Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-21 / 162. szám

!935 julius 2T. DÉLMAGYARORSZÁG 17 PélwoffyoforMítfq regényei Só Pdl Uéi és fél házassága 08 Pál arca sugárzik az örömtől. — Muszáj valóságnak lennie — bizonykodik. — Az orvos majd megállapítja. — Még nem vizsgáltatta meg magát? — Ha előbb az orvosnál lettem volna, akkor nem mamának, mondom el először, hanem magának. Ugy gondolom, néhány napig még várhatok. De, ha akarja . •. — Menjen el minél előbb. Edes Ágota, minél előbb tudjuk, annál jobb. Esetleg együtt mehetnénk, hadd örvendezzem ott mindjárt, melegiben. — Előbb érdeklődnöm kell, melyik orvoshoz menjek. Valamelyik asszonytól el kell kérnem a nőorvosa címét s azután meglátjuk, a doktor mikorára rendel magához. Hátha éppen délelőtt fogad az illető, amikor maga hivatalban van. — Ó, én a bankból bármikor eljöhetek. — Az nem lesz jó. Máma nem nagyon szeretik a családi ügyek miatt el-elszaladgá16 tisztviselőket. Még hátrányunk származhatna belőle. És Ágotának e napon mindenben igaza van. Abban is, hogy takarékossági szempontból nem főzetett ebédet, hanem estéli maradékot tálaltatott, keveset és erősen másnaposat, Katkának csomagolnia kellett és rögtön mennie, inkább vesszen kárba az az összeg, amit nem dolgozott le, de Ágotának feltétlen nyugalomra van szüksége, Pál az ellen sem tiltakozott, hogy Lauri Volpit feltétlenül meg kell hallgatniok az Aida Radames szerepében, Ágota szava természetesen parancs, az a Volpi des-t tud énekelni legalább kétszer fogja megismételni a Celesti Aidát... hát miért ne mennének el? persze, miért ne mennének? Ágota ugy se sokáig járhat már nyilvános helyekre. A harmadik emeleten tiz pengőért Jó helyet kapni — buzgólkodott Ágota. — Kettőt? — EgyetAz husz pengő — de ez a gondolat csak éppen megvillant. — Százötven százalékos felár van? i— Annyi. •— Lauri Volpi megéri. — Meg. A gondolat ehelyütt már azonos volt a szóval. — Este, ha Tódor és Tiszaitól hazafele Jövők, majd bemegyek az Operába és megveszem a jegyeket — vállalta Pál ^ — Maga máma nem megy a Tódor és TiStaihoz. — Nem? Nem. — Miért? -— Mert örülnék, ha engem kisérne eL A Belvárosba megyünk. Az estélyi ruhámhoz okvetlenül egy gyöngydiszre van szükségem. Már ld is néztem magamnak, azonban mégis jobban szeretném magával megvenni. Hátha magának másik tetszene? — Ágota szava, tekintete simogatott. — Ugye, ma kellettem marad és velem jön? Örömös férfi szó erősítette: — Magától értetődik. Mit most a Tódor és Tiszai cég: két vSn, hdlyaghasu, éhbérért dolgoztató kapitalista, ®kik állandóan verik a mellüket, hogy Így, ugy, a Tódor kormányfőtanáesosságra Pályázik és közben kisibolták a pénzük nagy r&íát külföldre és ő ezektől rettegjen? havi Pár garasért tűrje kapcáskodásukat? Eddig, valami közbejött, mindig engedélyt kért hogy máskor pótolhassa a mulasztást. Irta: Ruszkabánxai Elemér Eddig igy volt, ezután máskép lesz. Ágotához kell alkalmazkodnia a jövőben. Ha Ágota az ő kedvéért vállalja azt, neki is kötelessége. Vele megy és punktum Az operajegyeket is megváltják, megéri a pénzt, komolyan, egy szép este emléke megéri a pénzt. Mindenki olyan gazdag, amennyi dédelgetett emléke van. Só Pál akkor is igy gondolkozna, erről az operai kirándulásról, ha látná azokat a rendkívüli közgyűlésre szóló meghívókat, amelyeket a bank vezértitkársága hétlakat alatt kezelt s küldött ki az igazgatósági tagoknak, amelyeken tárgysorozatként egyetlen pont szerepel: a tisztviselői fizetések sürgős leszállítása, tekintettel a gazdasági helyzetre. És akkor sem kérdezne egyebet: — Mennyibe kerül szivem az a gyöngymicsoda körülbelül? — Amit én választottam, tizennyolc pengőbe. És akkor is beleegyezően bólintana. XIV. Jókor reggel, alig, hogy Ágota magáramaradt, csengettek. Kisceliné jött Manóival körülnézni, mi történt tegnap óta. A nagyon nagymamaságra vágyó, öregecske asszony kíváncsian szaglálódott uj hirek után. Jóformán még kabátját sem vetette le, mikor elkezdte a kérdezősködést: hogyhát Pál mit csinált? mit mondott? látszott-e rajta idehaza is, mennyire boldog? mert bizony egészen határozottan állithatja, hogy ott náluk, az első szaVak után egyszeriben s láthatólag alig tudott a bőrében maradni. Holott a legtöbb i férfi nem igy szokta. Annak idején Kisceli Árpád se perdült éppen táncra, de mit cif- | rázzuk, dehogy perdült. Kisceliné ezt félig panaszosan, félig meg j elérzékenyülve mondta, mert ő sajnos, ami | elmúlt, vissza nem jő soha-sóha-sohasem (Poe után szabadon) és idők multával a férfiúi agy velőket merőben ellentétes számitások foglalkoztatják ... Majd egyenesen Ágotához fordult érdeklődésével. —- És te, kislányom, hogy érzed magad< Nincsenek fájdalmaid? Nem szédülsz? Jól aludtál? Jó mélyen? . . az igen fonto6 ilyenkor, hogy éjszaka a szervezet tökéletesen pihenjen. Emlékszem, egyszer, amikor veled voltam ugy . •. azaz nem is veled, hanem Mancival, akkor... — Manci szemtelenül vigyorgott ezen a bizonytalan emlékezésen, nevetésével megharagította az anyját és a megkezdett mondat nem ért befejezést. — Különben erről majd máskor — mondotta epésen Kisceliné. — Ráérünk, ezentúl úgyis sokat leszek melletted és csak mostan vagy a kezdet-kezdetén. Ágotát ugy kezelte most, mint magával egyértékü valakit. Sziveskedte, becézte szóval, gondolattal, mintha mindig igy érzett volna s Manci egyszerre jóval hátrább került a szivében. Sőt, hogy Manci szóramerészkedett és megállapította: — csakugyan, Ágota, még semmi sem látszik — szigorúan rendre is utasította. — Hallgatsz mindjárt. No nézzék a csipást- Nem szégyelled magad, az anyád jelenlétében... — De anyus, kérem. — Mit anyus-kéremezel itt nekem. Igenis szégyen-gyalázat, hogy lány létedre ilyeneket beszélsz. Vagy, ha már ez hozzátartozik a modernséghez, legalább ne előttem "itogtassad a tudományodat. Apádnak talán imponálnál vele, de én nem vagyok rá kíváncsi. Amiért valaki iparművészeti iskolát végzett, igazán nem szükséges, hogy — — Rendben van, mondjuk ki'- a gólya hozza a gyereket — akaszkodott Manci ismét az anyja szavába. — Miért nem engedsz kibeszélni, lányom? — Én nem engedem? — Te nem engedsz. Manci Ágotára nézett. — Hallod, én nem engedem? — Te háti — dühöngött Kisceliné; — Állandóan mondat közepén szakítasz félbe. (Folyt, tóv.) f Rof vásároltunk ! nol dolgoztassunk X Deimaguarország Kis Címtára szegedi hereshedOkröl es liarosokrói IMI'Inlltn..,.. ANT1QUAR1UM: lung&rla könyveket vesz, elad és es«r6L AUTÓ ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK: Hóna Alföldi Gépkeresk., Váll- FrV»»esas-u 22 FÉRFIRUHA: Uan lgnáez, Kelemen-n. S. ILLATSZERTAR: Gáspár Illatszertár, Széchenyi-tér t IRODARERFNDETÉSs Vlrth és Rengey. Széchenyi-** t KALYHARAKTAR: Léderer János, Somogyi-neea 1BKÉPKERETEZÉS: Krelmann Miksa, Kárász-u. 1& KÉZIMUNKA: Klsrher „Kérlimmkafiiz* Kölcsey B. ti. Fáy Margit Kígyó a. S. MOSODA: íattyn-mosóda. Takaréktár-o. flL OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth K. a. ft. ÓRA ÉS ÉKSZER: róöi József, KAWey-e. «, RADIó ÉS GRAMOFON: Deutseh Albert, Kárász-ncea V. Kelemen Mártán, Keleuieu-e. HL SELYEMARUK: Holtzer 8. és Fial, a MpostávaJ SZŐNYEG: Domán Mihály és Fia, KáráSH tL SZŰCS: losmann Dávid. KáTáM-n. l TEXTILÁRU: Knrneaev Sándor, Széchenyi t8r fl CVEG ÉS PORCELIAN: ^phlllhiger Kálmán, Cstfronfcs KÖTÖTT- és SZöVöTTARU: .umpel és Hegyi, Paipok MUl uusztijg Imre. Széchenyi-tér t I * I VILLA MOSSAG: Oeqtsrh Albert, (tárás**. % Rasner Jévet. Tl»« Ujot-körtrt M VÍZVEZETÉK SZERELŐ: « » - . Fekete Nándor, Kossuth Laios-snjdrnt 18. I regeden szereim §?e minden szükségletünket! !