Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1936 január f: DE I. MAGYARORSZÁG 17 Újév után is leszállított árban Kályhák, Tűzhely KorcsoSyák tfccásM! zomtne- és aluminium 2SiZSSÜT Lőszerek Bruckner vasudvarban A nélmagyarorszag regénye MÁRIA PRÓFÉTA Iria Berezeli A. Károly Mindenki feléje fordult s miután az uzsonsío elérkezett kitervelt műsorának leghatásosabb számához, Baloghné mindenit elkövetett, hogy vendégeiben illő bámulatot ébresszen nagymultu személye iránt. De azért süteménnyel és cigarettával is kínálgatta őket, hogy elviselhetőbbé tegye számukra közönséges származásuk fölriasztott tudatát. Azonban csak Helfer nyugtalankodott e miatt, minthogy egy árva szót sem hallott az egészből. Az a nagyapám, aki kúriai biró volt s az angol király bizalmas barátja, ez meg itt a nagyanyám, Lipovszky bárónő — mutogatta Baloghné sorban a képeket. — Mindketten a tengerbe vesztek Afrikából jövet. Szenvedélyes dzsungelvadászok voltak, szegények. Róluk mesélte az apám, hogy nem tudtak meglenni dzsungel nélkül s ezért nem parkiroztatták kastélyuk kertjét sem. Az általános részvétből a káplán ocsúdott fel leghamarább: — Es vadállatokat nem tartottak? — Nem hiszem, — próbált visszaemlékezni Baloghné —, de parasztjuk annál több voh. Baloghnak csak élvezhetetlen gyümölcsöket termett az úri családfa s többször az aszszony felé ásított, hogy hatásosabban illusztrálja unalmát. De az asszony nem tágított, s egyre szédültebb tempóval sodródott bele a történelembe. Már József császárnál tartott s katedrát igénylő egyoldalúsággal bizonyította be, hogy a fölvilágosult Habsburg, a kalapos király, főként a Komlóssyakra való tekintettel vonta vissza rendeleteit.:. Ennek a kjelentésnek mindig nagy sikere volt a meghívottak körében, a jó kávé tehá ezúttal sem lehetett akadálya, hogy ne illő év hagyományos döbbenettel vegyék tudomásul Fölcsiholt, hazafias lángokkal nyaldosták körül az asszony terebélyét s szinte elkomorodva dermedtek bele a sötét lehetőségbe, ha József császár történetesen nem hallgat a jó szóra. Baloghné fenkölt mosollyal élvezte a pillanatnyi csöndet, aztán kimért, nagy íveléssel mutatott a falra. — Az a szakálas az... Az ember nem is hinné. — Bizony sokat köszönhet neld az ország, rótta le háláját orvosunkban a méltó utókor: — Apámnak ő volt a kedvenc őse, sokat mesélt róla, — firtatta tovább Baloghné előzékenyen. — De ne a vendégeknek — türelmetlenkedett konokul a férj. — Miért? — viharzott fel Helfemé, aki őszintén fájlalta magában, hogy nem tagja a történelmi osztálynak. — Bárcsak én mondhatnám el magamról ugyanezt! — Aztán Balogh felé legyintett: — Maga lds irígyl Nézd csakf — Ó, ő bodlog lenne, ha bekötött fejjel járnék, — sóhajtott fenkölt lemondással az aszszony, de gyorsan üde kacajra fakadt, hogy legelőbb saját magát nyugtassa meg tréfás hangulatáról. — Mit tudod te, hogy mi az, ha valaki nemes. — Pedig már huszonöt éve tanulmányozom ... — tárcolt az örvény szélén Balogh. — Nem tudom mire jó az... — Ó, a politikában nagy jelentősége van —, elmélkedett békitőleg az orvos. — A fő. hogy jól éltek — vihorászott Helferné. — Az uradnak szép nyugdija van s mi kell egyéb? Csak a papban ágaskodott fel a házasság szentséges volta s prédikátori kenetességgel adta le szakvéleményét. — A házastársak közt nincs különbség. Közös a vagyonuk, a rangjuk, gyermekük... — Ez utóbbit már Mária felé mondta, hogy jelezze a gyermekek iránt érzett keresztényi vonzalmát. De Mária bágyadtan fogadta a pap beható tekintetét, újra a tányérba bámult, hogy elterelje magáról a fecsegők figyelmét. — De nem is jó a származást firtatni — erősködött az orvosban a demokrata. — Az emberről könnyen kiderülhet, hogy nem kivánt elemek is vannak ősei között. Egyik kollégám járt igy, oki addig harcolt a faji tisztaságért, míg ellenségei egy szép napon kisütötték róla, hogy anyai ágon zsidó. Odébb is állt, mihelyt csak tehette. Hagyjuk a holtakat! — Nem tudom, ki volt az az orvos, — húzta félre a száját Baloghné —, de ilyesmi a mi családunkban nem történhetett meg s remélem, hogy nem is fog ... Erre valamennyien Máriára pillantottak, aki riadtan korcsolyáztatta tekintetét a porcellán simaságán s érezte, hogy lüktetve áramlik fejébe a vér. S már hiába merült el a morzsák megfontolt számlálgatásába, a szemek kigyulladt arcocskája körül horgonyoztak s minél jobban pirosodott, annál derültebb fölénnyel rágcsálódtak hirtelen zavarán. Baloghné anyai hátából csak ugy olvadt a szeretet: — Igazi úrilány az én kislányom. Tökéletes úrilány... ÓI Az orvos megigazította pápaszemét és a káplán is megragadta az alkalmat, hogy nyugodtan belekábuljon Mária szellős blúzába. A nagy érdeklődésben még Helfer is magához tért bárgyú mélázásából s hol a feleségére hol Máriára vetett kérdő pillantásokat. — Mi az, mi történt? Nem szereti a tortát? Helferné leintette, mint egy gyereket s kéjes aggodalommal csapott Mária felé: — Bizony már itt az ideje, hogy férjhez menjen. — Máriácska nem megy férjhez — évődötl a pap. -— Már pedig az a lány dolga, hogy férjhez menjen — szögezte le az orvos. — Tudod Katinkám, — fordult Helfemé Baloghnéhoz — ma már nem úgy van, mint régen volt, mikor a lányok szabadon váloga*hattak a kérők között. Még Máriácska se, pedig igazan szép kislány. Tudod — csipett mintegy huncutkodva az anya karjába —-, ha az én fiam nem lenne csak tizenöt éves, hát Istenemre megkérném a számára ... (Folyt. k8v.) — Siess kérlek, mert elesek! SZEGEDI KERESKEDELMI ÉS IPJSRBÜNK Á I a t S 6 7. k u I t évben Szeged, Klauzál tér 2. sz.f saját ház Saját tőkék 1,200.000 P Takarékbetétek a legelőnyösebben j|i kamalozlalnak. Váltóleszámítolás Lombardkölcsönök. Folyószámlák. Ah utoláeok a világ minden részébe Páncéltermünkben safé-fülkék bérelhetek Használta hl o páizszeic! f és szerezze Blau Ignáíz be léllruhaszükségleléí n6l, férfi és gyermekruhaóruházában Kelemen ucca 5. sz. Perzsás női kabat Női bunda . . P 45.—tői P TO.—tői Férfi fekete télikabát P 23.—tői Bőrkabát . . . P 30.—tői