Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-28 / 168. szám

DÉLM AGYA KORSZAG S]SBOED. SzerkeuMiAg: Somogyi ueca aa. t, em. Teleion: 21.33..KladOhIvBtal kOlctUnkOnyvlOr «• Jegyiroda: Arodí ucca Ielelon: 13-06,-Nyomdo: tow UpOl ueca 19. Telelőn: 13-Oe. . IArlraU levélcím: Délmaoyarortzaa Szeged. Madárijesztő Az a tény, hogy a Népszövetség mégis összeül, a Népszövetség életéhez és hivatásához fűződő illúziónk — agóniáját hosszabbítja meg. Háború fenyegeti Európát és a világot s csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett a Népszövetéget ülésre hívni össze. A Népszövetségnek az lett volna a feladata,, hogy mint a népek feletti hatalom kiküszöbölje, fölöslegessé tegye a háborút. A Népszövetségről még csak azt sem lehet mondani, hogy addig töltötte be hivatását, amíg próbára nem tétetett, mert — addig sem töltötte be. A Népszövetség nem akkor mondott csődöt, amikor először nyilt volna alkalma ahhoz, hogy európai hadviselő felet tartson hatá rai között, — könnyű volt a Sárga-tengeren be avatkozni az erősebb oldalán, könnyű volt Karélia kérdésében lokalizálni a viszályt, — általában minél távolibb geográfiai határok közé kellett elvinni a Népszövetség tekintélyét és akaratát, annál könnyebben volt megmozdítható a Népszövetség — még a világbéke érdekében is. De Mussolininek parancsolni már éppenolyan nehéz, mint amilyen könnyen intéz Mussolini demarsot a Népszövetségnek. S mégis azt mondjuk, a Népszövetség nem sorvadt el, a Népszövetség betegen jött a világra. S ha most azt mondjuk, hogy a Népszövetség megszületése után angolkóros lett,, akkor a szó orvosi és politikai értelmében okát adjuk ennek a gyógyíthatatlan betegségnek. A Népszövetségnek bírói hatalommá kellett volna felnőni, birói tekinté'lyé és birói hatalommá, rendelkeznie kellene tagállamai felett a korlátlan jurisdikcióval s ehe-' lyett politikai tényező lett s mint ilyen fogyatékos tekintélyű s még tekintélye fogyatékosságát is felülmúlóan fogyatékos erejű. Politikai csodarabbik gyülekező helye lett a Népszövetség, birói széknek kellett volna lennie és szószék lett csupán. Nagyszerű beszédek elmondására ad alkalmat, ahelyett, hogy nagyszerű tetteket hajtana végre. S békéért imádkozik, de megáldja a harcbaindulók fegyvereit. Legyen béke — mondja —, de nem tudja, nem is meri megakadályozni a háborút. „Fiacskáim, szeressétek egymást, ez az elrebegett mondat tölti ki a Népszövetség hatalmát és jogkörét. És mégis jóérzést kelt, hogy összeül. Mert, amikor — újra mondjuk —, háború fenyegeti Európát és háború rémíti az egész világot, akkor a legkevesebb, amit a Népszövetségnek megtenni kötelesség, a legkevesebb, amivel a Népszövetség legalább a nevetségességbe fulladástól megmentheti magát, az, hogy üljön össze. Ha azután nem tud olyant mondani, hogy a háborúba és halólba menetelő csapatok megálljanak tőle, ha nem tudja kimondani azt a szót, ami visszahozná a békének legalább azt a biztonságát, amivel eddig rendelkeztünk — s a bekenek ezt a biztonságát is nagyon kevés választotta már e! a háború bizonytalanságától, talán fenyege'őbb is voh a háború bizonytalansága, mint amilyen megnyugtató tudott lenni a béke biztonsága, — ha nem meri kimondni a béke megőrzésének kötelességét, he nem mer legalább vállalkozni arra, hogy békét tesz a békétlenek között. — mit ér akkor az eirész -. \ Vasárnap, 1935 julius 28. Ara 16 fillér XI. évfolyam, 168. sz. intézmény, mit ér akkor az a gondolat, amit maguk fölé tartottak vigaszként s a kiontott vér és elszabdalt terület narkotikumaként a világháború összetört mlUliói? Kinek kell még a hazug szavaknak az az áfiuma, a részeg illúzióknak az a rózsaszínű mámora, ami a Népszövetség palotájából szállt föl, — mint Fárosz lángol messze valahol. — az üszkös világ fölé. Az igazság megszégyenülten elkullog, ahol a hatalomnak szava csattan föl s ahol az erő csap rá az ágyutalpakból összerótt tanácskozóasztalra. A Népszövetség a politikai bűbájosok szertartásának temploma lett, de a hatalom hitbizományának a haszonélvezői a kegyurak ebben a templomban. A Népszövetséggel eddig semmi más nem történt, mint az, hogy — féltették. Amikor el kellett volna fojtani a viszály parazsát, amikor meg kellett volna fogni azt a kezet, amelyik ágyuk elsütésére adott jelt, a Népszövetség derék és tisztes hivatalnokai csak azt mérlegelték, hogy a Népszövetség fennállására milyen hatással lehet beavatkozásuk. A Népszövetséget óvták, hogy a nagy feladaELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.20, Hdéken et Budapesten 3.60, KUllüidOn • 40 pangű. — Egyei azAm ara hetaOznap ÍO, vnt«r- ét Ünnepnap 16 1111. Hlrtelvétele tarifa azerlnt. Megle»—»lk KétfO Kivételével aapnnla reggel. tok számára megmaradjon, de amikor a ragy feladatok ideje elérkezett, a féltett, elkényeztetett, játékos szellőtől is megóvott intézmény a gyöngénél gyöngébbnek bizonyult. A Népszövetségnek parancsolnia kellene s a Népszövetségnek akar most mindenki parancsolni. Valamikor azt hitték, hogy Népszövetségből való kilépés az emberi kulturközösségből való kizárást jelenti s ha esy állam ma kilép a Népszövetségből, hát — nem dől öss^e a világ utána. A Népszövetségből való kizárás után — a Hoíel Regina terraszán találkozunk, mondhatják egymásnak azok az államok, amelyek kinőttek már a Népszövetség. babonájából. A világháború befejezése után, — akkor, amikor még a világháborút befejezettnek tekintettük, — voltak, akik azt hitték, hogy érdemes volt öt évig szenvedni, mert a háború megpróbáltatásának és vérzivatarának poklából megszületett a népszövetségi gondolat. S tizenhat év alatt mi lett ebből a gondolatból. Madárijesztő a vetés felett, egy „kihajolni veszélyes"-tábla. A világpolitika expresszén a „nerabi z a ho d a". Szerdán kerttl a Népszövetség elé az olasz—abesszin viszály A vita ku'csa Anglia kezében van - A színesek a fehérek ellen szent háborút Ivrdetnek - Mussolini távirata Avenoll főtitkárhoz Olaszország Abesszínia kizárását fogfa javasolni Genfben Róma, julius 27. Az olasz—abesszin viszállyal kapcsolatban — mint ismeretes — összehivták a Népszövetség Tanácsát. Most kiderült, hogy a Tanács összehívásává! kapcsolatban ellentétes a két érdekelt állam felfogása. Az olaszok semmiféle határkérdésről nem akarnak tárgyalni, a határincidensek ügyét azonban sürgetik. Rómából jelen lik, hogy az olasz kormány ma délelőtt közötte válaszjegyzékét a népszövetségi tanácsülésre szóló meghívással kapcsolatban. Közölte, hogy végleges feleletet csak akkor adhat, ha az abesszin kormánytól megkapta a választ a julius 14. és 24-i jegyzékeire. Római Reuterjelentés szerint Olaszország Abesszmiának a Népszövetségből való kizárását fogja indítványozni Crenfben, vagy pedig a tanácsülés elnapolását fogja kérni. Julius 31-áre hívják össze a Népszövetséget Páris, juüus 27. Havas Iroda jelentése szerint a Népszövetség Tanácsa összeillésének napját hivatalosan julius 31-ben állapították meg. (ienfböl jelentik: \ Népszövetség főtitkára a következő közleményt közölte a nyilvánossággal: — A Néíjszövetségi Tanács elnöke a tagokhoz intézett táviratra beérkezett válaszok alapján agy döntött, hogy a Tanács rendkívüli ülésszakát julius 31-én délután 5 órára hívják egybe. A napirend egyetlen pontjaként te olasz—abesszin viszály szerepel, amelyet az abesszin kormány panasza alapján fognak megvitatni. Róma, julius 27. Olasz politikai körök felfogása szerint a népszövetségi vita kulcsa most Anglia ke.ében van. Anglia magatartásától függ, hogy vájjon a genfi ut még valamiképen járható-e. Olasz részről hangoztatják, hogy Angiiának is arra a véleményre kell jutni, hogy a Népszövetségi Tanács kizárólag az ualiali határincidenssel foglalkozzék. Az olasz sajtó nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy Franciaországgal teljes egyetértés mutatkozik, a Genfben követendő irányvonalak tekintetében. Mussolininek a Népszövetséghez intézett közlését itt ugy fogják fel, hogy az olasz kormány szerdán csak abban az esetben hajlandó Genfbe menni ha a vitát a békítő eljárásra és az ualiali esetre korlátozzák. Népszövetségi köröklten hangsúlyozzák, hogy csak a Népszövetségi Tanács maga határozhatja meg napirendjét és pedig mindenkor a hivatalo* 1 ' > * • I