Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-22 / 187. szám

DELMAGYAKORSZAG SZEGED. Szerketzlfltég: Somogyi ucca 22. I. em. Teleion: 23-33.- KladAhlvalal kUlcttfnkOnyvlAr é» Jegyiroda: ucca 8. Telefon: 13-06. - Nyomda: LOW llpftl ucca ig. Telefon: t3-Oft. - Térlrall leveleim: Deimagyarortcég, ^Ecocd. v^f. Csütörtök, 1935 augusztus 22. AM"" , Ara IO fillér XI. évfolyam, 187. sz. ELÖEIXETÉ.S: Havonta helyben 3.ÍO, «1déken es Budapesten 3.ÖO, KUlHSIdün O 4 j pengi) - ügyes >zam Ara hétuüi. nap tO, vaiar- é» Ünnepnap Itt fitt. Hirdetések lelvítele tarifa szerint. Megjelenik ttétio 'tlTftie ívei naoonia reooel. Gyoma Kis mécsfényt neked is épp ezen a Kelyen, ahol olyan gyakran kothurnusban járni, ahol egészen rendes és folyamatosai beszélő emberek megváltoztatják a hangjukat, akárcsak a pajta méreteihez szokott népszónok, mert igy lehet mesteribb szordinót tenni az elleplezni való áriákra, kidomborítani az örökké hatásos és a világ teremtése óta bevált frázisokat. De mikor annyiszor tiszteltünk meg ezzel a vezető hellyel huszonnégy óráig sem tartó dicsőségeket, annyiszor előlegeztünk bizalmat, elismerést abban a reményben, hogy azoknak parányi százaléka valóra válik, — miért vonnók meg a kis mécsfényt a leikünkhöz sokkal közelebb álló embertől, uj ösvényt vágó munkásságától s kicsiny községétől, amely nem város és nem falu, de jelentőségében túlnőtt számtalan városon, ahol lázas tevékenységgel igyekeznek kulturát kitenyészteni. Ezekben a pillanatokban közelebb áll hozzánk Kner Izidor, az örök pihenőre tc-r* nyomdászmester, mint bármikor, hiszen elhidegült betűöntő, könyvet formáló keze s örökös munkában is .örök-derűs arcára odafagyott a mosoly, amely joggal gyönyörködött el nem muló alkotásaiban Fogadni merünk, hogy so-k hivatalos szónok, aki szerencsésen bele tudott kapaszkodni egy mondatba, hogy azt darabokra szele telve meghempergesse izeknek tetsző kulturmázakban, nem tudja hamarosan megmondani, mi az a Gyoma s ha rávezetik a helység névtára adatai a fogalom lényegére, keresgélni kezd a Duna, meg a Tisza különféle tájain, de akkor is észrevétlenül halad el a jelentősége mellett s nem tudja, mit adott benne a magyar nemzetnek ez a nevető bölcs munkás, Kner Izidor. Akármennyit is mondhatunk róla, abban csúcsosodik ki valamennyi szervünk, hogy szerelmese volt a betűnek, a könyvnek, fanatikusan szédült rajongója. Ahogy a könnyelmű mágnáscsemete dologtalanul szerzett minden vagyonát rááldozza egy női lábra, hogy az kiemelkedjék a többiek sorából, anyagot és izlést pazarol ró, árnyalatokat, színeket les el és finomit meg, — ugy szórta szellemi és anyagi kincseit Kner Izidor, mikor könyvről volt szó. Jót adni, szépet, túlemelkedni hivalkodó könyv-bábokon s a tartalom előkelőségét megsokszorozni a megjelenés eleganciájával. Modernebb volt mindenkinél, akinek csak a szó divatja zavarja meg a gondolkodását és kopirozásból él, tisztelte és besülte a szédületesen haladó technikát, tisztában volt a gép bérmegtakaritó előnyével, hiszen mint nyomdatulajdonos a saját bőrén kellett azt éreznie, — azért a szivéhez nőtt szép könyvet mégis kéziszedéssel állította elő, mert igy lehet benne biztos, hogy nyoma sem marad árnyalati szépséghibáknak, amiket a gyakorlott szem csak meglát a legtökéletesebb gépi munkában is. hu lön betűi voltak, karcsuan finomak, más üzeméhez nem hasonlók, az ő tervei alapján kerültek azok is öntés alá, — piperézés, finom műgond, álmatlan éjszakák egész sora jelentette egy-egy Kner-könyv megjelenését. Mesékbe fulladt idők gondos anyái készítették elő vajamikor ennyi rajongó szeretette] leányukat az első bálra, vagy ha közelebbi kép tetszik, mesterségbe vágó, a középkor szervesei, másolták mécsviláe mellett alacsony celláikban ekkora hangya-buzgalommal a könyveket, napok műgondját teremtve egyegy szines iniciáléba, hogy évszázadokon tul is megmaradjanak, gyönyörködtessenek, értéket jelentsenek. A magyar betű, a magyar könyv szerelmesei a Kneréhez hasonló tiszta rajongással fordultak érzéseikkel mindenkor Gyoma felé, az a kis nyomda álmokat, vágyakat, főleg végtelen nagy magaslatot jelentett, Ararát-hcgyét mindennek, ahonnan kevés egyenlőkön kivül lefelé vezető megállókon foglalnak helyet a többi könyvek, egész alul, szekérnyomokban a makulatúrára nyomott tizezerpéldányosak. Az ambíció itt nem is a rengeteg mennyiségben nyilvánult meg, hiszen Kner Izidor nagyon jól ismerte a közönséget s ahogy egyenkint kikerültek a prés alól az aránylag kispéldányszámú könyvek, szinte mondta előre, hogy te ezé leszel, te pedig amazé, aki megbecsül, végigsimogat az én kezem gyöngédségével, elolvas az én szemem messzire, mélyenlátó figyelmével. Könnyen megtehette, megjegyezhette a névsort, nem olyan túlzottan hosszú ez. A gondolat terjesztésének, az izlés kifinomultságának tipusa volt ez a vidéki < nyomdász, hallatlanul vakmerő,, ha arra gondolunk, hogy üzletembernek is kellett lennie, hiszen nagy családján kivül munkásai kenyerét is biztosítani akarta, viszont áldozatot áldozt'.tra hajszoló fantaszta, mert a szép után való szomjúsága minden más kalkulációt elnémított benne s annyi értéket teremíett, hogy külső megjelenésében, benső tartalmában a Kner-féle kis könyvtár nem csak reprezentánsa a magyar szellemnek, hanem örök becsülete a mesterségnek is. Ennyi törekvéssel, átfogó erővel lehetett volna ő is palotákat szerző milliomos, csak tartotta volna kezét az olcsó mulatságot kereső tömeg ócska idegrendszere pulzusán, dobálta volna piacra a népszerű szemetet, a könnyű semmit, ami nyilván azért jut akkora elterjedéshez, mert sokak lelkéhez áll közöl és nem is képzeljük el, mennyien ismernek alakjaiban magukra. Kihasználhatta volna a szellemi proletáriátust, amelyik vakra irja a szemét fillérekért, hogy egy falat kenyeret szerezhessen, gonosz szándékkal irásra lázíthatta volna az előkelő dilettánsokat, akik többet fizetnek a nyomdafestékért, mint amennyit a hivatott iró egész életében megkereshet, — Kner Izidor azonban apostol volt, rajongó, tisztaságkereső, tiszta lelkű. A betűk birodalmában, ahol most őt gyászolja minden szedőSzekrény, örökre megmarad a neve eldugott kis községével együtt. Gyoménak nincs több híressége, de a nyomdája kulturközpontot jelent minden idők szómára. Szeptember közepén megszólalnak az afrikai ágyuk Csütörtökön döntő ülést tart az angol minisztertanács — Még egy utolsó kísérlet a háború megakadályozására — Sürgős rendkivaii ülésre hívják össze a Népszövetséget ? London, augusztus 21. Az angol miniszterta- J nács csütörtökön ül össze, hogy az olasz-abeszszin ügyből kifolyólag döntsön további magatartása felelt. Beavatott londoni politikai körökben ugy tudják, György király Sir Saj muel Hoare külügyminiszter előtt annak az óhajának adott kifejezést, hogy Anglia szempontjából feltétlenül szükséges ujabb békéltetési kísérletet tenni, semmiféle engedménytől nem szabad visszariadni. Ezzel kapcsolatban az a terv merült fel, hogy a brit kormány MacDonaldot fogja megbizai, hogy tárgyaljon Mussolinivei. Érdekes a Matinnak az a londoni jelentése, amely arról szól, hogy az angol munkáspárt vezére, Lansbury a pápát „keresztes hadjárat" megindítására kérte. Az angol munkáspárt vezére reméli, hogy a háború veszélyét egy Jeruzsálemben tartandó keresztény konferencián el lehetne simítani. Egy másik párisi jelentés arról számol be, hogy a kommunisták a szocialistákkal együtt tüntetést készítenek elő a háború és Laval miniszterelnök ellen, mert őt teszik felelőssé az olasz—abesszin ügy kiéleződéséért. Össieiii a f.'énszövelség ? Genfi körökben azt beszélik, hogy az angol kormány holnapi ülése után indítványozni fogja a Népszövetségi Tanács rendkivüli ülésszakának már a jövő hétre való összehívását. A Paris Soir jelenti Rómából: A sajtóiroda félhivatalosan közzétette, hogy Róma képviselteti magát a Népszövetség szeptember 4-én összeülő tanácsülésen, Párisban ugy vélik, hogy Olaszország fenn akarja tartani a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal és mielőtt Abessziniában a hadműveletekbe kezdene, a békés megoldás minden lehetőségét ki akarja meríteni. Mussolini elhatározását FnancLaars>zág baráti unszolásának tulajdonítják és összefüggésbe hozzák azzal is, hogy Laval a legutóbbi tárgyalásokon nagy megértést tanúsított az olasz törekvések iránt. Az angol miniszterek tanácskozása London, augusztus 21. Az angol miniszterek a délután folyamán összejöttek a miniszterelnökségen, ahol Baldwin miniszterelnök elnöklete alatt megbeszélést tartottak. A megbeszélés cél ja az olasz—abesszin viszály megtárgyalása volt. A megbeszélésen készítették elóa holnapi minisztertanácsot. Eden népszövetségi miniszter kifejtette minisztertársai előtt párisi tárgyalásainak eredményét és megokol-