Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-01 / 221. szám

BECMff&TfcRORSZXG 1935 oEtóBer £ DIVATCSIKOS Műielyemernyö GYÖNYÖRŰ d CA MINTÁKBAN 0.3W a Fehércéntáblás H NAGYSZERŰ MINŐSÉGŰ Női harisnya MINDEN PÁRÉRT <f QE GARANCIAT VALLALÜNK l*09 H ÓRIÁSI VALASZTÉK Kötöttárukban legolcsóbb árak BOROSNÁL a Széchenyi férem 99 DESZK: Szeged nem erőlteti meg magát, hogy idecsalogassa a környék népét" Miért maradtak el a deszkiek a szegedi piacról (A I>élmagyaror«zág munkatársától.) Valamikor erős nexusa volt Szegednek Deszkkel. A kapcsolatot néhai Gerliczy Ferenc béró hozta íétre, aki később Szeged országgyűlési képviselője volt Abban az időben a báró példája nyomán a desz kiek sörén jártak Szegedre és idehozták piacra nladnivalójukat és itt vásárolták be szükségletöket. AJ öreg báró halála után — mint Ismeretes egyenetlenség támadt a Gerliczycsaládban, a testvérek perrel támadták meg Gerliczy Félix bárót, a deszki uradalom örökösét, akinek anyagi helyzete végül annyira megrendült, hogy kénytelen volt megválni Deszktöl. Miután az uradalmat egy tagban eladni nem sikerült, a báró parcelláztatta birtokát és igy túladva rajta, elköltözött a szegedi tájakról. Megállunk a deszki községháza előtt, csoportokban gyűlnek a magyarok, akik ügyes-bajos dolgaik elintézésére jöttek be. Keserves sóhajjal kezdődik a felelet arra a kérdésre: hogy-ml«t TinM — Másképpen volt, amíg az öreg báró élt — — mondja az egyik öreg. Aki dolgozni akart, annak volt munkája és aki dolgozott, az megélt tisztességesen. Az uradalom ellátott bennünket nyáron résszel, télen napszámmal. Kódusszegény em ber nem éh itt közöttünk. Amióta elosztották a földet, minden másképpen van. Nem mondom, néhány száz ember földhöz Jutott, de leginkább az olyan, akinek már volt is valami kis földje. A szegény, nincstelen ssellér, akinek a gyerekein kívül egyebe nem volt, ax >m kaph>Wt a földből. Most aztán nincs napszám, mert akik kifogtak 5—6, vagy akár 10 holdat is, azok maguk müvelik azt a családjukkal. Persze, hogy télre nincs mit enni és a nép, amely azelőtt soha sem szőni lt »egitségre, most a kormánytól várja, hogy segítsen rajta. A hivatalos emberek nem látják olyan sötétnek a helyzetet, mint az elkesorediett öreg. Art in Károly főjegyző, régi vágású közigazgatási szakember, aki a megszállás előtt a megye délibb részén viselt hivatalt, megnyugtató képet lest a helyzetről. — A tavaszi fagy Deszket nem sújtotta, hál® istennek — mondta —, de bizony az aszály itt is kiszárította a földeket. Szerencsére kaptunk olcsó kukoricát, raost osztjuk szét. Szerencsére a tengeri termés kielégítő, a burgonya is erősen megjavult, ngy, hogy nyomor Bem fenyegeti a községet. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy jólétben édünk, de mindenesetre jobban el vagyunk látva, mint azok a községek, ahol a fagyon kivül, a jég verte el a termést, a gyümölcsöt, vagy a szőlőt. — Hát persze, nekünk is vannak kívánságaink, de azokról kár beszélni, mert jól tudjuk, hogy sem a megyének, sem az államnak nem áll módjában a mai viszonyok között ezeket teljesíteni... — A községnek különösebb baja nincs, az adók 8 rendes tempóban folynak be, a népesedés normái is és a közegészségügy ellen sem lehet különösebb kifogást emelni. Igaz, volt talán vagy tiz tifuszesetünk, amelyek közül kettő halálos kimenetelű volt, de ez előfordult más években is, gyümölcs- és főleg dinnyeérés idején. Arra a kérdésre, hogy a deszkiek miért maradtak el az ntóbbi időben a szegedi piacról, azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ebben egyrészt a szegénység az oka. Az embereknek kevesebb az eladni valójuk, tehát kevesebbet is vásárolhatnak. Másrészt azonban a község népe nem birja el a drága vámot és a hídpénzt. Ha a deszki ember bemegy Szegedre, ezek a költségek a piaci helypénzzel együtt olyan magasra rúgnak, hogy előre is oda van a haszon. Aa emberek jobban jönnek ki, ha otthon, vagy az idejövő kereskedőknek olcsóbban adják el a zöldségfélét, baromfit, vagy tojást és még időt is takarítanak... — Bizony Szeged nem erőlteti magát, hogy oda. csalogassa a környékbelieket, inkább elriasztja őket... — fejezte be magyarázatát informátorunk. „Szerelem a jodrászüzíelben, 5000 pengős per a törvényszéken Tiltott közlési főtárgyalás — zárt ajtók mögött CA Délmagyarortzág munkatársától.) A Délmagyarország multévi november 17-iki számában megjelent egy cikk, amelynek a cime a következő volt: „Szerelem a fodrászftzlctben, 5000 pengős per • törvényszéken". A cikk igy szólt: „Hónapok óta bonyolódik az a szerelmi história, amelyet alább elmesélünk'. A hőse az ismert belvárosi fodrászszalon kékszemű kisasszonya és az ismert középkorú magánzó. Ott kezdődött a dolog — hónapokkal ezelőtt —, hogy a magánzó minden nap kénytelen volt borotválkozni abban az üzletben, amelynek női osztályán a kékszemű leány dolgozott. Naponta látták tehát egymást és a magánzónak megtetszett a fiatal leány. A leány kedves volt hozzá, szívesen elbeszélgetett vele és örülit azoknak az apró kedveskedéseknek, amelyekkel a lovag elhalmozta. Az úriember egyre gyakrabban jött be az üzletbe, eszébe jutott, hogy nem is elég naponta egyszer borotválkoznia, hanem legalább naponta kétszer... Természetesen a leány is észrevette a vonzalmat és nem idegenkedett. Igy történt azután, hogy később már a hivatalos órákon kivül is találkoztak, de leginkább csak titokban, lopva. Mindketten szabadok és függetlenek voltak és igy nem állotta semmi sem útját a Mert barátságot kötöttek. Az ismerősök sokat beszéltet erről az ügyről és azt állították, hogy a középkorú ur beleszeretett a fiatal lányba, sőt, — további tervei vannak. De erre nem volt senkinek bizonyítéka. Telteik-multak a boldog és zavartalan hónapok. Ax Ismerősök egyre kevesebbet pletykáztak, kezdtek belenyugodni abba, hogy ezek kétségkívül szeretik egymást. A leány is így nyilatkozott, ha valaki érdeklődött az ügy iránt Ám semmi sem tart őrökké, legkevésbé a szerelem. Megjelentek a felhőtlen égen az első bárányfelhők. Szakításról kezdtek suttogni a jólértesülték, holott a lány azt hitte, hogy a barátság fonala ma még erősebb, mint valaha is volt. A suttogóknak volt azonban igazuk. A szakitás egy szép napon megtörtént. Azaz dehogy is volt az szép nap. A leány sírt, könyörgött, azt állította, hogy őt házassági Ígérettel vette rá az illető nr a barátkozásra. De hiába volt minden érvelés és kísérlet, a szakítás megtörtént. A lány nem hagyta annyiban a dolgot. Ügyvédje utján 6000 pengős keresetet támasztott a volt lovag ellen, aki szerinte házassági igéretét nem tartotta be- 6000 pengőt kért a barátságért. A törvényszék elé került az érdekes kereset ögye. A bíróság többizben tartott tárgyalást, lefolytatták az óriási bizonyítást, pro és kontra. Mert mondanunk sem kell talán, hogy a volt lovag •vedekezett, a lány pedig támadott. Az ügye* legutóbb elnapolták, bizonyos «gyek tisztázásáig. Tisztázandónak tartja a bíróság, hogy mi lett a barátság folytatásával V A cikk miatt dr. Bayer László ügyvéd, aki a perben szereplő fodrászkisasszonyt képviselte, feljelentést tett tiltott közlés miatt, tekintettel arra, hogy a tárgyalás zárt volt és igy azt közölni nem lett volna szabad. Az ügyészség Klamár Gyula hírlapíró ellen adott ki vádiratot, jóllehet a hiriapiró már a nyomozás alatt is tagadta, hogy a kérdéses cikkei ő irta volna, azonban jelentkezett két tanú: dr. Bayer László és dr. Vajda Lajos ügyvéd, akik terhelő vallomást tettek elitre. Dr. Bayer a rendőrség előtt azt vallotta, hogy Klamár Gyula előtte egy magánbeszélgetés alkalmával bei-merte, hogy a cikket ő irta. A u;ásik ügyvéd azt vallotta, hogy Klamár Gyula nem mondotta, hogy a cikket ő irta, de beszélt róla. Ilyen előzmények után került hétfőn a törvényszék Vadai-tanácsa elé az ügy. A tárgyalásra idézőt kapott a sértett Csorba Erzsébet manikűrös kisasszony ís, akit a cikk „a szalon kékszemű kisasszonya" megjelöléssel aposztrofált, valamint a két ügyvéd-tanu is. Az elnök ismertette a vádiratot, amely szerint az ügyészség azért vádolja tiltott közléssel a hírlapírót. mert az ismertette azt a pert, amelyet Csorba Márton műszerész indított kiskorú leánya, Csorba Erzsébet képviseletében lfj. Wlnkler Mihály ellen 15000 pengő kártérítés erejéig, holott a tárgyalást mindvégig zárt ajtók mögött tartották meg és igy azt nyilvánosságra hozni nem lett volna szabad. Az elnök kérdésére a vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a cikket nem ő Irta és nem ő tette közzé. Az elnök ezután felolvasta az Inkriminált cikket, majd közölte, hogy • polgári per iratait fogja ismertetni. Ekkor dr. L i s z k a y Lóránd ügyész «árt tárgyalást kért, arra való tekintettel, hogy a polgári per anyaga közerkölealségbe ütköző adatokat tartalmaz és igy armak nyilvánosság előtt való tárgyalása nem kívánatos. A vádlott hirlapiró ellenezte a zárt tárgyalást, a biróság helyt adott a kérelemnek és kiürítette a termet. A továbbiak igy zárt ajtók mögött folytak te. A biróság végül Ítéletet hozott, melyben bűnösnek mondotta ki a hírlapírót és 8 napi fogházra itétté. Az ítélet ellen Klamár Gyula fellebbezést jelentett be az ítélőtáblához. »» Oszf cikkeink: DIVATARUK: Színes női svájci sapka Divat mintás pullower Színes 4-es gyermek kabát, galléros P Női divat bluz, hosszú ujjas P HAZTARTASI CIKKEK Szénkanna P 1.48, Szénlapát Tüzpiszkáló Kókusz lábtörlő ÉLELMISZEREK 80 deka teasütemény 10 deka csokoládés mignon 1 kg paprikás téli szalámi P BEVONULÓ KATONAKNAK Katonai láda zöldre festve P Alumínium borotva tál Borotva szappan fi drb önborotva penge Körömkefe Bekenő kefe Sárkefe Fénvesitő kefe 1.08 3.88 3.58 1.7 9 -.24 -.24 -.78 -.98 —.24 3.38 3.98 -.18 —.12 -.24 -.10 -.12 —.16 -.18 PSR'.SI NAGY ÁRUHOZ RT. M;rSB. CSSKONICS éc KIS* UCCA SrROK