Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-17 / 184. szám

DÉLMflGYARORSZAG SZEGED. SaerketsMMpi Somogyi U.L om.lelelon:2303.>Kl«dóhlvalal kVlcMBkünyrlAr «• legylroda: Aradi wea a. Telelőn: t3-o». - Nyomdát Lflw UpOl ncca 19. Telefon: tVO«. . Távirati ** l«í»tlclm: DélmagyaronxAa SseaeS. ; Szombat, 1955 augusztus 17. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 184. »z. ELttEIZETfcSt Havonta melyben 3.20, vMéken e* Budapesten 3.SO, kUlf«ld«n • 4<> pengő. — Egyen uim Ara h«ik«» IO, Tatár- «• Ünnepnap M tiII. Hlrthréteie tarifa tsertat Megfő, héflo kt*«(el«vei aanonla rauums Karikatúra és kritika Japán mérhetetlenül fel van háborodva, mert egy amerikai kabaréelőadáson riksakulának maszkírozták a mikádó megszemélyesítőjét, a Vanity Fair cimü folyóirat pedig torzképet közölt a császárról. Az ügynek diplomáciai folytatása is akadt, amire aztán az amerikai közvélemény hördült fel, tiltakozva minden beavatkozás ellen, ami a művészi szabadságot még gondolatban is érheti. Azt hangoztatják, hogy Amerika területén még sohasem tiltották meg bárkinek, hogy nézetének kifejezést adjon s az elnök is mosolyogva türi, ha kabarékban, a színpadokon kifgurázzák, mert tudja jól, hogy a tiltakozása nevetségessé tenné, He a népszerűségének is ártana. Ez az érzékenykedés nem egészen uj dolog, habár határozottan abba a nagy zsákba tartozik, amelyet az uj korszak hozott magával, hogy a bűvész szemfényvesztő ügyességével szedje elő belőle a kísérleti nyulakat, a megbolygatott világ helyreállításának végnélküli, bár nem mindig a legjobb anyagból való papírszalagjait, sokszor azokat a tojásokat, amelyek tökéleteseknek látszanak a mester kezében, de nyomban megzápulnak, mihelyt a tisztelt közönség soraiból valaki hozzájuk nyul. Az uj világépitések anyagában sok mindenféle uj vegyület van, de érezhetően hiányzik belőle a kritika maltermázoló lapátja. Nem csak a világ vált érzékennyé, fol cozottan azok egyénenkint az emberek is, valami mohó idegesség hatalmasodik el egyre jobban, mindenki még életében biztosítani akarja a maga szobrát, történelmi leszürődés, tévlat hitelét vesztette s olvasunk hathétéves szolgálati jubileumokról is, mint óriási időhatárról, ami valóban az is a nagy széllel megrendezett hároméves jubileumok mellett. A kritika azonban hallgat, nyilván jól felfogott magánérdekből, mert csak a dicséretet hajlandó mindenki elfogadni. Hogy hová céloz a hercegprímás szava, azt nem keresik, pedig aligha mondhat mély okok nélkül olyasmit, hogy „ma már nem olyan időket elünk, hogy néhány államférfi nyem ereje, vagy ravasz kombinációja elég volna olyan helyzet teremtéséhez, mely előreláthatólag évszázadokig tarthat és jogszerűvé válhat még akkor is, ha kezdettől fogva igazságtalanságot jelentett.'4 Az ilyen szó elraktarozodik, Isten tudja, mikor ássák ki, talaljak meg a jelentőségét, mikor válik dogmává, igazsággá. Ma elmennek mellette, mint ^nS11} kn*maS 7\ell.ett' 81111 Pillanatra bosza laitika, vagy a karikatúra. A bumoros kritikáról pláne régen nincs mar szo, főleg az a finom határvonal törlődött el szinte a föld színéről _ ame vnek epp abban, rejlett a belső értéké hoJv nem lehetett észrevenni akkor, amikór a vl rikat^anak a maga kereteiben kellett maradnia. bz a ha arvonal pedig a humor. Szó sincs rola, pillanatig sem állítjuk, hojjv a karikatúra nem túlzás/. Münden jellegzetesség1 hangsúlyozott kidomboritása és a végletekig menő csúfolódás ott, ahol a csufolódásra ok szolgáltatódon. Az alkotásnak azonban határai vannak, s főcélját, a hatást csak akkor éri el, ha van ereje a mérsékletit es nem csap túlzásba, mert minden túlzás magában hordia a megsemmisülés mérAngol-francia-olasz tanakodás az abesszin-kérdés megoldásáról A három nagyhatalom szövetkezetei akar alakítani Abesszínia kincseinek kitermelésére Páris, augusztus 16. Párisban, Laval szobájában, megkezdődött a háromhatalmi értekezlet Franciaország, Olaszország és Anglia között. Az olasz-abesszin ügy döntőbírósága valószínűleg szombaton kezdi meg működését. Aloisi báró, Olaszország kiküldöttje állítólag kijelentette, hogy Olaszország kénytelen lesz fegyvert fogni, ha nem kapja meg a kért engedményeket. Egyébként Olaszország egymillióra emeli a keletafrikai hadszíntérre kijelölt katonák számát. Párisban ugy tudják, hogy a négus elutasít minden memorandumos megoldást és ragaszkodik a teljes függetlenséghez. Laval, Eden és Aloisi báró között pénteken délelőtt lefolyt megbeszélésről nem lehet pontos felvilágosítást szerezni- Fellehető, hogy miután Anglia és Olaszország előzetes megbeszéléseken ismertette állásfoglalását, ma délelőtt már a kérdés érdemi megvitatására került sor. A három államfő megbízottai időközön,kint behivták a szomszédos szobában tartózkodó szakértőket, hogy bizonyos technikai kérdésekben felvilágosítást kérhessenek. Este fél 6 órakor újból megkezdődtek a leírómhatalmi tanácskozások. Este fél 8 órakor Laval, Eden és Aloisi a külügyminisztériumban fogadták a sajtó képviselőit és Laval előttük a következőket mondotta: — Mai összejövetelünkön nyomban hozzáláttunk a három ország Etiópiával való viszonyára vonatkozó diplomáciai okmányok vizsgálatához és ellenőrzéséhez. A további összejöveteleken együtt fogjjtk keresni a módját, hogy békésen rendezzük az olasz-etióp viszályt. Addis-Abeba augusztus 16. Illetékes körökben hangoztatják, hogy Eliópia sohasem terjesztett elő meghatározott javaslatokat a területi rendezésre vonatkozólag. Amennyiben bizonyos meghatározott területekre célzást tettek, sohasem illetékes helyről származott Ha azonban javaslatokat terjesztenek az etiópiai kormány elé, figyelmesen megvizsgálja. Elvileg helyesli Eden felfogását és nem adja fel azl az elvet, amelyet eddig követelt. Minden tárgyalás alapfeltétele az, hogy biztosítsanak Abessziniának szabad bejáratot a tengerhez: Az a hir terjedt el Párisban, hogy Addis-Abeba több dologhoz kész hozzájárulni, igy az olasz Szomáli-föld és Eriü'ea biztonságának garantálásához, nemkülönben azokhoz a kezességekhez, amelyeket olasz részről Abessziniában megtelepedett olaszok érdekében kivánnak. Hajlandó továbbá hozzájárulni több gazdasági könnyítéshez, igy a bányák kihasználására, utak és vasutak építésére vonatkozólag. Mezőgazdasgi téren még kiterjedt lehetőségek mutatkoznak. A négus nem hozta nyilvánosságra, hogy meddig hajlandó elmenni az engedményekben, n>ert be akarja várni, amig Olaszország követeléseit ismerteti, viszont fúgijellcnscyél és felségjogaiI nem engedi érinteni. Etiópia kincsei Paris, augusztus 16. Az Information szerint fegyveres összetűzést el lehetne kerülni, ha Lavalnak sikerülne elfogadtatni azt a tervét, hogy Etiópia természeti kincseinek kiaknázása céljából francia-angol-olasz szövetkezet alakulna A portugál gyarmatok London, augusztus 16. A portugál külügyminiszter a leghatározottabban megcáfolta azt a híresztelést, hogy Portugália el akarja adni gyarmatait, ellenkezőleg minden erővel megvédi birtokállományát. gét. Ahogy meghalt az anekdota, mihelyt széljegyzetekkel látják el, ugy veszíti cl — lucus a non lucendo — komolyságát a karikatúra is, mihelyt hiányzik belőle a derűt elővarázsoló humor, a könnyedség s boszszankodás, méltatlankodás jár a nyomában. Rendben van, jól tudjuk, hogy a karikatúra fegyver, de ha használtánál elnézésnek, tréfálkozó fensőbbségnek kell érvényesülnie, hiszen ez a gúnyolódás legfontosabb kelléke, nem az a!ai tas indulat, bosszú, vagy lenézés, pláne mélyebben járó, ártó szándék Szóval minden, csak nem öncél — mint sokfelé napjainkban, amiből bizonyos dilettantizmusra kénytelen gyanakodni az ember, aki eléggé korszerűen tapasztalja az uj világban, hogy nem csak a szenvedések, hanem a szenvedélyek is jelentősen elfajultak. Az igazi iró és művész az életben éí s az élet harcainak megörökítése a feladata. Ehhez az élethez sok mindennel együtt hozzátartozik a politika is, viszont a/, iró, a művész munkája csak teljes szabadság mellett lehet értékes, mert meghalt, mihelyt terror alá kerül, jöjjön a terror akar hatalmi intézkedésből, akár atrocitásból, vélt egyéni sérelemből, éretlenségből, onnan, ahol a szavaknak csak durva jelentését tudják megérteni. Egy nagy szellem mondása, hogy „a szavakban ezerféle megfoghatatlan van és a megfoghatatlan felsőbbséget nem tudják megérteni azok az emberek, akiknek szellemi horizontja néhány frázis közé szorult és akikben vérré váltak ezek a frázisok. " A magyar kritikának és karikatúrának nagy múltja van. (A jelenéről nincs módunk véleményt mondani.) Ez a mult volt oiynn erős, hogy néha egy kép, vagy néhány soros vers nyugodtan felvehette hatás tekintetében a verseny hosszumondatos publicisták huzamos munkájával. Ellentétben a németekkel, akik a humorban sosem értették a tréfát, a mi régi vicclapjair.l nak nem csak nevető, hanem nevelő hatása is volt, belevilágítottak mély zugolyokba s néha két vonással, két sorral akadályoztak meg messzekiható terveket, kísérleteket A közönség nem az időelőtt lestett olaj-portrékból ismerte meg a politikusokat, hanem a vicclapokból, amelyekbe belekerülni igy is közéleti tisztességet julentett.