Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-20 / 237. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1955 október 20. Kályha, niztieiu Zománcozott edény Hus és kávéőrlő Konyhám ér leg Lőszerek leszállított árban BRUCKNER VASUDVARBAN. BALÁZSARPAD fELEDÄRÄTOU f\\ 23 Tóbiás csettintett nyelvével. Nemsokára a puliszka rötyögése teremtett változatosságot. Meg Kiskovács. — Sok halott van mostanában? — kérdezteu — Nem nagyon. — Mennyi? — Mikor hogy, de azért lehetne több is. Kiskovács megdöbbeni. — Hogy beszélhetsz igy? — Apus is igy beszél, azt mondja, hogy ha sok halott lenne, nem ennénk mindig pilickát... Tóbiás alaposan megmondta. Való igaz. hogy keveset fizettek egy-egy halott elásánáért. Elgondolkoztunk. Tóbiás időnként rőzsét rakott a tűzre, amitől kettőzött erővel lobogott a láng, rotyogott a puliszka. Időnként meg az ablakhoz szaladt. Az apját kutatta. Vájjon jön-e már? Egyszer azután örömmel jelentette: — Jön már! Még messze lehetett, mi mégis fölálltunk. Nyüzsögtünk. Fészkelődtünk. Az ablakhoz kívánkoznunk. Gúnyánkat rendbehoztuk, ugy, mint a bérmálásnál, amikor a püspökre vártunk. Kár volt. Az öreg Gerebenics, akit belépéskor annak módja szerint köszöntöttünk, kidüllesztette a mellét, sapkáját pedig kezében lóbázta. Arca tüzes volt, szeme fényes és ijesztő. Azt hittük, előadhatjuk mondanivalónkat. Tévedtünk. Éppen az ellenkezője történt, ó kérdezett ki bennünket, jobban mondva Kiskovácsot. Azért őt — igy gondolom —, mert neki fölfelé álló haja volt, én hajam akkor még nem állt se hátra, se oldalt, pedig gyakorta megnyálaztam. Szóval az öreg Gerebenicsnek nagyobb bizodalma lehetett Kiskovácsot illetőleg. — Mit akartok? — Meghalt Zalainak a nevelő apja, őt szeretnők eltemetni... — Kivel? — Magára gondoltunk. — Hát velem ugyan nem temeted el, nemi Nem ások többé gödröt, megértettétek? Nade ehhez hozzászóltam: — Rendesen megfizetünk, nem ingyen kívánjuk ... Az öreg Gerebenics mégjobban kidülleszrette a mellét, ezzel is jelezte tántorithatatlanságát. Kérni próbáljam: — Hát csak nekünk tegye meg.:. ó toppantott lábával, határozottan. Sokatjelentőn. — Se neked, se másnak! Punktum. Mától kezdve demokráciában élünk, nem temetekl Érted? Mától fogva egyenlő vagyok a főispánnal, illetőleg a főispán kisebb, mint én, mert elcsapták ... Érted? Egyenlő vagyok mindenkivel... — Éppen ezért' — Mit mondasz? Hát nem! A demokrácia más valami, te ahhoz nem értesz, kölyök vagy ... Vedd tudomásul, hogy ezután mások túrnak földet... Kiskovács máskép érvelt: — Hát, ha nem akar senki sem sirásó lenni, akkor mi lesz? Gerebenics elhárította magától a táraadást: — N?m fontos, nem az én dolgom, meg aztán van kripta elég, oda nem kell ásni... ha meg megtelik, égessék el a többit.;. A továbbiakban vajmi kevés reményünk lehetett afelől, hogy megnyerjük tervünknek az öreg Gerebenicset. Elköszöntünk. Azon az utón haladtunk, amelyen jöttünk. A temető kapujáig. A temető kapujánál fényes ötletem támadt, odaszóltam egykomámnak: — Várf meg, mig jövök. Ezzel mér ügettem is vissza a csőszházba. Gerebenics alaposan belejött a beszédbe, ugyhiszem körülbelül azokkal kezdte, amivel Holicsek. Egymásután dobálta a földre a falról a képeket. Tóbiás felém sunyitoít, kért, hogy segítsek az apján, aki felém fordult: — Na, mi lelt? Megmondtam már, hogy nem temetek semmi pénzért... — Nem azért jöttem vissza, hanem meg akarom kérni, adja ide valamelyik kripta kulcsát.;. majd oda temetjük:.. — Nagyon okosan, melyikbe akarjátok? — Nekünk mindegy. Láttam, hogy villan a szeme, valami gonoszságon törte a fejét. — Hát itt van ez ni, szólt és kezembe nyomott egy vaskos kulcsot. Gyanúval éltem, melyik kripta kulcsát adta ide? Nyugodtan válaszolt: — A grófokét... Mondott még mást is a grófokkal kapcsolatban, — de gyorsan kifutottam a házból. Peti azonnal fölfogta a dolgok állását Megdicsért: — Csak okos ember vagy te. Nagyszerűen csináltad. Tudomására adtam, hogy a grófi család kriptájának kulcsát szorongatom kezemben. Hirtelen kiszakadt számon, amit gondoltam: — Még örülni is fog ..: — Ki? Gerebenics? — Nem, Demkó ... Kiskovács nem értette, kénytelen voltam megmagyarázni. Demkó mindig a királyok temetkezési módja felől érdeklődött, hát most — akarva, nem akarva — fényes, előkelő koporsók közé kerül. Az igaz, hogy nem királyok közé, dehát a grófok is elég nagy emberek (Folyt köv.> HARSANYI ZSOLT MAGYAR RAPSZÓDIA cimü regényében Ferencnek, a halhatatlan zenetitánnak izgalmasan érdekes élettörténetét irta meg MOST JELENT HEG f A négykötetes regény ára 14 pengő, egészvászonkötésben 22 pengő Kopható minden Könyvesboltban. Singer és Wolf n e r í a a s a Szegediek találkozó helye az litván Király szálloda KS&b Hynjpd pAlTinérw mollott) — Telefon (Interurbaa) 102—48., 294—84. — Sürgönyeim t H0TBUST. StcobdlnK árát mérsékeltük. KOacpontf IUt««, • lapra hlratkoiók 20% angedmtayt kapnak, folyó hideg-meleg vte, lift, telefono* ixobAk. Teile« komfort. s • A tzáilodAban éli erem, kávéház él American bar