Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-19 / 236. szám

DEM AGYARORSZAG BZEOED. SzerketzlOség: Somogyi ucca (¡7nmhAÍ (Q^'í nki/thpr 10 ELÖElZETÉSi Havonta 12. L em. Teleion: 23.33.. Kladóhlvalal OZUIÍlDal, IjJJ UKIUDCI W. vidéken et Budopeaten 3.ÖO, kUIIoId«n kVIcsOnlcOnyvtAr «• Jegyirodái Aradi ® 40 pengő. — Egye» izAm Ara MtkOzacca S. Telefont 13-oe..Nyomdai Löw Ara ÍO fillér nap 1U, tbíAi- et Ünnepnap 1» mi. HlrUpól ucca 19. Telelőn» 13-00. . Ihvlratl _ _ ^ delétek felvétele tarifa szerint. JHegfee* leveleim: DeimagyaronzAo. Szeged. XI. évfolyam, 234. S2J. lenlk héimuvélelével napolta reggel Hatósági sajtópolitika Ha sérelem éri a hordójelző hivatal vezetőjét — ugyan személyt, vagy hordót vezet-e kevesebbet? — az újságok teret adnak neki, síkra szállnak mellette, s nem lehetetlen — különösen a mai világban —, hogy a hordójelző vezércikk témának lép elő. Ha a köveKési program során, — hol a kövezés és mi van a programmal? — a Dáni-uccának kellene sorra kerülni, de mellőznék egy másik ucca miatt, amelyben véletlenül városatyák aknak, esetleg cikkek özöne indulna meg, különösen, mert a Dáni-ucca három házának kilenc lakója szívós és — igazuk van. Némely újságíró keblet különösen ez utóbbi lázít föl, ragad indulatba, írásra és akcióba. Az igazság. A polgártársak igazsága. Áz ügy igazsága. A magunk igazsága. Vezércikk a magunk igazából, ha akármennyire ki van is jegecesedve, ritkán kerekedik. Visszatartja az embert szemérem. Olykor álszemérem. Meg az a tapasztalat, hogy az olvasó hajlamos arra, hogy az újságok dolgát mindennél szigorúbban Ítélje meg. Most azonban az újság ügye a szegedi iparpolitika, illetőleg iparpolitikátlanság ügye is. A városért és polgártársakért önként vállalt és nagy eredményeket termett munka és áldozatok méltánylásának az ügye is. A szegedi preszuzs és reprezentáció, továbbá a szegedi erkölcsi, társadalmi, várospolitikai és gazdasági terjeszkedés kérdése is. Legelőször jöjjön tisztába az olvasó a szegedi sajtó helyzetével. Debrecen, Miskolc, Pécs és Kecskemét áldoz a sajtójára. A legtöbbet Debrecen áldozza. Szeged egyszerűen nem törődik a sajtójával. Az még esetleg előfordul, hogy más sajtója foglalkoztatja. Nem föltétlen kellék, de azért elég fontos, hogy a más sajtója a lehetőség szerint idegennyelvü legyen. Nem hatja meg a hatóságot, de mást se az illetékesek közül, hogy a szegedi' sajtó egész munkásságát olyan forró lokálpatriotizmsu hevíti, amelyet a magyar vidéki sajtó lokálpatrióta szerkesztési szelleme mellett is külön hely illet meg. Ez a hevülékeny, a város minden érdeke és értéke fölött féltékenyen őrködő szellem óvta meg a szegedi egyetem aránylagos integritását .Része van ennek az éberen őrködő szellemnek abban, hogy még táblai székhely vagyunk és hogy nem osztották fel vezető intézményeinket Szentes, Kecskemét, Szolnok és Baja között. A helyi gazdasági élet érdekeiért — állandó féláru utazások Budapestre — hetek óta harcolunk megint. Közben persze van elintézni valónk itthon, egymás között is. Hallatni kell a kritika hangját, gyakran lehetne élesebb. A város és a lakosság érdeke kívánja meg, hogy ne egészen halkuljon el az ellenőrzés szava. És nincs város, amelyet méltóbban reprezentálna a sajtója, mint ahogyan a szegedi sajtó Szegedet reprezentálja. Ebben az ipari üezmekben szegény városban az sem mellékes, hogy hány család találja meg a megélhetését az egyes lapvállala1oknál, mennyi társadalombiztositó járulékot, forgalmi és kereseti adót fizetnek a kiadóhivatalok és hány helyiséget vesznek igénybe? Hozna-e a város havi husz pengő áldozatot, ha arról lenne szó, hogy olyan ipari vállalatok alakuljanak, mint az egyik szegedi ujságvállalat, amely ötvenkét munkást és tizenhat tisztviselőt foglalkoztat? Jelentene-e értéket, ha mée száz ilven vállalat létesülne és az ötezerkétszáz uj munkás és ezerhatszáz uj tisztviselő megérne-e a városnak havi kétezer pengőt? Nemrég a polgármester hasonló kérdésre gyors és határozott igennel válaszolt. Akkor is megkérdeztük, ma is megkérdezzük, hogy támogatást csak azok az üzemek érdemelnek, amelyek a támogatás előzetes biztosítása után alakulnak, de azokat, amelyeknek megvan az a bűnük, hogy itt vannak, termelnek, kenyeret adnak és adót fizetnek évek óta, elvből magukra kell hagyni? Föltétlenül? Pénz nincs? Ha nem a magunk ügyéről lenne szó, könnyű lenne rámutatni, hogy mi mindenre — van pénz. Ezt a felsorolást azonban tapintatból egyik legközelebbi alkalomra kell halasztani. A vidéki sajtó állandó életveszedelemben forog. Sokat tárgyaltak erről a hét elején Pesten, ahol az idei országos sajtógyülés lezajlott — csendben. Azt hiszi a polgármester, hogy öröm lenne a kevesebb újság? Azok gyászolnának legmélyebben, akik most a legki tartóbban ágálnak. Városi érdek, hogy a szegedi újságok gyöngüljenek, terjeszkedési területük folyton kisebbedjen? Ezeken a hasábokon reprezentációt kap minden jogos érdek. Nincs jogos kivánság vagy igaz ügy, amelynek a hangoztatása elől elzárkóznánk .Legyen szabad tehát megemliteni, hogy az egyik szegedi ujságvállalat, amelyről azt mondják, hogy nemcsak a szegedi, hanem az egész magyar sajtó életében vannak érdemei,, hidvámmentességet kért és a szegedi polgármester, aki jól ismeri a szegedi sajtó nehéz helyzetét, de. aki még sohfi semmit nem tett a szegedi sajtóért, ezt a kérelmet azzal a javaslattal terjesztette az egyesitett pénzügyi és javadalmi bizottság elé, hogy ne teljesítse. Ezt most megtette a szegedi polgármester. Ez is valami. Ennél többet aztán a bizottság se tett. De kevesebbet se. Ami ugyan nehéz lett volna. A polgármesteri javaslat az ülés legvégén hangzott el. Legutolsónak hagyták. Sokan már nem figyeltek oda. Sokan már elmentek. Többen e! se mentek. De a polgármesteri javaslat mellett snájdig határozottsággal adták le helyeslésüket azok, akik gyakrabban, mint eddig, a jövőben sem vehetik igénybe a sajtót. Nekik volt igazuk. Meg a polgármesternek. A hamisítatlan hivatalos szegedi sajtópolitika szelleme lebegett felettük. Francia-angol megegyezés ? Franciaország kedvező választ adott az angol kérdésre — „Támogatásért támogatás" Laval ujabb erőfeszilése! a békelárgyalásokérl Aduafól délre nagy offenzívára készülnek az olaszok — Pénteken nyugalom volt az afrikai frontokon Páris, október 18- Jól értesült francia körökben feltétlenül bíznak abban, hogy létrejön a francia—angol megegyezés, de azért Laval nem hagyja fel erőfeszítéseit, hogy Mussolinit béketárgyalásokra birja. Laval miniszterelnök délután 40 perces beszélgetést folytatott Sir Georg Clerk párisi angol nagykövettel, este újból fogadta a nagykövetet. Laval később megbeszélést folytatott P e t a i n tábornaggyal. Azt hiszik, hogy a megbeszélések során az esetleges katonai büntető rendszabályokat és műszaki részletkérdéseket vitatták meg. A Reuter Iroda párisi levelezője megbízható forrásból ugy értesül, hogy Laval még a találkozás előtt elhatározta, arra az angol kérdésre, hogy olasz támadás esetén tengerészeti segítséget nyu jt-e Franciaország Angliának, ezt feleli: — Igen, ha az angolok hasonlóképen járnak el Franciaország elleni német támadás esetén. ..Az angol visszavonuláshoz a helyzet Jelentékeny enyhülésére volna szükség" London, október 18. Angol hivatalos körökben ma délelőtt kijelentették, hogy az olasz és francia sajtónak a legutóbbi napokban tanúsított magatartása angol részről a következő megáll api tások leszögezését teszi szükségessé: — Sohasem volt arról szó, hogy zárlatot alakítsanak Olaszország ellen, vagy hogy akár a Szuezi csatornát, akár a Vörös-tengert elzárják. Erről egyébként Lavalt és Mussolinit is értesítették és Laval, Clarmont, Ferrandi beszéde is mutatja, hogy a francia—angol megbeszélések során sem katonai rendszabályokról, sem kihivó intézkedésekről, sem pedig olyan fellépésről nem volt szó, amelyet Olaszországgal sze.u • ben kihívónak kellene minőv'rni A biztonság érdekében történő fellépésnek Angiin szerint is együttesnek, nem pedig egyéninek kell lennie. Azon értesülések, amelvek szerint Eden személyes akciót vezet Olaszország ellen, hamisak és irányzatosak. Még határozottabban meg kell cáfolni azokat a jelentéseket is, melyek szerint az angol kormánynak mostani magatartásával az a célja, hogy az olasz kormányt olvan helyzetbe juttassa, hogy választani legyén kénytelen a megaláztatás és a háború közöltA Presse Association és az esti londoni lapok illetékes helyről kapott felvilágosítás alapján egybehangzóan kiemelik, hogy Angliában nagy nyugtalanságot kelt az angol célokat és indokokat félremagyarázó olasz sajtópropaganda. Hangoztatják Londonban, hogy az angol kormány soha sem javasolt Olaszország ellen sem katonai megtorlást, sem gyors zárlatot, sem a Szuezi csatorna, vagy a Vöröstengeri kikötők elzárását és mindezt közölték Mussolinivei. A Földközi-tengeri angol hajóhad visszavonásához — angol felfogás szerint — a helvzet jelentékeny enyhüléséhez volna