Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-23 / 188. szám

DÉLMAGYARORSZÁG gfÍSSSSKS^SSSSS^SS Péntek, 1935 augusztus 23. k»lc»»nk«nyvldr 6t Jegyiroda: Aradi .... . dcea S. Telelőn: ».oe. . Nyomda: Lrtw Ara ÍO fillér Upót ncca 19. Telelőn: «-0». - TAvlraU 4CC MMveidmt DeimaoyaramAg, Szeged. XI. eVIOlyam, 199. ELÖEIZETtS: Havonta helyben 3.20, vidéken et Budapesten 3.ÖO, Kllllöldön e 40 pengő. — Egyes uAm Ara hétköz­nap ÍO. vatiSr- é» Ünnepnap 1® Ilii. Hlr­delétek felvétele larlla szerint. Megfe­laoik nettó Ktvélelével naponta Háború ? Lesz-e Háború Abessziniában, vagy nem lesz háború, ez a kérdés, amely a jelen pilla­natban, különösen a háromhatalmi konferen­cia eredménytelensége után legerősebben foglalkoztatja a világ közvéleményét. Azok, akik a háború valószínűségét jósolják és akik tagadják a háború lehetőségét, egyfor­mán logikus gondolatmenetre támaszkodhat­nak. A háború védelmezői szerint, ami lent történik Afrikában s aminek elsimításán most a hatalmak képviselői és a Népszövet­ség tanácsának tagjai fáradoznak, már rég­óta túlnőtt egy közönséges határincidens ke­retein és nem intézhető el a megszokott jegyzőkönyvezés keretében. Olaszország, amely elkésett a szinesbőrű emberek or­szágainak nagy felosztásánál s amely a régi Magyarországnál kisebb területén nem ta­lálja meg az életlehetőségeket negyvenkét­millió ember számára, az utolsó alkalmat akarja felhasználni egy olyan gyarmat, vagy protektorátus alatt álló terület megszerzésé­re, ahol emberfölöslegét elhelyezheti s ahon­nét nyersanyaghiánnyal küzködő iparát ali­menlálhatja. Olaszország már sokkal mese­szebb ment a háborús készülődésekben, már sokkal több aranyat fizetett le a Szuez-csa­torna illetékekre, hadianyagok beszerzésére, sokkal több "aranyat fizetett el a Szuez-csa­jda-taHérnak és sokkal többet költött általá­ban az abesszíniai ügyre, semhogy eredmé­nyek, még pedig igen komoly eredmények nélkül vissza tudná csinálni az eddig történ­tekeit. Minthogy pedig a háromhatalmi kon­ferencia eredményre nem vezetett s mint­hogy a szeptember negyedikén összeülő nép­szövetségi tanácsülés sem kecsegtet több eredménnyel és minthogy legfőként arra nem lehet számítani, hogy a négus önként hajtsa fejét a megszállás igája alá, nem ma­rad más megoldás, mint a háború. Ez a há­boril lehet nehéz és kegyetlen, de Olaszor­szágnak jövője érdekében vállalni kell a koc­kázatot. Ezzel szemben azok, akik B béke fenntar­tását remélik, a következő okfejtés szerint okoskodnak. Az olasz-abessziniai konfliktus nemcsak a határincidens keretein nőtt tul, hanem meghaladta már egy gyarmatszer­zésre utalt európai ország és az önállóságát megtartani akaró utolsó afrikai színes ország közötti összeütközés kereteit is. Angolország nem nézheti tétlenül, hogy a Tana tó, amely­ből a Kék Nílus ered s amelynek áradása Szudán és Egyiptom egész mezőgazdasági kultúrájának alapja, egy idegen hatalom ke­zébe kerüljön, Olaszország pedig nem kerül­het konfliktusba a Szuez-csatorna felett tényleges uralmat gyakorló Angliával, mert amely pillanatban Anglia lezárja a csatornát, nem lehet háborút viselni Abessziniában. Ugy Anglia, mint az olasz törekvéseket támo­gató Franciaország fekete emberek milliói és milliói fölött uralkodnak s nem lehet közömbös rájuk nézve, hogy az abesszíniai tűzvész egy rettenetes faji háborút lobbantson fel, amely megrendítheti a fehér ember idegen földré­szeken gyakorolt malmának alapjait. A hát­térben máris ott áll taláuyszerü ábrázattal Japán, amely eddig még mindig ügyesen ki fudta használni az európai államok viszályait 8öját hatalmának* kiterjesztésére. Mindezeket Egybevetve, a valószínűség amellett szól, j hogy lesznek mée izgalmas napok, a köve- | telesek és ellenkövetelések élesen fognak összeütközni a tárgyalások folyamán, de vé­gül is a hatalmak saját érdekükben valamely olyan módozatban fognak megegyezni, amely kielégítheti Olaszországot és elháríthatja egy hosszú ideig tartó és kihatásaiban fel sem mérhető háború veszedelmét. Anglia esetleg külön biztosítékokat köt ki magának a Tana tó vidékére vonatkozólag. Olaszország pedig népszövetségi mandátumot nyer az Abesz­szinia többi részei fölötti gazdasági ellenőr­zés gyakorlására, ami a gyarma'polilika praxisában a tényleges birtokbavételei egy­értelmű. Ha ez megtörténik, kikapcsol Sdik a háború az eshetőségek köréből, mert Abesz­szinia csak addig lehet igazi ellenie! Olasz­ország számára, mig bizik a hatal'nak egye­netleaségében, vagy valamelyik hatalom nyjl» vagy burkolt támogatásában. Szentimentálizmus nélkül mér'sgeive a helyzetet, Olaszország legalább ugyanazon a jogon követelheti magának Abessziniát, amilyen jogon a többi kolonizáló hatalmak annak idején gyarmatbirodalmukat megala­pították. És ugyanezen szentimentálizmus nélkül tekintve az elkövetkezendő hetek elé­be, a mi magyar szempontunkból csak az le­het kívánatos, hogy a konfliktus lebonyolí­tásának két eshetősége közül a második kö­vetkezzék be s Olaszország a fegyveres összeütközés nélkül, a többi hatalmakkal tör­ténő megegyezés alapján jusson hozzá abesszíniai céljainak eléréséhez, ahogy pél­dául a franciák a többi hatalmak kereskedel­mi jogainak elismerése mellett nyertok felha ­talmazást Marokkó pacifikálására. A vállal­kozás ebben az esetben sem lesz gyerekjáck és mindenesetre sok vért és aranyat fog megemészteni, de elveszíti a nyílt háború jel­legét és nem forog fenn kiszélesedésének a veszedelme. Erre látszik utalni különösen az a körülmény, hogy az angol király személyi­leg is nyilatkozott a béke fenntartásának szükségessége mellett s az angol miniszter­tanács a háromhatalmi konferencia ered­ménytelensége után is legtekintélyesebb tagjait készül kiküldeni a tárgyalások ujrafel­vételére. Anglia ugyanis az az ország, mely­nek közvéleményében legerősebben él az a tudat, hogy rossz üzlet a háború. A Népszö­vetség szeptember negyediki üléséig még két hét áll rendelkezésre és három-régy hét választ el bennünket attól az időtől, mikor az esős évszak Abessziniában véget ér és a had­müveletek lehetővé válnak. E rövid he<tek' alatt kell eldőlni a kérdésnek, hogy lesz-e há­ború odalent a feketeingesek és a feketeáb­rázatuak között. Az angol minisztertanács a csütörtöki döntő tárgyaláson elhatározta, hogy a legszorosabb együttműködésben marad a francia kormánnyal, mindent elkövet a béke megóvására és fentartja a fegyverszállítás! tilalmat „Tiszteletben kell tartani a népszövetségi alapokmányt" Mussolini a brenneri hadgyakorlatokon London, augusztus 22. Az angol kormány csütörtökön a kora délelőtti órákhan döntő mi­nisztertanácsra ült össze az olasz—abesszin kérdésben. A minisztertanács határozata elé az egész nyilvánosság a legnagyobb érdeklő­déssel nézett. A kormány tanácskozását délután fel öt órakor fejezték be. Ujabb tanácskozásra a kor­mány tagjai a szeptember 4-i népszövetségi tanácsülés előtt már nem ülnek össze c. leg­több miniszter ujból szabadságra megv. Bald­win miniszterelnök valószínűleg visszautazik Aix les Bainsbe. A tanácskozások befejeztével MacDonald ennyit mondott: — Teljes nyugalommal és hideg megfontolt­sággal határoztunk. Nagvon tisztában ragvuuk azzal, hogy mit kell tenni. Az eredeti bejelentéstől eltérőleg nem adtak ki hivatalos jelentést a minisztertanácsról. Beavatott körökben azon ­ban ugv tudják, hogy a kormány a követke­ző eredményekre jutott: 1. A minisztertanács miuden tekintetben hozzájárul a párisi háromhatalmi tanács­kozás befejezésekor kiarlott nvilatkozal­hoz. Az angol kormány á'limdó érintkezés­ben é\ 11 legszorosabb egvüttmüködésben 111 irad a francia kormánnyal; a két kor­mány a Népszövetségi Tanács szeptember i-i tanácsüléséig tpváhbra is azon fog fá­radozni, hogy diplomáciai uton kikutassa az olasz kormánnyal való békés megállapo­dás lehetőségét. 2. A minisztertanács elhatározta továb­bá, hogy nem változtat azon a határoza­tán, amelynek értelmében egyelőre nem adnak ki enngedélvt fegyvereknek Olasz­országba és Abessziniába való kiszállítás­ra. Ez azonban, mint hire jár. nem jelenti a szükségszerű kiviteli tilalomnak állan­dó fenntartását. Sir Sámuel Soare külügy­minisztert megbízták ennek a kérdésnek állandó felülvizsgálásával. 3. A minisztertanács végül arra az állás­pontra jutott, hogy semmi ok sincs arra, hogv megváltoztassa az angol kormánynak már több alkalommal kinyilvánított politi­káját a Népszövetség és a genfi egvez­ményokmánv tekintetében. Egy másik jelentés szerint az angol minisz­tertanács határozatairól kiszivárgott hirek sze­rint fokozzák az Abesszrniával szomszédos gvarmatok angol alattvalóinak védelmét szol­gáló katonai készenlétet. A kormány általában mérsékelt politikát látszik követni. A kormány azon a véleménven volt, hogy szükség van á Népszövetségi alapokmány tiszteletben tartásá­ra és olvan eszközökhöz kell nyúlni, amilyene­ket a Népszövetség alapokmánya előir. A pi'irisi Oeuvre azt ír ja, hogy az abesszin­olasz háború elkerülhetetlen és az első olasz gjó^elcni után. 6—8 hét múlva véget ér a há-

Next

/
Oldalképek
Tartalom