Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-30 / 244. szám

DELMAGYARORSZAG HZEOED. Szerkeszltttég: Somogyi ucca 22. I. em. Telelőn: 23-33..Klndúnlvatnl, U Olcíiímiünyvlar legrlroda: A mell ucca 8. reieion: 13.0b. .Nyomda: L6iv Lipói ucca 1». Teleion: 1.3~oe. - lavlrall levélcím: Oélmagyarortzáa. SrcardL Szerda, 1935 október 30. Ara 16 fillér XI. évfolyam, 243. sz. ELÜElZETtS: Havonta heiyben 3.20, vidéken e> Budapesten 3.ÖO, uUlfttldOn 6 4U pengő. • Egyei tzAm ara hétKöznap lü, vakara ét Ünnepnap l® 1111. Hlrdeiések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hello nlv*le!évM naponta regqcL Gyermekvédelem Ritkán találkozunk statisztikai adatokkal, melyek a feladatok tartalmát s a tennivalók irányát annyira félreérthetetlenül mutatnák meg, mint a szegedi gyermektuberkulózis elleni küzdelem első évének eredményei. Ezernégyszáz ovodás gyermek közül 320 gyermek volt gümőkorral fertőzött s az iskolás gyermekek között még nagyobb a fertőzés arányszáma. A tiz éven aluli gyermekek között fájdalmasan soknál talált a leU"'»u>eretes orvosi vizsgálat már gümős folvamatot s a gyönge tüdejü gyermekek köziü több, mint ötszázan kaptak kondiciójavitás céljából, amig lehetett, mindennap tejet. A szegény gyerekek közül négyszáznál többet utasítottak a gyermekklinika ingyenrendelésére. Talán nem kell több adat annak megállapítására, hogy mennyi volt itt a teendő a gyermektuberkulózis leküzdése terén. A rendelkezésre álló eszközöket hiába igyekszik pótolni a leglelkesebb áldozatkészség s a legfáradhatatlanabb kötelességtudás, a feladat nagyságához s az elvégzendő kötelesség méreteihez képest még fájdalmasan elégtelenek a védekezés eszközei. S ha most ehhez hozzávesszük azokat az adatokat, amelyek a tanyai élelmezési viszonyokra vonatkozóan az elmúlt évben tárt fel a lelkiismeretes vizsgálódás, ha arra gondolunk, hogy a népélelmezés mennyivel kevesebb táperőt juttat a szegény gyerekeknek (a felnőtteknek is), mint amennyire szervezetüknek az egészségük megtartására, vagy visszaszerzésére szüksége volna, akkor elébünk rajzolódik közegészségügyi viszonyaink sötét, ijesztő képe. Egyre többen emlegetik, hogy a gazdasági válság nyomán a nemzeti vagyon értéke négy milliárdról két és fél milliárd pengőre csökkent. A nemzeti vagyon csökkenése mértékének megállapításánál azonban még senki sem vette számba annak a nemzeti vagyonnak értékét, amit a testi erő, az egészség, a munkaképesség rejt magában. Milyen borzalmas visszafejlődésről kellene beszámolni, ha a n é p egészségben beállott értékcsökkenést is ugy lehetne számbavenni, mint a föld értékének változásait. Amikor az energiagazdálkodás szempontjai előtérbe tódulnak, amikor az energiában való takarékoskodás törvényhozási intézkedéseket tesz már szükségessé, akkor az emberi élet energia gazdálkodásának törvényeit is meg kellene állapítani. Az emberi munkaerő is energia s ha az energiában való gazdagság az ország gazdagságát jelenti, akkor törődni kell államnak és társadalomnak egyformán, hogy a nemzeti munkaerő se prédálódjon el. Amilyen vétkes tékozlás volne az, ha a kiömlő földgázát nem fognák fel, vagy ha engednék azt, hogy a villamos energia felhasználatlanul vesszen el, épolyan vétkes tékozlása volna a nemzeti munkaenergiának, ha a felnövő nemzedék egészségével nem törődnének s nem igyekeznének a közegészségügy javításával fokozni a nemzet jövendőjének munkaerejét. A szegénység a legjobb táplálója minden betegségnek. A rosszul táplált szervezet a baktériumok melegágya. A közegészségügy a gyermekbetegségek elleni küzdelemmel kezdődik. A jövő fundamentuma a gyermek. Ha nem tudunk P jövő társadalma számára egészséges, munkára és küzdelemre képes egyéneket felnevelni, akkor nem nyerhetjük meg azt a nagy csatát, amelyik számára mozgósítjuk minden anyagi és szellemi erőnket. A beteg gyereket ki kell emelni a beteggé tevő környezetből s el kell látni azzal az élelemmel, amit nem pótolhat a legönfeláldozóbb anyai szeretet s a legmeghatóbb apai törődés sem. Táplálni kell a gyöngét és gyógyítani kell a beteget, — a felnőttek társadalma nem tagadhatja meg ezt a kötelességtevést a gyermekek társadalmával szemben, a jelen nem tagadhatja meg a jövőt. Vannak feladatok, melyek ebben az elszegényedett világban egymással vetélkedve küzdenek az elsőségért, — a gyermek megmentése az a feladat és az a kötelesség, amelyet minden versengés előtt és minden versengés fölött vállalni és teljesíteni kell. Mindenütt helye van az alkunak, a takarékoskodásnak, a körültekintő megfontolásnak, a filléreket foghoz verő krajcároskodás,nak, itt csak a kötelesség teljesítésének s a feladat betöltésének lehet helye. Nincs vétkesebb takarékosság, nincs bűnösebb megfontolás, nincs ártalmasabb kicsinyesség, mint az, amelyik a gyerekek egészségének árán akar finánciális eredményeket felmutatni. A mai társadalom lelkiismerete már eléggé mf van terhelve. Szörnyű bűnök és szörnyű mulasztások felelősségét kell viselni ennek e nemzedéknek. De legalább gondoskodjunk enyhitő körülményekről. Ha a felnőttek vilá gát elrontottuk, legalább mondhassuk azt, hogy a gyerekek életét megmentjük. Ha a je lent eltékozoltuk, legalább takarékoskodunk jövő nemzedék erejével és egészségével Minden jóllakott gyermek egyegy szociális kötelességteljesit é s, minden éhező és beteg gyerek egy-egy szociális merénylet a jövő társadalom békéje, rendje és jóléte ellen. Krisztusi szó és bibliai példa ösztönzi a ma emberét erre a misszióra. Nem n é g e i gyerekeket kell mentenünk, a m a g u n k gyerekeit, magyar lelkeket. Aki egy beteg gyereket talpra állít, aki egy gyönge gyereknek erőt ad, az már nemzeti kötelességet teljesített. A gyerekek egészségügye kinőtt a szociális kötelességek és egyleti kedvtelések köréből. Nemzeti föladattá vált s nem lehet senki közöttünk, aki erejének megfeszítésével is nem állna a nemzeti kötélessécek szolgálatára. U] remény a béke frontján Mussoüni és Drummond tárgyalása ismét megjavította a légkört — Az utolsó kísérletek a genfi szankciós napok előtt A négus bejelentette, hogy támadásba engedi seregét Az olaszok tovébb folytatják a lassú előnyomulás! Genf. október 29 Genfben már senki se>m számit arra. hogv olyan döntő jelentőségű esemény következhetik be, amely hamaros békekötésre nyújtana kilátást és feleslegessé tenné a megtorló rendszabályok alkalmazását- Az összeegyeztető bizottság ülése három-négy napnáj aligha fog tovább tartami- A bizottság mielőtt szétoszlik, minden valószínűség s»erint megbízza szűkebb bizottságát, hogy ellenőrizze a rendszabályok végrehajtását és dolgozzon ki tervezetet az október 19-én elvben már elfogadott kölcsönös támogatás gyakorlati megvalósításáraAz összeegyeztető bizottság csütörtökre kitűzött ülésén megvizsgálják az egyes kormány oknak a szankciók kérdésében adott válaszát és ezdk alapján megállapítják azt a napot• amelyen a rendszabályok érvénybe lépnekE nap megállapítása aligha ütközhetik nagyobb nehézségekbe, mert a kormányok többsége semmiféle fettételhez nem köti a rendszabályok érvényesítését, legfeljebb néhány napi haladékot kér. Mussolini tanácskozása az angol nagykövet&al Róma, október 29. M u s s o 1 i n i több, mint egy óra hosszat tanácskozott Drummond nagykövettel. Ez a tanácskozás, miként a megelőző is, újra megjavította a légkört. Drummond nagykövet kihallgatását nagyjelentőségűnek tart iák. Olasz körökben hangsúlyozzák, hogv nem valamilyen végleges terv megvitatásáról \f>lt szó, a tanácskozás általános kehetek között mozgott. Angol részről viszont nem mutatm'< hajlandóságot a tanácskozás jelentőségnek csökkentésére és jelzik, hogy London és Róma