Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)
1935-11-17 / 258. szám
Df-Í MAGYARORSZAG 1935. november 17. oyermeH HOC geparutiaz. KÍSS - ucca. A D tL KA flYARORSZ A A RFOCN Yt "BALÁZS ÁRPAD f EL EB ARATOM FIA 43 Hasravágódok. Felettem ágyuk bömbölnek és én átcsuszok az ágyuvonalon. Tul az ágyukon keresni kezdem Apámat, hát jóformán kutatni se kellett, annál az ágyúnál kötött ki, ahol ő időzik, ő is észrevesz. Int. Én súgni akarom neki, hogy jöjjön haza. Csacsi voltam. Ágyúzás közben, hogy súghattam volna? Mit tehettem ... Ezt ni... Peti elő vett ezzel egy csomagot és a legfelső papirt a tetejéről leemelte. Egy kicsit gyűrött volt. — Olvasd el. Ezt írtam neki. — Nem látom... — Akkor olvasd te el, Kató és most én hallgatom... Kató a mécseshez közeledett. Anyus, aki a katonák távozása óta urafelé hajolt, felénk intett: — Csendbelegyetek. Alszik ..: Peti fölvidult: — Erre vártam, most már megmenekül... Kató megérezhette a nagy várakozást, remegő hangon kezdett hozzá: — Anya haldoklik, gyere hazai Peti azt irta, hogy ... Szerencsére most az Anyjához futott, átölelte s ugy magyarázta meg az írást: — Tudod máskép nem jött volna haza, bocsáss meg nekem fó Anyám ... Ugye megbocsát©!... Tudom, hogy vétkeztem, de meggyónom Csórja Balázsnak ... Összeölelkeztek. Az Anya és a fia. Pefi folytatta: — Apus átváltozott. Kezével Hadonászott. A ceruzát kérte. Nem fúltam oda, hiszen úgyis láttam a szeméből, hogy mit akar. Tudni szerette volna, hogy miképpen juthatunk haza. Intettem neki. Jöjjön csak utánam, ó követett. Hasoncsuszva elindultunk a vásártér felé. A Berettyó akkor már a románoké volt. Át kellett rafta jönni. A hídon nem mehetünk át, a gimnázum felé bujtunk... Azt hittem, a többi már könynyebben megy. Hiszen tul voltunk a tüzvonalon ... A csúszást ugy gondoltam, abbahagy hatjuk. Falhoz simultunk. Apa akkor kapta a lövést. Egy elfáradt golyó' a karjába. Nem volt más, zsebkendővel fogtam be, hogy ne érezze nagyon... a többit meg tudjátok ... Peti befejezte. Az alakja megnőtt szemünkben. Ijraz, helyébe én sem cselekedtem volna máskép De ez természetesen mit sem von le értékéből. Peti hősiessépét regpelip elhallgattam volna, óm megcsömörlöttünk a rémséges históriákból. Ott motoszkált fejemben a karácsony este. Mennyit készültünk rá és ime, mi lett belőle? Furt a kíváncsiság: — Hát a kaláccsal mi lett? Mint az égből a mennykőcsapás, ugy hatott a kérdésem. Különösen Kató meresztette a szemét. — Milyen kalácsról beszélsz? — Nem tudod, hát amit Anya reggel sütni vitt . . . Anva lemondóan legyintett: — Elkobozták ... Vége tehát az ünnepi kalácsnak és ezzel párhuzamban az ünnepnek. Kalács nélkül nincs ünnep. Méese. Á főszakács ajándéka veszteségért. Van narancsunk, torKell még ennél hiányzik: a karáa bőven kárpótol minket a mindenünk, csokoládénk, tánk, meg szaloncukrunk, is több? Csak egy valami csonyfa. Ugyan mit csináljunk? Hátha többiek tudnak valami okosat, próba szerencse: — Te komám, valamit kéne csinálni. Kijelentésem nyomán Peti felém figyelt: — Mit például. — Például karácsony estét. — Azt igen, karácsonyestét, azt már csináltunk. — Nincs igazad, ne gúnyolj ki. — Bocsáss meg Géza, sok bennem a keserűség. — Akkor se töltsd ki rajtam a mérgedet. — Igazad van, bocsáss meg. Petivel kezet fogtam, ismét szent volt köztünk a béke. Most már ő sürgetett: — Van valami ötleted? — Van. — Mi? — Karácsonyfái kellene szerezni. Anya is beleavatkozott: — Ugyan Géza, hol veszünk most karácsonyfát. — A kastélyban. — Most?! Beláttam én is, hoqv lehetetlen gondolataim támadtak, talán fö! is adom a harcot, ha Kató közbe nem avatkozik: — Én tudok közelebb is. Reménykedve fogadtam: — Hol? — Itt a közelben. — Ho!? i— A harmadk szomszédban. Húsza tekintetes kertjében. Anya most is gátat emelt — Hogyne, még az kéne, karácsonyfát lopni... Peti, aki vállalkozott a karácsonyfa megszerzésére, kivágta magát: — Nem lopom el — Hát mirt csinálsz? — Egyszerűen elhozod, az is lopás; Peti felelet helyett a papírlapok közöl felkapott egyet, majd zsebéből előkotorászta a ceruzáját. Megnyálazta és serényen írásba fogott. Ahogy irta, ugy olvasta is: — Én Kovács Peti elismerem, hogv a Tekintetes úrtól egy karácsonyfát kölcsönvettem a mai napon, karácsony este. Kovács Peti sk. Ennyit irt. Aztán összehajtotta a papírlapot, gelebibe zárta és búcsúzott: — Jövök azonnnaL addig készüljetek .:! Hiába tartóztattuk volna. Ment. Nyakába vette vézna, sovány lábát, betakarta rosszul táplált nyakát, fülére húzta a satyakját, ment. Nem lopni: hanem csak kölcsönért. Volt ebben az egész karácsony estében valami fenségesen szomorú, de Peti ujabb vállalkozása bearanyozta a fekete szálakkal teleaggatott eseménytál közepét. Peti valóban ugy viselkedett, mint a nagyok. Vagy talán még se. Talán a nagyok nem merték volna megtenni, amire Peti vállalkozott. Mi, akik otthon maradtunk, elismertük Peti nagyságát, azonban nem akartunk végkép háttérbe szorulni. Kató anyával a karácsonyfa díszítését vitatta: — Anya szerint elég a szaloncukor. — Elég is. — Többet kellene fölakasztani. — Mivel? Kató megakadt — A véletlen azonban segítségére sietett A színes paplrcsomagból, amelyet az imént hozott a bátyja, kezébe vett egy darabot. — Hát ebbe. — Nem tiszta. — De tiszta, csak az egyik oldalán áll valami nyomtatás. CFolvt. VALÓDI FRANCIA, SEl.YEM PUH \SAGU Cgye'jiink « márkára! CSÍK BUNDA legolcsóbban C h apal (Montraul ROSMANNAL Perzsa, Brelschvancí, Perzsa'áb nagy választékban ^ Modellek eredeti Párlsiak sCyözőojün me g olcsó árainkról!