Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-29 / 220. szám

ÉLMAGYAKOKSZAG SZCOEO. SserkeMtOtég: Somogyi ncco 22,1. em. Teleiont 23-33.. Kiadóhivatal, kmcMUücifnyvtar 6* Jegyirodát Aradi ucca S. Telefoni 13-OO. - Nyomdai LAW Upói ucca IV. Teletöm 13—00. • lArlrail M leveleim: Oélmaarwonsda Szeged. Vasárnap, 1935 szepí. 29. Ara IO fUlér XI- évfolyam, ZZO. S2. ELÖEiZETÉS I Havonta heiybea 3.ZO, vidéken ea Dudapetten 3.60, uuiiuidttn t 40 pengd. — Egyes uim Ara hélkörnap lü, rn>6r- et Ünnepnap IO U1L. Hlrdelitek (elvitele larlln tserlnt. Megfelenlk hétlo Kivitelivel naponta reggel. II magyar kultura ünnepén A budapesti Pázmány-egyetem ünnepének jelentőségét különböző szempontok felvetésével kell gazdagítani. Miben bízzon ez az elszerencsétlenedett ország? Mi adja neki a kitartás erejét, mitől várja azt a nagy sorsfordulatot, ami ujra egésszé fogja varázsolni megcsonkult testét? A fegyverek erejében egyedül nem bizhatik, a küzdők esélyeit a történelmi igazság nem befolyásolja. Nem az győz, akinek több az erkölcsi ereje, hanem az, akinek több a muníciója. A történelem színpada gyakran utánozza az irodalom színpadát, a hős, aki erkölcsi igazság reprezentánsa, elbukik s bukása felett a gazság és hitványság ül olykor tort. Egy gramnyi fojtógáz néha jobban biztosítja a sikert, mint az e r k ö 1c s i igazság s a történelmi juss. Tankok döntik el a háború sorsát, nem igazságok. Ha a pestis ütközne meg az igazság eszméjével, az erkölcsi világrend tőrvényével a kolera s a dögvész kezdene háborút, nem az igazság eszméje s nem az erkölcsi világrend győzedelmeskedne, hanem a pestis, a kolera s a dögvész. Fegyverekre nerr, bizhatjuk rá sem sorsunkat, sem igazságunkat. De várhatunk-e valamit világtörténelmi változásoktól. Talán. De erre az esetlegességre nem építhetjük fel azt, amit mi kétségbevonhatatlan bizonyossággal várunk. Ki tudja azt, hogy azok a hatalmi csoportok, amelyeket pillanatnyi érdekeik vonzása, vagy taszítása rendez el, állit egymás mellé, vagy egymással szemben, vállalkozriak-e arra, hogy védőink legyenek a történelem ítélőszéke előtt? Ameddig a mi szemünk ellát s értelmünk az események jelentőségét felfogni képes, csak anyagi érdekek érvényesítésével találkozunk. Olaj mezők és petróleumforrások, aranybányák és gyapottermelő -földek tolják az államhatalmakat egyik csoportból a másikba, szövegezik meg a szerződéseket s jelölik ki az államszövetségek céljait. A világhatalmak nem azon vetélkednek, hogy melyikük legyen az elnyomottak védője, a leigázott ak felszabaditója, a szabadság gondolatának exportőrje, hanem azon, hogy minél több nyersanyag felett rendelkezzenek Ha választaniok kellene egy évszázadnyi szabadság, vagy egy hajórakomány nyersanyag között, egy pillanatig sem haboznának a nyersanyag után nyújtani ki véres karmaikat. Világtörténelmi változások előállhatnak egy petróleumforrás, vagy egy olajkút körül, egyetlen aranybánya feidézhet európai háborút, de egyetlen kardot nem fognak kihúzni azért, hogy elnyomott népnek visszaadják a szabadságot. Sem fegyverek hatalmára, sem világváltozások véletlenére nem bizhatjuk nemzeti életünk kiteljesítését, csak a kultura az, ami még segíthet. Akármennyire kalózok és kalmárok vezetik is a világot, a kultura kultusza, a szellemiség tisztelete egyre mélyül s egyre gyökeresebbé válik. Mi volt Belgrádban háromszáz évvel ezelőtt s a bukaresti kultura háromszáz évvel ezelőtt hol tartott a sötétben? Amikor Magyarországon már egyetem volt, a sötétség és kulturátlanság nyaldosták ennek az országnak déli végeit. Menynyi tudást ragyogott szét ez a háromszáz éves egyelem s azokra is, akik fegyverrel törtek arra a népre, amelyiknek háromszáz évvel ezelőtt már egyetemre volt szüksége s amelyik kulturszükségletével s kulturigényességével háromszáz éven keresztül fent tudott tartani s ki tudott virágoztatni egy egyetemet. Csak a kulturánk fölénye az, amiben bíznunk lehet és bíznunk szabad. Annak a szellemnek ereje, annak a tradíciónak gazdagsága, annak az értelemnek világossága, annak a tudásnak hatalma, aminek háromszáz éven keresztül az ősi egyetem kiröpítő fészke volt. Mert kulturát elfojtani nem lehet. A kultura a napsütésben, a szabadlevegőn alkot és teremt, de a föld alá szorítva robbant, szétvetve azokat a bilincseket, amelyekkel elásták. Rajtunk csak azok az évszázadok segíthetnek, amelyekkel előttük járunk a felettünk osztozkodóknak. Ezeket az évszázadokat nem tudják, nem lehet behozni. Mert mi a kultura expresszén szá guldtunk akkor is, amikor ők a kulturátlanság bocskorában topogtak. A magyar kulturfölénynek forrása a háromszázéves egyetem s ha más nem is tudná, ez az egyetem s az a tudás, amit fejlesztve, gazdagítva terjeszt, vissza fogják szerezni azokat a területeket, melyeket a magyar kultura szellemével sugárzott be majd három évszázadon keresztül. Az egyetem el fogja végezni ezt a kötelességét is, csak arra vigyázzunk, hogy a napi politika ostoba és önző érvényesülésének eszközeivel ne zavarjuk meg a magyar kulturának ezt a történelmet formáló s a jövőt a mult méltó folytatásává avató munkáját. A z egyetem — egyetemes képviselője volt a magyar szellemi életnek —, necsak az egyetemre, de erre az egyetemességre is őrködjünk. Tünő-vesző divatok, születve halódó felfogások, erősödő-halványuló kurzusok ne zavarhassák meg a magyar kultura és magyar szellemiség regeneráló erejének történelemalakító erejét. Századokon keresztül az egész országé volt az egyetem, most századokon keresztül legyen az egyeten ' az egész ország. Olaszország közvetlen tárgyalásra szólítja fel Angliát ? Mérsékeltebb határozat a szomoati nrn'szíerfanácson, de Rámában hangoztatják: „Olaszország elszántsága ma szilárdabb, mint bármikor" A Népszövetség közgyűlését elnapolták, de bármely percben összehívhatják Genf, szeptember 28. Négyheti tárgyalás után a Népszövetség közgyűlése szombaton befejezta tanácskozásait, de szükség esetén huszonnégy óra alatt ismét össze lehet hivni. Az utolsó ülés iránt gyér érdeklődés nyilvánult meg, több diplomata már elutazott Genfből. Igy többek között sem Laval, sem Aloisi nincsen már a Népszövetség városában. A közgyűlés zárónapján Benes mondott beszédet, amelyben a közgyűlés munkáját méltatta. Hogy a jövőben még nagyobb jelentősége lesz a Népszövetségnek — mondotta —, ezt Anglia magatartása is bizonyítja. Viszont megállapitotta, hogy a Tanácsnak nem sikerült a súlyos konfliktust elintézni, a reményt azonban még sem szabad feladni. — Bár a helyzet súlyos — állapította meg Benes —, mégis optimistának kell maradni. Benes azzal fejezte be beszédét, hogy a közgyűlést csak elnapolják, de nem zárjál: be. A 13-as bizottság csütörtökre napolta el tárgyalását. Időközben a Népszövetség titkársága történet' mi beszámolót dolgoz ki az olasz—etióp viszályról. Ez a beszámoló vezeti be majd azt a jelentést, amelyet a bizottság a kérdésben kidolgoz. A bizottság három tagja: Saint Vuentin, Tliompson és Lopez Olivan megbízást kapott a négus ama javaslatának megvizsgálására, hogy küldjenek ki Abessziniába semleges megfigyelőket. A bizottság a jelentés alapján a jövő héten határoz. A végső döntés mindenesetre a Népszövetség Tanácsára tartozik. Olaszország és a Népszövetség Róma, szeptember 28. Az olasz minisztertanács szombaton délelőtt rendkívüli fontosságú politikai jelentőségű határozatokat hozott. A határozatok lényege azzal a kijelentéssel hozható össze, hogy az olasz kormány addig nem hagyja el a Népszövetséget, amig a Népszövetség nem folyamodik olyan intézkedéshez, amely számára lehetetlenné teszi a szövetségben való megmaradását. A továbbiakban a minisztertanács határozata öszszefoglalja az ofa-z külpolitika állásponiját, különös tekintettel az olasz—abesszin viszály kérdéseire. Az Havas Iroda római jelentése szerint az olasz minsiztertanácsról kiadott közleményből a következő két legfőbb tényező bontakozott 'ki: 1. Olaszország közöny leien és bizalmatlan a Népszövetség iránt. 2. Olaszország közvetlen megegyezésre szólitja fel az angol kormányt. Az angol kormánynak ugylátszik az a terve, hogy Angliát a genfi tárgyalási területről való letérésre birja, ami körülbelül annyit jelent, hogy Olaszország közvetlen tárgyalásra hivja fel az angol kormányt. Ami a megtorló intézkedését et illeti, továbbra ifi valószínűnek látszik, hogyl