Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-05 / 148. szám

BZEOED. Szeri(MxUMg: Somogyi ucca B2.1. em. Telelőn- 23.33..Klad«hlvatal, k«lM»akOnyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefonj 13-Uö. _ Nyomda: Löw LlpOl ucca 19. Telefon: 13-00. . lAvlrall és levélcím: DélmagyarortzAa Szeged. Péntek, 1935 Julius 5. Ara lO fillér XI. évfolyam, 148. sz. ELOElZErES: Ha vonla helyben 3.XO, vidéken et Budapesten 3.ÖO, KUUOldOn A 4U pengő. — Egyei uítn ara hétköznap lO, vatar- é» Ünnepnap 16 HU. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelanlk hétfő Kivételével noponla reggel. A béke akarása „A versaillesi szerződés katonai rendelkezései halottak. Ha nem temetjük el őket, megfertőzik a levegő t." Aki ezeket a sorokait irta, Sir Herbert Sámuel, Palesztina volt főkormányzója, volt belügyminiszter és jelenleg az angol liberális párt vezére a parlamentben. Sir Herbert Sámuel ezidőszerint az ellenzéki oldalon ül, de éppen mint elierzéki politikus látja szükségesnek a külföld felé annak megindokolását, hogy az angol parlament ellenzéke miért fogadta helyesléssel a kormánynak Németországgal kötött megállapodását, amely a németeknek megengedi, hogy tengeri haderejüket az angol tergeri haderőnek 35 százalékáig fejlesszék. Mikor két hét előtt az angol kormány közzétette a német-angol tengeri megegyezés szövegét, a híradásra a francia közvélenény, vagy talán helyesebben a központilag irányított francia sajtó felhorkant. Eden népszövetségi minisztert udvariasan, de hűvösei fogadták Rómában s majdnem nyiltan szemrehányást tettek neki Parisban, hogy az angol kormány volt szövetségeseinek megkérdezése nélkül köt fegyverkezésre vonatkozó megállapodásokat és segit széttépni a versaillesi szerződést, amely oly nagyszerűen gondoskodott Európa békéjének és a háborús zsákmány megtartásánáak biztositásáról. Mi lesz, — mondották a franciák, — ha maguk a szövetségesek dobják sutba a jogoknak és biztosítékoknak azt a nagyszerű rendszerét, amelyet négy aggodalmas esztendő tömérdek vér- és pénzáldozatával harcoltak ki a maguk számára? Ezekre a kérdésekre felel most Sir Herbert Sámuel azzal a leplezetlen nyíltsággal, amelynek luxusát, mint ezidőszerint nem hivatalos állásban levő politikus megengedheti magának. Gondolatmenete azonban az egész angol közvélemény felfogását tükrözteti vissza és azt látszik elárulni, hogy az angol közvélemény megunta az örökös konferenciazasokat, népszövetségi gyűléseket, a nagyhangú, de^ semmit sem mondó deklarációkat s azt akarja, hogy végre történjék már valami. Látszólag furcsa, hogy ez a valami a volt ellenség felfegyverkezósének megengedése legyen, pedig az igazság az, hogy ez az egyetlen őszinte és becsületes utja az ellentétek kiküszöbölésének, hacsak maguk a győztes hatalmak is nem akarnak lefegyverkezni. Minthogy pedig az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez nekik nincs szándékuk, n ®fí,« l°?ot, ami őket megilleti, előbb gadüi 9 máSÍk félt61 Sem lehet megta" Senkit sem sértve, de nagyon szépen és világosan s olyan módon, hogy a franciák mindent megejthessenek belőle, fejtegeti Sir Herbert Sámuel az összes eddigi konferenciák es nepszovetsegi gyűlések sikertelenségének okait. A hatalmak csináltak egy népszövetséget, melynek minden tagja elméletileg egyenjogú, de a gyakorlatban az egyik csoport jogait és szuverénitását a békeszerződések csúnyán korlátozzák. Ahány konferencia összeült, mind az összes kérdéseket akarta rendezni és olyan alapvető megállapodások meghozatalával tetszelgett önmaga előtt, amelyeknek részletkérdéseit bonyolult voltukra való tekintettel mindig egy másik konferenciára kellett elhalasztani. A külső szemlélőben akaratlanul is fel kellett ébredni a gyanúnak, hogy a nagy elvi kérdéseket azért tolják örökösen az előtérbe, hogy a r ealitások világában maradjon minden a régiben. Igy ülte meg a tespedés, a reménytelenség és fojtott elégedetlenség levegője egész EuTÓpát. Az angol kormányban az angol nép egészséges politikai ösztöne szólalt meg, mikor szakított az egy helyben topogás rendszerével és cselekedett. A német-angol tengeri egyezmény megkötése külpolitikai téren esztendők óta az első cselekedet. Bölcsebb és okosabb dolog ugyanis a volt ellenséggel becsületesen és nyiltan megegyezni valamiben, mint elbástyázni magát egy olyan békediktátum paragrafusai mögött, amely a háború pszichózisában született s nem a békét, hanem a háborús állapot petrifikálását akarta szolgálni. Különösen bölcs és okos ez az eljárás akkor, ha nyilvánvaló, hogy megegyezés nélkül a volt ellenség önmaga tenné tul magát a ráparancsolt béke pontozatain és egyoldalúan szabadítaná fel magát a kötelezettségek alól. Az egyik esetben megtagadja, a másik esetben vállalja a kötelezettségek teljesítését. Azt mondhatná valaki, hogy nekünk semmi közünk a tengerekhez s bennünket nem nagyon érinthet, hogy több vagy kevesebb német csatahajó és cirkáló kéménye füstölög az Északi-tengeren. A tétel ebben a beállításban igaz is, meg nem is. Az igaz, hogy a világtengereken nekünk nincs keresni valónk, viszont a precedens, amit az angol kormány teremtett, a mi szempontunkból sem közömbös. Mi is közvetlenül érdekeltek vagyunk, ha a német-angol viszony megjavul, ha a walesi herceg köszönti a volt némi t frontharcosokat s ha a német frontharcosok angliai látogatásán elhangzik a fogadalom, hogy azok, akik fegyveres kézzel állottak egymással szemben, a béke müvét kívánják művelni ezentúl. Igazi béke csak igazán egyenjogú felek között lehetséges. Aki a békét akarja, annak a fegyverkezési verseny nem lehet az ideálja. De aki a békét ig a z á n akarja, annak még kevésbé lehet az ideálja az az állapot, amely az egyik félnek mindent megenged, a másiktól pedig mindent megtagad. Anglia a békét akarja s éppen ezért szakított a békekötések őszinteség nélküli és megfertőzött rendszerével. Ezt hirdeti a volt angol belügyminiszter nagyon világos és.tiszta okfejtéssel a volt ellenségek és volt szövetségesek okulására. A kisantant általános mozgósítással felelne a Habsburg-restaurációra Az osztrák Habsburg-törvény visszhangja a világpolitikában Olló külföldön marad Bécs. julius 4. A minisztertanács tegnapi határozata után az államtanács még az éjjel folyamán bizalmas tanácskozásra ült össze. A tanácskozáson a Habsburg-törvények felfüggesztéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták meg. Az államtanácsot csütörtökön ujabb ülésre bivták össze, amelyen az államtanács végleg hozzájárult a javaslathoz. Az osztrák szövetségi gyűlés julius 6-án tartja utolsó ülését a nyári szünet előtt és ezen az ülésen fogja tárgyalni a Habsburgtörvények felfüggesztéséről szóló javaslatot. Politikai körökben azt hiszik, bogy a szövetségi gyűlés a javaslatot még ezen az ülésen elfogadja, ugy, hogy a javaslatot törvényerőre emelkedése után még aznap kihirdetik és a törvény azonnal életbeléphet. A Habsburg-vagyon visszaadásának időpontja még bizonvtalan. Karvinszky igazságügyi államtitkár steenockerzelli tárgyalásai során elsősorban azokat a nézeteltéréseket akarták megszüntetni, amely Ottó királyfi kívánságai és az osztrák kormány uj törvénytervezete között fennáll. A nézeteltérésnek elsősorban az állami és magánvagyon közötti különbségek meghatározására vonatkoztak. A Habsburg-család Ausztriába való visszatérésének időpontja még bizonytalan. A Habsburgok visszatérése csak azért volna helves. hogy biztosítsák a visszaadott vagyon Ausztriában való maradását, — irják. W o 1 f ezredes, a császárhű Népszövetség elnöke valószínűnek tartja, hogy a Habsburg-család nagy része viszsza fog térni Ausztriába, de ugyanakkor annak a véleményének ad kifejezest, hogy helyesebb lenne, ha Zita királyné és Ottó királyfi egyelőre nem térne viszszá az országba, mert a visszatérés esetleg olyan nehézségeket okozna, amelveket a kormány feltétlenül el akar kerülni. Wolf szerint a leg helyesebb lenne, ha Jenő főherceget biznák meg Zita királyné és gyermekei érdekeinek képviseletével. Bécs, julius 4. Az államtanács mai ülésén befejezte a vitát a Habsburg-Lotharingiai Ház vagyonának visszaadásáról és a ház tagjai kiutasításának megszüntetéséről szóló törvényjavaslattal foglalkozott, amelyet elfogadott. Ottó továbbra is külföldön marad Páris, julius 4. A Temps vezető helyen a Habsburgokat ssámüző osztrák törvény eltörlésével és ennek kapcsán a Habsburg-trón viísszaáHi'ásának kérdésével foglalkozott. A lap nem emel ellenvetést az ellen, hogy aHabs-