Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-17 / 234. szám

PELM AGVflKORSZAG KHEOED. SzerkMZt«t«oi Somogyi ucea f^Clí tÜrtf filLr nLl/thPf 17 ELÖEIZETÉSs HaTonte beiybcn 3.20, «2.L au.Telelőm2M3..KladAhlvalal, tSUlUilUM, 1"JJ U1V1UIICI Ai • rldekea e* Budapetlen 3.60, kUU«ld»n kOlctOnklinyvtAjr é* Jegyiroda: Aradi 0.40 pengd. - Egyel 9z&m Ara hélkttz­ooca 8. Telefon: 13-0«. _ Nyomda: Ldw Ara ÍO fillér nap 1«, vatdr« éa Ünnepnap 1« HU. Ulr­UpM ucca 1«. Teleion: 15-00. - Tdvlrall deléaek lelTétele larUA aserlnt. Meg|e­leréldmi Délmagyaronzda. Szeged. XI- éVÍOlycIEQ, 232, SZ. lenlK hé«« klv^lelével nyomta reggel. Terv van, pénz nincs Az októberi közgyűlés tárgysorozatán ti­zenhét olyan inditvány szerepel, amelyik uccák feltöltését, utak rendezését, épületek emelését, egyszóval városrendezési tevékenységet sürget. Tizenhét ötlet, tizenhét javaslat, tizenhét gondolat, amelyik mind egy sikon mozog, mind egy törekvés szolgálatában áll, mind kövezést, feltöltést, építkezést tüz ki célul, ennek a — tömegmozgalomnak már okait kell keresni. Az első s legszembeötlőbb ok mindenesetre az, hogy — nincs még egy éve a választásoknak s a közgyűlési tagok egyrésze ugy érzi: igazolni köteles választói előtt a bizalom kérésének jogosultságát. Ez az ok azonban csak az indiványok nagy szá­mát magyarázza meg, de azt nem, hogy mi­ért éppen kövezést sürgetnek, miért éppen városrendezésért szállnak síkra? A város mai külső képe, az utak és uccák mai állapota vá­laszt ad erre a kérdésre is. Nem nagy feladat Szegeden kövezetlen uccát találni s főként nem nagy a feladat, ha a bizottsági tag a sa­ját kerületében fedezi fel a tennivalót, mert ott tartózkodik mégis a legtöbbet s ott hallja mégis a legtöbb panaszt és legtöbb kivánsá­S ot. Sokkal könnyebb azt indítványozni, ogv rendezzék az elhanyagolt teret, kövez­zék ki a kövezetlen uccákat, foglalkozzanak a külváros csatornázásával és feltöltésével, mint uj bevételi forrásokra rámutat­ni, vagy megtalálni azt a módot, hogy apol­gárság megterhelése nálkül a város jövedelmei hogyan fokozhatok. A leg­könnyebb, legegyszerűbb és leghálásabb fel­adat követelni a választók számára csatorná­zást és kövezetet, de a legnehezebb és leg­hálátlanabb kötelesség: kijelölni a sürgetett közmüvek létesítési költségeinek fedezetét. Szeged e tekintetben háltrányosabb helyzet­ben van, mint sok más magyar s azt mond­hatnánk, mint minden német, vagy osztrák város. A haladott várospolitika már régen megoldotta azt a problémát, hogy a közü­letek létesítményeinek költsé­gét legalább részben azokra rójják, akik annak előnyeit, ingatlanaik értéknövekedése révén elsősor­ban élvezik. Ha köveznek egy uccát, az uccában levő ingatlanok értéke egy csapás­sal növekedik. Igazságos-e az, hogy egy fel­sővárosi ucca kikövezéséhez az alsóvárosi, vagy a tanyai adózó polgár hozzájáruljon, de az az értéknövekedés, amihez a fel­töltött uccában levő ingatlanok tulajdonosai a maguk minden befektetése és munkája nélkül hozzájutottak, adó­zatlan maradjon. A városi élet maga a legnagyobb értéktermelő s a legelmibb igaz­ság az, hogy a városi élet fejlődésével, a városiasság emelkedésével ter­melt értéktöbbletekből része­sedjen maga a városi s, mely befek­tetésével, alkotásával az értéktöbbletei meg­teremtette. Értéktelen telkek értékessé válhat­nak a tulajdonos minden hozzájárulása, min­den befektetése s minden kockázatvállalása nélkül pusztán azáltal, hogy a fejlődő városi élet alkotásokkal és intézményekkel közeledik hozzá. Nincs igazságosabb adó, mint ha a közület a maga számára lefoglalja azt az ér­téket, amit maga termel s ami, ha adózatlan marad, megszolgálatlan s meefizetetlen nye­reségként jut egyesek javára. Az egész vá­ros hozta létre s egyesek látják különleges, értéktermelő hasznát. A város nem képes mindig ellenállni azok­nak a követeléseknek, amelyeket éppen a vá­rosrendezés terén szögeznek mellének. Sok­szor előfordul, hogy nem is városi érdek, de pártpolitikai szempont sürgeti egy­egy városrendezési kérdés megvalósulását. Mennyivel könnyebb volna a város vezetői­nek helyzete, mennyivel kevesebb lehetősé­ge volna a közérdek sérelmének, ha szabály­rendelet kötelezné az ingatlantulajdonosokat arra, hogy résztvegyenek azoknak a létesít­ményeknek költségeiben, melyek telkeik ér­tékét emelik. Nem lenne az októberi közgyű­lés tárgysorozatán tizenhét ilyen inditvány, ha az indítványok elfogadása nemcsak köve­zést, feltöltést és városrendezést jelentene, hanem — adót is. Szeged városnak pedig ér­vényes, kormányhatóság által jóváhagyott szabályrendelete van erről, amit a város egy­szerű közgyűlési határozat alapján, — tehát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház szerdai ülése iránt különös érdeklődés nyilvánult meg gróf Eszterházy Móric kül­politikai interpellációja miatt. Ott volt gróf Beth­len István, ¿ti Eszterházyval hosszasan tanács­kozott, majd később hozzájuk csatlakozott S1 g­ray Antal és Eckhardt Tibor. A képviselők között részletes külpolitikai vita fejlődött ki. A külpolitikai kérdésekről a belpolitikára is áttértek; Bethlen kijelentette, hogy a gazdavédelmi tör­vényjavaslat vitája során, nagy beszédet fog mon­dani. Ez lesz az első eset, hogy a volt miniszter­elnök a parlament baloldalán emelkedik szólásra és fejti ki álláspontját a kormányzattal szemben. A kisgazdapártban értekezlet volt, amelyen el­határozták, hogy a gazdavédelmi rendelettel kap­csolatban a pártnak csaknem valamennyi tagja felszólal és élesen állást foglal annak intézkedé­seivel szemben. A képviselőház szerdai üléséről részletes jelentésűek a következő: A képviselőház ülését délután 4 órakor nyitotta meg Korniss Gyula alelnök. Bejelentette, hogy a közigazgatási biróság a Soltész János mandátuma ellen beadott pana6zt elutasította. Ezután foly­tatták a birói és ügyészi fegyelmi felelősségről szóló javaslat tárgyalását. Pesthy Pál kijelentette, hogy nem félti a javal­lattól a birói függetlenséget. Szerinte a javaslat sokkal több biztosítékot tartalmaz a birói függet­lenség megóvása tekintetében, mint az eddigi tör­vény. Eckhardt Tibor hangoztatta, hogy a törvénynél lényegesebb a szellem, mint a végrehajtás, ezért a törvényjavaslat intencióit is kutalíni kell. A tör­vényjavaslatot nem fogadta el. Lányi Márton arról beszélt, hogy sem a birói a törvénysértéshez járva közel, — nem hajt végre. Nem harcolunk amellett, hogy ezt a szabályrendeletet vegyék elő s léptessék élet­be minden változtatás nélkül, bár azt tartjuk, hogy a változtatás nélküli végrehajtás még mindig előnyösebb volna, mint a végrehajtás teljes elmaradása. Valamit azonban ezen a téren tenni kell s ugy gondoljuk, hogy a vá­rosrendezési bizottság megalakítása bármi­lyen szükséges is, nem elegendő sem mint fegyver, sem mint remédium. Az októberi közgyűlés elé benyújtott egyik indítvány, — igen helyesen — a köztemető megvalósítását sürgeti. Attól tartunk, hogy ez a városrende­zési bízottság is köztemetője lesz a városrendezési terveknek. Mert amíg a város fedezetet nem talál ezekre a feladatokra, amig nem nyit meg uj bevételi forrást, addig csak a költségvetés morzsáit tudja erre a célra fordítani. Meg kell adóztatni a közü­letek által létrehozott értékemelkedést s ak­kor nyomban kevesebb lesz az inditvány s több lesz az alkotás. karnak, sem a birói és ügyészi egyesületnek a törw vényjavaslattal szemben nem volt ellenvetése. Az általános vita véget ért, Lázár Andor igazságügyminiszter szólalt fel. A javaslat tárgyalása során —• mon­dotta — meglehetősen erősen érvényesültek a po­litikai szempontok. Az ellenzéki szónokok azt kér­dezték, hogy miért hozták ezt a javaslatot a Ház elé. Erre az a válasza, hogy másfél évtized óta a magas biróságok évről-évre ismételten kérték az igazságügyminisztert, hogy a fegyelmi eljárás ujabb szabályozása céljából terjesszen elő javas­latot. — A javaslat célja — folytatta —, hogy a régi törvények egész sorában lefektetett fegyelmi eljárást össze fogóan szabályozza. Lényeges, uj el­veket nem hoz a törvényjavaslat. Azt, amit ellen­zéki oldalról támasztanak, a régi törvényekben, már mind benne voltak, össze kell egyeztetni al­kotmányunknak a biróság szempontjából két igen fontos pillérét, a birói függetlenséget — amelyhez nem enged senkit hozzányúlni — és a parlamen­táris kormányformát, aminek következtében az igazságügy miniszternek felelősnek kell lenni a bí­róság működéséért. A magyar biróság és ügyész­ség erkölcsi emelkedése olyan magas fokon áll, hogy méltán kívánhatják önmagukkal szemben is, hogy a legszigorúbb legyen a fegyelmi mérlege­lés. A birói függetlenség nem előfeltétele a jó ítélkezésnek, hanem kelléke, de épp olyan kelléke a magas erkölcsi és szellemi nivó. Ig izságügymi­niszteri működése során a bíróságnak minden­nemű függetlenségi t olyan mértékben respektálta, mint ahogy azt az qazsáaszolgált'itás rrdeke meg­A magyar kormány genfi politikája a képviselőház előtt Eszterházy Móric Inferpellaciófa, Kánya külügyminiszter válasza — „Távol áll főiünk, hogy a Népszövetséget gyengíteni óhajtjuk" — Az olaszbarát politika, a népszövetségi szellem és az őszinte békevágy Letárgyalták a birói javaslatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom