Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

T935 december 25. Ot\ MAGYARORSZÁG 27 József Ferenc főherceg verseiből Karácsonyfa Karácsony vm, a nap fájdalma látszik Ködfátyolokon á'lal. A kályhában halk ibolya láng játszik, Kinn a tél, a hideg állnak. A szomszéd szobában karácsonyfa áll, Honnét vetődött be hozzám? Kint jeges decemberi halál, A tavasz sok virágit jaj, be, hoznám. Ös magyar vidékek kedves vándora, Magyar fenyő áll otthonomban: Üzent vele a messzi; valahonnan Vele jött az erdők mámon! Ki tadja, milyen kéz feszité gyökerétől. Ottmaradt a csonkja. Illatot hozónak ős hegyek felöl Kitárt ágai — sziliem megmondja... Jaj szivem megsúgja jötte útját, Észak földje karácsonyi, üzent 1 Vágyó lelkem messzi földre lát, A nap fájdalma éjszakába ment. Karácsony van, s az alkony terjedőben. Szélterül a titkok váró csendje. Le'kek Messiása: éjfél ébredőben Jön az óra, hogy virágit szedje. Sok virág közt magyar könny terem, Szőke fürtjeidre Messiás, E fájda'om harmatja száll, Mert bánatunk, óh Isten, mérhetetlen! Talán népünk irgalmai talál, Szivedből mégis — mégis megbocsátsz! Már sok karácsonyt vár (unit vágyakozva. De jöttük vissza mégse hozta, Mit szivünknek forrásai vármítr Jöttél tűznek: Jöttét magyar nyárnak! Hont remény lök koldus tábora tdkint feléd. Vár, de angyal nem üzent még, Le'kűnJtben a szomv.k pokla ég, Reményűnk kő; mely vigaszt nem lehet. Te szőkefürlü égi Messiás, Ki ismered az elnyomottakat, Tekints miránk és könyörülve láss, Hitünk köveit közt; tövisbe akadt' Karácsony van; hideg, kietlen, Magyar sóhaj hangzik szerteszéjjel, Az óra, vnsfogas keréken jár, csa.o.úul, Szél iramlik ál — a pasztaságon zoruul. Ó, mily nagy szívesen sirnéh . . . 0, mily nagy szívesen sírnék! f,s könnyeimmel levelet írnék. hnék a nagy, a jó Istenhez, Kérdezném: miért, hogy minket nem kérdez'? Bánatos könny levelemben, Indu'atos vágyó hevemben Elsírhatnám a bánatos imát, Feltárnám az egy seb hazát! Kiírnám a magyarok fájó szivéből, A magyarok messze néző szeméből A bi'incse't bánatok titkát, A kevés örömöt, a ritkát. Kiírnám körmybetükbe fog'alva, Bánattól szomjan, nagyon megva'lva, Hogyan is fáj egy nemzetnek szive, Kérdezném: szivét merre is vigye? Mindenütt megcsalták, Mindenütt eladták, Csak a Te palástod égbo'tja védte, Te benned virult nemzeti éhe. Népem és közötted nem jár a posta, Útját a hibák árja elmosta? Talán a mások hangja erősebb — Magyar föld imája nem volt-e szebb? Nem védtük templomod vériinlcnéh: vérével, Nem öltük időnket küzdések évével? Mi alatt másoknak ereje nőhetett, Földünk a hu.lákkal mindjobban meglette!11 Hívd össze égi karod ülését, Tűzd ki a magyarok megenyhűtését' Kiá'tsd a végekre, hogy már elég! Meddig, óh meddig szenvedni még? ó, mily nagy szívesen sírnék S könnyeimmel levelet írnék, írnék az Úrhoz, nagy bánatunkban. Csonka honunkban, miként van, hogyan van. SZEGED A HUSZADIK SZÁZADBAN Irta dr. Sralay József. Bár egy város életébe« az emberöltőnyi időtartam nem olyan éles«® hangsúlyozott, mint az emberében, mégis Szegedre Vonatkoztatva az 1900. évtől máig eltelt idő korszak jellegűnek minősíthető Ezzé teszi egyrészt a század elején megindított munkaprogram mnák a harmadik évtizedre történt befejezése s másrészt az a körülmény, hogy a lepergett harminc év közéleti munkásai fájdalmasan kevés kivétellel őrökre elpihentek s a város igazgatását, az állami funkciók végzését s a társadalom irányítását uj tényezők vették át Méltó és igazságos, hogy az immáron lezártnak tekinthető városi epocha eseményeiről s az abban döntő szerepet játszókról — ha még olyan vázlatosan Is — emlékezés történjék A jövőre figyelemmel is célszerű az ilyen közlelkiismeretvlzsgálás .... * * Szeged ama városok közé tartozik, melyeknek a természet Jelölte ki a helyét. Régészeti leletek igazolják, hogy a Tisza és a Maros összefolyásánál keletkezett szigeteken már ősidők óta népek települtek. A védelem biztonsága és az élelem bősége indította a honfoglaló magyarságot, hogy ezen az alkalmatos helyen maga is fészket rakjon A századokon át gyarapodó s gazdasági jelentőségre emelkedő település városi rangot kapott s osztozott a nemzet sorsában. A tatár feldúlja; a Hunyadiak szinte az ország politikai és katonai középpontjává avatják; a török őt emberöltőnyi Ideig megüli; a kuruc ostromolja. Időnkinti felvirágzását járványok, tüzek és vizáradások hervasztják s mikor a mult század végén erőteljes lélegzethez jutna, 1879-ben a Tisza árja megfullasztja. A királyi szó, a világrészvét, a törvényhozás s polgárainak szívóssága azonban njjáterrnntl. Ettőü a feltámadástól számítódik a minden izében modern városnak a története 1905-ban Szeged lakossá«» elérte a asizezre« számot. A népesség és a terület nagysága azonban csak akkor avatnak valamely lakott helyet igazi várossá, ha azt megfelelő köz- és magánintézmények töltik ki. ha céltudatos polgári szellem hatja At s ha vezetősége jövöt-biztositó programmal dolgozik. Szeged mindezekkel rendelkezve, kivivta az ország második városának büszke elmét A huszadik században példátlan energiával munkálkodott azon, hogy a gróf Tisza Lajos királyi biztossága által kitűzött városi programmot megvalósítsa. K á 11 a y Albert főispán, a „conditor nrbis", Pálfy Ferenc „podesztá"-val, majd Lázár György polgármesterrel összefogva évrőlévre szaporították az állami és városi intézményeket Ekként létesült a várost az árviz ellen biztosító körtöltés, nyilt meg a gőzfürdő, a gyermekmenhely, a vágóhid, a vakok intézete, a vasúti leszámoló hivatal,a DMKE székháza, egy sereg internátus; a lóvasut átalakult villamosüzemre, szinte éjjel-nappal köveztek és aszfaltoztak, a park tükrökbe elhelyezték Rákóczi, Széchenyi, Deák, Tisza Lajos, Vásárhelyi és a Stefánia sé' tányra Erzsébet királyné és Dankó szobrait; a Tisza túlsó partján fekvő Újszegedet valóságos rózsaligetté varázsolták s a villákkal telehintet Szatymzt szőlőkkel és gyümölcsösökkel kiessé és hasznossá tették. A tanyavilágról sem feledkeztek meg Pontosan 20—20 kilométerre a várostól j egy-egy közigazgatási központot létesítettek, hogy : a részint Szabadka, részint Kiskunfélegyháza alá \ nyúló határ lakói ne kényszerüljenek aprólékos. ' ügyeik elintézése okából a „torony alá" betöre kedni A szorgalmas nolgári munkát oolitikai esemé nyek zavarták meg. Az 1903. évi őszi hadgyakorlat után visszatartott katonáknak a Kossuth-szoborra elhelyesett koszomját az állomásparancsnokság karhatalom mai távolittatta el. A felháborodás uccai zavargásokban robbant ki és rendkívüli közgyűlés tiltakozott a törvényes hatáskör túllépése miatt Jó időbe telt, mig a kedélyek leosillapul'tak. 1906-ben meg a Febérváry-kormánnyal szemben szervezték meg a nemzeti ellenállást s nem hagyták szóhoz jutni a városra erőszakolt főispánt. A még ebben az évben kormányra jutott Wekerle-kabinet a függetlenségi politikus Kelemen Bélát s 1911-ben a Tisza-kormány Csongrád vármegye erőskezű közigazgatási szaktekintélyét, Clcatr i c i s Lajost nevezte kl főispánnak. Alattuk és Lázár György buzgalmából felépült a felsőipariskola, a szerbbánáti konviktus, berendezték a bejelentő hivatalt, a gyermekkórházat, a tüdőbeteg-gondozókat. A magas színvonalra lendült közigazgatás városfejlesztő tevékenységét élénken illusztrálják a nagyszabású tervek, amelyek éveken át foglalkoztatták a közgyűlést a közvéleményt és sajtót Ilyenek voltak » többek közt a tudományegyetem létesítés«, a zeneiskola, a modem közkórház, a központi pályaudvar, a vásárcsarnok, a tüzérlaktanya építése, az általános csatornázás, a Fehértó halasitása s az 1879. árvíz emlékezetére a Fogadalmi templom emelése. Mindebből csak az utóbbi alapkövét sikerült letenni; a többi megvalósítását megakadályozta • háború kitörése. 1915. év elején a város osztatlan bánatára elhunyt polgármestere, Lázár György, aki fizikai munkával kezdte városát szolgálni, amennyiben az 1879 árvíznél derekasan kivette részét a mentés küzdelmeiből, majd mint tanácsnok, főügyész, képviselő, polgármester, egyesületek elnöke s megbízott főispán szivének minden dobbanását, agyának minden gondolatát rajongva májns havában bekövetkezett haláláig Somogyi szeretett városának szentelte Utódaként az 193? Szilveszter töltötte be a polgármesteri díszes é* felelősségteljes tisztet. A vllághibom, mint minden közületre, Szegedre is rázuditotts »z anyagi és erkőlosi tehervállalást. A hatóságok példátlan erőfeszítéssel igyekeztek az élelmezés a lakásínség, a menekültek s evakuáltak elhelyezése, a hadifoglyok dolgoztatása, az anya- és cse osemővédelem, a munkaközvetítés, a közegészség a közoktatás s a rendfentartás problémáit a ke serves viszonyokhoz mért sikerrel megoldani. A szegedi katonák mind a négy világtájon küzdőt te.k Hősiességük egyik bizonysága a városi muzeumban elhelyezett doberdói csonkatörzs, melynek tövét annyi fiának drága vére öntözte. Az összeomlást követő zavarokban a polgármester és D et t r e János kormánybiztos-főispán iparkodtak egyensúlyt biztosítani. Törekvésüket a várost az 1918. év végén megszálló franciák is támogatták. Ilyen módon a város nem esett sem a felforgató elemek, sem a zsákmányra éhes román él szerb csapatok martalékává. Szeged ig\ mint az országban egyetlen sziget vált alkalmassá az ország talpraállitásának megindítására Klőbb a gróf Károlyi Gyula kormánya, majd a P. Ábrahám Dezsőé biztosította a magyar al