Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-17 / 184. szám

DÉLMflGYARORSZAG SZEGED. SaerketsMMpi Somogyi U.L om.lelelon:2303.>Kl«dóhlvalal kVlcMBkünyrlAr «• legylroda: Aradi wea a. Telelőn: t3-o». - Nyomdát Lflw UpOl ncca 19. Telefon: tVO«. . Távirati ** l«í»tlclm: DélmagyaronxAa SseaeS. ; Szombat, 1955 augusztus 17. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 184. »z. ELttEIZETfcSt Havonta melyben 3.20, vMéken e* Budapesten 3.SO, kUlf«ld«n • 4<> pengő. — Egyen uim Ara h«ik«» IO, Tatár- «• Ünnepnap M tiII. Hlr­thréteie tarifa tsertat Megfő, héflo kt*«(el«vei aanonla rauums Karikatúra és kritika Japán mérhetetlenül fel van háborodva, mert egy amerikai kabaréelőadáson riksaku­lának maszkírozták a mikádó megszemélyesí­tőjét, a Vanity Fair cimü folyóirat pedig torzképet közölt a császárról. Az ügynek dip­lomáciai folytatása is akadt, amire aztán az amerikai közvélemény hördült fel, tiltakozva minden beavatkozás ellen, ami a művészi szabadságot még gondolatban is érheti. Azt hangoztatják, hogy Amerika területén még sohasem tiltották meg bárkinek, hogy néze­tének kifejezést adjon s az elnök is moso­lyogva türi, ha kabarékban, a színpadokon kifgurázzák, mert tudja jól, hogy a tiltakozá­sa nevetségessé tenné, He a népszerűségé­nek is ártana. Ez az érzékenykedés nem egészen uj do­log, habár határozottan abba a nagy zsákba tartozik, amelyet az uj korszak hozott magá­val, hogy a bűvész szemfényvesztő ügyessé­gével szedje elő belőle a kísérleti nyulakat, a megbolygatott világ helyreállításának vég­nélküli, bár nem mindig a legjobb anyagból való papírszalagjait, sokszor azokat a tojáso­kat, amelyek tökéleteseknek látszanak a mes­ter kezében, de nyomban megzápulnak, mi­helyt a tisztelt közönség soraiból valaki hoz­zájuk nyul. Az uj világépitések anyagában sok mindenféle uj vegyület van, de érezhe­tően hiányzik belőle a kritika maltermázoló lapátja. Nem csak a világ vált érzékennyé, fol cozottan azok egyénenkint az emberek is, valami mohó idegesség hatalmasodik el egy­re jobban, mindenki még életében biztosíta­ni akarja a maga szobrát, történelmi leszü­rődés, tévlat hitelét vesztette s olvasunk hat­hétéves szolgálati jubileumokról is, mint óriási időhatárról, ami valóban az is a nagy széllel megrendezett hároméves jubileumok mellett. A kritika azonban hallgat, nyilván jól felfogott magánérdekből, mert csak a di­cséretet hajlandó mindenki elfogadni. Hogy hová céloz a hercegprímás szava, azt nem keresik, pedig aligha mondhat mély okok nélkül olyasmit, hogy „ma már nem olyan időket elünk, hogy néhány államférfi nyem ereje, vagy ravasz kombinációja elég volna olyan helyzet teremtéséhez, mely előrelát­hatólag évszázadokig tarthat és jogszerűvé válhat még akkor is, ha kezdettől fogva igazságtalanságot jelentett.'4 Az ilyen szó elraktarozodik, Isten tudja, mikor ássák ki, talaljak meg a jelentőségét, mikor válik dog­mává, igazsággá. Ma elmennek mellette, mint ^nS11} kn*maS 7\ell.ett' 81111 Pillanatra bosz­a laitika, vagy a karikatúra. A bumoros kritikáról pláne régen nincs mar szo, főleg az a finom határvonal törlő­dött el szinte a föld színéről _ ame v­nek epp abban, rejlett a belső értéké hoJv nem lehetett észrevenni akkor, amikór a vl rikat^anak a maga kereteiben kellett marad­nia. bz a ha arvonal pedig a humor. Szó sincs rola, pillanatig sem állítjuk, hojjv a karikatúra nem túlzás/. Münden jellegzetes­ség1 hangsúlyozott kidomboritása és a végle­tekig menő csúfolódás ott, ahol a csufoló­dásra ok szolgáltatódon. Az alkotásnak azonban határai vannak, s főcélját, a hatást csak akkor éri el, ha van ereje a mérséklet­it es nem csap túlzásba, mert minden túlzás magában hordia a megsemmisülés mér­Angol-francia-olasz tanakodás az abesszin-kérdés megoldásáról A három nagyhatalom szövetkezetei akar alakítani Abesszínia kin­cseinek kitermelésére Páris, augusztus 16. Párisban, Laval szobájá­ban, megkezdődött a háromhatalmi értekezlet Franciaország, Olaszország és Anglia között. Az olasz-abesszin ügy döntőbírósága valószínű­leg szombaton kezdi meg működését. Aloisi báró, Olaszország kiküldöttje állítólag kijelentette, hogy Olaszország kénytelen lesz fegyvert fogni, ha nem kapja meg a kért engedményeket. Egyébként Olaszország egymillióra emeli a ke­letafrikai hadszíntérre kijelölt katonák számát. Párisban ugy tudják, hogy a négus elutasít minden memorandumos megoldást és ragaszko­dik a teljes függetlenséghez. Laval, Eden és Aloisi báró között pénteken délelőtt lefolyt megbeszélésről nem lehet pontos felvilágosítást szerezni- Fellehető, hogy miután Anglia és Olaszország előzetes megbeszéléseken ismertette állásfoglalását, ma délelőtt már a kér­dés érdemi megvitatására került sor. A három ál­lamfő megbízottai időközön,kint behivták a szom­szédos szobában tartózkodó szakértőket, hogy bi­zonyos technikai kérdésekben felvilágosítást kér­hessenek. Este fél 6 órakor újból megkezdődtek a leíróm­hatalmi tanácskozások. Este fél 8 órakor Laval, Eden és Aloisi a külügyminisztériumban fogadták a sajtó képviselőit és Laval előttük a következőket mondotta: — Mai összejövetelünkön nyomban hozzálát­tunk a három ország Etiópiával való viszonyára vonatkozó diplomáciai okmányok vizsgálatához és ellenőrzéséhez. A további összejöveteleken együtt fogjjtk keresni a módját, hogy békésen rendezzük az olasz-etióp viszályt. Addis-Abeba augusztus 16. Illetékes körökben hangoztatják, hogy Eliópia sohasem terjesztett elő meghatározott javaslatokat a területi rende­zésre vonatkozólag. Amennyiben bizonyos megha­tározott területekre célzást tettek, sohasem ille­tékes helyről származott Ha azonban javaslato­kat terjesztenek az etiópiai kormány elé, figyel­mesen megvizsgálja. Elvileg helyesli Eden felfo­gását és nem adja fel azl az elvet, amelyet eddig követelt. Minden tárgyalás alapfeltétele az, hogy biztosítsanak Abessziniának szabad bejáratot a tengerhez: Az a hir terjedt el Párisban, hogy Addis-Abeba több dologhoz kész hozzájárulni, igy az olasz Szomáli-föld és Eriü'ea biztonságának garantálá­sához, nemkülönben azokhoz a kezességekhez, amelyeket olasz részről Abessziniában megtelepe­dett olaszok érdekében kivánnak. Hajlandó to­vábbá hozzájárulni több gazdasági könnyítéshez, igy a bányák kihasználására, utak és vasutak épí­tésére vonatkozólag. Mezőgazdasgi téren még ki­terjedt lehetőségek mutatkoznak. A négus nem hozta nyilvánosságra, hogy med­dig hajlandó elmenni az engedményekben, n>ert be akarja várni, amig Olaszország követeléseit ismerteti, viszont fúgijellcnscyél és felségjogaiI nem engedi érinteni. Etiópia kincsei Paris, augusztus 16. Az Information szerint fegyveres összetűzést el lehetne kerülni, ha Laval­nak sikerülne elfogadtatni azt a tervét, hogy Etiópia természeti kincseinek kiaknázása céljából francia-angol-olasz szövetkezet alakulna A portugál gyarmatok London, augusztus 16. A portugál külügyminisz­ter a leghatározottabban megcáfolta azt a híresz­telést, hogy Portugália el akarja adni gyarmatait, ellenkezőleg minden erővel megvédi birtokállomá­nyát. gét. Ahogy meghalt az anekdota, mihelyt széljegyzetekkel látják el, ugy veszíti cl — lucus a non lucendo — komolyságát a ka­rikatúra is, mihelyt hiányzik belőle a derűt elővarázsoló humor, a könnyedség s bosz­szankodás, méltatlankodás jár a nyomában. Rendben van, jól tudjuk, hogy a karikatúra fegyver, de ha használtánál elnézésnek, tré­fálkozó fensőbbségnek kell érvényesülnie, hiszen ez a gúnyolódás legfontosabb kellé­ke, nem az a!ai tas indulat, bosszú, vagy le­nézés, pláne mélyebben járó, ártó szándék Szóval minden, csak nem öncél — mint sok­felé napjainkban, amiből bizonyos dilettan­tizmusra kénytelen gyanakodni az ember, aki eléggé korszerűen tapasztalja az uj világban, hogy nem csak a szenvedések, hanem a szenvedélyek is jelentősen elfajultak. Az iga­zi iró és művész az életben éí s az élet har­cainak megörökítése a feladata. Ehhez az élethez sok mindennel együtt hozzátartozik a politika is, viszont a/, iró, a művész mun­kája csak teljes szabadság mellett lehet ér­tékes, mert meghalt, mihelyt terror alá ke­rül, jöjjön a terror akar hatalmi intézkedés­ből, akár atrocitásból, vélt egyéni sérelem­ből, éretlenségből, onnan, ahol a szavaknak csak durva jelentését tudják megérteni. Egy nagy szellem mondása, hogy „a szavakban ezerféle megfoghatatlan van és a megfog­hatatlan felsőbbséget nem tudják megérteni azok az emberek, akiknek szellemi horizont­ja néhány frázis közé szorult és akikben vér­ré váltak ezek a frázisok. " A magyar kritikának és karikatúrának nagy múltja van. (A jelenéről nincs módunk véleményt mondani.) Ez a mult volt oiynn erős, hogy néha egy kép, vagy néhány soros vers nyugodtan felvehette hatás tekintetében a verseny hosszumondatos publicisták huzamos munkájával. Ellentétben a németekkel, akik a humorban sosem értették a tréfát, a mi régi vicclapjair.l nak nem csak nevető, hanem nevelő hatása is volt, belevilágítottak mély zugolyokba s néha két vonással, két sorral akadályoztak meg messzekiható terveket, kí­sérleteket A közönség nem az időelőtt les­tett olaj-portrékból ismerte meg a politiku­sokat, hanem a vicclapokból, amelyekbe be­lekerülni igy is közéleti tisztességet julentett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom