Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-25 / 241. szám

DHMAGYflBORSZAf) MBOEO. ScerketztO*«g: Somogyi ucca U. L cm. Telefont 23-33.-KlndúlUvatal, kMctttnkOnyvtAr 6» legylrodni Ara<U Ucco S. Telefon: 13-Oft. - Nyomdai LOw Lipót ncca 1». Telefon: 13-00. . T&vlratl ea leveleim: Délmagyaronzaa. Szeaed. Péntek, 1935 október 25. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 239. sz. ELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.2«, vidéken e* Budapetten 3.60, kUlUiidtfn • 40 pengO. — Egyes uAm Ara ti«lk6znap 1«, vatór- é» Ünnepnap 1« tilt. Hlrdel«tek lelTélele tarifa szerlnf. Megjelenik. héítöjtiv«el6Tel naponta «JPugei. flz Érdekes kísérlet Azt írja egy küflöldi „szaklap," — Kogy melyik, azt szántszándékkal elhallgatjuk, mert nem akarunk neki propagandát csinálni —, hogy egy esetleges angol-olasz háború kitörése rendkívül érdekes kisérlet lett volna annak a gyakorlatilag még ki nem próbált kérdésnek az elbírálására, hogy a jövő háborújában a csatahajó, vagy a bombavető repülőgép lesz a hadviselésnek hatékonyabb eszköze? Köztudomásúlag ugyanis Anglia a tengeren első hatalmassága a világnak és mióta a maltai és gibraltári hajóhadat az otthoni és indiai flotta egységeivel is megerősítette, a Földközi tengeren sokszorosan erősebb az olasz tengeri haderőnél. Ha ugy tetszik, zár alá veheti az olasz kikötőket és elrekesztheti az Afrikába vezető utaifi. Ezzel szemben Olaszország erősebb a levegőben és repülőgépeivel bombazápor alá veheti nemcsak Máltát, hanem a tengeren uszó vaskolosszusokat is. El kell ismernünk, hogy érdekes volna a kisérlet. Majdnem olyan érdekes, mintha nyilt pályán egymásnak eresztenének egy hatvan és egy száz kilométeres sebességgel rohanó vonatot és igy gyakorlatilag állapítanák meg, hogy az összeütközés mekkora rombolást vinne végbe a mozdonyokban és kocsikban, mekkora pusztulást idézne elő anyagi értékekben, hány utas végezné be földi pályafutását, az életbenmaradottak pedig idegrendszerük milyen megrázkódtatásával reagálnának a szokatlan eseményre. Éppen ilyen érdekes volna a háborús kisérlet, ersze némileg nagyobb méretekben. Ezrek elyett milliók és milliárdok, egyes emberek helyett pedig országok, népek és nemzetek volnának a pusztulás áldozatai. Szerencse, hogy ennek az érdekes kísérletnek fenyegető veszedelme távolodóban van az emberiség feje felől. A légkör enyhülőben van és a presztízsek összeütközését emberi számítás szerint nem fogja a fegyverek öszszeütközése is követni. Hoare angol külügyminiszter nagyon világosan és érthetően formulázta meg tegnapi beszédében a kérdést, amely az emberiség elé mered. Nincs igazuk azoknak, akik a hatalmat és bukást állítják szembe egymással. Egy másik kérdés jelenik meg lángbetükkel a kárpiton: V ilágbéke vagy pusztulás. Nincsen más választás. A világháborúban megismert borzalmak minden fantáziát felülmúló méretben szabadulnának rá az emberiségre s nem volna hatalom, amely meg tudná állítani a felfokozott szörnyűségek romboló áradatát. Ennek a generációnak már vannak tapasztalatai, hogy mit jelentenek az ilyen kísérletek. Ez a generáció már tudja, hogy a háború oyan örvény, amely annál sodróbb és annál ragadóbb, minél szélesebbre terjednek ki hullámgyürüi. Ennek a generációnak megvolna minden oka, hogy higgadt fővel, józan ésszel, szenvedélyeket félretéve mérlegelje az eseményeket és a várható következéseket. Az utolsó napok eseményei után nem lehet kétséges, hogy sem Anglia, sem Olaszország nem akarja a háborút. Őrültséggel volna határos, ha egy koloniális vállalkozás európai országok háborúját robbantaná ki, csupán azért, mert az az afrikai ország, amely szenvedő alanya egyik európai hatalom gyarmati terjeszkedésének, véletlenül tagja a Néüszövetséenek. De mec a formai helvzet mögött rejtőző reális okok sem leheftnek elég nyomósak ahhoz, hogy háborúra vezessenek. Anglia biztosítva akarja látni szudáni és egyiptomi érdekeit, Olaszország pedig terjeggkedési területeket keres népfölöslege számára. Miért jelentenének ezek a törekvések kiegyenlíthetetlen ellentéteket és miért ne lehetne a felmerült ellentéteket békés uton is megoldani? Ez a kérdés bizonyára felmerült már nagyon sok egyszerű, a világ sorsának intézésétől távol álló egyén agyában. Csak örvendetes lehet, ha a nagy politikusok és nagy katonák is idáig eljutottak. Nincs örvendetesebb olvasmány az egyszerű emberek milliói számára, mint mikor a felelős állásban levők is békeszeretetüket hangoztatják és nyilatkozataikban a háborút zárják ki az eshetőségek köréből. Nekünk különösképpen megvan az okunk, hogy örömmel fogadjuk a nemzetközi légkör enyhülését. Reánk nézve a genfi feszültség az érzelmek és realitások dilemmáját jelentette a nemzetközi rokonszenv két magyarbarát pólusa között. Nekünk, akikre nézve csak egy politika lehetséges, a békés erőgyűjtés politikája, nem lehet szükségünk érdekes ldsérletekre. Mi azt sem akarhatjuk, hogy mások kísérletezzenek. Nekünk csak az lehet az őszinte, becsületes óhajtásunk, hogy az enyhülést minél előbb az utógondolat nélküli megértés és együttműködés váltsa fel. Tigre, Ogaden és Karrar az előkészítő tárgyalások középpontjában Még nincsenek konkrét békefavaslafok. — Tovább folytatják a francia—angol-olasz megbeszéléseket Nagy offenzíva előtt a déli és az északi fronton Róma, október 24. Az angol—francia és olasz kormányok között állandóan folynak a tárgyalások. A megegyezés egyelőre kilátástalan, de különös pesszimizmusra nincs ok. Olaszország a maga részéről a legnagyobb jóakaratról tett tanúságot akkor, amikor minden ellenszolgáltatás nélkül hajlandó volt egyik hadosztályát Líbiából visszavonni. Ezt a hadosztályt nemcsak a líbiai határról vonja vissza, hanem teljesen elhagyja Afrikát és Olaszországba megy. Párisban nagyra értékelik Mussolini békülékeny elhatározását és ugy vélik, hogy a Földközi-tengeri kérdés végleges megoldásának most már semmi sem áll útjában. A Temps szerint a kilátások kedvezőek. Kívánatos volna, hogy London csökkentse a Földközi-tengeren az összevont angol hajóhad számát Oz olasz javaslatok A Matin római tudósítója szerint az olasz javaslatok kedd este óta az angol kormány birtokában vannak. Ezekben hir szerint Tigre, Harrar és Ogaden tartományokra az olasz fennhatóság kimondását kérik. Az olasz külpolitika vezetői hangoztatják, hogy a javaslatok kielégítik Genf meggyőződésesebb hiveit is. A Morning Post római levelezője szerint bizonyos jelek indokolttá teszik azt a reményt, hogy sikerülni fog a békés megegyezés. Olyan megegyezésről van szó, amely a népszövetségi elvek keretében kielégíti Olaszország jogos igényeit, megvédi az afrikai idegen érdekeket, az abesszin királyság függetlenségét és ugyanakkor felszabadítja a törzseket. Páris cáfolja a békejavaslatokat Páris, október 24. A külügyminisztérium közleményt adott ki, amelyben megcáfolja egyes lapoknak azt az értesülését, amely szerint Iáival az abesszin kérdés rendezése ügyében javaslatokat kapott Mussolinitői és ezeket a javaslatokat reggel közölte a párisi ar\gol nagykövettel. A külügyminisztérium közlésében hangoztatja, hogy Laval megbeszélései során sohasem volt szó ilyen természetű javaslatokról. Folytatiák a tárgyalásokat, tervezet még nincs A tárgyalásokkal kapcsolatban híre jár, hogy Olaszország uj tervezetet terjeszt elő a viszály megoldására. Olasz részről a leghatározottabban ismét cáfolják, mintha Olaszország javaslatokat tett volna. Hivatalos jelentés szerint ilyen terv egyáltalán nincs, mégkevésbé azonban Olaszország előterjesztésében. Egyelőre csak az érintkezés folyik a két, illetve három kormány között és hogy sor kerül-e határozott terv kidolgozására, az a helyzettől függ. A sajtó és a közvélemény körében egyébként első komoly jelei tapasztalhatók a francia külpolitikával szemben való elégedetlenségnek is. Londonból jelentik: A Reuter Iroda jelenti: Római diplomáciai körökhői származó hír szerint a most folyó megbeszélések lényege az. hogy mennyiben tudják kielégíteni Olasz szagnak Abcssziniára vonatkozó területi igényeit. Ugv látszik, elvben már megegyeztek abban, hogy Olaszország megkapja Tigre és Ogaden tartományokat, kérdés azonban, hogy hajlandók-e átengedni Olaszországnak a francia és angol Szomáli föld elótl fekvő Harrar és Auszlen tartományokat is. Líbiáitól Tripoliszba London, október 24. Angol hivatalos körökben megelégedéssel fogadják azt a hírt, hogy \