Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-06 / 149. szám

MAGYARORSZÁG SZEGED. Sxerke»rtö»íg: Somogyi neca 22. L em. Telelőm 23.33.. Kiadóhivatal, fc»lc»0nkOnyvtar é* Jegyirodát Aradi ncca Telefoni 13-Oe.. Nyomda: Lőw LIpól ucca 19. Telefon: 13-00. . I Avlratl é» levélcím; DtlmagyaronzAa Szeged. n felpanaszolt diákhang Nemzedékele Hagyományaihoz vagyunk hűek köteles szeretettel, mikor büszkén állítjuk mintául mindenek elébe a szegedi piaristagimnáziumot. Csak égboltozat van ugy kikárpitozva csillagok végtelen seregével, mint ahányan a mi oskolánk falai közül röpültek szét a diákok, a tudományok, a művészetek, a közélet minden ágazata számára értéket, becsületet, megbecsültetést szerezve. Kétszáztizenhárom esztendő óta tart ez a kirajzás, az egyik generáció után a következő koptatja az elkophatatlan lépcsőket, de az élet minden változatában felmelegedő lélekkel emlegeti valamennyi, hogy a szegedi piaristaatyáknál tanult. Fontos és főleg hajszálfinomságig meggyőző, kétségtelen a mi szemünkben is minden szó, ami ennek az iskolának a forumot jelentő nyilvánosságából hangzik el. Az imént bevégzett esztendő értesítője külön irodalmi, pedagógiai okmánytár, sok-sok lapja mellett bennünket ezen a helyen mégis csak néhány sora érdekel, ami az év remekül megirt történetében fogta meg a jóérzésünket. Azt mondja ugyanis, hogy „aggodalomra okot adó jelenség volt a tanulók egymásközti érintkezésében egyre megnyilatkozó durvaság, nyerseség. Az iskola a maga részéről mindent elkövetett a baj leküzdésére, de a szigorú rendszabályok alkalmazása csak félsikerre vezethet és mindenképen ebben is kivánatos a szülői háznak határozott közreműködése. Az iskola kéri is erre a mélyen tisztelt szülőké t." Ugy érezzük, a kérelem portálása kötelességünk, végtére az Értesítőt nem olvassa végig minden' szülő, továbbá vannak másfajta szülők másfelé is, akiket szoros falanxba szólit a piaristaatyák panasza. A kérdés ugyanis nem uj előttünk, hiszen esztendők óta tapasztaljuk ugyanezeket az egyre jobban elmérgesedő jelenségeket. Magánbeszélgetéseink során szót is váltottunk róla pedagógusokkal, akik közül azonban az öregebb generáció elfáradt kézlegyintéssel, rezignációval teli sóhajjal tér ki a kérdés elől, az ujabb korok nevelőibe helyezve reménységét. A nyilvánosság elé mégsem akartunk lépni a problémával, amely végtére kényes abból a szempontból is, hogy az ifjúság virágnak emlegetett,, sőt általunk is mindenkinél jobban dédelgetett részéről van szó. Ám, hogy a piarisUioskola szóba hozza a kérdést, álszemérem volna a további hallgatás. A panasznak tökéletes igaza van, a mai diaksereg jelentékeny része, (mert hála Istennek van „kisebbség" is,) különös stílusban mdul neki az életnek. Most nagyon alkalmas volna annak a kérdésnek a fejtegetése, vájjon, a középiskolákban csak ' tanitanak-e, vagy nevelnek is, de ez esetleg túlontúl messzire vezetne. Azt a generációt, amelyet ma indokolatlan fölénnyel kezel az egész éretlen csemete, — fogalma sem lévén róla, hogy az általunk gyűjtött és mások által könnyelműen elfecsérelt erkölcsi tőke utolsó morzsái teszik még az ő számára is 'ehetővé az életet, a megélhetést, — mondom, azt a generációt nevelték is, nem csak tanították. Immár megszépült, kikristályosoSzombat, 1935 julius 6. Ara lO fillér XI. évfolyam, 149. sz. tLÖEIZtrtS: Havonta helyben 3.ZO, vidéken é* Budapetlen 3.60, kUUUIdDn 6.4U pengő. - Egyei izAm Ara hélRöinap lO, vatár- é» Ünnepnap 1® fitt. Hlrdelétek felvétele tarlfe szerint. Meglelik h«IIO kivételével naponta reggel. dott emlékek beszélnek a jóságos, de rideg szigorúságú apákról, a gyorsan eljáró kezű anyákról („repült felém anyám..."), arról a törekvésükről, hogy az iskola segítségével apró gentlemant neveljenek a gyerekből. Amikor azonban az irodalom is komolyan tárgyalható problémának tartja, jó előre belenyugodva a változhatatlanba, hogy a „mai" szülő és a „mai" gyermek nem értik meg egymást, ezzel csak petróleumot öntenek a tűzre, amelyet pedig el akarnak fojtani. Mi az a meg-nem-értés és hol kezdődik a gyujtogatási hajlam? Hogyan becsülje meg ez a kivételes modem gyerek a pajtását, ha a szülői háznak sem adja meg százszázalékban a tiszteletet, fölényeskedni mer, pedig gyámoltalanabb lett érvényesülésben a szárazra kitett halnál, követelőző önzések irányítják, a példákból csak a felszínes ragad rá s kényelemszeretetében mindent utál, ami a kötelességtudás legszelídebb düllőjére is eljuttatná. Annak a kötelességnek a teljesítéséről nem is beszélve. . Ugy össze van itt gabalyitva minden, hogy lehetetlen különválasztani áz okokat, meg az okozatokat. Igenis tanúi vagyunk a piaristaatyáknak, hogy a diákhang eldurvult, a melegebb baráti összetartozásnak is bántó hangjai vannak, a kedélyeskedés merő esetlenség és sértő s mindent levon valami türelmetlen álfölény, amely mintha restelenné a maga gyermekkorát, viszont az érett viselkedésig képtelen eljutni. Itt az a törvény, az a szabály, amit ők találnak jónak, nincs előző élet, előzmény, minden csak az ő fellépésükkel kezdődött, főleg hiányzik a hozzávaló érzék, hogy hol végződik majd mindez? Lehetséges, hogy még visszatérünk a kérdésre, amely sokkal fontosabb, mintsem azt első pillantra hinni lehetne. De hogy igy nincs jól, az kétségtelen. A segítés nagyob bik részét a szülői házban véljük megtalálni. Mi nagyon szeretjük e gyereket, egész életünk reménysége van bennük, hiszen ők hivatottak arra, hogy helyrehozzák mindazt, amit mi elrontottunk, — azonban nem ez a fejlődés formája és útja. Ha a közéleti tényezőktől tanulták volna el a kenyérmezei csatákban, a kimerülésig züllött idegrohamokban felkapott modort és hangot, akkor lelkiismereti kérdést kell belőle csinálni, hogy minél kevesebb időt töltsenek a felnőttek között. Mert mit lehet tőlük várni később, amikor maguk is közéleti tényezőkké válnak, hogyan becsülik meg egymást és a még megbecsülni érdemes dolgokat, ha a legfogékonyabb esztendőkben csak ennek a felpanaszolt hangnak, modornak a plasztikáját tökéletesitik? Az unalomig elcsépelt témája a pedagógiának az iskola és a szülői ház összehangzó nevelési munkája. Félünk, hogy az egyik fél nem teljesiti a kötelességét. Már pedig az iskola önmagában gyönge hozzá, hogy kivezekelje azt az eredményt, amire ma nagyobb szükség van, mint volt bármikor. Az osztrák helyzet Berger-Waldenegg külügyminiszter az osztrák-magyar viszonyról és a Habsburg-kérdésről — „Az osztrák kormány eltüntetett egy foltot! Ausztria történetéből" Megcáfolták Zita és Ottó Ausztriába való visszatérését Bécs, julius 5. Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter penteken fogadta a sajtó képviselőit és ismertette előttük az osztrák kormány felfogását a politikai helyzetről: — Az általános helyzet — kezdte a miniszter — bizony kissé bonyolult, vagyha akarjuk. komoly. Én azonban feltétlenül bizakodóan ítélem meg. Elégtétellel állapithatjuk meg, hogy az összes politikai körökben kívánják a kérdések valódi megoldását. Ausztria központi kérdésnek tartja a dunai egyezmény kérdését. Ebben a kérdésben olyan megoldást "kell találni, amely már alapjában rendezi a Duna-me dence politikai életének problémáját. — Különösen jól esik nekem — mondotta a továbbiakban —, hogy Magyarországgal való viszonyunk' egészen kitűnő és e viszony áldásos hatásai akkor fog! ak igazán mutatkozni, ha ennek at.ipjai miiiél jobban kiszélesednek. Ausztriának Németországhoz való viszonyáról a küliigvtniniszter igy folytatta: M int minden szomszédunkkal, Németországgal is a legszívélyesebb viszonyt kívánjuk fenntartani. Sajnálatos, hogy e téren az utóbbi időben haladás nem állapitható meg. A katonai egyenjogúság kérdéséljen Berger-Waldenegg külügyminiszter a következőket mondotta: — Ausztria változatlanul azon az állásponton van, hogy de jure birtokában van azegvenjoguságnak, miután késznek nyilatkozott a legmesszebbmenő mértékben teljesíteni a feltételeket, amelyeket a nagyhatalmak annakidején megszabtak az egyenjogúság mértékének alapjául. — A Habsburg-törvények uj szabályozásával. amennyiben azok az uralkodóház tagjainak Ausztriából való kiutasítására és magánvagyonuk elkobzására vonatkoznak, az osztrák kormány eltüntetett egy foltot a háború utáni Ausztria történetéből. A miniszter végül néhány szót szólt az osztrák kormány gazdasági törekvéseit érintő külpolitikai tervekről. - Ami Magyarországhoz való viszonyunkat illeli — mondotta —, sok messzemenő gazdasági megállapodás kapcsol össze: julius elsejétől kezdődöleg az uj gazdasági időszakra meg-