Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-31 / 245. szám

PELMflGVAKORSZAG BCEOEO. Szerke*zl0>«g: Somogyi ucca ffiüJKvtfHlr 1Q1'« nLlAHor Xi ELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.20, 12.1. em. Teleion: 23-33.. Kiadóhivatal, WUIUllUIl p IjJJ UH1UUCI JI« vidéken e» Budapesten 3.00, KUllOldOn kt)lc*í)nkdnyvlAr 6» Jegyiroda: Áiadl O 4U pengő. - Egye» •zAm Ara hétköz­ncca S. relelon: 13-U6. .Nyomda: L6w Ara ÍO fillér nap IO, va«6r. Ünnepnap 16 fUi. Hlr­LlpOl ucca 1». Telelőn: 13-OÖ. - IAvlratl ___ deiesek lelvítclr tarifa szerint. Megfe­ít levélcím: Oélmagyarortzaa Szeged XI. éVfOlydlII, 244. $Z. le»lk hílf • iiiviefévei napolta reggeL Választási tanulságok ben fogantatott? Ez a tanulság a kormány­párt felé. A választások eredménye azonban nem­csak jobbfelé, de balfelé is nyújt tanulságo­kat. Ha Debrecenben csak egy ellenzéki pol­gári párt állit jelöltet, vagy ha a két ellen­zéki polgári pártban van annyi okosság és annyi önzetlenség, ha — amire a választási törvény módot ad, — kapcsolják a lis­tát, akkor a magyar horogkeresztes mozga­lom nem jut törvényhozási képviselethez s az egyik ellenzéki jelöltnek mandátuma van. A polgári ellenzéki pártoknak egymással va­ló vetélkedése a versengők mindegyikének ártott, holott az egyik párt egyetértés mel­lett biztos mandátumhoz juthatott volna. A kormánypárt fölényének nemcsak az uralom birtoka a forrósa s mindaz az előny és vára­kozás, ami ebben az elszegényedett és meg­romlott világban a hatalom felé tekint, ha­nem az is, hogy a hatalom gazdagságának egyetlen pártja van, az uralomnélkü­liség szegénysége pedig frakciókat moz­gósít s pártokká szaggatja szét a kis csopor­tot is. A p o 1 g á r i demokrácia gon­dolatának is el kell érkeznie az egypárt rend s-zeréhez. Végté­re is hosszú uton mehet még együtt a város polgársága s a falu népe, nehéz feladatokat kell még közösen vállalni és súlyos köteles­ségeket kell még együtt teljesíteni addig. amíg a későbbi célok egymással szembeállít hatják őket. Temperamentum, világnézeti árnyalatok, a tempó üteme nem választhatja szét azokat, akik az élet és a politika alapelveiben egyetértenek. Akik a demokratikus fejlődésért harcolnak, azokban legyen annyi belátás és fegyelme­zettség, hogy a törvény hibáit, a választási rendszer bűneit a maguk hibáival s a maguk bűneivel ne tetézzék. Ám engedelmeskedje­nek a moltkei elvnek, marsoljanak külön, de — ütközzenek meg egyesülve. Legyen vége a magyar demokrácia csataterén a guerilla­hadjáratnak s a szabad légiók felelőtlen vál­lalkozásainak. ö. döntő tárgyalások Uiabb fontos megbeszélések kezdődnek az angol, francia és oíasz megbízottak között ~ A pápa tanács­kozása Mussolinivei a béke érdekében Északon az olaszok tovább menetelnek KakaSe felé, délen abesszin ellentáma­dás készül A budapesti déli és debreceni titkos vá­lasztások után foglalkozni kell egy-két jelen­séggel nemcsak igazolásul a mult, hanem okulásul a jövő számára is. Nyilt választá­sok után már nincs arra szükség, hogy az események tanulságaival foglalkozzunk, mert a nyilt választások már csak arra jók, hogy a nyilt választás rendszere ellen izgassanak. Minden nyilt választás azt hirdeti, amit Ca­to mondott minden felszólalása befejezése­ként: a lélektiprásnak ezt a Car­thagoját el kell törölni. A nyilt választás rendszere ejleni küzde­lem eltökéltsége és határozottsága sem je­lentheti azonban azt, hogy a titkos választás mai rendszere az alkotmányosság szellemé­nek megfelel, vagy alkalmas eszköz arra, hogy a polgárság igazi akaratát kife­jezhesse. A titkos választás mai rendszere elsősorban az ajánlási rendszer eredendő bű­nében vétkes. Amig ezen az ajánlási rendsze" ren nem változtatnak, amig a tömegokirat ­hamisításnak azt a rendjét1, amivel ma ezek az ajánlások járnak, nem irtják ki a magyar közjog területéről, addig a választás rendsze­re lehetne a legtökéletesebb, mégsem lehet alkalmas arra, hogy hamisítás nélkül fejezze ki a polgárság akaratát. Minden titkos választás többé-kevésbé a kisebbségi képviselet elvét elismeri. A mi választási rendszerünkben is megmutatkozik ennek az elvnek érvényesülése, de egyrészt meg nem érdemelt előnyökhöz juttatja a ki­sebbségi szavazatokat, másrészt igen jelen­tékeny szavazatok nem érvényesülhetnek. Az elsőre példát nyújt a budapesti választásnak az az eredménye, ami mellett 4600 válasz­tó mandátumot szerzett a Friedrich-pártnak, holott a Rassay-pártra leszavazott tizenegy­ezer szavazó is csak egy jelölt megválasztá­sát biztosította. Hiába haladta meg a Fried­rich-pártra szavazatok kétszeres ösz­szegét is a Rassay-pártra leadott szavaza­tok száma, egynél több mandátumot a nárt nem kapott. Ha azonban figyelembe vesszük azt is, hogy az egyes pártok összesen hány olyan töredékszavazatot kaptak, ami má»- a mandátumok elosztásánál figyelembe vehe­tő nem volt, akkor kiderül, hogy a töredék szavazatok száma az osztószámot nagyjában elérte. Ezek a szavazatok elfecsérlődtek. Legalább anriyi választópolgár akarata nem érvényesült, mint ahány a m a n d á ­tumszerzéséhez elegendő volt A Friedrich-pórt sokkal kevesebb szavazatta] jutott mandátumhoz, mint ahány szavazat az egyes pártoknál a kvótán felül már tekintet­be sem jött. Négyezerhétszáz választó man­dátumot szerzett, de nyolcezer választó nem jutott képviselethez. Természetesen nincs olyan választási rend­szer, aminek hibája ne volna. De a mi válasz­tást rendszerünk olyan, amelyiknek előnye nincs. A törvény tele van téves, hibás, vég­rehajthatatlan rendelkezésekkel s minden té­ves rendelkezés a téves intézkedéseknek egész sorozata előtt nyitja meg a sorompót. A titkos választások semmivel sem változtat­tak a kormánypártok képviseletén, érdemes volt-e, legyünk jóhiszeműek: tévedésekkel, legyünk igazságosak: törvénysértésekkel megrontani azt a választást, ami amúgy 5s hibás, téves, helytelen választási rendszer­Róma, október 30. Az a megbeszélés, amelyet Mussolini kedden Sir Eric Drummond angol nagykövettel folytatott, ujabb közvetlen angol—olasz tanácskozások kezdetét jelenti. Tudvalevő, hogy ezek a tanácskozások megle­hetősen hosszú ideig szüneteltek és ez alatt az idő alatt csupán London és Páris között állott fenn érintkezés. A mostani megbeszélést tehát megnyugtató tünetnek lehet tekinteni a folya­matban levő diplomáciai fáradozások tovább­fejlődése tekintetében. Ez a találkozás arra vall, hogy mindkét oldalon meg van a komolv aka­rat a tárgyalásokra. Egyébként hivatalos kö­rökben továbbra is azt a felfogást vall ják, hogy most Nagybritannián van a sor. A pápa békeközvetitése Páris, október ,10. Az Information illetékes római hírforrásból ugy értesül, az a terv, hogy francia és angol szakértők között eszmecserét folytassanak, nem francia eredetű. A javasla­tokat a pápa sugalmazta. A pápa mintegy tíz nappal ezelőtt beszélgetést folytatott Musso­linival és örömmel vette tudomásul, hogy Mus­solini észszerű és tisztességes feltételekkel haj­landó volna véget vetni a hadműveleteknek. A pápa ugy vélte, hogy a megegyezésben Abosz­sziniának tengerhez vezető utat kell biztosí­tani. A Vatikán valamennyi külföldi képviselője utasítást kapott, hogy csatlakozzék a békitö erőfeszítésekhez. Az angol külügyi hivatal keletafrikai szak­értője a pápa kezdeményezésére érkezett Pá­risha, ahol a francia külügyminisztérium ke­letafrikai osztályának vezetőjével tárgyalt. A kilátások — irja a lap — korántsem te­kinthetők kedvezőtleneknek. A három nagyhatalom tárgyalásai Aloisi Genfben Genf, október 30. A Népszövetség titkársága délután hivatalos értesítést kapott, hogy Aloisi báró holnap délelőtt Genfbe érkezik. Ugyanakkor Lavalés Hoareis ideérkez­nek. Politikai körökben hangsúlyozzák, hogy Mussolini azért határozta el magát Aloisi Genfbe küldésére, mert erre hangsúlyozottan kérték országa érdekében. A legközelebbi na­E ok egyes országok vezető embereinek ideér­ezése és tanácskozása következtében nagy po­litikai jelentőséget nyernek, amire talán nem került volna sor, ha csak a megtorló bi2ottság ülésezik. Népszövetségi körökben az olasz deleg; lus genfi útjában annak jelét látják, hogy a hú­rom nagyhatalom között tárgyalások kezi'nl­hetnek az abesszin-ügv rendezéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom