Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-19 / 43. szám

DHM AGYARQRSZAG SzerketzIAtéa* Somogyi uccu 12. L em. Teleion: 23-33.>Kladótilvatal, k»lc»önHtJnyrtAr «• Jegyirodát Aradi ncea Telelőn» 13-OÖ. . Nyomdát lów LlpOt neca 1«. Teleiont 13-0«. • lAvlrntl M l«Télclmi DélmaorarortzAg, Szeged. Necsak dicsérjenek! Nem mondjuk' azt, hogy a magyar iparosságnak és kereskedőknek nem esik jól a kereskedelemügyi miniszter ur dicsérete. Emlékezünk arra a félmúlt időre, (félmúlt? szeretnénk azt hinni, hogy plusquamperfectum), — amikor a kereskedelmi miniszterünk m e g nyugtatta a kereskedőket, hogy ő nem ellensége a kereskedelemnek. Ettől a megnyugtatástól a tegnapi elismerésig valóban hosszú ut vezet el s minél kevesebb elismeréssel, nyugalommal és örömmel találkozott ezen az uton a magyar kereskedelem, annál hosszabb és annál nehezebb volt megtett útja. A kereskedelmi miniszter in- a főváros kereskedőinek mellére tűzte a „szolgálati idő emlékére" alapított kitüntetést, de a vidéki kereskedelem és ipar — bajnokai (valóban bajnokok a vidék iparosai és kereskedői), jogos önérzetével részt kérünk nem az elismerésből, de az érdemekből és eredményekből a vidék ipara és kereskedelme számára is. Igaz az, hogy a fővárost iparosainak és kereskedőinek szorgalma, tevékenysége, áldozatkészsége és kockázatvállalása emelte fel s fejlesztette, ékesítette és gazdagította évszázadokon keresztül, a települőhelyből büszke főváros rangjára kereskedői és iparosai emelték, de a vidék iparossága és kereskedelme is elvégezte ez alatt az idő alatt városépítő, várost gazdagító és ékesítő tevékenységét. Ha a főváros a fővárosi kereskedőknek és iparosoknak, akkor a vidéki városok a vidék iparának és kereskedelmének köszönhetik életüket és színvonalukat. Nem irigyeljük Budapest kereskedőitől és iparosaitól az amúgy is — választások nélkül — ritkán kijáró elismerést, de ami ebből az elismerésből több, mint vállveregetés, azt igényeljük a gazdasági élet vidéki pionírjai számára is. A magyar kulturának s a nemzeti életnek szellemét a vidék városai ápolták és sugározták ki magukból. Erdélyben, Felsőmagyarországon, Bánátban és Bácskában a magyar életnek s az idegen szellemnek mérkőzése egyforma képet mutatott: a városok s a városok gazdasáp szférájában magyar volt az élet, a falvakat s a falvak népét elnyerte és elnyelte a nemzetiségi agitáció. A kormányzati politika vagy egyáltalán nem, vagy csak tragikus késedelemmel ismerte fel annak igazságát, hogy a városok megerősítése a magyar nemzeti politika megerősítését jelenti s hogy a nemzetiségi agitátorokkal szemben a legbiztosabb frontot a városok magyar kulturája s ennek a magyar kulturának kisugárzása alkotja. A városokban a nemzetiség megmagyarosodott s a falvakban a magyarság idegenné vált. Ez a szörnyű, ez a végzetes, ez e szivbemarkoló egyenlege a magyar nemzetiségi politikának. S ennek az igazságnak tanulságát tudjuk szembeszegezni azokkal a vádakkal és szemrehányásokkal, melyek a magyar kereskedelem idegen szellemét emlegetik. A magyar falvak a nemzetiség tengerében eloláhosodtak, pedig tiszta magyar szellem élt és lélekzett ezekben a magyar falvakban is, a vidéki magyar városok úgynevezett idegenszellemű kereskedelme és ipara pedig a vidéki városokat nemcsak megtartotta a maSzerda, 1936 február 19. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 43. sz. ELÜEiZETESi Havonta heiybon 3.ÍO, vidéken e* Budapesten 3.60, KlHlBIdön • 4(1 pengd. — Egye* tzóm Ara hélnö» nap ÍO, vatát- «t Ünnepnap I® 1111. Hlrdeiétck telvétele tarifa szerint. Megfe-—sjk. h«HA ««vitelével ncponla reggel gyarságnak, de magyarrá tette azoknak egész környékét is. Amikor a magyar nemzetiségi politikából világtörténelem lett s amikor ennek a politikának tévedéseit, rövidlátását, türelem helyett végzetes türelmetlenségét s ahol türelmetlennek kellett lenni, ott katasztrofális türelmét a nemzet élő testének szétdarabolásával kellett megfizetni, akkor nem kétszeres, de ezerszeres hálával kell gondolni azoknak hűségére és munkájára, akik az idegen hatalom alá sodort magyar városokban a magyar szellemet s a magyar kultura lelkét ajnározták, dédelgették és — kiirt'hatatlanná tették örök időkre. Dicséretet még csak kap az ipar és kap a kereskedelem, de megkapja legalább a dicséretek nyomában törekvései számára a segítséget s sérelmeire az orvoslást? A kereskedőket dicsérik, de közben a Hangya elefánttá nő, dicsérik az ipart, de közben összeroskadnak az iparosok a munkanélküliségükkel arányban növekvő közterhek súlya alatt. A miniszteri elismerést mi nem akarjuk szignum laudiszként a kereskedelem c's ipar mellére feltűzni, Ígéretnek szeretnénk tekinteni, hogy legalább ezentúl több méltánylásra, több jószándéku meghallgatásra s nem a szavaknak, de az elhatározásoknak és tényeknek több elismerésére fogják érdemesíteni azt a kereskedelmet és azt az iparosságot, amelyiknek munkája teremtette meg a fővárost s rakta le a vidéki városok magyar kultúrájának és nemzeti életének alapjait. Nem a városi politika, a kulturának és nemzeti szellemnek politikája is követeli már az iparosok és kereskedők segítését. Elénk vita a Házban a tűzrendészeit javaslat tárgyalásánál A képviselőház keddi ülését délután 4 óra után nyitotta meg Sztranyavszky elnök. Bemutatta ^ a közigazgatási bíróság átiratát, amely szerint Csehszombatí László mandátuma elleni panasz ügvéhen az eliárást beszüntették. Folytatták a tiizrendészeti javaslat vitáját. Drobny Lajos hangsúlyozta, hogy ezek a kérdések sokkal fontosahbak, semhogy a szakszerűség biztosítását a választásokra bízhatnák, ahol sokszor a kortescélok lutnak győzelemre. Helyesnek tartja, hogy a tüzoltótisziek kinevezésénél a szakszerűségi szempontok érvényesülnek. Célszerűnek tartaná a tűzrendészet államosítását. A vízellátás kérdése nemcsak a tűzrendészet, hanem az egészségügy szempontjából is rendkívül fontos. A mni időkben, amikor a technikai haladás korát éljük, jóformán megszűnt a távolság egves városok között, nem tartja szükségességnek, hogy a dandárparanesnokság és a tűzrendészei kerületek felügyelői ugyanazon városban legyenek. A javaslatot elfogadta. Pintér László sürgette a tüzkárbecslések hatósági ellenőrzését. A javaslatot elfogadd. Czirják Antal fontosnak tartja a iavaslatot. amelyet azonban nem szabad nolifikní jutalmazásra felhasználni. Beméli. hogv a belügyminiszter a tűzrendészeli felügyelők kine • vezésénél csak a szakszerűségre lesz tekintettet. A tűzbiztosítás olcsóKhá tételét kérte. Szómadatokat ismertetett arról, hoffv müven haszonnal dolgoznak i hiztos'fó vállalatok. A biztosító társulatokat államosítani kellene, de legalább a tűzbiztosítás viszontbiztosítását kellene állami kézbe venni. A javaslatot nem fogadta el Tóth Pál dicséröleg szólt a vidéki tűzoltó ság szelleméről. Fzek a testfiietek kulturális munkát is végeznek. Eszterházv Móric gróf annak a kívánságának adott kife;ezést. hogy adják meg az autonómiáknak a ielöl«si iogot a vezető tűzrendészeti állások betöltésénél Csehszombathv László kijelentette, hogy a politikum miatt nem fogadja el a javaslatot. Ezután Kozma Miklós belügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Hangsúlyozta, hogy _ hét tüzrendészeti felügyelő és egy országos ! felügyeV kinevezésével kapcsolatban nem lehet alkotmánysértésre hivatkozni akkor, amikor a kormány most törvénnyel akarja rendezni a tűzrendészet ügyeit. A törvény azért kerettörvény, mert célja az, hogy sínt adjon a fejlődés vonatának. A belügyminiszter hangsúlyozta. hogy a lakosság kiképzésére is gondolni kell, mert a légvédelem esetén megesik, hogy a hivatalos tűzoltóság helyére a laikus közönségnek kell lépni. — Az állások nem sértik sem a városi, sem ! a megyei autonómiát, hanem csak a szakszerü| séget statuálják a tűzrendészetben. A felügye! lők szakemberek lesznek. Az anyagi fedezet \ kérdéséről szólva rámutatott arra, hogy a bizj tositó tásulatoktól évi 200—400 ezer pengő i várható, amely mellett változatlanul megma' radnak az eddigi költségek is- Beszéde végén az Országos Tűzoltó Szövetségről emlékezett meg, amely nehéz és sokszor mostoha viszonymi kőzött mindig a közérdek szolgálatában teljesítette kötelességét. A részletes vita során váratlan vita robbant ki. Payr Hugó annak beiktatását kérte, Hogy a főparancsnok kinevezését tartsák fenn a főpolgármester számára, továbbá, hogy a főparancsnoki állásra csak olyan ember lehessen kinevezhető, aki legalább 10 évig aktív tűzoltószolgálatot teljesített. — Tisztelettel elvárom a belügyminisztertől — mondotta —, hogy tel jesíti ezt a szakszerűségre irányuló javaslatomat. Kozma Miklós belügyminiszter erélyesen visszautasította Payr Hugó hangját. Számtalanszor tanújelét adta készségének — mondotta—és majd meggyőződik a lehetőségele 1 hajlandó megváltoztatni felfogását. — De 1918-as hangokat mint belügyminiszter nem tűrök el — fejezte be felszólalását. A második szakasznál Payr Hugó kijelentette, hogy az előbb önkénytelenül szaladt ki száján az inkriminált kifejezés. Ezt visszavonja, ebből a kifejezésből azonban nem lehet ellene vádat kovácsolni, hogy a 18-as idők hangiát ütötte volna meg. Egész politikai múltja és felfogása távol áll ettől a szellemtől. Kozma Miklós belügyminiszter válaszában hangsúlyozta, hogy amit mondott, tisztán a Payr által használt kifejezésre vonatkoztatta nem pedig Payr személyéreAz ülés háromnegyed 8 óra után ért véget,