hi­giénikusa bbakkal. A város külső képén természetesen meglátszik, hogy az nccák amerikai módon nőnek ki a földből. Hol még nemrég szántóföld, otromba várfal volt, ott közművekkel — ó halld földim! vízvezetékkel. házak táját. De hol nem kuszóbb a közigazgatás sántikálása a való élet rohanásánál? Azt is mesélték odaát, a jelenlegi közigazgatási apparátusnak a város ez éledése körül nincs túl­sók érdeme. A folytonos kormányváltozásokkal állandóan cserélődő városvezetőknek mégis vi­tathatatlan érdemük, hogy a liberális magyar vi­lág alkotó polgármesterének, Telbisz Károlynak kész terveit csorbítatlanul engedik valóra válni es mentik át a századokra szóló programmot az utódjaikra. (Nekünk is volt városfejlesztőnk. Nem 1« oly régen! De mivé lesznek papírra vetett ter­vei, ha ércbeöntött ajándék-szobrára se tudnak a közigazgatás labirintusában nyomára akadni?! Moliére tollára méltó vigjátékfóma, ha nem volna a maga valójában oly irton elszomorító!) A temesvári nccák nyüzsgése természetes követője, kifejezője az építő ipar min­dent élesztő erejének. A kitűnően megalapozott, nyugodtan haladó, uj vonalakkal folyton bővülő j villamoson napközben is sok az utas. Szinte érez­ni, hogy lépést tart a város folytonos fejlődésé­vel. Kitűnő kezeik vezethetik. Hol a villamos kész­teti uj városrészek beépülését, hol az uj telepü­léseket követi uj vonaliakkal. Nem szorul a sze­gedi példára, hol ellenőrök utaztatásával pótoljak a hiányzó utasokat! A menetdíj olcsóbb a miénk­nél, a járatok mégis sokszorta sűrűbbek. A pa­rádétéren csaknem percenikint követik egymást. A Mehále felé mostanában épült szárnyvonalon az ingaforgalom 6 perces, a hasonló berendezésű ti­szaparti vonalunkon 12 percenkint indítják a ko­csikat és még igy is, vagy tán éppen ezért üre­sek a kocsik. Oly városrészbe, hol pályája még nem épült ki, helyi autóbuszt állított be. Feltűnő a városbatorkoló, messzejáratu, több órás, hosszú autóbuszvonalak sokasága. Igaz, még a százados katonai uralom, a tőrökvilágutáni te­lepítések idejéből sokkal több kiépített müut köti össze a sflrfl lakosságú, egymáshoz elég közeleső falvakkal. Ez a koncentrikus irányú, sűrű úthá­lózat, melynek hasonmását Szeged környékén hi­ába keressük, bár hiánya a terjedni kívánkozó gyümölcstermelésünket csirájában fojtja meg, ott régtől fogva, generációkon át a város folytonos látogatására nevelte a nagy körnvék sürfl népes­ségét. Lehetséges, hogy a' kitűnő bánáti földtől könnyebben megélő sváb lelkülete és városlátoga­tóbh, mint a homolkkötéssel birkózó tamyaiuké. Az Okot ne kutassuk itt. A tény a lém-reg: a magán­kézben lévő, ugy látszik igen mozgékony vezetésű autóbusz­vállalatok számottevő ntastömeget vísjmek be a városba és növelik a városi uccákon gyakran torlódó em­beráradatot. Közelebbi adatokat az autóbuszvona­lak számáról, hosszáról, a járatok sűrűségéről, az utasok számáról, menetdijről nem tudok, csak egy kicsiséget emlitek fel. Ezek az autóbuszok, akár­csak a Mávautók, podgyászt is szállítanak. Tele is vannak reggelente a városba jövő kocsik tete­je gazdálkodók piacra kerülő holmijával, főképp nagy tejes kannákkal. A mi városi autóbuszain­kon az ülés fölötti szűk kis hálóban épp, hogy egy kis üzleti csomag, aktatáska megfér, de a te­tejére nem raknak az utas holmijából. A nagy­számú környéki tejeseink nem is veszik igénybe. Kerékpárra "rendezkedtek be és az autóbuszok forgalma nagy és naponta állandó számú, biztos utasforgalmat vesztett el egy egykor hibásan szer­kesztett, célját ki nem elégítő autóbusztipus meg­rendelése révén. Nem kellene ezt pótolni? Ugy mesélték, hogy a vasút, meg a város ezeket a vá­rosba sok életet hozó autóbuszjáratokat ki aknr­ják venni a magánvállalkozás kezéből. Pedig két­ségtelen, hogy felületes megállapítás szerint a te­mesvári autóbuszok az utóbbi években aránytala­nul sokkal többet fejlődtek, még a kocsik külse­jét tekintve is, mint például a város kezén lévfl szegedi vállalat. Ezzel természetesen nem a sajá­tunkat akarjuk ócsárolni és az idegent dicsérni A dolgok természetében rejlik, hogy egy ujrend­szerü, kellő számú tapasztalatokkal még nem ren­delkezhető szállító vállalkozás közkézen nélkülö­zi a magánvállalkozónak az újszerű, kitaposott pragmatika nélkül dolgozó üzem fejlesztésénél el­engedhetetlen vállalkozói szimatnak rugalmassá­gát. Magától értetődő, hogy ott, ahol az uccán állan­dó a nyüzsgés-forgás, sok az árukkal választékosan megtelt tizlet is. A könyves kirakatok sok érdekest árulnak eJ. A szépszámú magyar könyvek nívóját nem rontják a pártpolitikai sajtónk kutmérgezései. A német könyvek már nem dominálnak, mint azelőtt és a német kulturán nevelődött könyvszeretöt vásár­lásra nem késztetik, mint a Gleichschaltolás előt­ti kor értékei. Mintha a nyugati államok uj ki­adói vásárlásra méltóbbat kínálnának. Igen elő­retört a korábbi évekkel szemben a román litera­tura. Kiállítása kétségtelenül javult. Sok a fordí­tott tudományos msii köztük. Viszont kevesebb a kiállított francia könyv. Az emberek minttra job­ban élnének odaát, bár nem látszik, hogy paza­rolnának. És mesébeillő, mit némely körök jóté­konyságra költenek. Általában van látszatja az emberek szorgos munkájának. Sok miegymás okból fájlaljuk, hogy Temesvár oly irtó messzire jutott tőlünk... A régi, tán igaz sem volt idők két órás utazása helyett 8—10 órát ráz minket a döcögő motoros, közben hordár­nélküli állomásokon irtó magas lépc.sőjü kocsik­ból háromszor kell átszállni! Drágitja is az utat ar, útlevél és vízuma. De misem bizonyítja a köz­tünk tátongó nagy távolságot jobban, mint az. hogy újságban lehet ujat, látványosat jelenteni egy helvrőí, hová tiszita időben a Fogadalmink tor­nyáról át lehet látni! Há tnem lenne népeink érdekében állóbb. haza­szeretőbb. ha az örökös uszítás helyett pártjaink arra törekednének, hogy Temesvár i»mét megkö­zelíthető közelre kerüljön hozzánk, hogy a közle­kedési távolság ne lépje tul a földrajzit?! Dr. Tjőw Lipót »II Egyenruhái Krier, KlauzV lér 5 sx. 5 Csak 4-éig érvényesek a Fehércégtáblás BOROS MIKSA cégnél a tényleg hihetetlen olcsó kiárusítás! árak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom