Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

DELMAGYARORSZÁG 1955 Október 13." Tűzifa Szén Koksz I l-a áru I BACH | Szent István fér 12. és Párisi kiről 55. (volt SomW-telep) A DtinAGYAR0RSZA6 RC6CNYL DAL X IS ARDAD f El ED ARATOM EIA i« Hoücsek unta a veszeRetRst. — Ugyan, szóh komolyan, ne hülyésked­jetek, most nem az a fontos: Emyesi Lajoska mit mondott, most végtére forradalom van, még majd összevesztek. Egye a fene Matus­kát... Holicsek szavai nyomán csend támadt. Harkó előreáMó sunyi fejét falemelte. — Evést csinálni kéne ... Azt akarta mondani, hogy alkalmasnak találja az időt az étkezésre. Mi is alkalmasnak találtuk. Megvacsoráztunk. A vacsorát köve­tőleg pedig testületileg vonultunk a szín­házba ... Oh, hányszor és hányszor sóhajtoztam szinház után. Mennyire szerettem volna vé­gig nézni egy zenés, nagyoknak írt előadást. Persze sohasem sikerült. Részben a tanitó úr miatt. Meglátott volna' Máskülönben meg az előadásokat este rendezték és én este az istállóban lovat vakartam. Mégis most egy csöpp örömet sem érez­tem. A színházban nem annyira az emberek leptek meg, akik hosszan elnyultan ültek S »ymás mellett, hanem a székek rendezése, a elől, ahol a reklámtáblák voltak, székeket helyeztek volna el, ugy egy teljes körben kö­rül sétálhattam volna. Mi az első sorba kerültünk. Még pedig ugy, hogy azokat, akik előttünk ott ültek, egyszerűen hátrább küldtük. AMg helyezkedtünk el, közvetlen sorain­kat megelőzőleg egy cigányképü ember omelgetni kezdte botocskájáit. Később meg­tudtam, hogy karmesternek nevezik. Fel­hangzott a zene és kellemes lágy fuvolák töl­tötték meg a levegőt. Eleinte élveztük a zenét, de amikor két­szer, háromszor ugyanazt ismételték a vo­nók, már türelmetlen pisszentéseket lehetett hátunk megett hallani. Ekkor magam sem tudom miért, elém to­lult Demkó képe. Csak egy pillanatig. De ez elég volt. Rémséges undort éreztem iránta és azt hiszem, ha ténylegesen ott lett volna, biztosan megpofozom ... Hátunk mögött egyre többen és többen pisszegi eV. Jobban és jobban türelmetlen­kedtek. Végül is abba maradt a zene. Ahogy a zene megszűnt, mozogni kezdett a reklám­tábla, lassan fölfele szállt. Volt abban is va­lami érdekes. Nekem az, hogy szörnyen nyi­korgott, csikorgott. Biztos rozsdás lehetett a kereke, azért nyikorgott. Jó kél perc telt el. Untunk megett az emberek sziszegtek, má­sok tapsoltak. Az állóhelyen egy inas elkiál­totta magát: — Kezdjék már! Kiabálására előjött egy furcsa fekete ru­hába öltözött oldalszakállas szinész ós az emberek előtt meghajtotta magát: Mélyen tisztelt közönség! Mi nagyon szi­vrsen megkezdjük az előadást, hiszen egye­dül ezért élünk, a játéknak. De méltóztassa­nak elképzelni helyzetünket: Éhesek va­gyunk! A puskagolyó künn az állomáson nagy ?ajt okozott, de mégsem akkorát, mint ez a hójelentés. VolHak, akik azt hitték, hogy igy kezdődik az előadás. Tetszésük nyilvánítá­sára tapsoltak. Ám rövid idő teltével a szí­nész tovább folytatta: — Igen, mi éhesek vagyunk és ezúttal nem a komédiás áD Önök előtt, hanem egy éhe­ző ember. Természetesen ígérjük Önöknek, hogy abban a pillanatban, amikor megszű­nik éhségünk, a legteljesebb előadásban adjuk Ma/tűskát. Mégegyszer meghajolt, Játszott: igazat be­szél. Azután visszament. Az emberek fölugráltak. Ész nélkül tár­gyalták az eseményeket Közvetlen hátam mögött két vénlány méltatlankodott: — Bosszantó, gyerünk haza, — mondta a vénebb. — Nem megyünk, toppantott a kevésbé csúnya, had halljuk őket, még éhes színésze­ket ugy sem láttam, érdekes lehet.:. Rászóltam: — Szívtelen. Először meglepődött. Biztosan nem tudta elképzelni, hogy egy magam korabeli csöp­ség rendreutasítsa. Ám pillanatnyi idő eltel­tével a meglepetése széjjeloszlott. — Nézd csak, szólt a csúnyábbiknak, hogy pereg a nyelve ... Ilyet se láttam még... Nem figyelhettem tovább, mert Holicsek körül gyülekeztek a forradalmi vezetők. Kö­zéjük furakodtam. Bonyiszláv vitte a szót: — Azonnaí szerezni kell nekik valami en­nivalót. El kell küldeni 3—4 embert a kas­télyba. Ekkor, ismét eszembe jutott Demkó, de most másképpen. Ugy, amint ásóval, kapával baj­lódik a kertben. Na, gondoltam, most vissza­adhatom neki az ütegelést, a kölcsönt. Nem akartam megkárosítani, de ugy gondoltam, hogy a veremben elásott elemózsiához ne­kem is közöm van. Tőlem vonta el azokat. — A kastély messze van, szóltam Holi­osekhez, én tudok közelebb is ennivalót — Hol? , — Majd megmutatom s ezzel indulásra ké­szén állva, megigazítottam nadrágomat. Ho­licsekék nem teketóriáztok. Elfogadták az in­dítványomat. Mellém adtak három fegyve­rest, akikkel elindultam Demkóhoz. Az utón előrementem. Kémleltem. Mind* untalan azt hittem, elém áll Demkó és rám kiált — Hol csavarogtál eddig kölyök? Képzelődtem. Demkó nem jött elő és ml hamarosan megközelítettük a házát. A nagy­kapunál megmagyaráztam nekik, hol keres­sék az elemózsiát. Bementek a kapun. Én meg átkerültem az ucca másik oldalára. Vártam. Kicsit izgatott voltam, vájjon sikerül-e Demkó agyafúrt eszén túljárni? Föl, alá sé­táltam az uccán. Sétaközben rájöttem arra, hogy három fegyveres emberrel szemben még Demkó is kismiska. Elképzelésemnek örüljem. Megnyugodtam. Talán mosolyog­tam is. Mosolyom csakhamar szertefoszlott. Aj­kamra fagyott. Azért tudniillik, mert egymás­után két lövés dördült el a levegőben. Na­gyon megrémültem s izgatottan lépdestem Szerettem volna megtudni, hogy mi áll a lö­vés hátterében, szerettem volna a házba lo­pózni, de annyi bátorságom mégsem volt. Hátha meglátna Demkó? Vájjon miért lőttel? a katonák ... Talán csak nem lőtték agyon.' Maga a gondolat is megreszkettetett. (Folyt. kőv.\ Női divat, fűző, fehérnemű, trikóáru scMmnierilng szalonban Kárász ucca 8. II. emelet, «a ? lol vásárolfunfc ! Hol dolgoztasson« A Dtfireluororszfig Kis címtáré szegem kereskedőkről es marosokról ANTIQUARIUM: Inngária könyveket vesz, elad ée cseréi AUTÓ ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK: üúna Alföldi Gépkeresk., Váll.. Fel-«» esas-n 22 FÉRFIRUHA! ¡lau Ignácz, Kelemen-n. I ILLATSZERTAR: (iáspár illatszertár, 6«éche»yi~téi 1. IRODABERENDEZÉS: \Virtb és Rengey, Széefa«nyMér k KALYHARAKTAR: Léderer János, Somogyi-ncca lő KÉPKERETEZÉS: Freímann Miksa. Kárász-n. IS. KÉZIMUNKA: Fischer „Kéztorankahgz". Kölcsey n. M Fáy Margit, Kígyó a. & KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: .-.<iupel és Hegyi, Pflspök>azái t..usztig Imre, Széchenyi-tér t MOSODA: iattyn-mosöda. TMtar&tiM. H OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Huh Vilmos, Mikszáth K. a. I. ÓRA ÉS ÉKSZER: Tóth József, KUneyt RADfó ÉS GRAMOFON: Heutseh Albert Kárász-«*» l Kelenven Márton. Kelemen-«. II SELYEMARUK: Holtzer & és Piai. a Mpostéy»! nemben SZŐNYEG: Dömén Mihály és Fia, Kárász-«. 42. SZÜCS: vOSUMDO DftvWL Kft^MHi Ib TEXTILÁRU: Ktotjcsov Sándor» Széchenyi tér 14 ŰYBG ÉS PORCELLAN: ^cWllinger Káhnín, Odronftr a. I­VILLAMOSSAG: )eutsch Albert, KárásML 1 ftosner József, Tisza Lajoe-kOrnt M. VIZVEZErÉKSZERELÖ: Fekete Nándor, Kossntb Lajo»-ragSrot IS. Szegeden szerezzük be minden szükségleteinket!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom