Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-28 / 168. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1935 julius 28. Már csak 2 napig! }Uiry vásárolhat hiliefeflen olcsó árért cipőt a L 5 U1 IIV cipőáruházban, Kossuth L. s.-ul tanácskozást megelőző külön összejövetelen szokott ez megtörténni. Az olasz kiküldött tehát ezen az ölesen kifejtheti kormánya szempontjait. A válságos nap tehát szerda lesz. Genf, julius 27. Avenoll népszövetségi főtitkár Mussolini táviratára ezt válaszolta: — Nem fogom elmulasztani, hogy táviratát a Tanács tagjaival és az abesszin kormánnyal közöljem és fel fogom azt venni a Tanács ideiglenes napirendjét tartalmazó okiratba. Másfelől, amint megkapom az abesszin kormány közlését, azt nyomban továbbítom az olasz kormánynak. T Angol-francia egységfront a háború ellen London, julius 27. Az angol sajtó szombaton reggel bizakodó hangon ir az abesszin-kérdésről. A lapok kedvezőbben ítélik meg a helyzetet, miután az olasz kormány hajlandónak nyilatkozott a Népszövetségi Tanács jövőheti ülésére képviselőjét kiküldeni. A' lapok azt is jelentik, hogy Róma, Páris és London között az eszmecserét folytatják. A francia fővárosban is az a meggyőződés kerekedik felül, hogy meg kell találni az eszközöket és módot, hogy a Népszövetség tekintélyét megvédelmezhessék és a keletafrikai háború kitörését megFCt nem tudja, nagyon rltk a, Podfcnnél a szabás flfka. Egyenruha és uri szabóság. " igyó u. 3. Feketesas u sarok. Cserkész felszeretések raktára akadályozhassák. A lapok megállapítják végül, hogy oi angol—francia egységfront az abesszin-kérdésben az utóbbi napokban még szilárdabb lett s ugy látszik, hogy ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a hételejei pesszimizmus a hét végére optimizmussá változott A négus a Népszövetség kötelességeiről Addis-Abeba, julius 27. A négus a sajtó képviselői előtt mondott nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — A Népszövetségnek kötelessége kijelenteni, hogy egyik tagállamnalt sincs joga nyiltan hozzányúlni valamely más állam területi épségéhez, veszélyeztetni más állam szuverénitását és függetlenségét és a terjeszkedő és hóditó politika gyanánt szereplő fegyveres erőszakhoz folyamodni. Éppen ezért biza'ommal várjuk a Népszövetség határozatát. Az abesszin császár harrari nagygyűléséről az a jelentés érkezett, hogy a négus a megbízott hatvan törzsfőnökhöz izgató beszédet intézett. Arra kérte őket, hogy háború esetén terepismeretűkka támogassák az abesszin hadsereget. Beszédének befejező részében hüségesküre hivta fel a törzsfőnököket. A császár után Omar Adhari, az OlaszSzomáliából menekült törzsfőnök tartott gyújtó beszédet: szent háborúra hivta fel az abesszíniai törzsfőnököket. * Japánnak fehére lenes propagandája, Indiából érkező jelentések szerint, Gandhi ís belekapcsolódott. Me t izta hiveit, hogy egész írd ában propagálják a s:ent háborút az olaszok ellen. Jellemző arra a nagy munkálatokra, amelyek Eritreáhan és Szomáliában folynak, hogy az egyik vállalkozó cég 100.000 lírát ajánlott fel az olasz kormánynak a legszorgalmasabb munkások között való szétosztásra. Akik már eddig is kerestek... Londonban ugy tudják, hogy Olaszország éa Abesszínia között az ellenségeskedések szeptember első felében kezdődnek meg. Az olaszok 50 ezer főnyi haderőt, 5 repülőrajt és igen sok harci kocsit vontak össze. A Szuezi-Csatorna Társaság eddig 90 ezer angol font rendkívüli jövedelemhez jutott az olasz caapatszállitásokkal kapcsolatban. II Népszövetség nem arra való, hony megvédje a vadakat — írja Mussolini Róma, julius 27. A Popolo d'ltalia mai s«ámáben minden valószínűség szerint Mussolini tollából cikk jelent meg Népszövetség és Etiópia« címen. — Etiópia — mondja a cikkiró — azt hiszi, hogy a Népszövetség arra való, hogy megvédje a vadont a civilizált néppel szemben és legközelebb majd az emberevőknel: is védekezésére kel. A cikk emlékeztet arra, hogy Olaszország már régen javasolta a Népszövetség reformját. K e r é k pá r o sok! Sikerült egyik: gyáramtól nagy tétel korétpArgumlt olosfa itwanl B ttokat az alanti filléres áron árasltani. VI kBlsA ami hazai P 4 80 BelsAganl azOrke 9 1-2• kaifOld 3-90 „ TOrOu 1-30 Szántó Sándor KI.'*"*^* ,u*, Cégt Ctónji! Mfhály ^r ^ C7flDflCCCICCT clmfestésí, mázolást és luriTUiiUHM Készit elsőrendű kivi leiben WtUBHI LOILOI, bu'orfényezést árban 12 Talált holmi Irta TÖRÖK SÁNDOR Lassacskán baktatott elé a kanyarodóból, né mi jóérzésekkel. Felkapaszkodott a cementlépcsőn s aztán előre a nyesett bokrok között, a parkírozott uton. Le-le kellett hajolnia, neki, Lappány Gergei"ynek, mert a bakancsa csak igy-amugv volt ö&sizeíabrikálw darab spárgákkal, hát azért. De fütyörészett. A retikültl _ amely miatt az at most történik — újságpapírba csavargatva vitte nagy vigyázva hol az egyik kezében, hol a má síkban. Nem mintha olya ín nagyon nehéz lett volna, de hát az embernek a keze átizzad meg mi, kényes jószág az efféle nagyon. Odalent az aljban a biztos nrnak — akitől megkérdezte, hogy má merre, mert nem nagyon volt ismerős a villasorok között — amnak ei is magyarázta, hogy mi járatban van, ámbár az nem kérdezte. Elmondta neki, hogy im ezt a krokodilusbőr-táskát viszi haza az Oberhauser főtanácsos ur méltóságának. Tatáit tárgy, ö meg a becsületes megtaláló, ő, Lappóny Gergely találta ezt a táskát tegnap este, a Nagyáruház előtt, ahogy őgyelgett alá-fe?. Aztán ma reggel meg — mert gondolta ő, hogy tán bevinné a rendőrségre, ayomozat végett, cugszfirer vott ő a pionéroknál, nem rongyember ő, amiért mosrt igy őgyeleg ebben az Istenverte városban, itt van né az egész minden benne, ugy, ahogy volt, meg ez a ménkű nagy boríték benne, hogy mivel lehet megtömve, meg sem nézték, alkalmasint írásokkal; ámbár noszogatta az asszony, hogy vizsgálják meg, de nem jó az, sose jó, mert a szegény ember nem tudhass*, hol esik kezíbe a törvénynek. — Szóval ma reggel, amint az ujságostoivatal eiőtt ténfereg aztán a kiragasztott hirdetéseket nézné, csak látja, hogy elveszett áan egy ilyen, meg ilyen rétik ül, aizt mondja, krokodélus böriből való, — hát ez az — beimé női készségek, púder miegymás, hát ez az, kulcsok, kis-tárca, bankó ennyi, meg ennyi, hát ez az s végtére egy nagy boríték telindetete Írásokkal, hát nézze csak biztos ur, hogy hogy passzol. A becsületes megtalái'ó jelentkezzen itt és itt, Oberhauser főtanácsos urnái — Na — mondta Lappány Gergely s a retikült visszatekergettte óvatsan az újságpapírba — hát evégből gyövök. Szóval jobbkézre, Isten megálgya. A rendőr gondolta, hogy tán vele kéne menni, mégis, ki tudja el viszi-e? Vagy hogy ki s micsoda, felírni legalább, de Lappány Gergő már a lépcsőn csoszogott s olyan becsüíetes jóképe volt, meleg is van — hadd vigye. Nem állana éppen rendőr elé a históriájával, ha rosszban járna. Lappány Gergely betért jobbra a mondott irányba s a számokat kezdte vigyázni, ötvennyolc Hosszú, hosszú cifra kerítések jöttek s a házak, villák jól bemrt a fák között. Az asszonnyal az éjjel n-em sokai aludtak. Rossz portéka az asszony — ámbár éppesn az övére nem lehessen mondani —, de mégis. Azon szurkapiszkáilt az asszony, hogy hát elsőbben is azt a borítékot meg kék nézni, mi van benne. Hát azt nem lehet — mondta Gergely —. Na jő, is zen lehet, vagy hatvan pengő, meg az apró a kis bukszába, meg csak ugy belóhnllajtva is mutatkozik... lehet hetven is., de tán száz, Istenem! Száz pengő. Nyúzass — azt mondta Gergely. De az asszony hogy igy-amngy... sz' még az a mennybéli jó Isten is megboesájtaná ... mégis legalább. . .— Már az-lehet — erre meg azt mondta Gergely az éppenséggel lehet, hogy a mennybéli jó Úristen, mer az a sziveket, meg a nyomoruságokart vizsgálgatja, de a röndérség az má*. - Hát röndérség. Ki látta? — Az* nem tudhatod. Hallgass. Szóval most már mindegy, hogy az amoncot látta, Gergely megnyugodott kicsit, az asszony is, ilyen finom uri népek, főtanáoao6, meg újságba hirdet, hát csak lesz szive a szegénységez, nem igaz? S legalább mégis tlszrta uton kerül, ami kerül. Meg is beszélték nagy bizakodással — aa el is kisérte egy darabon — hogy, ha éppen husz pöngőt ád, hát az jó. De legfőként art mondja meg Gergely, hogy ehhez is ért, meg ahhoz ls, , meg cugszfirer volt, medáliája ie van, becsüiete az meg ugyanvalósrt. Hát, ha valami munkát tudna javallani, akármilyen munkát, heéj! Na meglátjuk. A hirt kinyeste Gergely bicskával ügyesen a tábláról s most ment vele. Derekas, igen helyes kis villa volt az ötvennyolc. Jó? megnézte Gergely a táblát, meg mégegyszer az irást, — fehérre lakkolva a kerítéskapu, a kis kaputól befelé keramitos járda s kétoldalt sotterrel feltöltve. Becsöngetett. Már nevetett a bajusza alatt — hó, nagy öröme l«s» ennek, mert huncut ember volt alapjában Lappány Gergely s ugy hozta a retikült legényesen, mint vai'ami vásárfiaajándékot ismerős személy- j nek. Szobaiányféüe nyitott ki, illetve nem nyitott, csak kiszólt, hogy mit akar. , — Az anoacra gyftttem — a*t mondta Gergely boldogan. — Hogy? Mi baja? Bajom az nincsen nékem semmi lelkeim. EM» is, ha van mit meg, meg is emésztem. Caakhát éJ» vónék a becsületes megtaláló. _ Ja? — derült fel a lány ás nyitotta * k»" put —. Adja csak ide. — Majd csak én — s átváltotta a jéczágot * másik kezébe —, majd általadom én.