Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-05 / 4. szám

nfi MAr,yvpnRS7*fi TO^R ínnuár 5. Mi vezette ide, mi a oéija? Ha a lelke is olyan tündöklő volna, mint a két szeme — gondoltam magamban —, még hinni tudnék neki. De igy? Am a bökken« az volt, hogy szegény legén vek­ről esett szó Ez hát olaj volt' nálam a tűzre. Tud­tam, hogy Ráday szeme átlát még az éjszakán is,. Akkor pedig mennem kell. Hat embert parancsoltam magam mellé fegyve­resen. Magam csak a pisztolyomat és a bikacsö­kömet vittem magammal. Amint elértem a nyomás szélét, a puszta kapuját, a csárda felöl nóta hangjai bizseregtek felém. Muzsika strt kl az ablakokon Valaki meg — mint mikor a vadgalamb turbékol a párja után —, énekelt; Alom volt a boldogságom, Nem Itt éltem, másvilágon. Minek álmodik az, kinek Nem ád az Isten hft »zivetí Egyszer volt csak nekem tavasz, De az is megcsalt, a ravasz. Minek volt nekem kikelet, Ha megcsalták a szivemet? Daru kurrog. Messzire «sáli, Ha szárnya Mrja, meg sem áll, fin ts elmennék ntánn, De a szívnek nincsen szárnya. Amint figyelemmel kisértem a nótát, ráismer­tem az én álmom tolvajára. A* a babonás szemii boszorkány énekelt odabent. A férfikórus meg ki­sérte. Megálltam a kapu előtt és hallgattam egy dara­big. Hátha csak egyszer® mulató legények vannak odabent. Minek háborgassam akkor a jókedvüket? Az a huncut boszorkány alighanem csak idebolon­ditott a — szemivel Mert aki ilven szépen tudja a nótasorokat egymásra rakni, vagy szerelmes, vagy holdkoros az. S engem csak ugratott. Am, akkor a sötét háttérből a fák lombjai alól mvak prüszkölését hallottam. Talán bántotta 5ket a nóta. Vagy megérezték a pandurszagot. Beléptem az udvarra és hat emberemet három­fi lé osztottam. Kettőt a lovak megtekintésére küld lem. Kettőt a kapunál hagytam Kettőt az abla­kokhoz állítottam. Magam az ajtóhoz léptem Az ajtó be volt reteszelve. Az ablakok le voltak zsa­luzva. Fgy ideig váriam tehát csöndben. Nemsoká­ra elhallgatott a nóta. Elpihent a muzsika is. de nem sokáig. Egyszer egy csúf, rikolytozó nóta ki­áltott ki az ablakon Ezt már csak a legények énekelték. S mintha gúnyolni akarták volna az előbbi nótát­Akinek van szive, mája. Ne bizzn azt a kutyára. Megeszi az mind a kettőt TTtána meg n jegykendőt. Ha lány vagy, ne higyj betyHii. ,< Arra. tudod, sokan várnak: A vármegye, meg a pandnr, Odabent meg Ráday nr. Tehát mégis igaza volt a szép boszorkánynak . Vállamat neki vetettem az ajtónak, két könyökö­met a bordájának és nagyot röocsent, aztán pedig be lódult az ajtó. Erre elhallgatott a nóta is, a muzsika is, a ci­gányok pedig hasra vágódtak. A legények pedig felugráltak. Csak egy maradt ülve az asztal vé­gén. Előtte egy drága müvfl karabély feküdt. Va­laki pedig akkor osont be egyik benyílóba. — Kicsodák kendtek? — rivaltam rá a legények­re és előre toltam a bikacsökömet. A másik ke­zemmel pedig megmarkoltam a pisztolyomat. Felelet helyett fokosok emelkedtek felém. Az egymagában ülő legény pedig a karabély csővét forditotto felém. A fokosokkal nem törődtem. Azok osak ütnek, de nem akkorát, mint az én bikacsőköm. A puska azonban veszedelmesebb. Azt kell tehát mindenek­előtt a ke nbc kaparitaní. Oda kaptam és a pus­ka a kezem.ve volt. Megfordítottam és az agyá­val viss alök ¡"in. A legény nyomban elterül a földön ütt meg ráesett a bifcncsököm. Aztán megkezdődött az általános harc.. A négy gerincs legény egyszerre támadt rám. De két emberem beugrott már akkor. Am, amazok is megszaporodtak egyszerre. Két legény a söntés mellől ugrott elő. Ugyanakkor szoknya suhogott es elébem toppant a söntésből sikolytva az én éj­szakai látogatóm. Piros volt az arca, bíboros a két ragyogó szeme, a hangja pedig remegett, mi­kor elébem sikolytotta; — Senki mást se biztos ur! Csak ezt az egyet bántsa-e! Mutatott rá a délceg legényre, akinek kezéből elragadtam a karabélyt, de már előttem állt njna. — Csak ő a bűnös, senki más, biztos ur. Nem tudtam szóhoz jutni. A nagy legény, mert földre teritettem és rávertem, nekem ugrott pusz­takézzel Ütését a puska csövével fogtam fel... A duplacső kitörött az agyból. Csak fája maradt ke­zembe. De akkor sújtott már újra a bikacsoköm is keresztül a legény fején. Nyomban elbukott. De ugyanakkor valamelyik legény fokosa az arcom­hoz simult és a bal arcomból kiömlött a vér. Ekkorra már valamennyi emberem bent termett. Szörnyű lett a bosszú és a kavarodás. Embereim azonban helyt álltak. Én tehát, nehogy újra talp­ra álljon a nagylegény, pisztolyom leoldott övé­vel gúzsba kötöttem a két kezét és egy lendítéssel kilóditotlam az egyik ablakon, amelyről harcköz­ben lefejtették embereim a zsalut és beugráUak azon. Herke Mihály (Folytatjuk) R Á | Á 1/ Te!e?unken, Standard, PMHos R M I U K Orion *VP. »aqy vWa^ftkban Hálózati rádiót adok P. kezdve Megérkeztek a legújabb CSILLÁROK, mielőtt vásárol, nézze meg raktáramat. Használt és uj írógépek nagv választékban. Kedvező részletfizetés. Kelemen Máürlom Kelemen ucca 11 Régi rádióját becserélem. 145 Régi rádió iát becserélem. D tűzbiztosítás és az finhsztosító társaságok A bácsalmási kölcsönös biztosiló itirsaság példája Szeged számara A legutóbbi időben állandóan gyengül szá mos biztosítási ág helyzete, sok a panasz a tüz biztosítások egyre gyengébb üzleti lehetőség*' miatt is. Altalános nagy érdekek szempontja ból sainálatos igazán, hogy nincs minden ház tűzkár ellen biztosítva Magyarországon. Hn lelkiismeretesen vizsgáljuk a kérédst, nem ta lálunk más magyai-azatot, mint biztosító in­tézeteink üzletpolitikáját. Olyan magasak a tűzbiztosítás dijai és költségei, hogy a mai tossz viszonyok között a legtöbb kisember nem is álmodhat arról, hogy vagyonát tűzkár el­let biztosítsa. Különösen igazságtalan a biztosítási inté­zeteknek az a politikája, hogy még mindig megfizettetik a közönséggel Hizkárbiztositás esetén a háborús időkből visszamaradt 50 szá­zalékos pótdijat. A háború alatt indokolt le­hetett az 50 százalékos pótdíj, de ma igazság­talan és ésszerűtlen dolog ezt a háborús csöke­vényt életben tartani. Nem csodálható hát, ha a falusi lakosság egyre nagvobb érdeklődéssel fordul az úgynevezett önbíztositás gondolata felé. amely a polgári tömegek szempontjából előnyt nyújt. Az önbiztositási mozgalom szempontjából szinte példamutató a Bácsalmáson működő Almási Kölcsönös Tüzkárbiztositó Társaság tnunkája. Ez az egyesület 48 esztendővel ez­előtt alakult és bár a keletkezését követő évek során a biztosító társaságok a legváltozato­sabb eszközöket megpróbálták, hogy leépítsék, ám ez az egyesület kiállta az idők viharait és ma is virágzik, pedig a biztosító intézetek ro­lu.main kivül átvészelte a világháborút, a ko rorar omlást. Jelenleg 536 tagja van az Almási Kölcsönös Tüzkárbiztositó Társaságnak s kőztük nem­csak kisemberek vannak, hanem sok a jómódu gnzda is. A tagok ingatlanai összesen 368.^00 pengőre vannak biztosítva tüz ellen s van ezenkívül 5000 pengő készpénzalapjuk, amely azt a célt szolgálja, hogy esetleges tömeges tüzeset folytán ne legyenek a tagok túlságosan megterhelve. Ennél a kis társaságnál nincse­nek tucatszámra nagvfizetésü isazgatók. köz­tük olyanok. — akiknek nagvobb a jövedel­mük, mint az ország miniszterelnökének Aki tisztséget vállii és dolgozik, önzetlenségből teszi. Nincs tehát adminisztráció, sem akvizí­ciós kiadás. Aki egyszer belépett a társaságba, annak a háza a vezetőség által megállapított értékben biztosítva van tűzkár ellen. Nyugod­tan alhat anélkül, hogv a biztosító intézetek számára magas biztosítási dijakat fizetnie kel­lene. Ha valamelyik tagnak leég a háza, ak­kor a társaság által kiküldött két becsüs meg­állapítja a kárt s a kárösszeget a biztosítás­ra bejelentett házak értékének arányában fel­osztják a tagok kőzött, akik a ráíuk kirótt összeget befizetik s az igy összeadott pénzl kiutalják a károsultnak. Ha tehát például egy 500 pengőre biztosí­tott épület leég, abban az esetben, — ha az összes biztosított épületek biztosított értéke százezer pengőt tesz ki — a biztosított összeg minden egyes pengőjére fél fillér esik. Vagyis egy olyan tag. akinek az épülete 1000 pengő értékben volt biztosítva, 5 pengővel járul hoz­zá a kifizetendő kárösszeghez s akinek pél­dául a háza csak 200 pengőre volt biztosítva, az 1 pengőt fizet Természetesen csak akkor kell, ha tüzeset •"ordul elő. A mai fejlett tűzrendészet) techni­ka mellett azonban sokszor évek elmúlnak )nélkül, sogy a társaság tagjai közül bárki is iizkárt szenvedne. Igy tőitént ez Bácsalmáson i legutóbbi években is az utolsó tűzeset 1032­ben volt, azóta egvetlen ház sem égett le. te­hát a Kölscönös Tüzkárbiztositó Társaság tag­jai ez idő alatt egy garast sem fizettek. A tár­sáig 48 éves működése alatt összesen 34 esetben fordult elő tüz, ugv, hogy szinte ne­vetségesen csekélv terhet jelent a tagokra a biztositásnak ez a formája. Ebből látható, mernvire alaptalan a biztosító intézetek állan­dó agitációja az önhiztositó társaságokkal szemben. Az ilven önhiztositó társaságok sza­porodása nagv kárt jelentene a biztosító in­tézeteknek. de annál nagyobb hasznot a kte­emherek szempontjából. (Részlet egy regényből.) ... szeme olyan volt, mint két tündöklő caillag, szája olyan mint két érett e««rMwnye és feje hattyúnyakon ragyogott... ül nem tudfa, nagyonnlka Podvemrti a szabás tltha. Egyenruha és uri szabóság. Kigyó u. 3. Fekejesas a, sarok. Oaerkésxtelaiew>lések isktéM

Next

/
Oldalképek
Tartalom