Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-29 / 220. szám

ÉLMAGYAKOKSZAG SZCOEO. SserkeMtOtég: Somogyi ncco 22,1. em. Teleiont 23-33.. Kiadóhivatal, kmcMUücifnyvtar 6* Jegyirodát Aradi ucca S. Telefoni 13-OO. - Nyomdai LAW Upói ucca IV. Teletöm 13—00. • lArlrail M leveleim: Oélmaarwonsda Szeged. Vasárnap, 1935 szepí. 29. Ara IO fUlér XI- évfolyam, ZZO. S2. ELÖEiZETÉS I Havonta heiybea 3.ZO, vidéken ea Dudapetten 3.60, uuiiuidttn t 40 pengd. — Egyes uim Ara hélkör­nap lü, rn>6r- et Ünnepnap IO U1L. Hlr­delitek (elvitele larlln tserlnt. Megfe­lenlk hétlo Kivitelivel naponta reggel. II magyar kultura ünnepén A budapesti Pázmány-egyetem ünnepének jelentőségét különböző szempontok felveté­sével kell gazdagítani. Miben bízzon ez az elszerencsétlenedett ország? Mi adja neki a kitartás erejét, mitől várja azt a nagy sorsfordulatot, ami ujra egésszé fogja varázsolni megcsonkult testét? A fegyverek erejében egyedül nem bizhatik, a küzdők esélyeit a történelmi igaz­ság nem befolyásolja. Nem az győz, akinek több az erkölcsi ereje, hanem az, akinek több a muníciója. A történelem színpa­da gyakran utánozza az irodalom színpadát, a hős, aki erkölcsi igazság reprezentánsa, el­bukik s bukása felett a gazság és hitványság ül olykor tort. Egy gramnyi fojtógáz né­ha jobban biztosítja a sikert, mint az e r k ö 1­c s i igazság s a történelmi juss. Tankok döntik el a háború sorsát, nem igazságok. Ha a pestis ütközne meg az igazság eszméjé­vel, az erkölcsi világrend tőrvényével a ko­lera s a dögvész kezdene háborút, nem az igazság eszméje s nem az erkölcsi világrend győzedelmeskedne, hanem a pestis, a kolera s a dögvész. Fegyverekre nerr, bizhatjuk rá sem sorsunkat, sem igazságunkat. De várhatunk-e valamit világtörté­nelmi változásoktól. Talán. De erre az esetlegességre nem építhetjük fel azt, amit mi kétségbevonhatatlan bizonyossággal várunk. Ki tudja azt, hogy azok a hatalmi csoportok, amelyeket pillanatnyi érdekeik vonzása, vagy taszítása rendez el, állit egy­más mellé, vagy egymással szemben, vállal­kozriak-e arra, hogy védőink legyenek a tör­ténelem ítélőszéke előtt? Ameddig a mi sze­münk ellát s értelmünk az események jelen­tőségét felfogni képes, csak anyagi érdekek érvényesítésével találkozunk. Olaj mezők és petróleumforrások, aranybá­nyák és gyapottermelő -földek tolják az államhatalmakat egyik csoportból a má­sikba, szövegezik meg a szerződéseket s je­lölik ki az államszövetségek céljait. A világ­hatalmak nem azon vetélkednek, hogy me­lyikük legyen az elnyomottak védője, a le­igázott ak felszabaditója, a szabadság gondo­latának exportőrje, hanem azon, hogy minél több nyersanyag felett rendelkezzenek Ha választaniok kellene egy évszázadnyi szabadság, vagy egy hajórakomány nyersanyag között, egy pillanatig sem haboznának a nyersanyag után nyújtani ki véres karmaikat. Világtörténelmi változások előállhatnak egy petróleumforrás, vagy egy olajkút körül, egyetlen aranybánya feidéz­het európai háborút, de egyetlen kardot nem fognak kihúzni azért, hogy elnyomott nép­nek visszaadják a szabadságot. Sem fegyverek hatalmára, sem világválto­zások véletlenére nem bizhatjuk nemzeti éle­tünk kiteljesítését, csak a kultura az, ami még segíthet. Akármennyire kalózok és kalmárok vezetik is a világot, a kultura kul­tusza, a szellemiség tisztelete egyre mélyül s egyre gyökeresebbé válik. Mi volt Belgrád­ban háromszáz évvel ezelőtt s a bukaresti kultura háromszáz évvel ezelőtt hol tartott a sötétben? Amikor Magyarországon már egye­tem volt, a sötétség és kulturátlanság nyal­dosták ennek az országnak déli végeit. Meny­nyi tudást ragyogott szét ez a háromszáz éves egyelem s azokra is, akik fegyverrel tör­tek arra a népre, amelyiknek háromszáz év­vel ezelőtt már egyetemre volt szüksége s amelyik kulturszükségletével s kulturigényes­ségével háromszáz éven keresztül fent tudott tartani s ki tudott virágoztatni egy egyete­met. Csak a kulturánk fölénye az, amiben bíznunk lehet és bíznunk szabad. An­nak a szellemnek ereje, annak a tradíciónak gazdagsága, annak az értelemnek világossá­ga, annak a tudásnak hatalma, aminek há­romszáz éven keresztül az ősi egyetem kirö­pítő fészke volt. Mert kulturát elfojtani nem lehet. A kultura a napsütésben, a szabadle­vegőn alkot és teremt, de a föld alá szorítva robbant, szétvetve azokat a bilincseket, ame­lyekkel elásták. Rajtunk csak azok az év­századok segíthetnek, amelyekkel előt­tük járunk a felettünk osztozkodóknak. Eze­ket az évszázadokat nem tudják, nem lehet behozni. Mert mi a kultura expresszén szá ­guldtunk akkor is, amikor ők a kulturátlan­ság bocskorában topogtak. A magyar kul­turfölénynek forrása a háromszázéves egye­tem s ha más nem is tudná, ez az egyetem s az a tudás, amit fejlesztve, gazdagítva ter­jeszt, vissza fogják szerezni azokat a terüle­teket, melyeket a magyar kultura szellemével sugárzott be majd három évszázadon ke­resztül. Az egyetem el fogja végezni ezt a köteles­ségét is, csak arra vigyázzunk, hogy a napi politika ostoba és önző érvényesülésének esz­közeivel ne zavarjuk meg a magyar kulturá­nak ezt a történelmet formáló s a jövőt a mult méltó folytatásává avató munkáját. A z egyetem — egyetemes képviselője volt a magyar szellemi életnek —, necsak az egyetemre, de erre az egyetemességre is őr­ködjünk. Tünő-vesző divatok, születve haló­dó felfogások, erősödő-halványuló kurzusok ne zavarhassák meg a magyar kultura és ma­gyar szellemiség regeneráló erejének törté­nelemalakító erejét. Századokon keresztül az egész országé volt az egyetem, most száza­dokon keresztül legyen az egyeten ' az egész ország. Olaszország közvetlen tárgyalásra szólítja fel Angliát ? Mérsékeltebb határozat a szomoati nrn'szíerfaná­cson, de Rámában hangoztatják: „Olaszország el­szántsága ma szilárdabb, mint bármikor" A Népszövetség közgyűlését elnapolták, de bármely percben összehívhatják Genf, szeptember 28. Négyheti tárgyalás után a Népszövetség közgyűlése szombaton befejezta tanácskozásait, de szükség esetén huszonnégy óra alatt ismét össze lehet hivni. Az utolsó ülés iránt gyér érdeklődés nyilvánult meg, több diplomata már elutazott Genfből. Igy többek között sem Laval, sem Aloisi nincsen már a Népszövetség vá­rosában. A közgyűlés zárónapján Benes mondott be­szédet, amelyben a közgyűlés munkáját méltatta. Hogy a jövőben még nagyobb jelentősége lesz a Népszövetségnek — mondotta —, ezt Anglia magatartása is bizonyítja. Viszont megállapitot­ta, hogy a Tanácsnak nem sikerült a súlyos konfliktust elintézni, a reményt azon­ban még sem szabad feladni. — Bár a helyzet súlyos — állapította meg Benes —, mégis optimistának kell maradni. Benes azzal fejezte be beszédét, hogy a köz­gyűlést csak elnapolják, de nem zárjál: be. A 13-as bizottság csütörtökre na­polta el tárgyalását. Időközben a Népszövetség titkársága történet' mi beszámolót dolgoz ki az olasz—etióp viszály­ról. Ez a beszámoló vezeti be majd azt a jelen­tést, amelyet a bizottság a kérdésben kidolgoz. A bizottság három tagja: Saint Vuentin, Tliompson és Lopez Olivan megbízást kapott a négus ama javaslatának megvizsgálására, hogy küldjenek ki Abessziniába semleges megfigyelő­ket. A bizottság a jelentés alapján a jövő héten határoz. A végső döntés mindenesetre a Népszö­vetség Tanácsára tartozik. Olaszország és a Népszövetség Róma, szeptember 28. Az olasz minisztertanács szombaton délelőtt rendkívüli fontosságú politi­kai jelentőségű határozatokat hozott. A határoza­tok lényege azzal a kijelentéssel hozható össze, hogy az olasz kormány addig nem hagyja el a Népszövetséget, amig a Népszövetség nem folya­modik olyan intézkedéshez, amely számára lehe­tetlenné teszi a szövetségben való megmaradását. A továbbiakban a minisztertanács határozata ösz­szefoglalja az ofa-z külpolitika állásponiját, kü­lönös tekintettel az olasz—abesszin viszály kér­déseire. Az Havas Iroda római jelentése szerint az olasz minsiztertanácsról kiadott közleményből a következő két legfőbb tényező bontakozott 'ki: 1. Olaszország közöny leien és bizalmatlan a Népszövetség iránt. 2. Olaszország közvetlen meg­egyezésre szólitja fel az angol kormányt. Az angol kormánynak ugylátszik az a terve, hogy Angliát a genfi tárgyalási területről való letérésre birja, ami körülbelül annyit jelent, hogy Olaszország közvetlen tárgyalásra hivja fel az angol kormányt. Ami a megtorló intézkedését et illeti, továbbra ifi valószínűnek látszik, hogyl

Next

/
Oldalképek
Tartalom