Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-04 / 198. szám

DEM AGYARORSZÁG BMWED. U.L Jegyiroda > ». Telefont 13-00. - Nyomdát Lűw UpO« ncca tO. Teleiont 13~Of». . TArtrall «• Iwrtldni OélmaoyaronzAa Szeged. enaú Teleiont Z3.33.. Ktedúhlva!taí| SZCFdfi. 1935 SZepfCIIlbef 4. HBkUBrrUf «• Jegyirodát Aradi * r Arp ÍO fillér XI. évfolyam, 198. sz. BLÜEIZETÉSI Havonla helyben 3.20, Hdékea «• Budapesten 3.M, KUlftfIdOn • 40 pengő. — Egyet uAm Ara hélkUz­nnp ÍO, yaiAr* Ünnepnap 1B Ilii. Hir­delétek lelvélele tarifa txerlnt. Megje­lenik hétlö kivételével naponta reggel. Iró a politikában Kicsit rosszul hangzó — keménységgel adott csattanós választ a nemzeti egység pártja Herczeg Ferenc kezdeményezésé­nek. Erről a javaslatról el lehet mondani, hogy indokolatlan, el lehet mondani, hogy apolitikus, de az bizonyos, hogy amikor a ragyogó magyar félmúltnak ez a fél­múltjában is ragyogó képviselője hosszú és — kényszerpihenő után újra a politika vizeire evezett, jachtjában csak a nemes törekvésnek, csak a tiszta szándéknak podgyászait vitte magával S a jószándék és a nemes törekvés — kócsagjai a ma­gyar politika faunájának, — még a vadá­szat évadjában is kíméletei érdemeltek volna. Mint ahogy Genfben a Népszövetség jószándéka és nemes törekvése, min­den tekintélye és presztizse kevés ahhoz, hogy visszahozza Afrikából az olasz csapatokat, Herczeg Ferencnek Ís kevés ahhoz az irói tekintélye s emberi presztizse, hogy a politika hullámveréseit lecsöndesitse. Herczeg Ferenc a Népszö­vetség hangját s a Népszövetség pártok­fölötti tekintélyét szólaltatta meg a ma­gyar határokon belül duló harcokban s a Népszövetség sorsa is lett az övé. Min­denki neheztel rá, aki harcolni akar s ha az egymással szembenállók semmiben sem tudnak megegyezni, abban bizonyosan és gyorsan megegyeznek, hogy ha mind a ket­ten harcolni akarnak, egyformán támad­janak arra a harmadikra, aki meg akar­ja őket akadályozni véres kedvtelésükben. Minden politikus maga mögött akarja egyesíteni egész nemzetét s ebben a te­kintetben minden politikus egyformán fáradozik az egész nemzet egyesítésében. A különbség csak az, hogy a legtöbb po­litikus ebből a megállapításból arra helye­zi a hangsúlyt, hogy: »mögöttem« s alig van politikus, aki bele tud nyugodni abba, hogy a nemzet más politikus háta mögött egyesüljön. Herczeg Ferenc most annak a felfogásnak adott hangot, mely előtt nem a helyhatározó a fontos, hanem az ige, nem a mód, de a cselekvés, nem a név, hanem az eredmény. Ebben az or­szágban csak a nemzeti politika érvénye­sülhet, mindegy tehát, hogy a nemzet ér­dekeiért harcoló politikusok közül melyik mögé sorakozik fel a nemzet a vésznek és veszélynek nehéz idején. A fontos csak az, hogy egymás ellen ne harcoljunk ak­kor, amikor egymásért kell harcolnunk. A fontos csak az, hogy ne parcellázzuk fel ezt az országot, ne a trianoni szerző­dés munkáját folytassuk, amikor csak az egységes állásfoglalás adhat erőt és te­kintélyt. A politikai pártok civódásának gyerek­szobájában az evangéliumi szó nem tu­dott csendet teremteni. A politikai pár­tok, mint a vásott gyerekek, azzal állnak elő, hogy a másik kezdte a verekedést azzal, hogy — visszarúgott, kezdje most a másik a békitésf is. A figyelmeztetés a nemzet érdekére utal, arra a kötelességre hivatkozik, amit a nemzet jövőjével szem­ben kell vállalni és elvégezni s a pártok — etikettkérdést csinálnak a történelem parancsából is. Elvégre nem azért szer­vezkedtek az egész nyáron, hogy amikor kezdődik a »kampánv«, akkor az első fi­gyelmeztető szóra szétbomlasszák szerve­zeteiket. Nem azért körleveleztek a »test­vérekhez«, hogy a maguk politikai súlyát és befolyását egy amatőr-békecsinálö — aláaknázhassa, nem azért eszközöltek be­fektetést jelvényekbe, hogy most a béke fehérszegfüjét tűzzék a gomblyukukba. A pártpolitikai siker tekintélyt, befolyást ad s számos lehetőséget is megszerez­het részeseinek, a suttogó bariton is hangadó lesz, ha választókat képzelnek háta mögé, az »uccabiztosok« is hatalom­nak érzik magukat, ha a körzeti elnökök és párttitkárok üzeneteit közvetítik, a klikkek, a csoportok, a blokkok s a poli­tikai összeállás és érdekbiztosit ás minden más neme és módja elveszti jelentősé­gét. életfeltételét, ha béke van és nincsi harc. A pártpolitika kenyere és foglalko­zása, érvényesülési módja, munkaterüle­te a korteseknek, csak a pártpolitika kere­tein kivül állók hihetnek abban, hogy a kortesek másban is fel tudják ismerni a nemzeti érdeket, a történelem parancsát s a jövő szolgálatát, nemcsak a magtik kis cselvetéseiben, a maguk kis előnyomul ásá­ban és sikereiben. Nem is kell arra gon­dolni, hogy a maguk kenyerét többre be­csülik a nemzet kalácsánál, — iniérl ép­pen a kortesek rendelkezzenek azzal a tisztánlátással, ami államférfiakat is vakká tesz? Miért csak a politika hang­erő-bajnokai, a közéleti aréna toronyug­rói, a fórum szabadstilusu, — minden — szabadstilusu birkozóbajnokai rendelkez­zenek azzal a képességgel, hogy magukat s maguk tevékenységét ne szorozzák meg ezerrel, amig — szerények és alázatosak. Elvégre a közéletben s a politikában az ezres szorzószámmal azok számolnak, akik világrikordját állithatnák fel az ön­ismeretnek s a szerénységnek. De ha nem is lehet eltagadnunk, hogy igy van, mégis fáj az a kíméletlen hang, amivel Herczeg Ferenc nemes törekvé­seit és tiszta szándékát megleckéztetve uta­sították vissza. A forradalomban nincsi szükség tudósokra, mondották a szanszkü­lottok s lefejezték Lavoisiert. A politiká­ban nincs szükség Írókra, — mondják ai politikusok s készülnek az egymás lefeje­zésére. Béke vagy háború Genf előtt Szerdón összeül a Népszövetség — Bizakodó hangulat az első tanácskozás előtl Hz abesszin esaoatok megindultak a határ felé - Meg nem erősített hirek szerjnt olasz alakulatok megkezdték az előrenyomulást Páris, szeptember 3. Párisban a Népszövet­ségi Tanács küszöbön álló ülése elótt a helyze­tet bizakodóbban ítélik meg és remélik, hogy Laval miniszterelnök diplomáciai ügyességével kitalálja a helyzetből kivezető utat. Párisban egyébként ugy tudják, hogy Anglia nem fog megtorló intézkedéseket javasolni, viszont Olaszország sem fogja határozottan javasolni Abesszínia kizárását. Rómában ugy tudják, hogyha Genfben nem sikerül megoldást találni, az olasz csapatok megszáll ják Abesszínia területének azt a részét, amelyet az 1906. évi szerződés Olaszország be­folyása alá helyezett. Genfből jelentik: A Népszövetség titkársága kedden délután közölte a Népszövetség Ta­nácsülésének a napirendjét. A Tanács szerdán először zárt ajtók mögött tárgyal, délután 4 órakor összeül. Azt hiszik, hogv a nagyhatal­mak képviselőinek a megbeszélésein, amelye­ken résztvesz báró Aloisi Olaszország kép­viselője is, az ülés napirendje tekintetében megállapodnák. Még nincs minden elveszve... A párisi sajtó hangoztatja, hogy még nincs minden elveszve. mart ha Franciaország osat­lalhiozni fog a Népszövetség Tanács elé terjesz­tendő ajigol javaslathoz, akkor van remény a megegyezésre• A francia lapok azt is megírták­hotrv mii vein 'TÚnvetvekhen álíapodoít mez La­val Edennei Eszerint a tanácsülésen Francia­ország és Anglia külön-külön fogja jelentését eíö terjeszteni­A Journal szerint Franciaország saját ma­gának ártana, ha aa abesszin-ügyben valakinek pártját lógná• Az olasz bizonyítékok Genf. sz/epteimber 3- Rómából érkezett hir szerint az olasz kormány mintegy 700 otdalra terjedő okiratgytijteményt fog a Népszövetség Tanácsának bemutatni- Ezieíkkeü azt akarja iga­zolni, hogy Abesszínia nem méltó a népszövet­séget követett el a fogságukba esetit olasz kato­visszamenően ismerteti gyűjteményben mind­azokait az esőteket- amelyekben Abesszínia megszegte a szerződések (rendelkezéseit- Gaz­dag fényképmelléklet _ mutatja be. lvogy az abesszin katonaság minő borzalmas kegyetlen­séget kivetett el a fogságukba esett olasz kato­nákon- Más fényképek azt bizonyítják, hogy Abessziniában ima is fennáll a rabszolgaság­Rz utolsó hajszál . . . London, szeptember 3. A Reuter Iroda je­lenti Addisz-Abebából: Számos vezető abesz­szin személyiség kezd mindinkább meggyő­ződni arról, hogy Abesszínia ugv menekülhet meg kétségbeesett helyzetéből, hogy mandátu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom