Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

T935 december 25. DÉI MAGyARORSÍXP 2.5 •i FÖLDI MIHÁLY: „Az irónak az emberiséggel van elszámolni valója és nem állhat sem pártok, sem irányzatok szolgálatába" Vallomás az iró sorsáról, a szerkesztő hivatásáról, az emberi állásfoglalásról és a halhatatlan fiatalság útjáról Budapest, karácsony előtt. (A Délmagyarot«szág munkatársától.) A szürke, hóJusértéses decemberi délelőttön az irót keresem a szeri esz tői szobában, Az irót, aki a szellemi problémák mv numcntá'is fe'adatai és geologiai mélységű területei föött is művész tudott maradni, holott élete szinte trombitaszóban és dobpergésben, a mindennap történelmi feívonulásáb'jn ég el ét születik újra, — az irót keresem ebben a szerkesztőségi s:obában, aki a legdrámaibb égzengés közölt kétfelé szétHolt életei teremtett a maga, t művészet, a vállalat és az olvasók számára: aki egyedit!való nagy percekben magasrendű célokért és magasrendű művészettel az iró emésztő is felvérező harcait vivja az alkotás szent mámorában — és aki az aktualitás parancsncfci hídjáról egy nagy vállalat nagy újságját kormányozza a szerkesztőségi gépfegyvertüz előrelőtt legelső front szak iszán... Iró a szerkesztői asztalnál, — olykor nehéz és önfe'á'dozó probléma ez: megtalálni a ma hangjait a: örökkévaló persp&etim számára és mindennap újra megteremteni a muló perc gyort történe'mét a ma könyörtelen exprcss-vonatán ... Kettős és kü'önböző fe'adat egy emberi éleiben, olykor szinte a lehetetlenséggel párhuzamos ... Kinyitni mély titkokat, az iró bányájában és az események futó tüzében vele lélekzeni, sőt vezényeld a redukció lövészárkában! Csá'c kivételét ember és elhivatott művész számára lehetséges tz az emésztő, perzselő és feldulóó halálos ketíős élet. Em a nagy és nehéz problémára keresek most fe'eletei a szerkesztői szobában, egy szűrke decemberi déle'őllön. Egy órára szemben az íróval, gondosan bezárt ajtók mögött., az intimitás megmelegítő csöndjében, feleletet várva élő és vérző kérdésekre — mialatt a vallomáson tul, az ajtón tul a mindennapi köze'harc vezércilefcei is frontjelentései készülnek a szeilcetztő parancsnoki hídjának árnyéi,-óban. Földi Mihá'y vagy tiz nagy regénnyel és még'Hbb élő kötettel dokumen'álta magasrendű irói művészetét a »Sötétség« komor vallomásától, a »Szahara« küzdelmes, ideálokért vérző naturalizmusától >:Az Isten országa felé« kitáruló nagy ciklusáig és a i>Kádár Anna lelke« Pen-érmével koszorúzott költészetéig. Es e nagy vivódásdk nagy szellemi harcaiban, uj művészi hitval'ások monumentá'is épületében, nehéz évek hosszú során vezényli a huszonnégyórás történelemírás rohamcsapata't a »Pesti Napló« szerkesztői asztalánál. Csábító feladat: megva'latni ezt a kettős kivételes é'etet, meghallani az iró hitvallásét és kibontani a szerkesztő val'omását. AZ IRÓ ÉS A SZERKESZTŐ KETTŐS ÉLETE Hogyan lehetséges időben és fizikumban, elmélyülésbe« és gyors cselekvésben egyszerre mély könyveket irni és nagy újságot szerkeszteni; hogyan lehetséges egyszerre írónak és szerkesztőnek lenni, — ez az első kérdés a szerkesztői szoba délelőtti fegyverszünetében. Földi Mihály egyszerű és világos mondatokban igy felel; — Ez a tény csupán technikai kérdés. Az irói munkának semmi kőié sincs a szerkesztői munkához. A szerkesztői munka elsősorban organizációs és adminisztratív fe'adat. amely energiát' fantáziát és tájékozottságot igényel. Kora ifjúságomtól kezdve a hajnali óráitbon szdttnm irni. és ezek a hajnali órák, amelyek gyakran messze belenyúlnak a rlélelőttbe, annak a vállalatnak előzékenysége folytán, amelynél dolgozom, érintetlenül megmaradhattak. Más ember az iró és egészen más a szerkesztő. Hogy meddig futja az energiából erre a két kü'őnirányu tevékenységre, azt e percben nem tudom. Amikor erőim fogyni kezdenek majd és az élet döntés elé állit, a döntést bizonyára a szerkesztő káróra fogom meghozni. Oly nyugodtan és őszintén mondja ezt Földi Mihály, hogy nincs is kétség többé. Csak éppen elgondolkozásra, egy ritka egyéniség érdekes vizsgálatára késztet az a mindenkit támogató nyugalom, az a nagy felületeket átfogó koncepció, az a ritka szerkesztői szuggesztió és az a nagyvonalúan mély irói egyéniség, amely Földi Mihályt jelenti. A SIKER Husz év vezet végig ezen a pályán, az egykori orvostanhallgató vizsgáitól az európai nevü iró kiisérleteig. Az „Esztendő" Orvosi napló-jától a legújabb Földi-kötet, „A házaspár" mai emberek mai életét boncoló és megvilágosító nagyszabású irói vásznáig. Az uj kötet nyomán elementárisán jelentkezik az irói siker és az olvasói nyugtalanság Mi az irói siker magyarázata? — igy szól a kővetkező kérdés-. — A siker okát elsősorban nyilván abban az őszinteségben lehetne keresni — mondja Földi Mihály —, amivel a magam és a mások életét nézem. A mai korszlik tele van kényszerűségekkel, magunkra erőszakolt terhekkel; az életünk gátlások, megalkuvásai és hazugságok között, telik e>. Nemcsak «jsrintén igyekeztem közeledni mai emberekhez ós mai problémákhoz, hanem néha nyersen is szóltam, mindig megmondtam azt, hogy mit érzek és gondolok mai emberekről. Ép olyan őszintén és nyíltan közelsdtem a transzcendentális problémákhoz, mint az emberi együttélésnek legősibb és legállandóbb formáihoz. Elsősorban az őszinteséqben ta'álnám me? a magyarázatot... IRÓ ÉS EMBER A beszélgetés egyre meghittebb és egyre vallomásosabb lesz. A szerkesztői szobában melegítő csönd van; az a hangulat, amikor lehet őszintének lenni és meg lehet felelni kisértő nagy kérdésekre Az iró előrehajol a kis pamlag szögletében, néha megsimítja fejét és nyilt, várakozó előrenézéssel néz szembe a kérdésekkel. Itt nem hallatszik a poHtikns-interjuk hangos szónoklata, itt nincs színészi póz, beáJlás a lencse elé, — itt az Író bfr szél oly nyiltan és őszintén, ahogy maga szokta feltenni a kérdéseket és maga válaszol rájuk az irás meghitt és ajándékos perceiben. Az Író mai feladatáról beszél a mai iró: f ( — Az iró feladata néhány esztendő óta aktivizálódott a többi problémával egyetemben, amely látens állapotából kimozdulva, szintén aktivan szembenáll az egész szellemi élettel. A kérdést főkép egy francia iró, Benda vetette fel az írástudók árulása kapcsán, — de még mélyebbre nyúlva, a világháború kitörése, amely megrázta i a ember életét. vet»tte fel az irói viselltedés i problémáját is. Körülbelül husz év óta két világ áll szemben egymással. — Az egyik a régebbi, a konzervatív, amely azt mondja, hogy az iró végezze el irói munkáját. A másik a modernebb, az aktívabb vélemény és azt hangoztatja: az író amellett, hogy elvégzi munkáját — amennyiben az egyáltalán elvégezi hető —, foglaljon állást a kor aktuális problémáival szemben is. — Mindkét véleményt egybe« foglalja az én felfogásom: — Az iró elsősorban végezze el munkáját. A' lírikus írjon verseket, a drámaíró darabokat, a regényíró regényeket, továbbmenve a filozófus bölcse'eti munkát teremtsen, a történész szigorúan pártatlan történeti müvet. Az író végezze el munkáját és kőn isten el mindent irói. függetlensége érdekében, minden eszközzel teremtsen magának, olyan atmoszférát, ame'y biztosítja munkája zavartalanságát. És ez az irói munka amúgy sem végezhető el eredményesen valamely elefántcsonttoronyban1 Miután az irót mély szálak fűzik az előttünk járt és a ma élő emberekhez, valamilyen formában állást kell foglalnia az éet aktuális orob'émáixyal szemben is. Azonban ez az állásfoglalás csak elvi és magasrendű lehet. — Véleményt mondhat az iró a szellem szabadságról, a társadalmi berendezkedés igazságtalanságairól, küzdhet az ember sorsáért, de temh mi körülmények í(özött sem alhat pártok ét irányzatok szolgálatába. Az irónak az emberisége gel van elszámolni valója és nincs köze sem a pártokhoz, sem a pártpolitikához. Igy gondolnám a két szembenálló véleménynek időszerű egyesítését. A FIATALOK KÉRDÉSE Az iró most kilép a szent műhelyből és a beszélgetés kitárul a legaktuálisabb — őrök kérdések felé. Az iró egy kicsit mindig forradalmár és mindig fiatal. Természetes, hogy « vallomás során » fiatalok kérdése is megcsendül; az élő organizmus és az élő irás örökké megujuló problémája. Mi lehet a feladata a mai roh«m-harcban a fiatal Írónak, a most induló művésznek: — erre a kérdésre is megfelel az iró. Nincs kertelni, javítgatni, foltozgatni való, — nyers nyíltsággal kell szembenézni ezzel a kérdéssel is. A feleletet a szegedi fiatalok szép munkája indítja el: — A szegedi fiatalság szellemi mozgalmát a legnagyobb érdeklődéssel és figyelemmel kisó* rem, — mondja Földi Mihály. Erős szellemi munkát látunk bennük, minden kiadványukat nagy érdeklődéssel olvastam. Meggyőződésem,, hogy nagy eredmények várnak rájuk és rémé* lem, hogy meg lesz a kitartásuk az eredménye« kig. Ilivé vagyok a szellemi decentralizációndU és az egyetemes magyar kultura érdekében ki« vánom: minél több kisebb-nagyobb szellemit góca legyen a magyar ku'turának. Ez frissit, ösztönit és gazdagít. Általában a fiatalságtól, uj fiatal erőktől kell a mai élet megújhodását várni. — A fiatalság problémája egyik legsúlyosabb kérdése a mai magyar társadalomnak. Az a* érzésem, hogy e probléma mélyéhez még mindig nem nyaltak hozzá. Kezdem talán azzal, hogy az öregek nem állanak szemben a fiaialdtckal sem szellemi, sem egyéb téren. Az öregek a történelem e periódusában furcsa és szorongatott helyzetbe kerültek. A tudomány és technika haladása következtében meghosszabbodott az emberi életkor. A tudomány és a technika fejlődésével n: inban nem tartott lépési az emberiségnek sem erkölcsi, sem gazdasági fej'ódése. Az utóbbi mes»sze elmaradt az előbbi mögött. Amikor mi az életet kezdtük, azt gondolták, hogy legfeljebb 50 éves korban megérdemelt nyugalomra gondolhatnak az emberek. A mai borban nincs nyugalom. Megszűntek az önkéntes penziók, szívós és erélyes munka után is az 50 éve.; ember minden gazdasági eredmény nélkül áll. Az a sok teher, amit az állam rárak, az a sok rosszul megkonstruált szociális berendezkedés, amely kiszivattyúzza az emberek, a magángazdaság zsebéből a pénzt, arra kényszeríti az úgynevezett öregeket, hogy bizonytalan helyükön maradjanak és folytassák a versenyt. — Nincs külön ifjusáji és öreCjSigi problé* ma, áltaános emberi probléma van és ha ezt az áítaláuoö problémát meKoidotlákj ,' ' >r öo-