Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-26 / 166. szám

SZCOEO. Sserke»zt«*«o: Somogyi ucca U.L em. Teleion: 23-33.. Kiadóhivatal. kölcönkönyvt6r «* legylroda: Aradi ttcca S. Telelőm I3-06. - Nyomda: Löw UP®' ucca 19. Telefon: 13-00. . Távirati ** levélclnu Oélmaayarortzha Szeged. Péntek, 1935 Julius 26. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 166. sz. EtÖElZETÉS: Havonta Helybeli* 3.ZO, vidéken es Budapesten 3.60, kUlIOldCií 6 Pengő. — egyes «Am ara K61u»znap ÍO, vatór- és Ünnepnap ÍO fiái. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Menlelentk netfö Kivételé vei nnpo:.tn reoneiMilyen legyen a rendelet? Hogy mire szolgál a rendelet, azt többékevésbé tudjuk valamennyien, akik az életben élünk és némi tapasztalatot szereziünk már a társadalmi együttélés jelenségei körül A rendelet olyan ügyekben, amelyek nincsenek kifejezetten a törvényhozásnak fenntartva, szabályozza az állampolgároknak egymáshoz és az összességhez való viszonyát. Ebből következik az is, hogy mif lyen legyen a rendelet. Legyen elsősorban világos és érthető, másodsorban szolgálja a célt, amelyet el akar érni, harmadsorban pedig lehetőleg minél több embernek a közfelfogását fejezze ki. Mindenkit egyszerre kielégíteni nem lehet, de a cél mégis az marad, hogy a rendeletben a nagy többség akaratnyilvánítása jusson kifejezésre. Feltétlenül bizonyos, hogy a közvélemény nagy többsége egyetért a belügyminiszterrel, mikor csökkenteni akarja az uccák lármáját és védelmébe veszi a városok lakosságának mindenfelől erősen próbára tett idegeií. Elvi szempontból a csendrend e1 e t ellen senkinek sem lehet kifogása. De vájjon van-e oka a közvéleménynek örömmel üdvözölni a rendeletszerkesztésnek azt a módját, amely julius 5-én megjelentet egy hétszakaszos rendeletet azzal a záradékkal, hogy ez a rendelet augusztus elsején fog életbe lépni s pontosan két hét múlva már megjelenik ennek a rendeletnek egy ötszakaszos pótrendelete, amely az eredeti hét szakasz közül egyet még életbelépése előtt hatályon kivül helyez, hármat módosít s az életbeléptetést részlegesen november elsejére tolja ki? Tudnivaló azonban, hogy már az alaprendelet is csak egy régebbi szabályzatnak a módosítása. Kiderül ez a címből, amely következőleg hangzik: „A közúti közlekedés rendészeti egységes szabályzat egyes rendelkezéseinek módosítása." Most tehát már a módosítás módosításánál, vagy a fejelés megfejelésénél tartunk, mielőtt még az életbeléptetéshez eljutottunk volna. Vájjon helyes-e az, hogy nálunk áttetsző és világos szabályok helyett a különböző rendeletek egymást fúrják, lyukasztják, foltozzák, módosítják és magyarázzák és lassankint a paragrafusoknak olyan áttekinthetetlen bozótjává sűrűsödnek, hogy végezetül nincs az a gyakorlott ügyvéd, vagy közigazgatási szakember, aki rengetegükben kiismerné magát. Éppen ilyen a vasárnapi munkaszünet uj szabályozásáról szóló rendelet is, amely most vasárnap tartotta « premierjét. Ez is alapjában véve már érvényben volt rendelkezéseknek a módosítása. Kétségtelen az is, hogy a módosítást évek óta türelmetlenül várta az egész ország iparossága, kereskedőtársadalma és minden egyes kereskedelmi alkalmazottja. A rendelet megjelent és egyszeri kipróbálása nyomán itt a nagy csalódás. Van is munkaszünet, meg nincs is. Az árusítási idő megmarad olyan mértékben, hogy üzleti célokra kevés, de ahhoz mindenesetre elég sok, Hogy a pihenő elveszítse pihenő jellegét. Ami pedig a legrosszabb, az egyeztetés a megelőző munkaszüneti rendeletekkel nejn tökéletes, vitás kérdések támadnak s az érdekképviseletek és közigazgatási hatóságok máris kénytelenek a kereskedelmi minisztériumot ujabb, magyarázó rendelet kibocsájtásáért bombázni. Nem mondja meg a rendelet, hogy intézkedései alkalmazandók-e a boltokon kivül a napi piacon kirakodó árusokra is és nem intézkedik félre nem érthető világossággal, hogy milyen intézkedések alkalmazandók az olyan üzletekre, amelyek nemcsak megengedett cikkeket árusítanak. Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mikor utólag nagyon könnyű megállapítani, hogy nem ez volt a szabályozásnak az a módja, amelyet az érdekeltség óhajtott és kért, nem lehetett volna-e a való kivánsá.got már előzetesen is megismerni és a rendeletet ennek megfelelően kibocsájtani? Ha fűszeresek és vegyeskereskedők, akik leginkább vannak érdekelve ebben a kérdésben, a teljes vasárnapi munkaszünetet » ~ szeretnék, miért kellett egy olyan félrendszabállyal előállani, amely ellen mindenki tiltakozik s amelyet előreláthatólag rövidesen megint módosítani kell? És általában miért nem lehetne nálunk is azt az angol rendeletkészitesi gyakorlatot bevezetni, amely először kérdőivek és ankétok segítségével megállapítja, hogy mi is az érdekeltek igazi óhajtása s csak ha ez megtörtént, határozza el a rendelet megszerkesztését? Tipikus példája ez a két • rendelet annak, hogy Q legjobb szándékok vonata is miként csúszhat át hamis vágányra, ha nem volt helyes a váltóállítás. Pedig csak egy kicsit kellene változtatni a rendszeren, hogy mindenki meg legyen elégedve. Előbb meghallgatni és azután szövegezni, nem pedig megfordítva. Ezt kivánja nemcsak a politikum, hanem még inkább a praktikum. Olasz jegyzék Abesszlnlához a békéltető eljárásról »A döntőbizottság határkérdéseket nem tárgyaiba'* — Abesszínia elutasítja a jegyzéket és a Népszövetség sürgős összehívását kéri 31-én döntőjelentőségü ülésre ül össze a Népszövetségi Tanács London, julius 25. Az egész világ feszült érdeklődéssel figyeli az olasz—abesszin viszály fejleményeit és elkerülhetetlennek látja a háborút. Nagy feltűnést keltett Londonban dr. Mart i n abesszin követnek az a nyilatkozata, amely szerint az esetleges háború Zselésére Etiópiának kétmillió, később lehetőleg ötmillió font kölcsönre volna szüksége. Az abesszin követ kölcsöntkérő útjával kapcsolatban Rómában azt beszélik, hogy dr. Martinnek még nem sikerült pénzt szereznie. Állítólag bizalmas értesítést kaptak az angol nagy-i bankok, hofjy saját érdekükben ne folyósítsanak Abessziniának kölcsönt az olaj-, aranyés egyéb koncessziókra, mert későbbi időpontban ezeket az — olasz kormánynak esetleg nem lesz módjában elismerni. Érdekes volt a londoni abesszin követnek az a ki jelentése, hogy háború esetén minden etiópiai férfi meg fogja tenni kötelességét és az asszonyok is elkísérik férjeikel a harctérre. Az asszonyok fogják a fronton a főzési és A . mosási munkálatokat elvégezni. Genf, julius 25. Az olasz kormány a Népszövetség főtitkárságához csütörtökön a következő táviratot intézte: »Az olasz kormányt mindig az a kívánság vezérelte, hogy a békéltető- és döntőbírósági eljárást sikeres befejezéshez juttassák. Ezt az eljárás amiatt kellett félbeszakítani, mert az abesszin kormány képviselője Schweníngenben azt az igényét támasztotta, hogy olyan kérdéseket tárgyalhassanak a bizottság előtt, amelyek nem tartoznak döntőbírósági rnegá lapodás keretébe. Ennek megfelelően az olasz kormány már julius 14-ón kijelentette az abesszin kormány előtt, hogy még mindig haj'andí a bi:ottsági munkálatok felvételére, ,]r. azzal a feltétellel, hogy eseket a munká'atokat a döntőbírósági megállapodásban megállapított keretek között folytatják. olasz k'>r:iiihv julius 23-án újból lávíhUban utasilolla. az addis-abcbaí, Az olasz jegyzék olasz követséget, hogy az olasz kormánynak ezt a szándékát megerősítse és az abesszin kormányt formálisan megkérdezze, vájjon betartani óhajtja-e a döntőbírósági megállapodásban elvállalt kötelezettségeit vagy sem és igenlő esetben hajlandó-e képviselőjének azt az utasítást adni, hogy lemond előbb vázolt igényeiről és a bizottság munkálatainak folytatását lehetővé teszi.* Rómából jelentik: Jól értesült olasz körökben azt hiszik, hogy az abesszin császár elutasító választ ad Olaszországnak a békéltető bizottság munkálatainak továbbfolytatása ügyében tett javaslatára, amennyiben a bizottságot nem ruháznák fel • határkérdések tárgyalásával is. Csütörtökön megérkezett Genfbe a Népsaft-