Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-25 / 241. szám

DHMAGYflBORSZAf) MBOEO. ScerketztO*«g: Somogyi ucca U. L cm. Telefont 23-33.-KlndúlUvatal, kMctttnkOnyvtAr 6» legylrodni Ara<U Ucco S. Telefon: 13-Oft. - Nyomdai LOw Lipót ncca 1». Telefon: 13-00. . T&vlratl ea leveleim: Délmagyaronzaa. Szeaed. Péntek, 1935 október 25. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 239. sz. ELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.2«, vidéken e* Budapetten 3.60, kUlUiidtfn • 40 pengO. — Egyes uAm Ara ti«lk6z­nap 1«, vatór- é» Ünnepnap 1« tilt. Hlr­del«tek lelTélele tarifa szerlnf. Megje­lenik. héítöjtiv«el6Tel naponta «JPugei. flz Érdekes kísérlet Azt írja egy küflöldi „szaklap," — Kogy melyik, azt szántszándékkal elhallgatjuk, mert nem akarunk neki propagandát csinálni —, hogy egy esetleges angol-olasz háború kitö­rése rendkívül érdekes kisérlet lett volna annak a gyakorlatilag még ki nem próbált kérdésnek az elbírálására, hogy a jö­vő háborújában a csatahajó, vagy a bomba­vető repülőgép lesz a hadviselésnek haté­konyabb eszköze? Köztudomásúlag ugyanis Anglia a tengeren első hatalmassá­ga a világnak és mióta a maltai és gibraltári hajóhadat az otthoni és indiai flotta egysé­geivel is megerősítette, a Földközi tengeren sokszorosan erősebb az olasz tengeri haderő­nél. Ha ugy tetszik, zár alá veheti az olasz kikötőket és elrekesztheti az Afrikába vezető utaifi. Ezzel szemben Olaszország erősebb a levegőben és repülőgépeivel bombazápor alá veheti nemcsak Máltát, hanem a tengeren uszó vaskolosszusokat is. El kell ismernünk, hogy érdekes volna a kisérlet. Majdnem olyan érdekes, mintha nyilt pályán egymásnak eresztenének egy hatvan és egy száz kilométeres sebességgel rohanó vonatot és igy gyakorlatilag állapí­tanák meg, hogy az összeütközés mekkora rombolást vinne végbe a mozdonyokban és kocsikban, mekkora pusztulást idézne elő anyagi értékekben, hány utas végezné be földi pályafutását, az életbenmaradottak pe­dig idegrendszerük milyen megrázkódtatásá­val reagálnának a szokatlan eseményre. Éppen ilyen érdekes volna a háborús kisérlet, ersze némileg nagyobb méretekben. Ezrek elyett milliók és milliárdok, egyes emberek helyett pedig országok, népek és nemzetek volnának a pusztulás áldozatai. Szerencse, hogy ennek az érdekes kísérlet­nek fenyegető veszedelme távolodóban van az emberiség feje felől. A légkör enyhülőben van és a presztízsek összeütközését emberi számítás szerint nem fogja a fegyverek ösz­szeütközése is követni. Hoare angol külügy­miniszter nagyon világosan és érthetően for­mulázta meg tegnapi beszédében a kérdést, amely az emberiség elé mered. Nincs igazuk azoknak, akik a hatalmat és bukást állítják szembe egymással. Egy másik kér­dés jelenik meg lángbetükkel a kárpiton: V i­lágbéke vagy pusztulás. Nincsen más választás. A világháborúban megismert borzalmak minden fantáziát felülmúló mé­retben szabadulnának rá az emberiségre s nem volna hatalom, amely meg tudná állíta­ni a felfokozott szörnyűségek romboló ára­datát. Ennek a generációnak már vannak ta­pasztalatai, hogy mit jelentenek az ilyen kí­sérletek. Ez a generáció már tudja, hogy a háború oyan örvény, amely annál sodróbb és annál ragadóbb, minél szélesebbre terjednek ki hullámgyürüi. Ennek a generációnak meg­volna minden oka, hogy higgadt fővel, józan ésszel, szenvedélyeket félretéve mérlegelje az eseményeket és a várható következéseket. Az utolsó napok eseményei után nem le­het kétséges, hogy sem Anglia, sem Olaszor­szág nem akarja a háborút. Őrültséggel vol­na határos, ha egy koloniális vállalkozás európai országok háborúját robbantaná ki, csupán azért, mert az az afrikai ország, amely szenvedő alanya egyik európai hatalom gyar­mati terjeszkedésének, véletlenül tagja a Néüszövetséenek. De mec a formai helvzet mögött rejtőző reális okok sem leheftnek elég nyomósak ahhoz, hogy háborúra vezesse­nek. Anglia biztosítva akarja látni szudáni és egyiptomi érdekeit, Olaszország pedig terjeggkedési területeket keres népfölöslege számára. Miért jelentenének ezek a törekvé­sek kiegyenlíthetetlen ellentéteket és miért ne lehetne a felmerült ellentéteket békés uton is megoldani? Ez a kérdés bizonyára felmerült már nagyon sok egyszerű, a világ sorsának intézésétől távol álló egyén agyá­ban. Csak örvendetes lehet, ha a nagy poli­tikusok és nagy katonák is idáig eljutottak. Nincs örvendetesebb olvasmány az egyszerű emberek milliói számára, mint mikor a fele­lős állásban levők is békeszeretetüket han­goztatják és nyilatkozataikban a háborút zár­ják ki az eshetőségek köréből. Nekünk különösképpen megvan az okunk, hogy örömmel fogadjuk a nemzetközi lég­kör enyhülését. Reánk nézve a genfi feszült­ség az érzelmek és realitások dilemmáját je­lentette a nemzetközi rokonszenv két ma­gyarbarát pólusa között. Nekünk, akikre néz­ve csak egy politika lehetséges, a békés erő­gyűjtés politikája, nem lehet szükségünk érdekes ldsérletekre. Mi azt sem akarhat­juk, hogy mások kísérletezzenek. Nekünk csak az lehet az őszinte, becsületes óhajtá­sunk, hogy az enyhülést minél előbb az utógondolat nélküli megértés és együttmű­ködés váltsa fel. Tigre, Ogaden és Karrar az előkészítő tárgyalások középpontjában Még nincsenek konkrét békefavaslafok. — Tovább folytatják a francia—angol-olasz megbeszéléseket Nagy offenzíva előtt a déli és az északi fronton Róma, október 24. Az angol—francia és olasz kormányok között állandóan folynak a tárgya­lások. A megegyezés egyelőre kilátástalan, de különös pesszimizmusra nincs ok. Olaszország a maga részéről a legnagyobb jóakaratról tett tanúságot akkor, amikor minden ellenszolgál­tatás nélkül hajlandó volt egyik hadosztályát Líbiából visszavonni. Ezt a hadosztályt nem­csak a líbiai határról vonja vissza, hanem tel­jesen elhagyja Afrikát és Olaszországba megy. Párisban nagyra értékelik Mussolini békülékeny el­határozását és ugy vélik, hogy a Földközi-ten­geri kérdés végleges megoldásának most már semmi sem áll útjában. A Temps szerint a kilátások kedvezőek. Kí­vánatos volna, hogy London csökkentse a Föld­közi-tengeren az összevont angol hajóhad szá­mát Oz olasz javaslatok A Matin római tudósítója szerint az olasz ja­vaslatok kedd este óta az angol kormány birto­kában vannak. Ezekben hir szerint Tigre, Har­rar és Ogaden tartományokra az olasz fennha­tóság kimondását kérik. Az olasz külpolitika vezetői hangoztatják, hogy a javaslatok kielé­gítik Genf meggyőződésesebb hiveit is. A Morning Post római levelezője szerint bi­zonyos jelek indokolttá teszik azt a reményt, hogy sikerülni fog a békés megegyezés. Olyan megegyezésről van szó, amely a népszövetségi elvek keretében kielégíti Olaszország jogos igé­nyeit, megvédi az afrikai idegen érdekeket, az abesszin királyság függetlenségét és ugyanak­kor felszabadítja a törzseket. Páris cáfolja a békejavaslatokat Páris, október 24. A külügyminisztérium közleményt adott ki, amelyben megcáfolja egyes lapoknak azt az értesülését, amely sze­rint Iáival az abesszin kérdés rendezése ügyé­ben javaslatokat kapott Mussolinitői és ezeket a javaslatokat reggel közölte a párisi ar\gol nagykövettel. A külügyminisztérium közlésé­ben hangoztatja, hogy Laval megbeszélései so­rán sohasem volt szó ilyen természetű javas­latokról. Folytatiák a tárgyalásokat, tervezet még nincs A tárgyalásokkal kapcsolatban híre jár, hogy Olaszország uj tervezetet terjeszt elő a viszály megoldására. Olasz részről a leghatározottab­ban ismét cáfolják, mintha Olaszország javas­latokat tett volna. Hivatalos jelentés szerint ilyen terv egyáltalán nincs, mégkevésbé azon­ban Olaszország előterjesztésében. Egyelőre csak az érintkezés folyik a két, illetve három kormány között és hogy sor kerül-e határo­zott terv kidolgozására, az a helyzettől függ. A sajtó és a közvélemény körében egyébként első komoly jelei tapasztalhatók a francia kül­politikával szemben való elégedetlenségnek is. Londonból jelentik: A Reuter Iroda jelenti: Római diplomáciai körökhői származó hír sze­rint a most folyó megbeszélések lényege az. hogy mennyiben tudják kielégíteni Olasz ­szagnak Abcssziniára vonatkozó területi igé­nyeit. Ugv látszik, elvben már megegyeztek abban, hogy Olaszország megkapja Tigre és Ogaden tartományokat, kérdés azonban, hogy hajlandók-e átengedni Olaszországnak a fran­cia és angol Szomáli föld elótl fekvő Harrar és Auszlen tartományokat is. Líbiáitól Tripoliszba London, október 24. Angol hivatalos körök­ben megelégedéssel fogadják azt a hírt, hogy \

Next

/
Oldalképek
Tartalom