Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-11 / 8. szám

4 DÊLMAGyARORSZAC. 193Q fanuár fi. A csongrádi betörőtársaság a szegedi törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatársától.) A csong­rádi rendőrség a mult év november élteti lelep­lezett egy veszedelmes belörőfársaságot, amelynek tagjai végigfosztogatták jóformán az egész vá­rost. A tolvajbanda egyik tagja volt a jó család­ból taló Rtázsik József nevü fiatalember, akit sógora, aki iskolaigazgató, állásba helyezett el a saját iskolájánál, mint szolgát. Blnzsik barátai­val követte el a lopást, sőt azt m iskolát is meg­lopta, amelyiknél állásbnn volt. Deák János nevü társával éjnek idején járta a várost, álkulccsal hatollak be a lakásokba és minden kezük ügyébe eső tárgyal elloptak. Deák János egyizben az ablakon keresztül egy horgász­bot segítségével lopott ki ezüst órát egy lakás­l)ól. Loptak minden elképzelhető dolgot: búzát, baromfit, ékszert, ruhaneműt, sőt még a reál­gimnázium tiszai csónakházát is feltörték és on­nan Í6 elvitték az evezőket, lábfőt,-Arákat, villákat. Velük együtt kézrekerült Kovács Antal kömíiv»­segéd, akinek szintén része volt két lopásban. A rendőrség mindhármukat letartóztatta. Pénteken került a három ember a vádlottak padjára, a szegedi törvényiszék Farfay-tanácsa elé. Beismerték a lopások elkövetését, csupán az el­len védekeztek, hogy a lopásokat üzletszerűen követték el, mint ahogy a vádirat vádolta őket. A bíró ág rengeteg tanút hallgatott ki, akik ei­mondo! ák, hogy például Blázsik igen jó csa­ládból származik és szinte érthetetlen, hogy miért adta magát 'opásokra, A bíróság Deákot ií rendbeli Iöpás miatt més­f¿(esztendei börtönre ítélte, Blázsik iö rendbeli lopásért egyesztendei és négyhónapi börtönt ka­pott, míg Kovácsot egyhónapi fogházzal sújtot­ták. A biróság Blázsiknál enyhítő körülménynek tekintette, hogy az eset után öngyilkosságot ikart elkövetni, tehát bűnhődni akart cselekedeteiért. Tizennyolcadszor tartcztatták le az öreg csavargót (A DfímaQynrorsrdg munkatársától.) Öreg csa­vargót fogott el tegnap a rendőrség. Wlassics István ezúttal tizennyolcadszor került rendőrkéz­re. Amikor először fogták el, fiatalember volt, most pedig 68 esztendős. Élete javarésaét bör­tönben töltötte. Apró lopásokért került újból és újból a biróság elé. Eleinte fogadkozott, hogy megjavul, ahogy aztán multak at évek. ugy fá­sult el ő ií. A napokban szabadult ki az Öreg a börtön­ből. Tegnap dél aljas egy rendőr észrevette, hogy az egyik Kossuth Lajos-sugáruti edényüzfet elől égy fazekat éleméi és futásnak ered, már ameny­nyíre lába engedte. A rendőr csakhamar elfogta Wlassicsot és bevitte az őrszobára, megmotozta és ekkor látta, hogy az öreg minden zsebe teli van a legfantasztikusabb holmival. Egyik zsebé» bői tojások kerültek elő, a másikból kocsikenőcs, ostorszijj és sok minden más apróság, amiket ai öreg e^esz napi barangolás alatt Összelopkodott. A rendőrség a javíthatatlan öreget letartóztatta és átadta az ügyészségnek. Egy régi hires szegedi csendbiztos és Ráday gróf in­Az' lúrcsztelödt hogy én hajtottam el az Őr­gróf gulyájából hat darabot- Egész gulyából osak hatot! Háit kapcatxstyár vagyok én. Gyúr* ka- hogy hat darab marháért akasatom a bűn koloncát a nyakamba? Aztáin a Julinak is az* beszélted, hogy ^énségömre — más szerető' tartok- Tudod pe* dig, hogy neköm se ü, se más nem köll. Gyűlölöm az asszonyt miuta fflŐgCsalt az élsfl­Nesze hát- a cudarságodért! •• Ext mőgér* dfemlőd tőlem — ordított a vén oroszlán és fo­kosával oda sujtotft­Amannak kirepült kezéből a fokos- A kápá' hoz kapott a pisztolyért- De neim volt idéja használni- A másik ütés is elérte és a pisztoly* lyal együtt leesett a karja *s­Látván a vén oroszlán emberk, hogy ama­zok fegyverhez kapnak, hogy fegyvert emel a betyár a botvárra- föllángolt a düh és Szörnyű kavarodás támadt. A vén oroszléin menten ko­ponyát hasit: a Gyurka koponyáját« ha ké* kar­jával át nem kapja annak a nrakát a szép boszorkány­M'kof m glátta ezt a vén oroszlán, fokosát a nyereídkápájába dugta s csak ín-nylt mondottJ — Hitvány «mbör vagy Gyurka! Asszony Tudod, hogy asszonynép re nem eme* ko>a a kezemet. Éccör főttem». azt is mözbán­tam. Eriggy az uccán. De vigyázz, ne talál­kozzunk még éccör! Aztán megsarkalta vadsőrénytü fehér lovát és ment. mint akit forgószél hajt- Néhány perc múlva nemi látszod más a puszta síkján, esek egy guruló sö'ét pont ijesztő. Mrete. azt is elnyelte tz éjszaka­Kilép tűnik az erdő árnyékából és vivszafór dultunik. mert amazok akkór már — hornnán­honnam nem — ézre szaporodtak- Ma telhát minős már itt mH keresnünk­Majd holnapután jelentem a kegyelmes ur- | nak. hogy ma meleg éjszakánk volt­Mikor harmadnapon rapporfra jelentkeztem a kegyelmes urnái a bekötött aroőmmal és eJé­be tettam a karabély tjrött agyát és el mond­taim neki a tőrtöíVtéket! — félig: a csárdai re* volucíóig. ráim nézett keményen, aztán patto* gott a hamgja. mint a heaedtthur. ha megnyonr .Iák­— Megérdemelte ön a sorsát, biztos ur! Én nem küldtem önt szegénylegényekéit nyomoz' mi- Én önt oroszlánfogásira parancseitam ki­Ehelyütt ön hitit egy csalfa nő szavainak éí kalandokba bocsátkozott ahelyett, hogy a na­gyobb vad nyomait kutatta, kereste volna­— Kegyelme* uram — szóltam megbán tot' tan — amazt nem kellett keresnem, kiadta a puszta magától»' A kerek erdő alatt talál köz* •arn az oroszlánnal- De ketrecbe fogni azt, ha­tódnia gamimal kevés voltam- Az embereiimért nekem kell felelnem. — Itt van- Tűzze ezt a mellére! A király nevében adom — szólt a kegyeim« ur, egy ér­demkeresztre mutatva­De miért tette ön asztalomra a bűnjelt: a puska törött agyát?... Vigye — szólt és felém tolta­Közbem azonban tekintete a művész5 farag­ványu fadarabra esett. E^-saerre elfakult az arca és kezébe kapta a puslií agyart. — Ezt a puskát én ajándékoztam két éwel ezelőtt az őrgróf tiszttartójának egy vadászat alkalmával- Hogy kerülhetett ez betyárkézre? Búgott a hangja- mint a vészharangé és néz&fil ráim merően­— Háit aztán egyéb bűnjel nem maradt hátra, bztos ur? — De igen, kegyelmes ur- Azt meg a csár­da udvarán találtam- íme, egy drága/művű fe­hérvári bicska­— Ezt meg — kapott ufána mohón a kegyel­mes ur — ugyanekkor a tiszttartó fiatal is­pánja fiak ajándékoztam, mert remeikül meg­nyúzott egy szarvasgidát- Hogy kerülhetett ez is betyárkézbe? — Ilyen jószágok könnyen odakerülnek, ke­gyelmes uram- Szűkség van rájuk­— Ezt a szükséget törvény tilalmazza» biztos ur! — mordult rám keményen a nagyúr­— Fogja ezit a puslkaagyat és keresse meg hozzá a — tettest. Ért!? A fehérvári bicska U* marad- Ahhoz majd én keritelk gazdát­Ugy látszik- biztos ur. hogy a két bünjef, mielőtt idekerült: gazdát cserélt- A puska az ispán, a gyöngyházbicska pedig a tiszttartó­lányának a kezébe került* — A kettő pedig összekerült, kegyelmes uraim­— Csitt — kiáltott rám a nagyúr zordan Amig nem tudunk, ne állitsunlk! « Három nap múlva tudtunk már mindent, de nem állitolunk semmit­A két delikvens ott állt már harmadnapra a kegyelmes ur magánszobájában a szeged» várban. A két bűnjel is ott hevert már ismét az asztalán­Az Ítélőbíró Ráday nagyúr volt; a védő pe­dig az - őrgróf­Az itélet rövid votl és igy hangzót*: A bűnösség kölcsönösem megáfflapititátvám vádlottak — tekintetbe véve fiatalkorukat, sze­relemben történt eilbóflásmkat és töredelmes bünbáriatukat — mindketten életfogytigtartó —> házasságra Ítéltetnek­A kéf bűnjelt - fejezte b6 a beszédet a híres szegedi csendbiztos — én kaptaim jutalmul a® érdemkereszttel «gyűtt­Ma is megvan mind a h'árom-­így történt ez, hatvanöt esztendővel ezelöti. (Vége) Herke Mihály. Farsangi c'kkék: 10 drb szerpemtin 10 csomag konfetti 1 csomag hólabda 1 drb török sapka Hégédfí hurok: 12 drb acél E hegedű hur Bernhard E hegedű hur Hegedű A bélhmr Hegedű G hur Háztartási cikkek: ^zénlapát Tüzpiszkálő Szénkanna j Kokszkanna' 1 Élelmiszerek: $0 deka teasütemény 1 Wbirs szardella paszt-a '1 üveg 1 literes oroszhal (üvegbetét -20) 10 deka rum kocka Szőnyegek- lábtörlők: Ovékénv lábtörlő vas lábtörlő 1 m- spárga firtószőnyet PBÜHSI my ÜRUHBZ RT. SZP.ASN. «SKFTVÍCS ÉS KIS; MCCA SAROK —10 -.16 —12 —10 *—--34 -•07 —16 —15 -•24 —24 » 1.48 » 2-68 —98 -•46 —94 —24 -•24 -—98 —98

Next

/
Oldalképek
Tartalom