Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-28 / 192. szám

T935 augusztus 28. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Amerika, Anglia és Olaszország tiltakozása a szovjet-propaganda ellen Páris, augusztus 27. Az az .-akció, amely Szovjet­oroszország propagandája ellen irányul, mindenütt nagyobb méreteket ölt, amit a Newyork Héráid­ban megjelent moszkvai jelentés is bizonyít. A lap szerint hivatalosan közölték, hogy Amerika, Anglia, Olaszország és Lettország tiltakozott a szovjet kormánynál a harmadik inernacionale ha­tározatai ellen. A tiltakozások a párisi jobboldali lapokbaj), nagy helyesléssel találkoztak. A Journal szerint az amerikai jegyzék azt bizonyltja, hogy Roosevelt sakkban akarja tartani a felforgató elemeket. Newyorki jelentés szerint Trojanszky washing­toni szovjet nagyköveit kijeién let le, hogy a moszk­vai kormány kielégitő választ fog adni az ameri­kai jegyzékre. Ugyanekkor a szovjetkövet azt is kijelentette, hogy az Észak-amerikai Egyesült-Álla­mok bizonyos köreiben szovjetellenes propagan­dát fejtenek ki. György exkirálv visszatér Görögországba? Athén, augusztus 2Í7. György volt görög király kijelentette, hogy a Balkán-egyezmény határozot­tan megszilárdította Görögország helyzetét) és Görögországra nézve nagyfontosságú, hogy a többi Balkán-állammal a jóviszonyt f-natartsa. — Az államforma nem személyi kérdés, hanem egész görög nép jövőjének kérdése. Szivesen térnék vissza Görögországba, de nem a saját ér­dekemben, hanem azért, hogy szolgálatot tegyek, hazámnak. Sohasem akartam nehézségeket okozni Görögországnak és nincs egyéb kívánságom, mint hogy Görögországban helyreálljon a nép egy­sége. A voR görög Jdrály Londonban találkozik a tförög pénzügyminiszterrel. A találkozó elé görög politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek. „PffiítOR" rádióval lövünh! Érdemes várn Árban, minőségben szenzáció! 8—10 napon belül kaphaló lesz. J^JJC^PJ^^JJJ** villamossági és csillárgyár R. T. Kárász u. Tel. 33 -76. A szegedi piacok elhelyezése (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­geden esztendők óta egyik legtöbbet vitatott kérdés a piacok elhelyezése. Ugy látszott, hogy cz a Mars-tér északi felének rendezésével egye lőre nyugvópontra jut és a város hatóságának hosszabb időn át nem kell a piacok kérdésé vei foglalkozni. Ez a feltevés azonban nem váll be, mert különböző érdekeltségek a piackér­désnek további rendezését sürgetik és a ható­ság is kénytelen lesz a különböző piaci kérdé­sekkel újból foglalkozni. Még julius folyamán egyes érdekeltségek ré­széről mozgalom indult meg. hogy a Szent Ist­ván-téri gabonapiacot és a víztorony körül el­helyezkedett fuvaros kocsisokat a város a Mars-térre telepítse át, • a Szent István-teret pedig inség­munka keretében töltesse fel és parkiroztassa. Ezzel a tervvel szemben a Szent István-téri kereskedők, iparosok, vendéglősök és háztu­lajdonosok a legélesebben állást foglaltak, mert attól tartottak, hogy a terv megvalósítása esetén az ottani üzletek fogalma a minimumra fog reduládódmi és a házak értéke is rohamo­sain le fog esni. A Szent István-téri érdekeltek közös beadványban fordultak a kamarához, hogy szempont jaikat tegye magáévá és támo­gasa azt a kérelmüket a város polgármesteré­nél, hogy a piac elhelyezése helyett a város ln­! kább rendeztesse a Szent István-teret és a ga­bonapiacnak jobb elhelyezést biztosítson. ! Beadványukban a Szent István teri kerjs­kedők rámutattak arra, hogy a háztartási és gabonapiac annyira eltérő természetűek és füg­getlenek egymástól, hogy semmi ok sincs ar­j ia, hogy a kettő a Mars-téren egysegesittessék. Különben is véleményük szerint nem szabad a piackérdést az idei rossz év szempontjából megítélni, mikor a Mars-tér nincsen teljesen kihasználva. A tapasztalatok ugyanis azt mu­tatják, hogy jó termésű években az egész Mars­lér is kicsiny a tanyai kocsik befogadására, mi történnék, ha ezek mellé a gabonapiacot és a fuvarosokat is odazsufolnák. A kamara a Szent István-téri érdekeltek be­adványának vétele után érdeklődött Tóth Béla polgármesterhelyettesnél, aki a szabadsáv gon levő polgármester helyett az ügyekel in­tézte és azt a felvilágosítást nyerte, hogy hi­vatalosan a város hatósága ilyen tervvel nem foglalkozott. Mindenesetre, ha a kérdés bár­mely oknál fogva aktuálissá válnék, a város módot fog nyújtani az érdekelteknek, hogy észrevételeiket előadhassák és szempontjaikat kifejthessék. Meghallgatásuk nélkül a város ebben a nagyfontosságú kérdésben semmiesei­re sem fog intézkedni. A kérdés most ujra aktualissá vált, mert a szegedi piaci árusok egyesületének nevében nyahhendo KUionieoessageH - Diuat SEortfnoeh esM - Esoernuoh - BoraruH m ^wi A gyerek A sápadt, sovány Doktorné alaposan szemügy­re vette a karcsúságától megfosztott Marit és be­szontotta a nappali szobába. — Mari, és magát rendes, szorgalmas lánynak ismertem s most mégis kénytelen vagyok szolgá­latán felmondani. Igy nem járhat a vendégeim között . . . Felkelt az asztaltól és átnyújtotta a szürkefe­detü könyvecskét a bizonyítvánnyal a szőnveg szélén szinte megkövesülten álló Marinak. — Majd, ha tul lesz, visszajöhet, — ha akar... Kurtán rendelkezett, de hangjában sok meleg­ig. szanalom és részvét is volt. Ez utóbbi inkább önmaga iránt. Forró hullámot érzett átnyargalni 2ÜLZ t€s,én Renitens szive hevesen dobogott, enyhe szédülés fogta el. Szenvedett a már beteges tünetté vált vágyakozás gyötrő súlya alatt. Egy Kényelmes fotőjbe süllyesztette lázas, vonagló testét és nagy önuralommal harapdálta vérteíen ajkát. Mari pedig csak állt, nedves, riadt szemekkel kérdően bámult úrnőjére. A fehér csipkés kö­tény s a fekete klott ruha már erősen feszült raj­ta, de mindent eltakart. — Nagyságos asszony, én nem vagyok hibás... — pityeredett el. — Tudom, tudom, gyermekem. Nem maga, ha­nem a katonája a hibás. Igy szokott ez lenni, aki gyakran kimenőzik és sok az unokatestvére... Most pedig jöjjön a szobájába, szedje össze a hol­dját és menjen. Majd találkozunk még! Nem akarom, hogy az uram jeleneteknek legyen a szemtanuja. Mari vontatottan, szégyenlősen rakta le ma­gáról a szobalányi uniformist. Amikor az asz­szonyától kapott selyemkombinéhez ért, egy pil­lanatra megállt, két karját meztelen mellén ösz­szefogta, tétovázva nézett asszonyára. — Azit csak hagyja magán. Elviheti... A cselédszoba küszöbén állt sárga pongyolában a Doktorné s onnan dirigálta Marit. Aszott arca magán viselte a nap eseményének nyomait. Ru­zsos ajkát bigyesztgette, de megcsodálta ezt a ti­zenhétéves leányt, aki nemcsak az anyaságtól, de az élettől is duzzadt. Szinte elbűvölte a leány telt­sége, ringó melle, széles medencecsontjai... Mari már indulásra készen állott. Nagy, feke­te, tüzes szemeit asszonyára emelte. — Kézit csókolom nagyságos asszony. — Isten vele Mari — szólít az asszony és bero­hant a legbelső szobába. A patentzáros előszobaajtó kattant és Marika már lent járt a nagyváros kövezetén. * Tizennégyesztendős házasságuk alatt sohasem érezite annyira azt az iirt, amelyet egy gyereknek kellett volna betölteni. Most erőt vett rajta a tu­dat, hogy férje kezdi elhanyagolni. Sokat utazik hivatalos ügyekben ... A tükör elé állt. Elég csinosnak találta ma­gát, de irigykedve gondolt Marira. Elmélkedésé­ből éles csengőberregés riasztotta fel. Gyorsan le­törölte nedves szemeit, rendbehozta ruháját és sietett ajtót nyitni. Utazásra készülő férje volt. — Hol van Mari? — kérdezte, miért te nyitsz ajtót — A Mari? A Mari elment, Elküldtem... A férj némán tudomásul vette a hirt. — Utazom szivem. A frakkot és a zsakettet be­csomagolja nekem ugye? Félóra múlva itt a i®c» értem. Az asszony meglepődve néz az urára. — Igen, igen... Délelőtt az államtitkárnál vi­zitelek, este meg az Operába megyünk. Tudod szi­vem, négy-öt nap alatt nem tudhatja az ember, hova kerül... Az asszony szótlanul csomagol. A férj öltözkö­dés közben érdeklődik. — Mi történt köztetek? — Maga nem látott semmit? Mar! anyaság előtt áll. Ilyen állapotban nem tarthatom a ház­nál... Együtt meguzsonnáztak, de csakhamar autótftl­kölés hallatszott. A férj elment s csak egy hideg csókot hagyott az asszony vigasztalan arcán. * Mari a Tisza mellett haladt. Néha belenézett a sötét hullámokba, melyeket a márciusi szél fázó­san borzolt fel. Nem mondhatni, hogy jó kedvvel ment át a faluján, mert kíváncsi szemek tapadtak terebé­lyesedő alakjára. Otthon csak nyomorék néniét és kilencéves öccsét találta, szülei kommericiós mezei munkára mentek a szomszédmegye uraságához, ahonnan csak késő ősszel térnek haza. Most Marika főzött, mosott mindnyájukra. Egyszer csak Marika el­maradt a templomból. Ugy október elején két prüszkölő pej to nyerí­tett be Balogék udvarába. Szülei és testvére ér­keztek megrakott szekérrel. Kis öccse nyitott aj­tói s egyszuszra elmondta a történteket. — Itthon a Mari Van neki'kisgyeröke ... A szülők azt hitték, .trfcjl a gyerek » ess*

Next

/
Oldalképek
Tartalom