Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-20 / 285. szám

DfIM AGYAKORSZAG ^wmmmmmmmmi SZEGED. Szerke*zlöt«o: Somogyi ueco 22.1, em. lelelon: í j-33.. Kiadóhivatal, n«lc»önli<tnyvlar «« legjlrodai Aradi ncca et. I c élon: u-UO. . Nyomdai löw Lipúl ucca itt. i eldönt »3—0«. - l Avirat) ts leveleim: ueimagyaronzdg, Szeged n karácsonyfa A karácsonyfa ugy él a laikus köztudatban, mint karácsony ünnepének, a legnagyobb misztériumnak szimbóluma. Az emberiség nemcsak kivételes körülmények folyamán, hanem egészen apró dolgokban is hozzászokik valamihez, akárcsak a divathoz, ahol szintén háttérbe szorul a kritikás gondolkodás, mert nagyobb ereje van az utánzásnak, a „mért nem én is" jeligének, az elmaradástól való félelemnek. Akik ismerték a karácsonyfa eredetét és történetét, legfeljebb óvatosan céloztak rá, az egyház nem ellenezte, propaganda sem kezdődhetett a vele kapcsolatos szokás megszüntetésére, mert a meggyökeresedett szokások ereje sokkal nagyobb, semhogy azokkal harcba lehessen szállni. Szokásjogon fordult meg mór államok súlyos dolga, emberek egzisztenciája, a megszokással pedig szembeszállni nemcsak vakmerőség, hanem sokszor készenlét a mártirságra is. Hogy jó-e a szokás, vagy rossz, az nem lehet kérdés, a begyökerezettségében van az erő, annak siet segítségére társadalmi berendezkedés, törvény, közvélemény, hogy akárhány esetben anyagot szolgáltasson késő jövendők történelmének. A karácsonyfa ellen most a legilletékesebb katolikus oldalról indult meg az offenzíva, az Osservatore Romano kezdte, már pedig ez a jeles újság nem*nevezhető sem destruktívnak, sem kapkodónak, lévén a Vatikán hivatalos lapja és mint ilyennek, minden betűjét százszorosan átszűrt cenzúra, meggondolás előzi meg. Ez az újság irta meg most a mage tel{

"es súlyával, hogy a karácsonyfához semmi ;öze a katolicizmusnak, az pogány természetimádó szokások maradványa. Aligha tévedünk benne, hogy a közlemény titkos éle határozott irányba fordult, még pedig a harmadik birodalom felé, amelynek újkori vallási szelleme meglehetős mélyen szomorítja Rómát. Aminthogy hamarosan megjött a válasz egy esseni újságban, elárulván ezzel, hogy az elröpitett nyíl célba talált. Most áll a harc, Németországban tiltakozó szavak hangzanak, hogy a Vatikán a „német szokások" ellen fordul, egy hires püspök pláne azt irja, hogy sok német katolikus, aki mindig hü maradt hitéhei és a jövőben is olyan hü akar maradni, mint más kultúrához tartozó népek, okkal sértve érezheti magát legszentebb érzéseiben az Osservatore Romano megjegyzései miatt. Amire megint csak az a riposzt, hogy a kedves német testvéreket senki sem akarja bántani, azonban a karácsonyfának semmi köze a katolikus hagyományokhoz. Kulturharc lesz a karácsonyfakérdésből? Alig hisszük. Hiszen a szokás elterjedése meglehetősen szűk területeket érdekel s például Olaszországban — már pedig ez az ország elég közel van a katolicizmus ősforrásához — a karácsonyfa egzotikus dolog. Magyarországon 110 éve ismerik, Podmaniczky Frigyes báró emliti az emlékirataiban, hogy az első fát egy nagynénje hozta magával Ausztriából, ahol négy évvel előbb egy osztrák színész mutatta be. Divatja nyugatról haladt keletre, Goethe még nem tudott róla, Berlin is csak mintegy százhúsz éve ismeri, valahol Strassburg tájékán születhetett meg. Minthogy azonban a korábbi időkből eredő misztérium-előadásokban már szó van róla, valószínűen innen került a családok asztalára. A Péntek, 1935 december 20. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 233. ELŐUZt rt»i Havonta Helybea A20 vidéken «• Budapetlea S.ftO, kUUVlddn e.40 pengd. — Egye* uám ara heiKöxn apio, va«dr> é« Ünnepnap 1« (111. illr•leietek leivélele larlla szerint. Megje. • eoik nílí" Kivételével naponta reggel. misztériumokban a tudás fáját szokta jelenteni s az első emberpár epizódjának kellékeként szerepel. Krisztus születésének ünnepét a régi egyházi atyák a. téli napfordulat idejére, vagyis a pogány napisten újjászületésének naptári időpontjára tették és ez az oka, hogy a karácsonyi szokások közt a tudomány igen sok pogánykorí emléket ismer fel, így a mi bethlemeseink is egyenes, vagy közvetett folytatói a római kori téli napfordulat állatbőrös alakoskodóinak. Hogy nemzed, meg vallási motívumokkal van tele a mondókájuk, az mit sem változtat a tényeken, hiszen a népszokások is fejlődést jelentenek kiegészítő, alkalmazkodó motívumaikkal. A karácsonyfa szokásának magyar megszűnésében azért mégsem hiszünk, nem megy az ilyesmi olyan könnyen. Száz éves csak, ez igaz, de semrtvi se vált olyan általánossá, mint a fenyő, főleg mióta megszállott területről érkezik, hozva néma üzenetet és jelképezve tölevelével a sok tűszurást, amit a múltban, a jelenben is el kellett szenvednie a magyainak azért, mert magyar. Családi vonatkozásban szimbóluma a meglepetésnek, az örömnek, a jutalmazásnak, a régi generáció azért lepi meg vele az ujat, mert vas»y a maga szomorú gyermekkora emlékeit akarja pótolni, vagy a saját örömét ruházza át az övéire, — sok-sok ezer jó katolikus lélek nem a vallási motívumot keresi benne, talán nem is gondol rá, hanem ezt a rendkívüli örömet, amelyet véletlenül éppen karácsony ünnepéhez kötött a megszokás. Nincs itt szó pogány misztériumokról, hiszen a katolicizmusnak meg volt hozzá mindig az átható ereje, hogy felolvaszszon pogány motívumokat is, ha azokban érték volt. Soha eszünkbe se jut, amíg gyönyörködünk Virgilius és Horatius örökéletű müvében, hogy ezek a kiváló eleink pogányok voltak. l-együnk boldogok, hogv egyáltalában voltak. Az angol alsóház drámai Ölése Hoare védőbeszéde az angol-francia tárgyalásokról és lemondásáról Ba'dw n r „4 párisi béketerv halolt és nem is próbáljuk életrekelfeni" Izgalmas vita utón bizalmat kapott a Baldwinkormány London, december 19. Az angol parlament csütörtök délutáni súlyos jelentőségű ülése előtt igen nagy élénkség mutatkozott. A folyosón a Képviselők körében rokonszenvvel tárgyalták H oare tegnapi lépését. Ugy látszik azonban, a képviselők jelentős része azon a véleményen van, hogy a külügyminiszter távozása visszamenőleg nem csökkenti az angol kormány felelősségét. Az ellenzéken hangoztatják, hogy a kormány kötelessége lemondani. i Az ülésterem zsúfolásig megtelt és teljes számban megjelent a diplomáciai kar is. Az ülés megnyitása után Baldwin miniszterelnök röviden válaszolt néhány kisebb jelentőségű kérdésre. A feszültség olyan nagy volt hogy senkisem figyelt azokra a válaszokra, amelyeket a szakminiszterek egyes kérdésekre adtak. Hoare lemondott külügyminisztert a kormánypárt többsége terembelépésekor tapssal fogadta. Hoare drámai beszéde Az izgalomtól túlfűtött légkörben több. mint .100 képviselő szorongott a padsorokban. Fojtó volt a Ház hangulata. Míg a miniszterek rekordsebességgel morzsolták le interpellációikat, megjelent Sír Sámuel Hoare és a jobboldal harmadik sorának szélső ülésén foglalt helvet Sir Austen Chamberlain mellett. Sir Sámuel Hoaret belépésekor a kormánypárt elég meleg ellenzéssel fogadta, az utóbbi órákban felülkerekedett az emberi részvét a válság áldozata iránt. Drámai csendben kezdte meg beszédét Sir Sámuel Hoare. — A Ház mindig nagy megértéssel hallgatta egy volt miniszter lemondásának indokait és én ma a legmesszebbmenő türelmet fogom kér ni — kezdte. Mióta a külügyi tárcát elvállaltam, minden tőlem telhetőt el akartam követni, hogy megakadályozzam az általános európai tűzvész lángralobbanását. — Ki kpllett vennünk a részünket az egye«ült eliárá«hól — folytatta Hoare — és egyidejűleg a béke alapjait kellett keresnünk. Az olaizárlat kérdése egészen uj helvzetet teremtett Ha a Népszövetségben nem képviselt államok is hatályosan résztvesznek az olaj zárlatban, akkor ez a lépés kikényszeritette volna a háború megszüntetését. De éppen ezért, az olajzárlatnak ez a hatályossága veszélyessé tehette volna a helyzetet Olaszország ellenállása szempontjából. Minden oldalról olyan jelentésekel kaptunk, amelyeket a kormány felelőssége tu datában nem téveszthet szem elől. Az ola ¡zárlatot Olaszország katonai megtorlásnak és olvan lépésnek tekintené, amelv Olaszország részéről háborúval fenyeget. Egyáltalában nem félünk semmiféle olasz fenyegetéstől, de bennünket főként az töltött el aggodalommal. hogv az ilyen háborít egy inásik hatalommal. a többi támogatása nélkül, a Népszövetség menthetetlen felbomlására vezetne. Ilyen körülmények között mentem el Párisba. A megbeszélések a fenyegető háború légkörében kezdődtek, mialatt a Népszövetség valamennyi tngia a leghatározottabban ellenezte a katonai lépésekot. öt nap múlva Genfben szóba került volna az olaizárlat és senki sem csatlakozott volna a zárlat elhalasztásához. Pgv érez