Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-24 / 189. szám

Szombat, 1935 augusztus 24. HsS UpA* occa IO. Telefon: >3>Oft. . TAvlrall —_ A f . e> levélcím: DélmagraroniAfl, Szeaed. AI« CVIOiyoIllj I9Va SZ« delétek felvétele terltó werlnl. Megfelk héttő Kivételével nnDonlo reac A strand Van a sok között egy bizottság a városházén, ugy hivják, hogy strandbizottság. Közigazgatási műnyelven ad hoc bizottság a neve ennek a bizottságnak, ami laikus nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy olyan bizottság, amelynek az a rendeltetése, hogy megoldja a strandkérdést. A viszony a bizottság és a strand között körülbelül ugy alakult, hogy a bizottságnak addig van létjogosultsága, amig föl nem épül a strand. Ha van strand, nem kell bizottság. Amig nincs strand, kell bizottság. Ha másért nem, hát azért, hogy gátolja, de legalább is késleltesse a strand épitését. Ennek a hivatásának fennállása egész ideje alatt derekasan megfelelt a bizottság. Megfelelt volna, ha tőle függött volna, dicsőséges múltjához való görcsös ragaszkodással, pénteken is Arról mobt ne beszéljünk, amiről viccek özöne kering, hogy a strandbizottság, legalább is ennek a nemzedéknek az életében, nem fog a strand mellett állást foglalni. Ugy gondolják, hogy a strandbizottsági tagság senkinek se árt, legföljebb a strandnak. Ha pedig a strandnak ilyen könnyen lehet ártani, mondják a logika örök törvényei szerint, akkor minek a strand ? Szerencsére, a strandbizottságban is vannak, akik ugy a strandbizottsági tagságot, mint a strandnélküliséget átmeneti állapotnak kívánják tekinteni sakik ugy a pénteki, mint minden más értekezlet végcéljának a — strand épitését tekintik. Ehhez a tartósan haladó szellemi csoporthoz tartozik, örömünkre, a polgármester. Most még csak arról kell meggyőződnünk, hogy a polgármesteri állásfoglalásnak egységes idegenforgalmi koncepció az alapja s akkor meg leszünk nyugodva a város legközelebbi jövendője, fejlődésének biztosítása és helyes iránya felől. A pénteki értekezleten ismét elhangzott az aggodalom, hogy mi lesz a tisztviselőkkel, ha fizetniök kell a tiszai fürdésért ? Végzetes hiba, hogy ez a kérdés mindannyiszor hangot kap a fórumon, valahányszor modern strarvd épitése kerül szóba. Fokozza a hibát, hogy közéleti férfiak vetik fel a kérdést, akiknek mindenek fölött való kötelességük a város' fejlődésén munkálkodni. Közéleti férfiak talán inkább azt a kérdést vetnék fel, hogy mi lesz a várossal, a város valamennyi lakójával, tehát a tisztviselőkkel is, ha lemondunk fejlődésének egyengetéséről, ha tespedni hagyjuk s ha káros maradiságból nem látjuk el az idegenforgalmi nekilendülésnek azokkal az elemi intézményeivel, amelyeknek bővében vannak Szegedhez képest jelentéktelen városok is ? Ugy tegyék fel a kérdést, hogy mi nagyobb érdeke a tisztviselőnek, az-e, hogy ne fizessen a strandon, vagy pedig az, hogy olyan városban szolgálja a közt, amelyben a helyes eszközökkel fejlesztett idegenforgalom kereskedőn, iparoson és gazdán keresztül állandóan felujuló pezsdüléssel táplálja az egész gazdasági, élet vérkeringését? Ki meri állítani, hpgy el és visszamaradó város tisztviselő-érdek? És ki nem jiiszi, hogy biztosabb alapokon nyugszik a tisztviselő-egzisztencia, ha a város fejlődik, lakossága gyarapszik? Elképesztő az a leleményesség, amellyel a «trandbÍ7ottság tagiai uj és uj ötletet találnak, csakhogy elodázhassák a — strand épiI tését. De az izzadt ötletek aka- j hivatásánál. De azokat az egészségügyi ködályversenyében is győzni kell az al- vetelményeket, amelyekről pénteken ismékotásnak. A SzUE pedig maradjon meg sport- ' telten beszéltek, okvetlenül valósítsa meg. London és Bern az afrikai háború ellen A tengeren tovább vonulnak a csapatok Abesszínia felé Anglia hármas kísérlete a béke megmentésére: diplomáciai tárgyalás, vizsgálóbizottság vagy megtorló rendszabályok London, augusztus 23. K nyilvánosságot még pénteken is a tegnapi döntőfontosságú minisztertanács határozatai foglalkoztatják. Politikai körök benyomása az, hogy az angol kormány az olasz—abesszin viszály ügyében teendő lépéseket három főállomásra akarja felosztani. Az első, a szeptember 4-ét megelőző időben diplomáciai uton való békés megoldás. Kudarc esetén Anglia nem kívánná a genfi összejövetelen a népszövetségi alapokmány szigorú alkalmazását, hanem esetleg halasztó eljárást követelne, ha Olaszország csatlakoznék ehhez a módszerhez és lehetővé tenné az ellenségeskedések késleltetését. A második szerint szó lehetne esetleg egy vizsgáló bizottság kinevezéséről is. A harmadik megoldás lehetősége — ha az előbbi módozatok nem járnának eredménnyel — az volna, hogy az angol kormánv megtorló rendszabályok alkalmazását javasolná. Ennek gyakorlati keresztülvitele természetesen attól függne, hogy más hatalmak csatlakoznak-e az ilyen eljáráshoz. "Hozzáteszi, hogyha Olaszország nem volna hajlandó résztvenni a népszövetségi tanácsülésén, ezeket az eljárásmódokat esetleg sietve alkalmaznák. A külügyminisztériumban délben kétórás megbeszélés volt az olasz—abesszin viszályról. A megbeszélésen résztvettek a még Londonban tartózkodó miniszterek. A minisztertanács határozatairól diplomáciai uton tájékoztatták a francia kormányt. Londoni és párisi hangok az angoi minisztertanács döntéséről Az angol sajtó véleménve szerint a csütörtöki minisztertanács nem változtat a helyzeten. Az a kívánság alakult ki. hogy Angíia minél szorosabb együttműködést fejtsen ki Franciaországgal. A francia lapok elégedetlenkednek az angol minisztertanács eredménvtelensége miatt és azt hiszik, hogy már nem lehet komolya-n gondolni a bekes megoldásra. Az angol kormány ugyanis nem kötötte le magát egyik irányban sem. A békéltető bizottság tovább tárgyal Bern, augusztus 23. Az olasz—abesszin viszály békelteto bizottságának tagjai megérkeztek Bernbe ahol tovább folytatják tanácskozásaikat. A bizottság tagjai udvariassági látogatást tettek Motta szövetségi elnöknél. Az olasz-abesszin békéltető és döntőbírósági bizottság délelőtti első ülésén körülbelül egv ora hosszat tartott. Az ülésen elsősorban R áv a t, olasz Somáli föld volt kormányzóját hallgatták ki tanuként. Hasonlóképen tanuként hallgatták ki két bennszülöttet, akik az olaszok részéről részt vettek az ualuali harcokban. Tovább folynak a csapatszállítások Róma, augusztus 23. Hir szerint holnap Nápolyból 8 ezer feketeinges indul Keletafrikába. A legközelebbi napokban nyolc nagy ha jó 16 ezer emberrel indul útnak. Mussolini két fia Afrikába indul Róma, augusztus 23. Ciano gróf propagandaí ügyi miniszter, Mussolini veje, aki önként ,je| lentkezett keletafrikai szolgálatra, Mussolini két fiával együtt holnap délután indul el Ná' polyból a Saturnián Keletafrikába. Mussolini két fia, Bruno és Vittorio szintén önként jelentkezett. Olaszország német bajákat vásáréi Páris, augusztus 23. Az Information berlini tudósítója jelenti, hogy az olasz kormány különböző német hajóstársaságoktól nyolc nagy személyszállító hajót vásárolt keletafrikai csapatok és anyagszállítás céljaira. Az angol flotta készenlétben Londoni jelentés szerint az angol kormány az olasz—abesszin viszállyal kapcsolatban már most egyes elővigyázatossági intézkedésekhez nyúlt. Igy azok a hadihajók, amelyek a földközitengeri hajórajhoz tartoznak és éppen most voltak indulóban Trieszt felé, utasítást kaptak, hogv maradjanak Málta előtt és készüljenek fel minden eshetőségre. A hajóhad arra is parancsot kapott, hogy lássa el magát lőszerrel és tüzelőanyaggal. Félmilliós sereg az olasz hadgyakorlaton Róma, augusztus 23. A háború utáni Európa legnagyobbszabásu hadgyakorlatai folynak Olaszországban. Élihez hasonló nagygyakorlatot olasz földön még soha nem tartattak, azon minden hadviselt férfi és katonaköteles résztvesz. A manőveren résztvevő katonák számát 500 ezerre hecsülik. A hadsereget két csoportra osztót ák; ..vörösökre" és ..kekekre". A vörö-