Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)
1935-12-01 / 270. szám
DeCMAGYARORSZXG 1955 dwember t: Kedvezményen a bevásárlásnál, a városi fürdőben te színházban, élet- te baleset biztosítós, hatalmas ftölcsönköniivtdr, lerobban szerkesztett, legnagyobb független napilap a DÉLMAGYARORSZÁG Szegedi telefonszámoki . . 23-33 J3-OÖ Makói teleionsxúm »70 •hegedi szerkesztősé* Somogy i-iicta J2. Szegedi kiadóhivatal Arudi-ueea 8. Szegedi nyomda L6w Lipót-uce* Itt. Makói szerkesztőség és kiadbóivntiil Városi Bérpalota. heti a város. Valószínűleg a jövó év tavaszán sor is kerül erre, negyedszázad multán talán teljesül a telep kívánsága. Van egy másik baja is a telepnek: a gyalogjáró. A telektulajdonosok kilencven százaléka az előírásnak megfelelően rendezte az uccasorolcat, 6 méter széles uccák vezetnek a házak között és a legtöbh helyen elkészült a gyalogjáró is. Néhányan azonban a telepi háztulajdonosok közül nehezen határozzák el magukat az uccar«n<fczésre és arra várnak, hogy a város sajátítsa kl jó pénzért a kertjüket. Egyesek kamatoztatni saeretnek azt, hogy az uecarendezésnek útjában áll a kertjük. A telepi lakosság azonban ragaszkodik az uccarendezéshez és most mozgalmat akarnak kezdemenvezni, hogy azt a néhány telektulajdonost, akik akadékoskodnak, a város kényszerítse a kötelező uccarendezésre. A hus; onötesztendős telep lakossága *gyinásközt intézi el a gond ját-baját. Igen ritka, liogy az Aigner-telepiek felvonuljanak a városházára és kérjenek, követelőzzenek. Most azonban íiz artézi kúttal tovább nem lehet várni és a jubiláló Aigner-telepnek legszebb ajándéka lesz a várostól, ha megkapja a második Artézi kutat. Un in Aiitnli olcsó árakon, garanlUllU-UUUli tá!t la minőségkén. Síéche? yl-tár t. •<orzó Mozival szemben. Madarász Imre utolsó három boldog napja A szívbetegségek világhírű tudósa, Wenkebach bécsi professzor aranyozta meg egy ha'álraitélt beteg moisó három napját Bér«, november végén. Annak a mondásnak, hogy a hazugság néha nem bi'iu, hanem, erén® — aöt, soksaor olyan erény, amely megérdemli, hogy glória ragyogja körül, — eklatáns bizonysága az alábbi esoL Ha álszemérmes lennék, talán elhallgatnám a »eveket. Minthogy azonban nem ártok vele senkiinek, kiirom a nevét annak a világhirü orvosprofesszornak, aki megédesítette egy ha la trait élt gyáros utolsó pár napját és nem hallgatom el a nevét annak » köígazJasági kapacitásnak se», aki immár egy másik világban várja az örök teltám adást. Magát a tortéuetet olyasvalakitől hallottam,, aki tHOuja volt az eseményeknek. Két hete simos annak, hogy a budapesti kipok Ba,n terjedelmes gyászjelentés adta hírül Madarász Irnpónek, a soproni selyemgyár vezérigazgatójának tragikus halálát. Barátainak és tisztelőinek nagy serege kisérte utolsó tragikus útjára Madarász Imrét, aki élete utolsó esztendeiben érelmes/jesedós ós ennek következtében Korunk modern betegsége, az angina peetori* támadott meg. Az angina pectoris — a szív koszorúerének görcsös összehúzódása — tudvalevően állandó ha lálfélelemmel jár. Madarász Imre életének utolsó szakában mindig rettegve várta a halált.. Pedig nagyon saie rette az életet. IKULUSR A órát, ékszert venni, ÜLLK8FFERHEZ Igyekezzen meaal! Gyönyörű brilliáng, gyémánt és arany éftszerck nasry választékban, legolcsóbb áioan. Svájci órák, ezüst tárgyak. Hitelképes egyéneknek résaletfirstéa! Tört arany beváltás magas árban Akik ismerték, mondják róla, hogy nemcsak j ismerte, hanem ki is tudta használni az életnek ezernyi szépségét. Optimista volt. Ez is egyik oka annak, hogy talán olyan stádiumában fedezte fel magán a bajt, amikor az orvosi segítség már ké sőn jött. Évek óta Középeurópa ismert szanatóriumait járta. A legkiválóbb szivspecialisták kezelték. Majdnem minden hónapban felkereste • W e n keabach professzort, a bécsi egvetem holland származása kiváló tanárát, akit tudományos körök az egész világon a sziv legalaposabb ismerőjének tartanak. Wenkebach professzor ismerte Madarász ímre beteg szivét és tudta, hogy: ezen a szíven se ember, se medicina nem segithet. „Uram, önnel istent csoda történt!" í Néhány hete van annak, hogy Madarász Imre j ujra felkereste azt a bécskörnyéki szanatóriumot, ahová akkor szokott elvonulni, ha különösen nyomasztónak érezte betegségét. Útjára valóságos kísérettel érkezett; családjának egyik tagján kiviil vele volt még: titkára, háziorvosa és egy ápolónő, akiinek az volt a feladata, hogy ébren' töltse az éjszakát a beteg mellett Ezúttal különösen levert és szomorú volt Madarász Imre. Szótlanul, összekulcsolt kezekkel üldögélt a szanatórium halljában. Lemondó szemekkel bámult maga elé. Megérkezését követő napon autón Bécsbe ment Wenkebach tanárhoz A világhírű professzor alaposan megvizsgálta Ujabb elektrokardiograf felvételt készített a szivéről, megszámláltatta vérének vörös és fehér sejtjeit. kivizsgálta a vérereket és amikor a vizsgálattal elkészült — kiküldte a szobából Madarász Frore kísérőit. A rokont, a titkárt, az orvost és az ápolónőt. Egyedül, négyszemközt maradt Madarász Imrével. Es így szólott hozaé: — Kedves Madarász ur, siagával isteni re oda történt. Az e®et, amit hosszú prakszisomban most konstatáltam, a második. Ha megengedi, előadást is fogok tartani róla. Mit szaporítsuk a szót: ön kedves Madarász ur, meggyógyult teljesen. Bégi betegségének még csak nyoma sincsen. Ha néha érez is egy kis szédülést, vagy szorongó érzést, az nem más, mint neuraszténia. Magának semmi baja nincs! Ne hallgasson a doktoraira, akárrall is mondanak. Én nem adhatok mást, osak egy la núcsot: menjen haza vegye át gyárai vezetéséi és éljen ugy, ahogyan egy egészséges ember éli Dolgozzék, szórakozzon, ehetik, ihatik, amit akar, szivbat cigarettát, vagy szivart, nem árthat meg semmi ön — meggyógyult... Egy boldog ember ntolsó három napja. Nincsen íré, aki le tudja iriri azt a boldogságot, amit Wenkebach professzor szavai okoztak. Madarász Imrét szinte kicserélték. Az előbb még halálfélelemtől reszkető ember szinte megfiatalodott. Megittasult az órömtöl. Csillogó szemekkel hagyta el a tanár rendelőszobáját. Kezelőorvosa is bement elbúcsúzni a profeszszorhoz. És ennek ezt mondta a szívbetegségek tudósa: — Kolléga ur, én hazudtam Madarásznak. Azt hazudtam neki, hogy meggyógyult és egészséges. Megengedtem neki, hogy azt tehet, amit akar. Tudja miért tettem ezt? Mert: ennek az embernek legfeljebb egy hete van még ezen a földön. Talán még annyi sincs. Nem lehet rajta segíteni. De Isten ellen való vétek lenne öt megrabolni *ttól a kevés örömtől, amit ez a pár nap hozhat «témára Az élete utolsó napjait élje le boldogan, gondtalanul. Megkérem rá magát: ne rontsák le a hitét. Segíteni nem tudunk rajta, ba mást nem adhatunk neki, ajándékozzuk meg őt egy pár derű», boldog nappal... Könnyes szemekkel mondta ezt a tanár és az orvos megfogadta, hogy mindenben követni fogja Wenkebach rendelkezéseit. Az autóban, .amely Bécsből a szanatáriumba vitte a társasagot. Madarász Imre fütyörészett. Este elment a bárba. Másnap pakoJt és hazautazott. Harmadnap átvette gyárának vezetését. Elfoglalta íróasztalát, leveleket diktált, utazók, kai, ügyvédekkel, munkavezetőkkel tárgyalt. Vacsorára hívta a vendlégeit. Divatos nyakkendőt választott a divatáruüzletben, konyakkal itta a feketéjét, színházba ment és mulatóhelyre, derűs volt az arca és mosoly koszorúzta az ajkai szélét. Ha néha elfogta a félelemérzet, mosolyogva nyugtatta meg magát: hiszen ez nem más, c»ak ideges. A Wenkebach mondta ... Három olyan nap következett életében, ami bőségesen kárpótolta mindazért a sok szenvedésért, amiben az utolsó években része volt. Terve ket kovácsolt A barátaival arról beszélgetett el, hogy ftz bIsö „kék Expresszel*' a Riviérára, megy. És kitervezte már a közelgő koárcsony programmját... ... Aztán ... A negyedik nap elszédült a lépcsőn... Az angina pectoris eseteiben a beteget gyakran érik járás köaben rohamok. Szanatóriumba vitték... Nem tért magához. Meghalt a szanatóriumi ágyon, anélkül, hogy tudta volna, hogy meg kell halnia... Mosolyogva ment el a másvilágba. PaAI Jóh. 3ie cseriig üe e avult rádióját, mert o obób Atsaereijük a legmodernebb typusra. Díjtalan árajánlattal •zedgá.1 Xateer RádiAlaboratórium és Villamossági Vállalat. KESM.1