Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-04 / 174. szám

1935 augusztus 4. DMMAGYARORSZAG 7 Pesti „zsebesek" a szegedi piacon (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton reggel zsebmetszők lepték el a piacokat és több zsebmetszést követtek el. A rendőrség véleménye szerint budapesti zsebesek utaztak le Szegedre, valószínűleg az ünnepi játé kokra és már szombaton „munkába" léptek és érzékeny károkat okoztak. Az első zsebmetszést kora reggel jelentette Arvai Sándorné sándorfalvai lakos, aki a Tisza Lajos-köruti tejpiacon vásárolt. Árvainé retiküljéből 270 pengőt loptak ki ügyes trükkel. A zsebmetsző Árvainé mellé állott és leejtett mellette egy pengőt. A pénzcsengés za jára figyelmes lett Arvainé, kinyitotta a retiküljét, hogy megnézze, abból esett-e ki a pénz, azután a nyitott retikült a kezében magasba tartva, lehajolt a pengőért. A zsebmetsző ezalatt kiemelte a szinte feléje nyújtott, nyitott retikülből a pénzköteget és eltűnt a tömegben. A másik lopást a Rudolf-téren követte el ismeretlen tettes, ugyancsak a kora reggeli órákban. Ko v á c s Gáborné egy szegedi postamester feleségének retiküljét 9 pengő tartalommal ellopla kosarából valaki. Érdekes, bogv Kovácsné 130 pengőt akart magával vinni a retikülben, de 120 pengőt véletlenül otthonfelejtett. Igy csak 9 pengőt vitt el a tolvaj. B a 1 a Istvánné dorozsmai asszonyt a Valéria-téri piacon fosztották ki. Kosarából 5.20 pengőt kiemeltek. Varga Imréné Cserepessoron lakó asszonytól is elloptak 40 pengőt a piacon, öt ugyanazzal a trükkel csapták be, mint Árvainét. A rendőrség a bejelentések után azonnal megszállta a piacokat. Detektívek razziázták végig a forgalmasabb helyeket és azonnal felOvizzeme g a Szabadtéri Játékok jegyszelvényeit, melynek felmutatása mellett iix százalék pénztári engedmény i nyujauguszius 3-tól 48-ig lünk országos hirü saját gyártású kötöttáruk, női-, férfi fefaémemüek, harisnyák, kesztyűk, divatáruk legnagyobb választéka LUMP EL és HEG$1, Szeged, Tisza Lafos kőrút. fPüspftkbazár épület.) tünt nekik, hogy igen sok ismeretlen, gyauus külsejü nő ténfereg a piaci közönség soraiban. A detektívek több ismert zsebtolvajnőt is felfedeztek a tömegben. Ezeket azonnal eiőállitották a központi ügyeleten, ahol vallatóra fogták őket. Mindegyik tagadott. Egyiknél azon ban a motozás alkalmával éppen olyan összeget találtak, mint amennyit Balánétól elloptak. Ezekután is tagadta, hogy a tolvajlást elkövette volna. A rendőrség szombat éjszaka razziát rendezett a zsebesek ellen, igen sdk gyanús idegent leigazoltattak éss bekísérlek. A rendőrség figyelmezteti a közönséget, hogy ezekben a napokban kettőzött óvatossággal vigyázzon a gyanús elemekre. MIÉRT KELL AZ OLASZOKNAK ABESSZÍNIA? Irta TONELLI SÁNDOR Ugy látszik, az abesszíniai kérdés nagyon érdekli a magyar közönséget, mert mióta két cikket irtam Abessziniáról, egymásután kapom Írásban, telefonon és élőszóval a kérdezősködéseket Abessziniára vonatkozólag. Minthogy többen jártak nálam, akik aziránt érdeklődtek, hogy miként lehetne Abessziniába eljutni, illetve miként lehetne katonai és egyéb szolgálataikat az olasz kormánynak felajánlani, legelőször abban az irányban nyugtatok meg mindenkit, hogy emberekre az olaszoknak nincsen szükségük. Amire az olaszoknak pillanatnyilag leginkább szükségük van, az aranv ezüst és réz. Aran yra azért, mert a szuezi csatornánál nem lehet viccelni és utalványokkal, vagy állami kötvényekkel fizetni: ott minden hajó és minden ember után, amelyet átszállítanak, az elég magas csatornailletéket aranyban kell kiegyenlíteni. Az ezüst azért szükséges, mert Afrika egész keleti részében, beleértve Eritreát, Szomálit és Abessziniát is a legáltalánosabb forgalmi pénz még ma is a Mária Terézia-tallér. Annyira konzervatív állapotok uralkodnak ezeken a vidékeken, hogy a franciáknak majdnem nyolcvan esztendő alatt Dzsibutiban, az olaszoknak pedig félszázad alatt Eritreábap nem sikerült a frankot, illetve a lírát az általános haszna latban bevezetni. Ezekkel a viszonyokkal számolva, az olasz kormány a belföldön forgalomhan volt ezüstpénz nagy részét kénytelen volt bevonni; ennek az ezüstnek Mária Terézia-tallérokra való átverése most van folyamatban. A sárgarézből viszont, mint minden háboruviselt ember tud ja, srapnel- és gránáthüvelyeket csinálnakIsmétlem, Olaszországnak emberekre nincs szüksége, sőt ha lehet magamat ugy kifejeznem, az a baja éppen, hogy tu 1 sok az embere. Ez az egyik legfőbb oka az abeszsziniai konfliktusnak. Olaszország Európának legsűrűbben lakott és leggyorsabban szaporodó országai közé tartozik. A kiterjedése nincs akkora, mint a háború előtti Magyarországé, lakosainak száma ellenben a negyven milliót jóval meghaladja. Vannak vidékek, ahol háromszáznál több lakos tömörül össze egy négyzetkilóméteren, — nálunk az egy négyzetkilométerre eső átlagos népsűrűség kilencven. A háború előtt Olaszország legnagyobb exportcikke az élő emberi munkaerő volt. Részint mint szezonmunkás, részint mint kivándorló, évente több százezer ember hagyta el Olaszországot s a kivándorlók által hazaküldött pénz volt az idegenforgalom mellett az olasz fizetési mérleg legfontosabb aktív tétele. A háború óta a tengerentúli államok az idegen bevándorlás előtt bezárták kapuikat, a devizakorlátozások óta pedig az Észak- és Délameríkáhan megtelepedett olasz kivándorlók megtakarított pénzei nem juthatnak vissza az anyaországba. Valahol az igv megtorlódó e m be r f ő 1 ö s 1 e g e t el kell helyezni s ez másutt nem lehetséges, csak a gyarmatokban. Ami azonban a gyarmatokat illeti, azokkal Olaszország meglehetős szegényesen van ellátva. Mire ugyanis az egységessé vált Olaszország eljutott a gyarmatok szerzéséig, az igazár ertekes tengerentúli " " mok már rátették területekre, a lobbi álla , , . „ . a kezüket. Az Abesszínia val határos Entrea és Szomáli. ahol az szok körülbelül félszázad előtt vetették ola IUC2 fábukat. klímájánál fogva a fehér ember számára állandó települési területnek nem nagyon alkalmas. Tripolisznak, amelyet 1911-ben szedtek el a törököktől, csak aránylag keskeny partszegélye kulturterűlet, belső része már a Szahara régiójához tartozik. Abesszínia viszont Afrikának ma az egyetlen része, amelyet a gyarmatosító európai hatalmak még szabadon hagytak. Bármennyire nehéz küzdelmeknek néz is Olaszország elébe egy abesszíniai háborúnál, vállalja ennek a háborúnak nehez:-cgeit és kockázatát, hogy településre alkalmas lerületet találjon emberfölöslege számára. A négy klimarégió közül ugyanis, amelyre Abeszsziniát fel szokták osztani, az 1700—2400 méter között fekvő voima dega, megfelel az európai életigényeknek. Ez a terület csak tizenöt fokkal fekszik ugyan az egyenlítő fölött, de mert fekvése nagyon magas, klímája körülbelül megfelel az olaszországi éghajlatnak. Minthogy pelig itt .10—12 lakos esik egynégyzetkilométerre, ide lehet irányítani a kivándorlást és többmillió embernek lehet uj hazát teremt en i. Amíg azonban Olaszország emberben tulgazdag, természeti kincsekben, különösen ipari nyers- és üzemanyagokban egyik legszegényebb országa Európának. Nincsen szene, vasa és reze, nincsen aranya és ezüstje, földje alig elégséges ahhoz, hogy a szükséges élelmiszermennyiséget kitermelje s az ipar számára szükséges növényi anyagok termelésének lehetősége csak igen korlátozott mértékben van meg. Ezt keresi most Olaszország Abessziniában. Az abesszíniai hegyvidék gazdag aranyban, — sok valószínűség szól amellett, hogy ez az ország volt a bibliai Ophir, ahonnét mesés aranykincsek kerültek Salamon király birtokába, — de a bányászat jelenleg nagyon el var, hanyagolva. Abessziniának van reze és van csekélyebb mennyiségben szene is. A voima dega övezetében bőségesen megterem a cukornád, gyapot, kávé. banán, kende r, 1 c n és b u z a, a még magasabban fekvő régiók pedig igen alkalmasak állattenyésztésre. Mindezek a termelési lehetőségek azonhan jelenleg majdnem teljesen parlagon hevernek, mert nincsenek utak és alig van vállalkozás, ami lehetővé tenné a kiaknázást. Abessziniának a külkereskedelmi forgalma minimális s az a kevés kávé, bőr és ásványi termék, amit az ország exportál, kivitelre a kezdetleges karavánutakon és az egyetlen vasútvonalon kerül, amely azonhan a francia kézben levő Dzsibutiban végződik. Az ipari nyersanyagokért folyó küzdelem tehát a második ok, amely az olaszokat Abesszínia megszerzésére ösztönzi. Miért kell azonban ehhez háború és miérl nem telepedhetnek meg az olasz kivándorlók békésén* is Abesszininhan? — kérdezhetné vs laki. Hiszen az angoloknak és franciáknak se jul eszükbe, hogy meghódítják Abesszinig. Különösen pedig iniért kellett az olasz-abesszi