Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

OCÍ MAGYARORSZÁG VTTj rtecemnpr TJ. Újévre leszállított árban Kályhák, Tűzhely Korcsolyák ?ccásié! zománc- és alumínium ttSSLSOT9 Lőszerek Srucknsr vasudvarban £%z egyiptomi perceg és a szegedi pincérlány (A Détmagyarország munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt, — még nyíltak akkor a kerti virágok, — előkelő vendégek mulattak Szegeden. Valóságos, eleven hercegek. Még pedig egyiptomiak. Nem azért öttek, hogy a város idegen hercegek számára nem is túlságosan nevezetes idegenforgalmi érdekességeit megtekintsék, a pusztaszeri vadászterület jó hire csábította óket ide. Kora reggel kirobogtak hatalmas túraautóikon a sándorfalvai batálrra, ahol irtóhadjáratot viseltek a Tácánállomány ellen és Szegedre, amely bizony csak az éjszakai szállást jelentette a számukra, esténkint tértek vissza. Jókedvű, bőpénzü urak voltak, szerették a bőséges, kiadós vacsorákat, a tüzes magyar borokat, főképpen az ötputtonyos tokaji aszút, az illatos magyar szivarokat és a könnyű egyiptomi cigarettákat. A fáeánvadászat kellemes fáradalmait leg|ink#.bb a dúsan teritett vendéglői és éttermi asztalok mellett pihenték ki. Nagyon előkelőek, nagyon zárkózottak voltak, amiint az igazi, vérbeli Hercegekhez illik. De jóelőre gondoskodtak is róla, hogy ne szoruljanak idegen társaságra. Elég nagy volt a ma guk társasága. A személyzet mindenben követte példájukat. Külön társaságot alkotott A soffőrök. a lakájok, a komornyikok egész serec^ vert sátrat Szegeden és költötte a pénzt szánté xlatlanul. Mimidemt bőfkezüeu megfizettek, minden szívességet, szolgálatot. Kifogása ellenük senkinek sem lehetett, senkinek sem volt. Előkelően érkeztek meg fejedelmi autóikon, különben mindem feltűnés nélkül. Elfoglalták nagy gonddal előkészített szállásaikat. A személyzet számbavette a rengeteg poggyászt, a bőröndök, a fegyvertokok, a lőszeresládák, egész ármádiája' fis a többnapos vadászat végén előkelően távoz lak. Mondják, hogy a hatalmas vadászzsákmány hói — «ok-tokezer fácán fizetett életével a hercegi vendégek látogatásáért — egyetlen darabot sem vittek magukkal, talán még egyetlen fácántollat <em üehát nem is azért jöttek, hogy zsákmányoljanak, csak a vadászszenvedély csábította őket er re a számukra minden bizonnyal egzótiljus vadászterületre Este még vidáman fogyasztották a tokajit és reggelre kelve már messze suhantak autóikon. Mindenképpen kellemes emlék maradt utánuk. A szál lós, a kávés ma is dörzsöli még a kéziét, ha rájuk gondol. A legtöbbször talán mégis az intim csárda egyik égőszemü, pirosnreu, éjfeketehnju kiszolgáló-lánya emlékezik vissza az Ismeretlenség messzeségébe távozott hercegi vendegekre Ha nem is valamenynyire, az egyikre, arra a komolyarcu, szomoru-tekintetü fiatal hercegre feltétlenül. Az a fiatal egyiptomi herceg pedig maga is gondoskodik róla, hogy I csinos kiszolgáló-leány ne feledkezzék meg egyhamar róla. Mert hát az történt hogy egzotikus tündérmesék «•Ii'vendlefc meg a csárdaasztalok mámoros világában. Megjelent a meseherceg a maga eleven valóságában, szomjas volt, tokajit rendelt és Tokaj -ÍKŐIÖ vészéinek karcsunyaku üvegbe gyűjtött oekt árját Katóka szolgálta föl a terítetlen asztalra linóm ezjist tálcán. A fiatal herceg szomorú tekintete először* közömbösen simult a kipirult leányarchoz Kató arca éppen ugv mosolygott, mint máskor Ugy, ahogyan azt a csárda üzletszabályba előírja. A vendégnek kijáró barátsággal. De a herceg szivét megfogta ez a mosoly. A kiiült üvegek száma egyre szaporodott a szbmm-d «.-./talon, Kálmán cigány már ott settenkedett a hercegi vendégeik közelében és halkan, diszkréten próbálgatta M a bus, magyar melódiák hatását. A fiatal herceg egyszer megfogta Kató kiszolgáló kezét. A meleg leánykéz legkisebb ujján picinyke gyürfl ékeskedett. Csak olyan olcsó és egyszerű ékszer, aimi az ilyen leánykezekre való. De ugy látszik, a herceg még nem látott ilyen szép ékességet. Nagyon megkívánta. Szólt is valamit a maga ismeretlen nyelvén a lánynak, de az bizony nem értett belőle egyetlen kukkot sem. A valódi hercegek elő't azonban niiiics akadály. Ha meg akarják magukat értetni valakivel, hát rögtön kitalálják a módját, hogyan értessék meg. Rögtön akadt tolmács, aki lefordítva a szomoruszemü herceg szavait, közölte Katóval, hogy a herceg szeretné megvásárolni azt a gyürüt. Mi az ára? Kató tréfára vette a dolgot. Valami elérhetetlenül nagy összeget akart mondani és nevetve válaszolta : — Száz pengő... A herceg csak a szemével intett, de a következő pillanatban a titkára, vagy adjutánsa, vagy udvarmestere lázas sietséggel nyomta Kató ijedt kezébe a száz pengős baukót, másik kezével pedig olyan sebcsen húzta le azt a két pengőt sem érő gyürüt a leány kisujjáról, mintha attól félt volna, hogy Kató visszacsinálja a vásárt A herceg átvette a gyürüt, nézegette, néhány pillanatig és aztán gondosan eltette a tárcájába. Ettől kezdve a herceget felsőbb, főpincéri és főnöki utasításra csak Kató szolgálhatta ki, Kálmán cigány pedig végre megtalálta a helyzethez leginkább simuló melódiákat. Amikor aztán elsuhantak az au'ók Szegedről az előkelő vendégelck-ei, mindenki azt Iii-te, Kató leginkább- hogy vége a mesének Szegedtől Egyiptomig nagyon hosszú az ut, sok csárda sorakozik föl mellette, minden csárdában vannak égőszemü. pirosarcu kiszolgáló lányok és miimdem lánynak van gyürü is az ujján- Anmál nagyobb volt a meglepetése- amikor alig néhány nap múlva valami távolabbi vá rosból küldőt1 levéllel toppant be hozzá a pos tás- A francia nyelvű levelet a herceg megbi zásából a gyürüvásárt lebonyolító titkárféle ir 'a- Kató persze nem hidta elolvasni, hát nagv titokban fordítót keresett és falált hozzá- így aztán megtudta, hogy a herceg még mindig sokat gondol rá és minél nagyobbra nő köztiik a iá volsdg. annál jobban vágyakozik utánaÉs Jöttek a levelek egyre-másra- Mindegyik tüzesebb, szerelmeset^ vo't- Már arról szóltak, hogy a herceg neor tudja elfelejteni Katókát. akinek gyűrűjét kincseskamrája legértékesebb darabjának érzi Es boldog lenne a herceg, nagyon boldog, ha Katóka ott 'ehe'ne a közielében, melletteLegutóbb, néhány nappal ezelőtt Istanbulbó) érkezett a levél Még forróbb, még szereim esebb- Szánja rá magát Katóka a nagy útra, — kérték a szépmuzsikáju francia szavak — a herceg nagyon várja• A levélben pénz is volt. egy darab száz pengős bankó• Nem útiköltség re, haneim arra. hogy a postára adott ajándékot kiváltassa a címzett a vámnálAz ajándék szombaton érkezeti) meg- Kató megkapta az értesítést- Bizfosan dobogott a szive, amikor jelentkezett érte a vámhivatalnál- A száz pengőből kifizette a vámot, aztán futott haza a kis csomaggal- A keze is reszketet, amikor felbontotta- Gyönyörű, ötsoros smaragddal diszitett platina karkötő került ki belőle- Olyan szép, mint valami tündéráloim- Szegeden föl sem lehet tenni— Nem tudom mi lesz — mondja Kató most a boros csárdaasztal mellett —, nagyon hív, nagyon vár- Még nem tudom, megyek-e... Szénkeresfcedcleii I Hészvéiiyíársasái I | Szeged, Boldogfassioit® sagárnt 17. | Fióktelep: Baja. ! Sxállit minden állomásra : 1 íaíai préseli Kokszot, tatai tojás- !i fi sszenet, taiai sszalonsszenet, tatai (fid- j| | sszenet és tatai ojöngy-sszenet; jj |i Ufráldi és borsodi s&enelcet; tUs&íiát. f| | 'Budapesti és sxegedi elsői enúü gdz- j§ !> gyári hohsszot. || f Szegeden minden mennyiséget • ® hájhoz szállítunk. f m