Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-12 / 9. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG T936 január te. nap folyamán eritreai különítményeink jelentékeny ellenséges csapatokat támadták meg, amelyek a Gabat és Geva folyók össze íolvásn közelében helyezkedtek el. Ez a hadmüvelet, amely a tüzérség és hadirepülők közreműködésévé! folyt le, az ellenség visszavonuláséra vezetett. A menekülő ellenséget kiilönitményeirií: üldözőbe vették. Az abesszinek súlyos vereségei szenvedlek. A mi részünkről egy eritreai altiszt és két aszkari elesett, 3 tiszt és 2 eritreai altiszt ós 3 aszkari megsebesült. — Hadirepülőink az egész harcszin téren igen élénk tevékenységet fejtenek ki. — A meghódolt Hailé Srelassrie Guksza dedzsasz a tigrei tartományban politikai hatóságainkkal egyetértésben folytatja harcosainak a harc-, vonalon küzdő különítményekbe, valamint az Elfoglalt területeken elhelyezett rendőri különítményekbe való beszervezését. Ujabb részletek a véres vereségről London, január 11. Mint a Reuter Iroda haditudósítója Aszmarából jelenti az olaszok Geva mellett rendkívül véresen megverték az abesszineket. Az egyik olasz hadoszlop Gebarnál megtámadta az abesszin jobbszárnyat, amely teljesen védtelen volt és a megsemmisítő tüzérségi pergőtűzzel szemben fejveszett fatásnak eredt Eközben másik olasz osztagba futottak, amely benszűlőttekből állt és gyilkos fegyvertüzzel fogadta az abesszinokat Az olaszok vesztesége három benszülött halott. Három olasz és nárom benszülött sebesült meg. Az olasz tüzérség most igyekszik elpusztítani az abesszin táborokat a Gabat folvó vidékén és a környékbeli területeket az abesszinektől megtisztítva, védelmi vonallá épitették ki. A Tat ;azze körül az abesszinok csapatából sokan megadták magukat az olaszoknak pénz és élelmiszerhiány következtében. Megint — jövőre marad a modern városi strand felépítése? A legújabb Javaslat szerint a város az idén csak a provizórikus tennivalókat végezhetné el - Megszüntetnék a kasztstrandokat, pianiroznák a partot (A Délmagyarország munkatársától.) Megírta a Délmagyarország, hogy dr. Pálfy József polgármester megbízásából dr. vitéz Szabó Géza tanácsnok foglalkozik a városi strand házikezelése« megoldásának előkészítésével. Szabó tanácsnok helyszíni szemlét tartott az ujszegedi Tiszaparton, hogy megállapítsa, mit kellene és mit lehetne megcsinálni még ebben az évben. Hétfőn az ügyben részletes javaslatot terjeszt a polgármester elé. Javaslatáról .a következőket mondotta: — Mivel az idő már nagyon előre haladt, ugy, hogy a végleges strand fölépítésére nem igen tehet gondolni, az lesz a javaslatom, hogy abban az esetben, ha a város házikezelésl»en kívánja megvalósítani a slrandterveket, az idén csupán a provizórikus tennivalókat végeztesse el. — Elgondolásom lényege az, hogy a Szegedi Partfürdő Rt. 1942-ig tartó koncessziójának sérelme nélkül minden más strandot, megszűntein«, a város, csupán a Stefánia Szövetség gyermekstrandját és a leventestrandot hagyná meg, de azzal a megszorítással, hogy ezeken a helyeken illetéktelenek nem strandolhatnak. A szabadon maradó háromszázméteres partszakaszt planiroztatni kellene még a tavaszi áradás előtt. Ezen a terülő ten legalább őt széles utat kellene készíteni a töltéstől a vizig és egyet hosszában. A SzUE hajlandó felesleges ártézi vizének átengedésére, amivel legalább öl zuhanyt táplálhatnánk, tehát Ötven méteren kint felszerelhetnénk egy-egy be'onba ágyazott, két rózsáíu tusst. A városi területet viltanyvilágifással kellene ellátni. A megszűnő strandoktól psszevásároinánk a használható vetkőző* kabinokat és azokat, szükség esetén még ujakat is építhetnénk, valamint a magánkabmokat előre elkészítendő tervezet szerint helyeznénk el a tői" tés alatt, a füzesLon. Az idén igen alacsony belépődíjakat szednénk és abban az esetben, ha magánérdekel tség nem vállalkozna a strand felépítésére, a jövő szezonra föltéllenül felépíthetnénk a MABIkölcsönből ház ¡kezelésben a strandot. Azt is javaslom, hogy a polgármester engem bízzon meg a strand főügyeletével, ügyvezető-igazgatói teendőinek ellátásával pedig Stumpf Kálmán városi főpénztárost. A Hungária győzelme Párisban Páris, január 11. A Hungária FC turacsapata szombaton a Stade Francai« együttesét 5:0 arányhan verte. Belfort január 11. Kispest csapata szombaton a nagy játékerőt képviselő FC Sochaux csapatától 4:5 arányban vereséget szenvedett A francia csapat az első félidőben 4:l-re vezetett. A bíró Ítélkezéseiben inkább a Kispestet sújtotta. Brcképes igazolványba fényképeket legolcsóbban 51M0NYI. fényképésznél Korzó Mozival szemben Angéla Irt* SOMLYÓ ZOLTÁN Eleinte fütyülve ment az uccán. Az aljkat valami felső rángástól füttyre csücsörödtek; néhány nap előtt az orfeumban volt, ahol egy molett leány kedvetlenül, szinte élettelenül rikácsolt egy angol kupiét, gyatra magyar szöveggel. Délután a bohémek kávéházában maga elölt látta a molett leányt, hanyag és Ízléstelen selymekben s akkor hirtelen fölfakadt benne az angol kupié; érezte, hogy ezek a kuplék meghalni kerülnek ezeknek a furcsa leányoknak a szájára. A leányt megsajnálta, a kupiét megszerette s most végnélkül fütyülte a ritmikus melódáit. Mindkét kezét súlyosan beleszorította a felöltője zsebébe, teljes nemtörődömséggel ment a nyirkos levegőben. Az aszfalt tele volt imbolygó árnyképekkel, valósággal befoncsorozta a sár, amit az őszi eső kotyvasztott a porból s ő mélyen lenézett abba a tükörbe, ahol a nők alakjának torzított másai feketéllettek. Nem kellett neki semmi, csak éppen ezt a semmit hagyják, hogy jól átérezhesse. Az érzései egészen felszínesek voltak most, mint hogyha má* emberek tüdejével lélekaenék, mint hogyha más emberek szemeivel látná a lámpák vörhenyes nyugalmát. Egy fordulónál beléje ütközött egy öreg néni, aki kis csomagot vitt a hóna alatt, a Jobb kezében pedig görcsösen szorongatott egy ósdi, csontnyelü esernyőt. Mindkettő kihullott a néne keaéWl, ahogy összementek. Megdöbbent a szive, filesen felsikoltott benne a szánalom, majdnem kezetosókolt az agg nőnek, aztán lehajolt és felemelte a csomagot, meg az esernyőt, miközben a kalapja belepottyant a sárba. — Pardon f — dadogta elpirulva, <Je akkor már eltűnt a görnyedt nénike s ő fájdalmasan nézett után* Később bosszantani kezdte a dolog. Hogy mikép is lehet ily rézékeny férfiember? A pesti uccán mindennapos dolog az ilyen összeütközés. Mindenkivel megeshetik. De e pillanatban újra elpirult és már tudta, hogy szent és jogos volt az elérzókenyedése. Es már látta maga előtt szomorúan, elhagyatva, báj natosan és öregen tipegni az édesanyját, aki lentvan a falun 6s akit már oly régen nem látott. Mit csinálhat most az anyika 1 ... igy kérdezgette magában, félhangosan és a pesti uocán egy falusi asszony emlékezetére könnyek gyúltak ki egy magános férfinek szeméin. Már kint bandukolt a Központi pályaudvar környékén. A kora estben fázódva nézte a villamosokat és elcsodálkozott afölött, hogy hogyan iis mernek kimozdulni a pesti uccára, ahol életvesziedelrnes a járás. Ebben a pillanatban vékony, nyöször sirást hallott. Körülnézett: egy kis pufók fiu állt egy kirakat előtt, uri külsejű, ápolt gyermek ós mindkét kezét az arcára tapasztva sirt. A kis lábai térdben megcsuklottak, a könnyeivel már tele volt a kabátja. Odalépet a kisfiúhoz, melegen megsimította a homlokát. — No, miért sirsz, k!s fiam? A gyerek fölnézett, egy pillanatra belebámult az ai.-}ba, aztán tovább siránkozott. Pecéző szavakat talált ki, amik sehogy se akarfnk heleillem a szájába. A lelkét próbálta kirakni 1 gyermeknek, hogy beszéljen, hogy bízzék benr'\ minden hiába volt. Végre elsaégyelte magét. Jv ménységet, szigort erőltetett és rászólt a gyerekre; — Hát ha nem mondod meg, miért sirsz, átadlak a rendőr bácsinak. A fiu fölrezzent. Halálos félelem gyulladt ki a két pufók arcon, majd még keservesebb zokogásba fogott és fuldokló hangon motyogta: — Elvesztettem anyukát Megfeszült a szive ettől a hangtól. Nincs felnőtt embernek nanaszra. fáidalomra ilyen hangja, igy csak a gyermek tud keserűséget és mélységet mutatni. — Hát hol vesztetted el, fiamf — Itt — és apró húsos ujjaoskájáviail belebökött a levegőbe. Kis tagjai reszkettek, didergett a félelemtől és a magányosságtól. Most már lelógatta a kezeit s a szemeibe bele lehetett látni. Mondhat! an szelídség és panasz áradt ki belőlük. — Merre laktok ti, fiam? A kis fiu ártatlanul összehúzta a vállát, most már nem sírt, kifáradt bele és butácskán feleltei — Nem tudom. A harmadik emeleten az anyukával. És újra megeredt a könny zápor. Aztán próbálta, hogy mindenféle találékonysággal, furfanggal eszébe juttassa a gyermeknek, hogy hol laknak, mely uccáhan. Semmi sem sikerült. A kis fiu árván, fázósan, bután állt mellette, a szemein ott csillogott a kisírt könny s a nedves két szemével naiv érdeklődéssel bámulta a kiratokat és az embereket. Bevitte a gyereket a közeli cukrászdába. Ott szépen maga mellé ültette. Aztán mindenféle szép cukarsfiteményt rakott efléj«, égetett mandulaiveket, habos rollót, krémes lepényt és nógatta, hogy egyék szépen. A fiu két kis könyökét az asztal szélire nyomta, nem mert megmozdulni. — Melyiket szereted legjobban? — kérdezte tőle szétfolyó melegséggel és túláradó boldogsággal. Ragyogás derengett föl magányos, kopár szivében. Sajnálta a kis fiút, de valami halk bizalommal remélte, hogy valahogy csak majd hazaszerzl övéihez. Azonban még soha nem érzett, mesékből ismert forróság lepte el abban a tudatban. hogy egy szép, kedves gyönge gyermek van a kezébe téve, most ezzel jó leihet és gondoskodhat róla egy óráig vagy két óráig Busáké önérzettel Olt a' nádszéken, körülnézett és titokban mérlegelte, hogy a cukrászda tulajdonosnője, még a két kisasszony; akik kiszolgálnak, meglátják-e benne az apát? A kis gyermek eleinte oda akart nvulní oz egvik