Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-10 / 7. szám

DEM AGYARORSZÁG ». Sz«rke»zia«ég: Somogyi 22. I. cm. Teleinni 23.33..KladAhlvalaL kKlcMtnkOnyviar «• Jegyirodát Arad! ooco 8. Telelőm 13-06. - Nyomdai LOw l.tpdt ucco 19. Telefoni . TAvlraN ea leveleim« MlmagyaionzAa Szeged. Péntek, 1936 Január 10. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 7. sz. ELÖE1ZETÉS: Havonta helyben 3.2U, vidéken e* Budapesten 3.00, kUllttlden • -40 pengd. — Egyei izdm Ara hétkö» nap ÍO, vaaAr» é» Ünnepnap ÍO üli. Hlr­delétek felvétele tarifa tzcrlnt. Megfe­lenlk héttő Kivételével nnpmito. Diszelnokösdl — Hagyjunk fel végre a sok díszelmőkös­divel. Legyen akciónkban tőbb buzgalom, több munka és kevesebb dísz külsőségek­ben, elnökökben. Egy szegedi egyesület ülésén hangzottak fi ezek a szavak, amelyek nem fulladhatnak kimondásuk után a semmiségbe. Külön örü­lünk, hogy a bátor szókimondó Shvoy Kál­mán országgyűlési képviselőnk volt, hiszen ő bőségesen választhat elnökségekben, dí­szes pozíciókban, Isten segítségével körül­épithetné az életét a kényelem, a passzivitás annyi bástyájával, amennyit a fantázia el sem tud képzelni, ehelyett az örök munkál­kodás pihenni nem tudó módján dolgozik Szeged nagy alkotásain épp ugy, mint a leg­apróbb-cseprőbb ügyein. Ha tehát ő tört ki végre a sok társadalmi komédiázás ellen, amely szúnyoghálóként borul a komoly mun­kára és a legyeken kivül a levegőt is elzár­ja, — akkor el kell hinni, hogy frappáns ki­törése őszinte volt, jó szemmel látja a dol­gokat, viszont bármilyen edzett legyen a gyomra, képtelen tovább is magába fojtani mindazt, amit a közélet farsangoló része be­adni szeret az idegileg amúgy sem a legjob­ban álló emberiségnek. Amikor az élet arca tele van rücsökkel, a Szépségversenyeket a lélekben illenék meg­rendezni, csendes munkában, hogy csak az eredménye váljék feltűnővé. Anná! keserve­sebb, hogy mégse volt a fórum soha hango­sabb, groteszkebb, mint most. A hamar al­kalmazkodó koldus is méltóságos urnák szó­lítja az előtte elhaladó rojtos nadrágu filisz­tert, három mázsa podvás fával vizes pin­cehelyiségben vállalatot nyitó Sorsüldözött igazgatónak címezteti magát s a néhány jo­gos vezérigazgatón kivül annyi kalandor ajándékozza meg önmagát ezzel a titulussal, hogy az ember valósággal áhítozik az ab­szolút cimnélküliek birodalma után. Jámbor női elképzelésekről ne beszéljünk most, hi­szen az külön studiumot jelent és Swiftet kí­vánja, épp ugy nem szólunk a fogalmak összezavarásáról, az úgynevezett családi „kú­riákról," meg a normális emberek közt vita tárgyát sem képezhető alapfeltételeiről az úgynevezett „nagyasszonyi" fogalomnak, — Istenem, mi mindennel kell azt nagy időkön át kiérdemelni! — maradjunk az egyletesdi­nét. Nekünk amúgy is kedvenc régi témánk. Pillanatig sem állítjuk, hogy egyletekre nincs szükség. Meg van azoknak is a fontos­sága, rendeltetése, jó oldala, akárhányszor áldásos volta, azonban elburjánozásuk közel jár a veszedelemhez. Ismertünk sok egyletet, amelyek csak azért születtek meg, mert Nagyképű Péter irigyelte Hólyag Pál elnöki köztevékenységét s nem akart mögötte el­maradni ama kommünikékben, amelyek sze­rint az elnök meleg szavakban nyitotta meg n polgári kimenők tekintetében a kvaterká­zás eszményi magaslatára emelkedett, mindenesetre igen sűrű, választmányi ülé­seket. Bőséges tapasztalatunk, feljegyzésünk, anyagunk van ilyen — mondjuk ld magya­rán — nagyképűsködő szereplésekről, ame­lyek a világ dolgát egyetlen lépéssel sem vitték előre s amelyek épp oly kellemetlenül zsonganak bele nivótlan kotkodácsolásukkal az életükbe, mint az éjszaka idején parvenü­»zeriien puffoírtatott motorok. Rengeteg egylet van Szegeden, — ha na­gyon kíváncsi rá valaki, szolgálunk részle­tekkel, — amelyek megalakulnak, kielégíte­nek túlfűtött ambíciót, aztán berekednek örökre, mint a suttogó bariton. Sietünk kije­lenteni, hogy még ezek a legrokonszenveseb­bek, hiszen legalább nem okoskodnak, vizet nem zavarnak, csak élnek cimbelileg. A kel­lemetlen az a sok felesleges, céltalan, sokszor ugrándozó alakulás, amely több díszelnököt és dísztagot választ, mint ahányan rendes tagságot viselnek; amelyek utaznak a jeles nevekre, észrevenni sosem akarják, mennyi­re molesztálják ezzel a nevek viselőit és — nem a legutolsó szempont —, kidobott pénz­nek számított tagsági dijakban annyi össze­get adminisztrálnak el, hogy a feléből is ci­póval lehetne ellátni egy-egy városrész me­zítlábas gyerekeit. Hozzászólnak mindenhez, vagy van a dolgokról fogalmuk, vagy nincs fontoskodásuk többnyire elviselhetetlen azonban tényezőknek képzelik magukat s ha máshol nem, a halotti pártákon emeltetik e fényt, rányomatva képzelt nagyságuk címét Ugy emlékszünk, hogy néhány év előtt el­hangzott egy belügyminiszteri igéret, amely revizió alá akarta venni a sok felesleges egy­letet. Az ígéretet nem követte cselekedet, dc az ilyesmihez sohasem lehet elég későn hoz­zányúlni. Ma komoly emberek komoly mun­kájára van szükség, aki koldul, az kolduljon nyilt sisakkal, őszintén, hagyjuk a farsangi játékokat a mulatságrendezőkre, de ne áltassuk se magunkat, se másokat azzal, hogy a vitus­tánc közügy, a feltűnési viszketegség közéleti szereplés. A Földközi-tengeri flotta-felvonulás Az olaszok nem látnak veszedelmet az angol-francia fíotta-manöver mögött Jelenlések a keletafrikai harcterekről London, január 9. Londoni sajtókörökben azzal magyarázzák a rfancía hadihajók Földkö­zi tengeri gyakorlatait, hogy háború esetén a franciák Angliának segitséget nyújtanának. Bár hivatalos helyen cáfolják, a Daily Herald azt ír ja, hogy a hajók hadmozdulatai Olaszor­szág ellen irányulnak. A hadihajók Gibraltár körül cirkálnak a népszövetségi tanácsülés ideje alatt és a legteljesebben fel vannak készülve. Annyira tökéletes a felkészültségük, hogy egy árán belül harrot kezdhetnek. A francia hajó­had parancsnoka olvan feladatot tűzött ki a gyakorlatra, mintha váratlan ellenséges táma­dást várnának. „Laval blöffje" London, január 9. A Star kétségbevon ja a francia flottamozdulatok taktikai értékét. Az az intézkedés senkire sem fog hatást gyakorol­ni. csupán Laval ujabb blöffjéről van szó, amely csak azt jelenti, hogy az olajkiviteli tila­lom még távolabb áll, mint valaha. Laval fel­ajánlotta Angliának a francia hajóhad támo­gatását, mert tudta, hogy a francia hajóhad szolgálataira nem lesz szükség. Ezek szerint Genfben a kíshatalmakra hárul majd a fel­adat. hogy Szovjetoroszország támogatásával, vagv nélküle javasolják az olajkivitel megtil­tását. Bz olaszok nem tartanak tengerészeti antanttól Róma, január 9. Félhivatalos olasz körökben a francia flotta legközelebbi mozdulatait nem veszik olybá, mintha az angol—francia tenge­részeti antantra engedne köuretkeztetni és mint­ha Olaszország ellen irányulónak volnának te­kinthetők. A francia flotta mozdulataiban nem látnak politikai célzatot. Hétfőre halasztották a tengerészeti értekezletet London, január 9. A tengerészeti értekezlet­nek péntekre kitűzött ülését váratlanul hétfőre halasztották. Az elnapolás oka az, hogy a ja­pán kiküldöttek annak az óha juknak adtak ki­fejezést, hogy a tenegrészeti értekezlet tárgyal­ja azt a japán javaslatot, amely a fegyverke­zés közös felső határát kívánja megállapítani. Politikai körökben igen kevés reményt látnak arra, hogy a japánokkal megegyezés jöhet létre. A kőolajtilalom Páris, január 9. Parisban ugy vélik, hogy a Népszövetség január 20-án megnyíló üléssza­kán nem döntenek a kőolajtilalom kérdésében. Több mint valószínű — írja az Oeuvre —» hogy Genfben későbbre halasztják a kérdés vi­táját azzal a megokolással, hogy az Egyesült­Államok törvényhozása még "nem szavazta meg a semlegességi törvény végleges szövegét. Londoni jelentés szerint az angol illetékes körök kezdik elejteni a kőolajtilalom alkalma­zásának gondolatát. London felelős politikai köreiben — n-ja az Echo de Paris londoni tu­dósítója —, egyre kérdésesebbnek tart ják, hogv időszerű lenne-e Genfben kimondani a kőolaj­tilalmat és egyre kevésbé bíznak abban, ho^v ilyen intézkedés a gyakorlatban megvalósít­ható lesz-e. űz olasz repülök munkája Róma, január 9. A sajtó- és propagandaügvl minisztérium csütörtökön a következőket kö­zölte a keletafrikai helyzetről: — Badoglio tábornagy táviratozza: Makale­tól északra fekvő hadszíntéren Jelentős oszta­gokat szórtak szét csapataink. Ezek az oszta­gok a Guabat folyó felé közeledtek. Repülőink' bombázták az ellenség fel-felbukkanó csapa­tait, amelyek Tzellemtitől északra haladtak. — Egyébként semmi jelentős esemény nem történt az eritreai és szomáli harcszintéren. Az abesszin seregek felvonulása London, január 9. A Reuter Iroda haditudó­sítója ugv értesül, hogy I m r u herceg nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom