Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-18 / 283. szám

9mmmmmmmmm*&&mmBmmmmmm SZEGED, szerkesziotég: Somogyi ueca 22.1. em. leielun: Kiadóhivatal, uölctUnkOnyvlAr tegylroda: Aradi ucca ». le eion: IÍ-UÜ. . Nyomda; LOw Ljpoi ucca 19. Icie on: 13-06. - lAvlrall e» 'evtlclm: IMImagyaroitzAg, Sseged Szerda, 1935 december IS. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 283. S2. BLÖHZCTCSI Havonla helyben 3.ZU vldeken «• Budapestéi» 3.«u, icUllttldOn pengő. - egyen uAm ara heixo«. n «PlU, vaiar- et Ünnepnap 1® tUl. Hlr­deietek -eivélele tarlia szerint. Megfő, lenlk hélíöklvéteWvel naponta reggel. KeresEcedfik nélkül? Nem nagyon megnyugtatóak számunkra azok a nyilatkozatok, amelyek a paprika ér­tékesítésének szervezésére vonatkozólag a közigazgatási bizottság tegnapi ülésén hang­zottak el. Abban elvileg igazat kell adni _ a polgármesternek, hogy az érdekeltség kíván­sága szerint kell ezt a kérdést szabályozni, ámde a paprika forgalombahozatalának kér­désében nem a termelők az érdekel­tek, hanem a kereskedők. Mindig har­coltunk azért, hogy a törvényalkotás utján hallgassák meg az érdekelteket, de azt soha nem kívánta senki, hogy az orvosok dolgáról az ügyvédeket, az ügyvédek dolgáról a mér­nököket s a mérnökök problémái felől az ál­latorvosokat kérdezzék és hallgassák meg. Akármilyen helyes tehát az az álláspont, mely az érdekeltek meghallgatását minden rájuk vonatkozó szabályozás előtt szükséges­nek és mellőzhetetlennek vallja, arra van szükség, hogy elsősorban az — elsősorban érdekelteket hallgassák meg. Amikor tehát a paprikakereskedelmet akarják szabályozni, ez a szabályozás a paprikakereske­dők meghallgatása nélkül ne tör­ténjen meg s azután — ne a paprikaterme­lőknek, hanem a paprikakereskedőknek kí­vánságait vegyék figyelembe. Amikor a termelést kellett szabályozni, ak­kor természetesen a termelők szava volt fi döntő. A szegedi paprikakereskedők a ter­melés szabályozása kérdésében nem tettek mást, mint támogatták a termelők érdekeit. Amikor most a paprika forgalomba hozata­lának kérdését akarja a kormányhatóság szabályozni, a paprikakereskedelem joggal számit a termelők támogatására. Elvégre, — nincs közöttünk érdekellentét, mint ahogy nem is lehet érdekellentét azok között, akik a paprikából élnek meg. A kereskedő nem akarja azt, hogy a paprika ára olcsó legyen s a termelő nem akarhatja azt, hogy a keres­kedő tönkre menjen. Éljenek meg a papri­kából a termelők és éljenek meg a kereske­dők, mert ha ők megélnek a paprikából, ak­kor megél belőle a város is. S most annak jelenségeit látjuk, hogy a termelők paprikaszövetkezet megalakítására törekszenek s ezzel olyan alakulatot akarnak életre hivni, amelyik a paprika eladásával fog majd foglalkozni. Ez a szövetkezet — pgyes törekvések szerint — a paprikakeres­kedők tevékenységét ki fogja kapcsolni azon az uton, amelyen a paprika a termelőtől a fogyasztóig eljut. Dehát képes lesz-e ezt a tőle várt feladatot betölteni oly módon, hogy a termelők ne károsodjanak mellette? Erre a kérdésre a körültekintő megfontolás csak nem-mel felelhet. A szövetkezet hivatalno­kai vagy a kereskedelem bekapcsolásával fogja elvégezni munkáját s akkor a feleslege­sen közbeiktatott szerv költségeivel és hasz­nával emelni fogja a rezsiköltséget, amit vagy a termelőnek kell megfizetni s akkor olcsóbb lesz a paprikája, vagy a fogyasztó­nak s akkor kevesebb paprikát tud a szövet­kezet elhelyezni, ami ismét kedvezőtlenül fogja az ár kialakulását befolyásolni. Vagy pedig a kereskedők nélkül igyekszik elvé­gezni ezt a munkát s akkor — nem fogja el­végezni. Hogy is lehet reálisan arra gondolni, hogy a kereskedők tudását, tapasztalatait, össze­köttetéseit, ismereteit, ügyességét, lelemé­nyességét, hozzáértését egy csapásra pótolni tudja egy szövetkezet s a szövetkezet tisztvi­selőkara? A tapasztalatoknak hány elemijét, reálját és egyetemét kell kijárnia a kereske­dőknek, amig a mai zavaros életviszonyok s bizonytalan financiális helyzetben meg tudja állni a helyét. A szegedi kereskedők a legsi­keresebb propagálói a szegedi paprikának, a szegedi kereskedők szerezték megszerezhet­ték, — öngyilkosság volna ezt a hozzáértő, nagytudásu és gazdag tapasztalatú propa­ganda-szervezetet, amit a szegedi paprikakereskedők jelentenek, egyszerűen le­bontani s eredményes tevékenységüket rá­bízni vagy amatőrökre, vagy laikusokra. Hogy az amatőrök és laikusok mit tudtak már végezni és mit tudtak ártani a kereskedelem terén, arra a háború utáni világban éppen elég — s elég szomorú, — példa áll rendel­kezésre. Nem is akarunk arról beszélni, hogy a paprika árának szabályozását a termelők rábizhatják-e az értékesítő szervre s kiadhat­ják-e nyugodtan a kezükből azt a jogot, hogv a paprika árának megszabásánál közreműköd­hetnek. Arról sem akarunk beszélni, hogy a konkurráló kereskedők helyébe a termelők érdeke beállithatja-e a — monopoliu m o t ugy, hogy ne kelljen félnie a monopo­liumok közismert tulajdonosaitól? Most csaV arra hívjuk fel a termelők figyelmét, hogv termeivényüket a szegedi paprikakereskedők vitték ki a világpiacra, a szegedi kereskedői; harcoltak, küzdöttek és áldoztak azért, hogy a szegedi paprika elsőségét megtartsa s R termelők saját maguknak okoznak súlyos ká­rokat, ha kezükbe akarják venni az értéke­sítést, vagy ha a paprikakereskedelem tevé­kenységét ki akarják rekeszteni. Ezen a té­ren minden sikertelen próba — évtizedes ká­rokat okozhat a termelőknek, a kereskede­lemnek s igy a városnak is. A genfi döntfi napok előtt A francia Kaimra izgalmas fltós itftn Dizalmat szavazott a laTal-horinanonaK Laval drámai beszéde a békéről Az abesszinek véres ellentámadása a Takazze folyónál Páns, december 17. Laval miniszterelnök kedden délelőtt nyilatkozatot lelt a képviselő­házban. Kijelentette, hogy Franciaország hü marad a Népszövetség alapelveihez. Az angol külügyminiszterrel olyan tervezetben egyezett meg, amely mind Páris, mind London szem­pontjából a végső erőfeszítések határát jelenti. A francia és angol miniszterek a Népszövetség­gel egyetértésben és a Népszövetség kívánságá ­ra jártak el. Olyan megoldásra van szükség; amely tisztességes és igazságos. — Franciaországnak a népszövetségi alapok­mány iránti hűsége — folytatta Laval —, nem­csupán szavpkban nvilvánult meg, hanem tet­tekben is. Mindent megtettünk, hogy megaka­dályozzuk a háború kitörését. Amikor a hábo­rú mégis bekövetkezett, mindent elhárítottunk magunktól, amely alkalmas lett volna arra. hogv a viszálv Európára átterjedhessen. Ami azokat a rendszabályokat illeti, amelyek nyo­mást gvakoroltak Olaszorszgra, emlékeztet arra, hogy azt az óhajqmat nyilvánítottam, hogv erre csak akkor kerül alkalom. ha Olasz­ország magatartása következtében meeindul­nak a békére irányuló uj kísérletek. Végül is csatlakoztam az angol konnánv fel­fogásához, nehogy mert'»vengüliön együttműködésünk, amely felfogásom szerint lényeges tényezője or­szágunk biztonságának. — Azt mondották — folvtatta a miniszter­elnök —. hogv hozzá iárultam ahhoz, hogy a támndó fél iutalomban részesüljön. A belvzcf ugy áll. hogy csupán egv tervezetet dolgoztunk ki és nem hoztunk semmiféle határozatot. Tel­jesítettük azt a megbízatást, amelyet a Népszö­vetségtől kaptunk. Egyedül a Népszövetségre tartozik, hogv meghozza a végleges határoza­tot. Vállalom teljes mértékben a fele­lősséget a párisi javaslatokért. A háború kiterjesztésének kockázatánál erő­sebbnek véltük, hogy olvan formulákat java­soljunk, amelyek elvezethetnek a viszály békés megoldásához. — Az egész világ békére törekszik én én is mindig a békére hivatkozom, amikor szemie­hányást tesznek, holott én is a béke érdekében dolgoztam. Minden ország ura saját sorsának. A mi szabad, erős és békeszerető országunk meg akar egyezni min­denkivel az európai béke fenntar­fása érdekéhen. Ez vezetett engem akkor, amidőn ellátogattam Rómába és Moszkvába. Nyugodt lelkiismeret­tel vállalom a felelősséget ezért a politikáért. Ennek egyedüli célja az. hogy a béke fennma­radjon. Laval beszédéi a jobboldalon és középen es egyes baloldali padokban élénk tetszéssel és he­lyeslései fogadták. Ezután Fontamier az egyesült szocialis­tapárt tigja szólalt fel. Moutet szocialista képviselő kijelentette, véleménye szerint » kormánvnak nyilatkoznia kell, hogy milyen magatartást követ arra az esetre, ha bizonyos idő múlva a megtorló rendszabályok WitnrjeM-

Next

/
Oldalképek
Tartalom