Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-25 / 190. szám

DEMAGYARORSZAG — I lilil-nT'" rnruiiM IHWIIIM l—l—11 ima IM—mim MII—I i —••!!••! II » 11 SZEOEO. Scerke»l«»«g: Somogyi ucca VAfi&Pnail iQTff anmiGvilIG ELÖE1ZKTÉS: Havonta hegben 3.ZO, ZZ.L em. Iclelon: 2303..Klndóhlvalol, • Cl9(tl lIClU. ITfJC) ClUUll94/ltl9 tej. vidéken ct Budape»len 3.60, »UlIOldiIn U^lc^önJbt'JnyvtAr Jegyiroda: Aradi r'. _ „llx ö 4U pengő. - fcgyei uAm Ara h«lK«» ucca 8. Teleion.- 13-OÖ. - Nyomda: Löw Ara 1© fillér nap io, volor- és Ünnepnap tO 1111. HlrSlul^?? Teletöm 13-QO. - lAylrall VV «nn delé»eh lelvítele torlfo sierlnl. Megje. Mjertlclmi Oélmagyaronzdg. Sieaed. Al. eVIOIValll. 1VU. lanlk héti > uiv>-iel«vei n .«•> >la reaaeL II kereskedők parlamentje Vájjon van-e a mai magyar életnek olyan megnyilatkozása, amiről a kereskedők nagygyűlésén— nem kell tárgyalni? Ami a belpolitika, akár a külpolitika terén, a magyar közéletben, a magyar törvényhozásban s szime azt mondhatjuk: a magyar társadalomban végbemegy, az a magyar kereskedők sorsát is érinti. A szárazság nemcsak a magyar gazda kilátásait pusztítja el, de a kereskedő számvetéseit is felborithatja s az eső nemcsak a termőföldet termékenyíti meg, de a kereskedő munkásságát is. A külpolitikától az időjárásig messze ut vezet el, de ezt a messze utat két oldalról a magyar kereskedő sorsa szegélyezi. Ami az akaratunktól leginkább függ s ami akaratunktól leginkább független, mind egyformán tényezője a magyar kereskedő életének és tevékenységének. Gyümölcsöző munka volt a kereskedő élete s gyümölcstelen gonddá vált ez az élet. A tisztes munka adott tisztes kenyeret minden tisztes iparkodó kezébe s most hiába munka és hiába gond, az élet elsorvadt, igénytelenné sekélyesedett, ahol széles folyam hömpölygött, ott most csak eső után csörgedezik vékony erecske — s ebben a leszanált, ebben a betegre racionalizált, ebben a leépített, igénytelenre kényszeritett életben a kereskedő már alig találja meg a helyét. A kereskedő szükségletet teremtett, hogy szükségletet kielégítsen, óm a kívánság, az igény és vágy helyébe a szerzetesi szegénység lépett Amikor önálló iparosok inségmunkások sorába zuhannak le, amikor a gazda elégedett, ha előteremti azt, ami megvédi az éhenhalás ellen, akkor az igények kielégítésére nevelt s a magasszinvonalu igények betöltésére hivatott kereskedelem felett megcsenditették a lélekharangot. S ha a kereskedelemnek csak az volna a baja, amit a világválság hozott rál Még meg ís tudna birkózni ezzel a — vismajorral. A magyar kereskedőben van annyi szívósság, annyi kitartás, annyi hozzáértés, hogy egy kézlegyintéssel elintézné a világválság katasztrófáját, ha rendeletek és törvények, intézmények és jogalkotások nem sietnének a világválság hatásának fokozására. Ha a közteherviselés szabályai — békebeliek volnának, ha a forgalom lenne legalább annyiszor szabad, mint a békében volt, ha a kereskedelmi tevékenységnek nem volna ezer akadálya határon belül és határon kivül, ha a kereskedő kereskedhetne, ha a boltos boltos lehetne újra, mit törődnének akkor azzal, ami miatt az egész világ lázong? Nem is éreznék, hogy világválság van s hogy részeg valuták táncolnak u véres parketten egy őrült jazz tébolyító ütemére. A szombathelyi kereskedők parlamentjének nem is lehet más feladata, mint az, hogy az ellen foglaljon állást, az ellen indítson harcot, amivel halálos biztonsággal és fojtogató sikerrel a világválság hatásánakfokozásán munkálkodnak szabályok és paragrafusok, tarifák és tételek, tilalmak és parancsok. A gazdasági élet rázkódtatását nem szüntetheti meg emberi erő, de azt már ol lehet várni minden foglalkozási ágnak, hogy ezt a romboló hatást nem fokozzák azok, akik azzal szemben védelmet nyújtani, oltalmat megszervezni lennének kötelesei,. Ha segítséget nyújtani nem tudnak, azt meg lehet érteni és meg lehet bocsátani is. De a segítség helyett — ne keljenek versenyre a jégveréssel. Ha használni nem tudnak, legalább ártó befolyásukat csökkentsék. Minél kevesebb tilalom és parancs avatkozik be a kereskedő életébe és tevékenységébe, annál több kilátása és több reménysége lehet a kereskedő hivatásának. A kereskedőnek szabadság kell, akármilyen roszszul hangzik is ez az életfeltétel a mai kor szabadságtól irtózó közszellemében. S a különös mégis az, hogv amit a kötött gazdálkodás hiveii s a liberalizmus ellenségei egy nemzet gazdasága számára eredményként igyekeznek elkönyvelni, azt mind a kereskedői szabadság szerzi meg nekik. Minél nagyobb hívei a kötött gazdálkodás rendszernek a politikusok, annál nagyobb eredményt látnak az exportlehetőségek fokozásában. De ha olyan nagy gazdasági és politikai siker, hogy marhát és gabonát visznek ki Olaszországba, vagy bort Lengyelországba, baromfit és tojást Angliába, akkor miért nem Páris, augusztus 24. A lapok azt írják, hogy lyival hajlandó ujabb közvetítő szerepre az olasz—abesszin ügyben, bár most már nincs sok reménye. A. londoni lapok sem bíznak a békéltető tárgyalások sikerében. Addis-Vbebáhan külsőleg már látható a háborúra való készülődés. A császár parancsára megkezdte működését a hadianyaggyár. Csapdához Addis-Abeba, augusztus 24. Harmincöt hindu család, mintegy százfőnyi lélekszámmal, kérte, hogy láttamozzák útlevelét, mert a Jiétm el akar utazni Addis-Abebából. Császári rendelet jelent meg, amely kölcle/.i a lakosságot, hogy légitámadások esetén hagyja c, lakását és meneküljön az erdőkbe. A támadásra jelzőlövcsekkel fogják figyelmeztetni a lakosságot. Több nagykereskedő bezárta üzletét és a kereskedők közül már sokan elhagyták Addis- Vbehat. A Nemzeti Bankot ívilósággat megostromolták a távozásra készülő különféle nemzetiségű külföldiek. A nagy olasz kórháziéi egy orvos és két ápolónő marad. A hithirdetők, kormányaik tanácsára nem hallgatva, helyükön maradnak. 'Valószínű, hogy a déli határon 50 ezer abesszin, az eritreai határon i>edig 100 ezer abesszin fog szembeszállni az olasz haderővel. Az abesszinok sokhelyen oroszlánvermeket ásnak, védelműl a harcikocsik ellen. „Rendőri beavatkozás" l^ondon, augusztus 24 Angol kormánykörökben ugy vélekednek, hogyha tényleg kitör a háboiu Olaszország ós Abesszínia között, Olaszorállnak a gazdasági szabadság követelői közé s miért hívei annak a politikai rendszernek, aminek sikere őket ezektől a gazdasági eredményektől foszthatná meg? Hol ebben a rendszer, hol itt a ráció? Egyfelől kiátkozzák p liberalizmus gazdasági szabadságát, másfelől ünneplik, ha morzsákat exportálva részleteredményeket érnek el a gazdasági szabadság területén. Nem lenne sokkal őszintébb, nem lenne sokkal racionálisabb, sokkal okosabb és hasznosabb, ha h i v e i is lennének annak a gazdasági szabadságnak, ami a magyar föld termékeit, a magyar ipar produktumait a magyar kereskedő fürgeségével, találékonyságóval és hozzáértésével el tudná juttatni a határokon túlra? Orvoslást, gyógyulást, talpraállást csak a határok lerombolásától várnak s a maguk politikai meggyőződésével strázsákul állnak oda az elzárkózás rendszere mellé. A kereskedők parlamentje történelmi feladatot töltene be, ha a magyar kereskedelmet közelebb vinné a szabadsághoz. hasonló szerkezeteket oszlanak saét azokon a te* rületeken, ahol olasz támadást várnak. A döntőbíróság utolsó ülése Bern, augusztus 24. Az olasz—etiópiai döntőbíróság valószínűleg vasárnap reggel tart ja utolsó íilését és még a vasárnap folyamán elhagyja Bernt. szág utánozni fogja a japánok mandzsúriai példáját és minden formaszerü hadüzenet nélkül megkezdi az ellenségeskedéseket. Az olasz kormány ezeket a hadműveleteket nem nevezi hadjáratnak, hanem angol minta szerint rendőri rendszabálynak minősíti az abesszíniai vállalkozást. A Daily Telegraph jelenti, hogy az olasz kormánynak egyelőre nincs szándékában Addis-Abebából visszahívni az olasz követet, hanem azt tervezi, hogv személyes biztonságának védelmére egy zászlóalj ohisz gyalogoskatonái az abesszin fővárosból küld. Ehhez, azonban a négus engedelme kell és nem valószínű, hogy bele fog egyezni. Az olasz kormánynak a Daily Telcgrapk római tudósítója szerint a kővetkező három célja van Abessziniában: 1. meg akarja szállani katonailag egész Etíópiát, 2. a megszállás után Abesszínia sik területét annektálja és 3. az abesszíniai fensik fölött kihirdeti az olasz fenhatóságot. Atlanta, Saturnia Nápoly, augusztus 24. Az Ulrrnta tenperjánő elindult .Massua felé. Fedélzetén 40 liszt, a »MarLázas tempóban folyik a háborús készülődés Keleíafrl kában Senki sem bízik a békés megoldásban, de Laval még egy kísérlettel próbálkozik — Az angol kormány várakozó állásponton Készülődés Addls-Abebában