Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-24 / 189. szám

Szombat, 1935 augusztus 24. HsS UpA* occa IO. Telefon: >3>Oft. . TAvlrall —_ A f . e> levélcím: DélmagraroniAfl, Szeaed. AI« CVIOiyoIllj I9Va SZ« delétek felvétele terltó werlnl. Megfe­lk héttő Kivételével nnDonlo reac A strand Van a sok között egy bizottság a városhá­zén, ugy hivják, hogy strandbizottság. Köz­igazgatási műnyelven ad hoc bizottság a ne­ve ennek a bizottságnak, ami laikus nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy olyan bizottság, amelynek az a rendeltetése, hogy megoldja a strandkérdést. A viszony a bizottság és a strand között körülbelül ugy alakult, hogy a bizottságnak addig van létjogosultsága, amig föl nem épül a strand. Ha van strand, nem kell bizottság. Amig nincs strand, kell bizott­ság. Ha másért nem, hát azért, hogy gátolja, de legalább is késleltesse a strand épitését. Ennek a hivatásának fennállása egész ideje alatt derekasan megfelelt a bizottság. Megfe­lelt volna, ha tőle függött volna, dicsőséges múltjához való görcsös ragaszkodással, pén­teken is Arról mobt ne beszéljünk, amiről viccek özöne kering, hogy a strandbizottság, leg­alább is ennek a nemzedéknek az életében, nem fog a strand mellett állást foglalni. Ugy gondolják, hogy a strandbizottsági tagság senkinek se árt, legföljebb a strandnak. Ha pedig a strandnak ilyen könnyen lehet ártani, mondják a logika örök törvényei szerint, ak­kor minek a strand ? Szerencsére, a strand­bizottságban is vannak, akik ugy a strandbi­zottsági tagságot, mint a strandnélküliséget átmeneti állapotnak kívánják tekinteni sakik ugy a pénteki, mint minden más értekezlet végcéljának a — strand épitését tekintik. Eh­hez a tartósan haladó szellemi csoporthoz tartozik, örömünkre, a polgármester. Most még csak arról kell meggyőződnünk, hogy a polgármesteri állásfoglalásnak egységes idegenforgalmi koncepció az alapja s akkor meg leszünk nyugodva a vá­ros legközelebbi jövendője, fejlődésének biz­tosítása és helyes iránya felől. A pénteki értekezleten ismét elhangzott az aggodalom, hogy mi lesz a tisztviselőkkel, ha fizetniök kell a tiszai fürdésért ? Végzetes hiba, hogy ez a kérdés mindannyiszor han­got kap a fórumon, valahányszor modern strarvd épitése kerül szóba. Fokozza a hibát, hogy közéleti férfiak vetik fel a kérdést, akik­nek mindenek fölött való kötelességük a vá­ros' fejlődésén munkálkodni. Közéleti férfiak talán inkább azt a kérdést vetnék fel, hogy mi lesz a várossal, a város valamennyi lakó­jával, tehát a tisztviselőkkel is, ha lemondunk fejlődésének egyengetéséről, ha tespedni hagyjuk s ha káros maradiságból nem látjuk el az idegenforgalmi nekilendü­lésnek azokkal az elemi intézményeivel, ame­lyeknek bővében vannak Szegedhez képest jelentéktelen városok is ? Ugy tegyék fel a kérdést, hogy mi nagyobb érdeke a tisztviselőnek, az-e, hogy ne fizessen a stran­don, vagy pedig az, hogy olyan városban szolgálja a közt, amelyben a helyes eszkö­zökkel fejlesztett idegenforgalom kereske­dőn, iparoson és gazdán keresztül állandóan felujuló pezsdüléssel táplálja az egész gazda­sági, élet vérkeringését? Ki meri állítani, hpgy el és visszamaradó város tisztviselő-érdek? És ki nem jiiszi, hogy biztosabb alapokon nyugszik a tisztviselő-egzisztencia, ha a vá­ros fejlődik, lakossága gyarapszik? Elképesztő az a leleményesség, amellyel a «trandbÍ7ottság tagiai uj és uj ötletet találnak, csakhogy elodázhassák a — strand épi­I tését. De az izzadt ötletek aka- j hivatásánál. De azokat az egészségügyi kö­dályversenyében is győzni kell az al- vetelményeket, amelyekről pénteken ismé­kotásnak. A SzUE pedig maradjon meg sport- ' telten beszéltek, okvetlenül valósítsa meg. London és Bern az afrikai háború ellen A tengeren tovább vonulnak a csapatok Abesszínia felé Anglia hármas kísérlete a béke megmentésére: dip­lomáciai tárgyalás, vizsgálóbizottság vagy megtorló rendszabályok London, augusztus 23. K nyilvánosságot még pénteken is a tegnapi döntőfontosságú minisz­tertanács határozatai foglalkoztatják. Politikai körök benyomása az, hogy az angol kormány az olasz—abesszin viszály ügyében teendő lé­péseket három főállomásra akarja felosztani. Az első, a szeptember 4-ét megelőző időben diplomáciai uton való békés megoldás. Kudarc esetén Anglia nem kívánná a genfi összejöve­telen a népszövetségi alapokmány szigorú al­kalmazását, hanem esetleg halasztó eljárást követelne, ha Olaszország csatlakoznék ehhez a módszerhez és lehetővé tenné az ellenséges­kedések késleltetését. A második szerint szó lehetne esetleg egy vizsgáló bizottság kinevezéséről is. A harmadik megoldás lehetősége — ha az előbbi módozatok nem járnának eredménnyel — az volna, hogy az angol kormánv megtorló rendszabályok alkalmazását javasolná. Ennek gyakorlati keresztülvitele természetesen attól függne, hogy más hatalmak csatlakoznak-e az ilyen eljáráshoz. "Hozzáteszi, hogyha Olaszország nem volna hajlandó résztvenni a népszövetségi tanács­ülésén, ezeket az eljárásmódokat esetleg sietve alkalmaznák. A külügyminisztériumban délben kétórás megbeszélés volt az olasz—abesszin viszályról. A megbeszélésen résztvettek a még Londonban tartózkodó miniszterek. A minisztertanács határozatairól diplomáciai uton tájékoztatták a francia kormányt. Londoni és párisi hangok az angoi minisztertanács dön­téséről Az angol sajtó véleménve szerint a csü­törtöki minisztertanács nem változtat a hely­zeten. Az a kívánság alakult ki. hogy Angíia minél szorosabb együttműködést fejtsen ki Franciaországgal. A francia lapok elégedetlenkednek az angol minisztertanács eredménvtelensége miatt és azt hiszik, hogy már nem lehet komolya-n gondol­ni a bekes megoldásra. Az angol kormány ugyanis nem kötötte le magát egyik irányban sem. A békéltető bizottság tovább tárgyal Bern, augusztus 23. Az olasz—abesszin vi­szály békelteto bizottságának tagjai megérkez­tek Bernbe ahol tovább folytatják tanácsko­zásaikat. A bizottság tagjai udvariassági láto­gatást tettek Motta szövetségi elnöknél. Az olasz-abesszin békéltető és döntőbírósá­gi bizottság délelőtti első ülésén körülbelül egv ora hosszat tartott. Az ülésen elsősorban R á­v a t, olasz Somáli föld volt kormányzóját hall­gatták ki tanuként. Hasonlóképen tanuként hallgatták ki két bennszülöttet, akik az ola­szok részéről részt vettek az ualuali harcok­ban. Tovább folynak a csapat­szállítások Róma, augusztus 23. Hir szerint holnap Ná­polyból 8 ezer feketeinges indul Keletafrikába. A legközelebbi napokban nyolc nagy ha jó 16 ezer emberrel indul útnak. Mussolini két fia Afrikába indul Róma, augusztus 23. Ciano gróf propaganda­í ügyi miniszter, Mussolini veje, aki önként ,je­| lentkezett keletafrikai szolgálatra, Mussolini két fiával együtt holnap délután indul el Ná­' polyból a Saturnián Keletafrikába. Mussolini két fia, Bruno és Vittorio szintén önként je­lentkezett. Olaszország német bajákat vásáréi Páris, augusztus 23. Az Information berlini tudósítója jelenti, hogy az olasz kormány kü­lönböző német hajóstársaságoktól nyolc nagy személyszállító hajót vásárolt keletafrikai csa­patok és anyagszállítás céljaira. Az angol flotta készenlétben Londoni jelentés szerint az angol kormány az olasz—abesszin viszállyal kapcsolatban már most egyes elővigyázatossági intézkedésekhez nyúlt. Igy azok a hadihajók, amelyek a föld­közitengeri hajórajhoz tartoznak és éppen most voltak indulóban Trieszt felé, utasítást kaptak, hogv maradjanak Málta előtt és ké­szüljenek fel minden eshetőségre. A hajóhad arra is parancsot kapott, hogy lássa el magát lőszerrel és tüzelőanyaggal. Félmilliós sereg az olasz hadgyakorlaton Róma, augusztus 23. A háború utáni Euró­pa legnagyobbszabásu hadgyakorlatai folynak Olaszországban. Élihez hasonló nagygyakorla­tot olasz földön még soha nem tartattak, azon minden hadviselt férfi és katonaköteles részt­vesz. A manőveren résztvevő katonák számát 500 ezerre hecsülik. A hadsereget két csoportra osztót ák; ..vörösökre" és ..kekekre". A vörö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom