Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-10 / 229. szám

DELMAGYAROBSZAG IIH 'll—l I—BMEM—W Hl IWIII I SZCOED. Szerke*zta»«g: Somogyi occa rcKéX-ÍSIr fftte nl/^ÁkA* 4A CLÖEIZtTtS: Havon«« L enx.Telelonj23-33.»Kiadóhivatal, ISUlOnOtt. 1935 OKIODeF 1U. rhlék« «• B«daperten 3.M. kiumd«. «SlctOnkVnyvtAr é» fegvlrodai Aradi , • •*«» PcagO. — Egyes *z&m Ara hétkO»occa S. Teleloai 13-OO..Ny«mdai Lów Ara ÍO lUIér na»» ÍO, vaMkr- es Ünnepnap i® IMI. HlrUpól occa lft. Telefon* 13-OÖ. - lavlratl deiéaek felvétele larlfft szerint. Megjc leveleim« Mlmaararoruáa SceoedL XI éVfOlyaiIi 229 S2. lenIK 1»««« Kivételével naponta reggel Pótadó és kövezet A szegedi polgárság küzdelmének első fázisa véget ért. A pénzügyi bizottság olyan költségvetési javaslatot készített el, amelyik a pótadó 68 százalékos mértéke mellett a városi háztartás egyensúlyát biztosítja. Elismeréssel kell fogadni a pénzügyi bizottságnak ezt a munkáját. Bizonyára nagy elmélyedésre s alapos körültekintésre volt szükség ahhoz, hogy ezt az eredményt el lehessen érni. A költségvetés összeállítása ugyanis azért nehéz, mert egyfelől biztosítani kell minden szükséges kiadás számára a fedezetet s biztosítani kell azokat a kiadásokat is, melyek a meglevő értékek fenntartása érdekében mellőzhetetlenek, ezenfelül biztosítani kell a városi él£t színvonalának fenntartását s emellett a városi polgárság teherviselőképességét sem szabad ujabb próbatétel alá vetni. Ha a pénzügyi bizotrság tevékenységéből csak azt a két adatot állítjuk egymással szemben, hogy amíg egyfelől a pótadót igyekezett jelenlegi szi ntjén megtartani, addig másfelől az uccai burkolatok fenntartására előirányzott 20 ezer pengőt nyolcvanezer pengőre emelte fel, akkor joggal kell arra gondolnunk, hogy a pénzügyi bizottság által elkészített javaslat ennek a kettős követelménynek a lehetőségek korlátai között igyekezett eleget tenni. S ezért hálával kell fogadni ezt az eredményt is. Nincs senki, aki elragadtatásában fáklyás zenét és bandériumot inditványos a pénzügyi bízottság számára. Elvégre a pótadó nem lesz kevesebb s a szükségmunkásoktól eltekintve, a város nagyon szerény mértékben tudott fedezetet biztosítani közmunkák számára. A tisztviselői fizetések és a bankkamat túlontúl sokat visznek el a város bevételeiből s amilyen szociális az egyik rendeltetés, éppoly kevéssé látjuk a másiknak hasznát. S ami ezeken felül marad, annak is túlnyomó része le van kötve olyan kötelezettségek számára, amelyek alól a város nem oldhatja fel magát s jórészt nem is törekszik arra, hogy mentesüljön alóluk. Vannak közegészségügyi, vannak kulturális kiadások, amelyeket a hét szük esztendőben is vállalni és viselni kell. S most csak annak jelentőségét emeljük ki, hogy a város a jelek szerint a mai leromlott pénzügyi helyzetében s a város polgárságának faggyal, jéggel és aszállyal rongált fizetőképessége mellett is az uccai burkolatok fenntartására előirányzott húszezer pengőt ennek az összegnek négyszeresére emelte fel. A takarékosság nemcsak azt követeli, hogy a pénzzel takarékoskodjunk, hanem azt, hogy takarékoskodjunk az értékeinkke 1 i s. A városnak egyik legnagyobb értéke az uccai burkolata. A mi meggyőződésünk szerint nagy és végzetes tévedés volt aszfalttal burkoltatni a szegedi uccákat. Az aszfalt nem felel meg a szegedi közlekedés igényeinek, a szegedi jármüvek sajátosságainak s talán az éghajlati viszonyoknak sem. Az aszfalt nem bírja ki rongálódás nélkül azt a hőmérsékletküíönbséget, aminek nálunk ki van téve. Ezt a tévedést azonban ma helyrehozni nem lehet. Kötelességünk a meglevő burkolat helyreállításáról és karbantartásáról gondoskodni. ha nem akarjuk azt, hogy uccáink újra olyan szégyenteljes állapotban legyenek, mint amilyenbe négy évvel ezelőtt kerültek. Négy évvel ezelőtt a Budapest—Szeged közötti országútnak leghitványabb és legjárhatatlanabb része a város — belterületén volt. A tanyai szikéit utak a szegedi kocsik számára tükörsima irtek voltak a belvárosi közlekedési vonalakhoz képest. Vétkes könny el müség s bűnös érzéketlenség vetette oda a pusztulásra az óriási költségekkel megépített szegedi burkolatot. Mint a múltnak nem egy bűnével, ezzel is szakítanunk kellett, ezzel a bűnnel szemben is el kellett érkeznünk a megbánás, az erős fogadás és a jóvátétel lelki felkészültségéhez, hogy a jövő számára megmentsük a múltban hozott áldozatainkat. Az uccák burkolata nem egyenes arányban pusztul a helyreállítására elmulasztott idővel. Ha azt mondjuk, hogy négyzetes arányban pusztul az uccaburkolat, még akkor is keveset mondunk. Amit ma egy pengő költséggel helyre lehet hozni, az a következő évben már négypengős kiadást igényel, a harmadik évben pedig már hatvannégy pengőt kell áldozni helyrehozásáért. Nincs vétkesebb tékozlás, nincs ártalmasabtakarékosság, nincs hűtlenebb vagyonkezelés, mint ha pusztulni engedjük a meglevő értékeket s elsősorban az uccai burkolatot, amelyik minden építkezés közül a leggyorsabb romlásnak van kitéve. A szegedi aszfalt romlékonyabb, mint a tejszínhab (s nem is sokkal állékonyabb). Nyolcvanezer pengő elég lenne — talán — az uccaburkolatok fenntartására, ha a multak tapasztalatainak pótlására nem ebből az öszszegből kell áldozni. Mindenesetre ez az öszszeg négyszerese annak, amit a városi mérnöki hivatal a most folyó évben erre a célra elkölthetett. Most már a mérnöki hivatalon a sor, hogy a leggondosabb körültekintéssel, a legalaposabb számvétel után szervezze meg a szegedi uccák állandó, permanens karbantartási munkálata t s ne a protekciók súlyának, hanem a szükségességnek sorrendjében költse el a rendelkezésre bocsátott összeget. Ha a mérnöki hivatal a leglelkiismeretesebb és legszakszerűbb módon fogja ezt a pénzt elkölteni, meg tudja vele hálálni a város polgárságának azt az előzékenységét, amivel hivatása betöl tésére módot adott. A magyar megbízott Genfben Olaszország mellett foglalt állást és elutasította a megtorló rendszabályokat „\ szankciókhoz való csatlakozás teljesen felborítaná Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetét" Olaszország mellett beszélt az osztrák delegátus is Csütörtökön folytatják a vitát, Aloisi, Eden és Laval következik Ellentmondó jelentések az atrikai helyzetről - Ujabb felvonulásokat készítenek elö Genf, október 9 A népszövetségi közgyűlés szerdán déíután 6 órakor döntő fontosságú ülésre ült össze, amelyre az egész nyilvánosság lázas érdeklődéssel figyelt- Megkezdték! a megtorló rendszabályok vitáját, amelyet csütörtökön délelőtt folytatnak- A legtöbb európai államot küKigyminisziteire képviselte- A közönség és a sajtó érdeklődése sokkal nagyobb, mint bármely eddigi közgyűlés alkalmával voltA közgyűlést rendkívül nagy izgalom előzte meg- Az ülésterem már jóelőre megtelt újságírókkal és érdeklődő közönséggel- Eden és Laval csak a csütörtöki ülésen szólal fel Aloisi beszéde utámBenes elnök nyitotta meg az ülést- Kijelentette- hogy most már a közgyűlés egyes tagjain van a sor nyilatkozni- A vitára vonatkozólag megadta a legfőbb irányvonalakat• Ezek a következők: 1- A Tanácsnak továbbra is fogialkoania kell a kérdéssel2- Nem a közgyűlés feladata az. hogy u 15cikkely alapján folytatandó eljárásit, vagyis a békítő eljárást újból megindítsa3. A közgyűlés tagjainak feladaita az. hogy a Tanács határozataiban áliást foglaljon- Ezzel kapcsolatiban azit várják, hogy azok a Népszövetségi tagok fognak nyilatkozni, akik változtatásokat óhajtanak tenni a határozatokon» vagy pedig fenntartásokkal akarnak élniAmennyiben egyes kiküldöttek nem nyilal'kozna%- ezt hozzájárulásnak veszik- Ez vonatkozik azokra a tagokra is. akik tartózkodnak a szavazástól4- Egyes államoknak a szankciókkal kapcsolatos különleges helyzetét a koordinációs bizottságban ós nem a közgyűlésen kell megvitatniA vita első szónoka Pfliigl báró, aj osztrák kiküldött volt. Beszédében többek között kijelentette. Ausztria nincsen abban a helyzetben hogy hozzájárulhasson a büntető rendelkezésekhez és olyan végső következtetéshez, amelyekre