Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-23 / 188. szám

DÉLMAGYARORSZÁG gfÍSSSSKS^SSSSS^SS Péntek, 1935 augusztus 23. k»lc»»nk«nyvldr 6t Jegyiroda: Aradi .... . dcea S. Telelőn: ».oe. . Nyomda: Lrtw Ara ÍO fillér Upót ncca 19. Telelőn: «-0». - TAvlraU 4CC MMveidmt DeimaoyaramAg, Szeged. XI. eVIOlyam, 199. ELÖEIZETtS: Havonta helyben 3.20, vidéken et Budapesten 3.ÖO, Kllllöldön e 40 pengő. — Egyes uAm Ara hétköznap ÍO. vatiSr- é» Ünnepnap 1® Ilii. Hlrdelétek felvétele larlla szerint. Megfelaoik nettó Ktvélelével naponta Háború ? Lesz-e Háború Abessziniában, vagy nem lesz háború, ez a kérdés, amely a jelen pillanatban, különösen a háromhatalmi konferencia eredménytelensége után legerősebben foglalkoztatja a világ közvéleményét. Azok, akik a háború valószínűségét jósolják és akik tagadják a háború lehetőségét, egyformán logikus gondolatmenetre támaszkodhatnak. A háború védelmezői szerint, ami lent történik Afrikában s aminek elsimításán most a hatalmak képviselői és a Népszövetség tanácsának tagjai fáradoznak, már régóta túlnőtt egy közönséges határincidens keretein és nem intézhető el a megszokott jegyzőkönyvezés keretében. Olaszország, amely elkésett a szinesbőrű emberek országainak nagy felosztásánál s amely a régi Magyarországnál kisebb területén nem találja meg az életlehetőségeket negyvenkétmillió ember számára, az utolsó alkalmat akarja felhasználni egy olyan gyarmat, vagy protektorátus alatt álló terület megszerzésére, ahol emberfölöslegét elhelyezheti s ahonnét nyersanyaghiánnyal küzködő iparát alimenlálhatja. Olaszország már sokkal meseszebb ment a háborús készülődésekben, már sokkal több aranyat fizetett le a Szuez-csatorna illetékekre, hadianyagok beszerzésére, sokkal több "aranyat fizetett el a Szuez-csajda-taHérnak és sokkal többet költött általában az abesszíniai ügyre, semhogy eredmények, még pedig igen komoly eredmények nélkül vissza tudná csinálni az eddig történtekeit. Minthogy pedig a háromhatalmi konferencia eredményre nem vezetett s minthogy a szeptember negyedikén összeülő népszövetségi tanácsülés sem kecsegtet több eredménnyel és minthogy legfőként arra nem lehet számítani, hogy a négus önként hajtsa fejét a megszállás igája alá, nem marad más megoldás, mint a háború. Ez a háboril lehet nehéz és kegyetlen, de Olaszországnak jövője érdekében vállalni kell a kockázatot. Ezzel szemben azok, akik B béke fenntartását remélik, a következő okfejtés szerint okoskodnak. Az olasz-abessziniai konfliktus nemcsak a határincidens keretein nőtt tul, hanem meghaladta már egy gyarmatszerzésre utalt európai ország és az önállóságát megtartani akaró utolsó afrikai színes ország közötti összeütközés kereteit is. Angolország nem nézheti tétlenül, hogy a Tana tó, amelyből a Kék Nílus ered s amelynek áradása Szudán és Egyiptom egész mezőgazdasági kultúrájának alapja, egy idegen hatalom kezébe kerüljön, Olaszország pedig nem kerülhet konfliktusba a Szuez-csatorna felett tényleges uralmat gyakorló Angliával, mert amely pillanatban Anglia lezárja a csatornát, nem lehet háborút viselni Abessziniában. Ugy Anglia, mint az olasz törekvéseket támogató Franciaország fekete emberek milliói és milliói fölött uralkodnak s nem lehet közömbös rájuk nézve, hogy az abesszíniai tűzvész egy rettenetes faji háborút lobbantson fel, amely megrendítheti a fehér ember idegen földrészeken gyakorolt malmának alapjait. A háttérben máris ott áll taláuyszerü ábrázattal Japán, amely eddig még mindig ügyesen ki fudta használni az európai államok viszályait 8öját hatalmának* kiterjesztésére. Mindezeket Egybevetve, a valószínűség amellett szól, j hogy lesznek mée izgalmas napok, a köve- | telesek és ellenkövetelések élesen fognak összeütközni a tárgyalások folyamán, de végül is a hatalmak saját érdekükben valamely olyan módozatban fognak megegyezni, amely kielégítheti Olaszországot és elháríthatja egy hosszú ideig tartó és kihatásaiban fel sem mérhető háború veszedelmét. Anglia esetleg külön biztosítékokat köt ki magának a Tana tó vidékére vonatkozólag. Olaszország pedig népszövetségi mandátumot nyer az Abeszszinia többi részei fölötti gazdasági ellenőrzés gyakorlására, ami a gyarma'polilika praxisában a tényleges birtokbavételei egyértelmű. Ha ez megtörténik, kikapcsol Sdik a háború az eshetőségek köréből, mert Abeszszinia csak addig lehet igazi ellenie! Olaszország számára, mig bizik a hatal'nak egyenetleaségében, vagy valamelyik hatalom nyjl» vagy burkolt támogatásában. Szentimentálizmus nélkül mér'sgeive a helyzetet, Olaszország legalább ugyanazon a jogon követelheti magának Abessziniát, amilyen jogon a többi kolonizáló hatalmak annak idején gyarmatbirodalmukat megalapították. És ugyanezen szentimentálizmus nélkül tekintve az elkövetkezendő hetek elébe, a mi magyar szempontunkból csak az lehet kívánatos, hogy a konfliktus lebonyolításának két eshetősége közül a második következzék be s Olaszország a fegyveres összeütközés nélkül, a többi hatalmakkal történő megegyezés alapján jusson hozzá abesszíniai céljainak eléréséhez, ahogy például a franciák a többi hatalmak kereskedelmi jogainak elismerése mellett nyertok felha talmazást Marokkó pacifikálására. A vállalkozás ebben az esetben sem lesz gyerekjáck és mindenesetre sok vért és aranyat fog megemészteni, de elveszíti a nyílt háború jellegét és nem forog fenn kiszélesedésének a veszedelme. Erre látszik utalni különösen az a körülmény, hogy az angol király személyileg is nyilatkozott a béke fenntartásának szükségessége mellett s az angol minisztertanács a háromhatalmi konferencia eredménytelensége után is legtekintélyesebb tagjait készül kiküldeni a tárgyalások ujrafelvételére. Anglia ugyanis az az ország, melynek közvéleményében legerősebben él az a tudat, hogy rossz üzlet a háború. A Népszövetség szeptember negyediki üléséig még két hét áll rendelkezésre és három-régy hét választ el bennünket attól az időtől, mikor az esős évszak Abessziniában véget ér és a hadmüveletek lehetővé válnak. E rövid he<tek' alatt kell eldőlni a kérdésnek, hogy lesz-e háború odalent a feketeingesek és a feketeábrázatuak között. Az angol minisztertanács a csütörtöki döntő tárgyaláson elhatározta, hogy a legszorosabb együttműködésben marad a francia kormánnyal, mindent elkövet a béke megóvására és fentartja a fegyverszállítás! tilalmat „Tiszteletben kell tartani a népszövetségi alapokmányt" Mussolini a brenneri hadgyakorlatokon London, augusztus 22. Az angol kormány csütörtökön a kora délelőtti órákhan döntő minisztertanácsra ült össze az olasz—abesszin kérdésben. A minisztertanács határozata elé az egész nyilvánosság a legnagyobb érdeklődéssel nézett. A kormány tanácskozását délután fel öt órakor fejezték be. Ujabb tanácskozásra a kormány tagjai a szeptember 4-i népszövetségi tanácsülés előtt már nem ülnek össze c. legtöbb miniszter ujból szabadságra megv. Baldwin miniszterelnök valószínűleg visszautazik Aix les Bainsbe. A tanácskozások befejeztével MacDonald ennyit mondott: — Teljes nyugalommal és hideg megfontoltsággal határoztunk. Nagvon tisztában ragvuuk azzal, hogy mit kell tenni. Az eredeti bejelentéstől eltérőleg nem adtak ki hivatalos jelentést a minisztertanácsról. Beavatott körökben azon ban ugv tudják, hogy a kormány a következő eredményekre jutott: 1. A minisztertanács miuden tekintetben hozzájárul a párisi háromhatalmi tanácskozás befejezésekor kiarlott nvilatkozalhoz. Az angol kormány á'limdó érintkezésben é\ 11 legszorosabb egvüttmüködésben 111 irad a francia kormánnyal; a két kormány a Népszövetségi Tanács szeptember i-i tanácsüléséig tpváhbra is azon fog fáradozni, hogy diplomáciai uton kikutassa az olasz kormánnyal való békés megállapodás lehetőségét. 2. A minisztertanács elhatározta továbbá, hogy nem változtat azon a határozatán, amelynek értelmében egyelőre nem adnak ki enngedélvt fegyvereknek Olaszországba és Abessziniába való kiszállításra. Ez azonban, mint hire jár. nem jelenti a szükségszerű kiviteli tilalomnak állandó fenntartását. Sir Sámuel Soare külügyminisztert megbízták ennek a kérdésnek állandó felülvizsgálásával. 3. A minisztertanács végül arra az álláspontra jutott, hogy semmi ok sincs arra, hogv megváltoztassa az angol kormánynak már több alkalommal kinyilvánított politikáját a Népszövetség és a genfi egvezményokmánv tekintetében. Egy másik jelentés szerint az angol minisztertanács határozatairól kiszivárgott hirek szerint fokozzák az Abesszrniával szomszédos gvarmatok angol alattvalóinak védelmét szolgáló katonai készenlétet. A kormány általában mérsékelt politikát látszik követni. A kormány azon a véleménven volt, hogy szükség van á Népszövetségi alapokmány tiszteletben tartására és olvan eszközökhöz kell nyúlni, amilyeneket a Népszövetség alapokmánya előir. A pi'irisi Oeuvre azt ír ja, hogy az abesszinolasz háború elkerülhetetlen és az első olasz gjó^elcni után. 6—8 hét múlva véget ér a há-