Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-11 / 180. szám

0Éf: MAGYARORSZÁG [935 augusztus TT.' olcsö arakon ifyaüHenflCBülönseBessBseB—DivaispartingeK temen - EsöernyOü- irM pü mmm pélrnaqyavorsxifgf -mm r«yén>«« Só Pái héi és fél házassága 8Ö Pál ebédje bosszúsággal kezdődött, amint belépett az étterembe, rögtön látta, *hogy megszokott asztalát, amelyet mindjárt Szilvavárra érkezésekor lefoglalt, idegenek ülték körül, vásárra előjött környékbeliek poharaztak a megszokott, csendes sarokban; valóban figyelmetlenség a személyzettől, hogy megengedték, a járásbirósági tisztviselők bezzeg ott terpeszkednek, ahol máskor, n Irta: Ruaxttabányai Elemé* egyetlen hátránya a lakásnak, hogy hideg, közvetlenül kapja a szelet, akár a Mész-uccában, Rózsadomb, Eszter, vájjon mi van Eszterrel? férjhez ment-e? jó teremtés volt, megérdemelné, hogy boldog legyen, az országos tudósitó jelenti: a kormányzó a magyar királyi belügyminiszter előterjesztésére megengedte... végre Ágota is belátta, legokosabb, ha nem okoskodik ... névmagyarosítása mozgalomban végzett értékes munPesten ez nem történhetett volna, pedig Ár- j kásságáért legfelsőbb elismerését tudtul adf 1 1 1 • i r 1 1 1 1 f 1 _ J 1 . ' J „ £^.1 í-< rt/»<->r» rw I - r\i c+rw Ir/xr* a Apádnak, a kiszolgálónak, nem lehet oka panaszra, ámde ugylátszik, itten csak a benszülötteknek van becsületük, ma kivételesen talán méltóztassék oda a kályha mellé, igazgató ur... igazgató uri hiába, holtig se fogják megtanulni, hogy ez a cim túlzás, sőt gúnynak tűnik, tessék parancsolni, jó kis hely az ottan a kályha mellett, nem, köszönöm, inkább várok, biztosíthatom igazgató urat, Fenyvesi doktor ur szivesen osztaná meg önnel az asztalát, nagyon kedves ember, jó vendég, ugyebár hozhatom a levest? nem, nem, nem, mondtam, hogy megvárom, mig — aztán öt perc, tiz perc, negyedóra és végeredményben mégis másik asztalhoz került, de legalább nem osztozkodott senkivel, mert üres helyet kapott — Fenyvesi, vagy hogyhivják, lehet akármilyen kedves, azért jobb igy, egyedül, ki amit megszokott, ejnye, már megint kemény a krumpli a levesben és az abrosz csupa merő pecsét, az nem kifogás, hogy hetipiackor sok a munka, egyáltalában a koszt erősen romlik, kezdetben jobbat adtak, akárhogyan isy a házilag készített ételek izletesebbek, esetleg okosabb volna gazdasszonyt fogadni, az a lakást is inkább rendben tartaná, a tapasztalatlan el sem hiszi, milyen gyámoltalan egy férfi, amikor magára van utalva, a fehérnemüek, nahát, a szekrény tele van lukas harisnyával, foszlott kézelős ingekkel, a bútoroknak sem ártana valamivél rendszeresebb gondozás, marhahús ecetes-tormával, sok a mócsing, a bor savanyu, Árpádí vigye vissza a hust, egészen hideg, negyven felé már ügyelni kell a gyomorra, nem szabad többé legénykedni, a házas emberekre ebben a korban feleségeik gondosan vigyáznak, gyomorbaj, Karlsbad, huh, a rendetlen emésztésű ember mind kedélybeteg, lassan el lehetne kezdeni a hústalan napokat, csuz köszvény és érelmeszesedés, a cigarettaadagot is tanácsos volna lejjebb szállítani, igen, ha családi körben múlnának el az esték, meg a délebédek, gyerektüdőnek például árt a füst, de igy? korcsmaasztalnál nélkülözhetetlen a dohányzás, szükséges rossz, a cigarettából meghittség arad, könnyű a családos férfiaknak, könnyű, az asszonyaik mindenben kezükre járnak, nincsenek nehéz vágyás éjszakáik... a bejárónő holnapután csinálhat nagytakarítást, az ágyat is szét kell szedni, a függönyöket kimosni, eddig mások végezték ezt, mostan ezzel is muszá töröődr.i, halló, rádió Budapest, a pontos idő tizennégy óra negyvenöt perc, hírek miért nem vesznek egy jobb hangszórót, ez kibírhatatlanul recseg, — Rómából jelenti a magyar távirati iroda: főúr fizetni! igenis, szervusz, Géza bátyám, szervusz öcsém, Géza várjál meg, én is jövök, a bíróságiak mennek elfele, Mussolinit beszéde végén a százezernyi hallgatóság ünnepelte, nagytakarítás után a pincét se ártana rendbetenni. még elkel legalább tiz mázsa fa, ják; a tulajdonos feleségének piszkos a kö| ténye, ezt viseli a konyhában? magánháztari tásban a cseléden nem tűmének hasonló ru' hadarabot, az evőeszközök sem tiszták, a po| harakat mégcsak valahogy öblögetik és érdekes, hogy mindez egyszerre tűnik fel, mi | okozza e hirtelen türelimetlensiéget? fonákjára fordult a világ? igaz, a bankban sok a munka, dehát énistenem, mégis el kéne nézni néha egy-egy családhoz, az egyedüllét felőröli az idegeket, Leszák főjegyző úgyis örökösen csábitóskodik, á, ki kíváncsi a kisváros polgárainak szűk, öröklötten egyhangú életére, mulatságaira, egyéb baj van, az otthon hiányzik, mert az a két szoba a Teknőhegy alatt, nem otthon, csak: lakás, lelket didergetően pusztán lakás, hiába izzik a kályha, nincsen meleg, aki próbálta másként, azt ez az ételért, italért való létezés nem elégítheti ki, na, igy bizony, de jobb hallgatni erről, ki értené? senki, legfeljebb félremagyarázzák, ott a szegletben már meg pipára gyújtanak azok a falusiak, kibírhatatlan, langyos kék füst kering, mintha öntudatra szánt fátyol volna ... negyednégy, tiz perc séta, pontosan félnégykor ismét az íróasztal és holnap kezdődik újra élőiről: pusztuló lábbeli, reggelire hideg tej, munka, vendéglő, üres, barátságtalan szobák, nyirkos, magavetett ágy, bah, miért? kiért? s meddig? meddig? Bándyéknál tért kissé magához. Addig kegyetlenül kitartott mellette délben támadt elégedetlensége, a selyemgyár ügyében komolyan összetűzött Weisz Egonnal, az asztalt csapkodta: kérem, tessék megérteni, hogy nekem elsősorban az intézet érdekeit kötelességem szemelőtt tartani és amennyiben ügyvéd ur —- Vidort valami csekély mulasztásért fegyelmivel fenyegette meg, fujt, forrongott és ő csodálkozott legjobban, amikor Bándynál egyszercsak eszébe jutott Halász Piroska, de nem ugy, mintha a lánynak bármily köze lett volna kedélyállapotához, dehogy, mindössze elmondta engedménytevését: tudod, rád hivatkozott, számlájukat is rendbenlévőnek találtam, hát engedtem, ámbár fogalmam sincs róla, nem ütöm-e meg miattuk a bokámat. — Én jót állok értük, — mondotta Bandy: — Ismerem a családot... Só Pálnak feltűnt, hogy az Öregúr, aki egyébként utolsó találkozásuk óta is romlott testileg valamicskét, s szinte elveszett az öblös bőrkarosszékben, milyen lelkesen bizonykodik özvegy Halász Vendelné és Piroska becsületének védelmében. — Nem is azért, nem akarok senkit se tanúsítani, — magyarázkodott. — Csak hát a mai viszonyok közöitt... — A kölcsön többszörösen fedezve van. — Ingatlannal? — Egy szilvavári ház s tiz hold föld a biztosíték. A házhoz magam segítettem hozzá az özveggyel, éppen ebből az ügyből ered a tartozás. — Bándy kis szünetet tartott, aztán folytatta. — Különben, ha érdekel, elmondhatok róluk egyetmást, valóságos regény az életük ... Halász Vendel törpebirtokom volt. négy holdat szüleitől örökölt, a többit kezemunkájával szerezte, kint laktak a tanyán és amig el nem felejtem, onnan az ismeretségünk, hogy egészen haláláig, hosszú éveken keresztül Vendeltől vásároltam lisztet, meg kukoricát. Szorgalmas, jó gazda voít, szerelmese a földnek, olyan buzgó hittel dolgozott, ami még az alföldi magyarnál is ritkaság. Kora tavasztól, késő őszig túrta, törte a barázdákat és gyakran mondogatta, hogy az Isten akkor lenne hozzá igazán kegyes, ha munkaközben érné utol a halál. És igy történt. — Pál feszülten figyeít, Bándy Gergely savószinü arca pedig beszédközben megszinesedett. — Két esztendeje lesz aratáskor, hirtelen nyári zivatar kerekedett, villám — villám után csapott le és az egyik beteljesítette Vendel kívánságát... Később alig leheteitt kivenni megmerevedett kezéből a kaszát ... A felesége akkor már hónapok óta feküdt, idegbénulással, kevéssel azelőtt hozták haza a kórházból és azóta sem tud lábra állni. A föld ilyenformán gondozó nélkül maradt. Piroska mit tehetett? Megkeresett engein, hogy adjak tanácsot, sohasem felejtem el, milyen kétségbeesetten tördelte: alig maradt valami pénzünk, jaj, mi lesz velünk, tekintetes ur ... szegény édesanyám ... Csakugyan siralmas helyzetben voltak. Bár igaz, Halász Vendel takarékos ember volt, de minden megtakarított garasáért földet vásárolt, igy készpénz vajmi kevés tartalékolődott. Háí, amit lehetett, megtettem. A tanyát bérbe adtuk, kijártam a kölcsönt, azon megvették a városi házat.: 3 (Folyt köv.) Felelős szerkesztő; PÁSZTOR JÓZSEF Vyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor fSÁPTIÍ-ffllfpEámf ágynemütartóval országszerte elismerten jó, mert fekvésnél a lU&CEauy fotel karjai a Jábnál takarófogókés a derék alá kényelmetlen csuklórész nem es-k. Modern rekamié, modern fotelek stb. vitéz DAc*v Imre, Hid ucca 1. sz. í; Szegediek találkozó helye | István Király szálloda KA\ * yyugatí pályaudvar mellett.) - Telefon (Interurbán) 309-48., 294-81 - Sürgönyeim HOTHLIST. *] || SxobdinK arái mérsékeltük. B „pr, hivatkozik 90* engedményt kapnak, 'i * Központi lutéa, folyó Hideg-meleg vf*. lift, telefonos .zobAk. 'J |* Telfea komfort. , »1 K* A MAllodában étterem, kávéház é» amerlcan bar A