Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-21 / 162. szám

1935 julius 2t. OHM* G VAR ORSZÁG 7 Or. Holtzer Gyula hagyatéka ügyében a család pert inditott az özvegy ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Mint ismeretes, dr. Holtzer Gyula halála után az özvegy és a Holtzer-család között harc indult az örökségért, amely igen jelentős összeget reprezentál. A dr. Bogdán Ernő közjegyző előtt folyó hagyatéki tárgyalások során özvegy dr. Holtzer Gyuláné és az elhunyt testvére, Holtzer Dániel megegyezni nem tudtak és igy a közjegyző az iratokat áttette a hagytéki bírósághoz, özvegy dr. Holtzer Gyulámé az egész hagyatékot a házassági és öröklési szerződés, valamint a végrendelet alapján saiát részére igényelte, viszont Holtzer Dániel különböző okoknál fogva hatálytalannak tekinti a különböző okiratokat. A hagyatéki biróság Holtzer Dánielt, vagy a helyébe lépő örökösöket, Holtzer Ferencet és Holtzer Lászlót perre utasítja az özveggyel szemben. Ezen az alapon megindult a per, amelyben a Holtzercsaládot az özveggyel szemben dr. Eisner Manó és dr. Duschák László képviseli. Holtzerék keresetükben kérik a házassági és öröklési szerződések és a végrendelet hatálytalanítását és erre vonatkozólag különböző jogcímekre hivatkoznak. \z érdekes perben rövidesen tárgyalást tart dr. Schofcolcr lápcs tcrvéiyszék' biro MOHENDZSO-DARO ÉS HARAPPA Irta TONELLI SÁNDOR Jíe tessék megijedni ezektől az idegenszerüen hangzó nevektől, mert nagyon könnyen meglehet, hogy egy-két esztendőn belül éppen olyan világhírre emelkednek, mint a trójai ásatások, á knossosi királyi palota Krétában, vagy Tutankhamen sírja. Ellenben lessék elővenni India térképét és megjelölni rajta két helyet. Mehendzso-daro az Indus jobbpartján fekszik, körülbelül háromszáz kilométerre a folyó torkolatától, Harappa pedig keletre a folyótól, Pandzsáb tartománynak körülbelül a közepén. Kicsiny helyek, azaz talán nem is helyek, hanem puszta földrajzi megjelölések, ameiyek a térképbe nincsenek belerajzolva. A térkép igy inkább csak a tájékozódás célját szolgálja, A nevezetésségük ezeknek a helyeknek az, hogy velük az emberiség legrégibb történetének egy egészen ismeretlen fejezete tárult fel a régeszeti tudomány művelői előtt. Tizenöt esztendő előtt még teljesen ismeretlenek voltak, ma az I n d u s vö 1 g y é n e k ősi civ i 1 iz á c i ó j a már fogalom a tudományban. Különösen angol nyelven egymásután jelennek ' meg a szebbnél-szebb szakmunkak ezekről az Indus-völgyi eltemetett városokról és az ásatások napról-napra uj. meg uj szenzációkat szolgáltatnak. Most előttem lekszik a legújabb beszámoló, amely alig néhány hete jelent meg. Hallatlanul érdekes dolgok vannak benne, az illuszrációk pedig csodálatosan eleven képét nyújtják egv olvan civilizációnak és kulturának, amelyről sejtelmünk sem volt azelőtt. Mint annyi más régészeti dolognak. Mohepdzso-daro és Haranpa fölfedezesének is a veletlen volt a szülőanyja. 1921-ben egy angol archeologus. R. D. Ranerji, ásatni kezdett Mohendzso-daroban. Az ásatás helye egv halom volt az Indus partián, amelyen valamikor egy buddhista kolostor állt. Á kolostor is igen tiszteletreméltó múltra, a Kr. u. második vagv harmadik századra tekinthetett vissza. R. D. Ranieri ezt a kolostort akarta feltárni a tudományosság számára. Amint lejjebb hatolt az ásatásokkal, egészen furcsa tapasztalatokra tett szert. A kolostor alapzatánál különös forrná iu téglák kerültek elő. amelyek sehogvsem vágtak annak az időnek az énité-d anvagaival, melvben a kolostort emelték. Még méIvebbre ásott és kiderült, hosv i\ balom, ameIven valamikor a kolostor állott, egv ősrési. teljesen elfejtett várost takar. Ez a város évezredekkel régibb a kolostornál s a buddWt-, barátok, inint az régente níigvon sokszor megtörtént, a régi épületek tégláit hasznaitok ejtési anyagnak a muciik templomának cs zárdájának fölépítésénél. Tizenöt esztendő alatt Mohendzso-daro városának tekintélyes részét kiásták. Az ásatás alkalmával öt-hatszáz méter hosszú és tizenegy-tizenkét méter széles utcák kerültek elő, egy- és kétemeletes házakkal, a házaliban mindenféle szerszámok és eszközök, cserépedények gazdag ornamentális díszítéssel, szobrok, rendkívül sok pecsétnyomó, a legkülönbözőbb szimbolikus állat-alakokkal, agyagba égetett és eddig még meg nem fejtett írásjegyek, szóval egy gazdag kultura és civilizáció bontakozott ki a tudósok előtt, melynél csak a kornak megállapítása okozott nehézséget. Ma már ezen is tul vannak, mert megközelítő pontossággal meg lehetett állapítani, hogy az az idő, mikor ' Mohendzso-daro virágzott, a Kr. e. 3000—2500 évekre esett. Ennél a kronologiai megállapításnál ismét a véletlen volt a tudósok segítségére. Néhány esetben azoknak a pecsétnyomóknak, amelyeket Mohendzso-daroban találtak, a pontos mása került elő Rabiloniában, illetőleg a babiloni időket megelőző szumér városokban. Ebből pedig nemcsak az derült ki, hogy az Indus-völgyének ősi városai Kr. e. háromezer esztendővel Összeköttetésben állottak Szumérral, hanem minthogy a szumér városkirályságok kronologiáia már tisztázva van, ezen az alapon az indiai ősi civilizáció idejét is hozzávetőleges pontossággal meg lehetett határozni. Egy-két évszázad tévedés ilyen nagyon régi időknél már nem számit. Mohendzso-daro és a valamivel később feltárt Haranpa lakói a bronzkorszakhan éltek. A telenülések azonban, különösen az első, valószínűleg még régebbiek és ha még mélyebbre leásnának, mindenesetre a csiszolt kő korszakából való emlékek is kerülnének nanfénvre. Ennek azonban van egv igen nagy akadálya. A közben eltelt közel ötezer esztendő alatt az Indus folyónak a szintje majdnem husz méterrel emelkedett s a további ásatásokhoz először víztelenítem kellene a talajt, ami igen nagv költségeket venne igénvbe. Ehelvett most a régeszek más módszerhez folyamodtak. A folyotol távolabb eső halmokat kezdik kutatni, melvek alatt szinte eltemetett városokat gvanitanak s azt remélik, hogy ott még értékesebb leletekre fognak bukkanni. Ezeknek a kutatásoknak most tevékeny részese, világhírű hazánkfia, Steín Aurél is. A mohenrlzso-dí»roi és bW^nnaí ' ásatásokkal kapcsolatosan merültek fel még más, ix, galóan érdekes régészeti. kérdek is, amelvek • esetleg a következő esztendők <orán azt az J eeesz archeológiai tudományt ni utakra foci iák teíel'H. Erldjs a Nílus és Eufrátes vöti gyében ismerték a civilizált éld legrégibb " 62C° rádióaktiv, kénes, reumafürdő, Ud lőhelv. Modern kád és medencefürdők. Toermál t'-fürdő. Olcsó fürdőpensiók. Díjmentes fürdőismertető Néhány tájékoztató ár a szezonvégi vásár áraiból: Philips Portable 3+1 csöves készülék beépített hangszóróval . . . . P 100.— Philips kis kombináció hangszóróval P 60 Standard 2+1 csöves készülék beépített hangszóróval P 70 _ Standard 2+1 csöves R. X. készülék beépített dynamikus hangszóróval . P 110.— Villamos vasaló jótállással . . . P 6.80 Asztali lámpa p 3.90 4 langu ebédlöcsillár p JG.r,0 Gramofon lemezek 20 fillértől. Reszerezhetók: FONYó SOMI vi lanyvilágitásí vállalatánál Telefon 11-65. Kölcsev-ucca 4. nyomait. Mindkét helyütt az első városok építését, az első csatornák ásását és az első irásos emlékeket körülbelül Kr. e. 4500 esztendőre lehet becsülni. Hogy melyik volt A kettő közül a régebbi, afölött vitatkoznak a tudósok. Az Indus völgyének civilizációját az ásatások mai állása mellett ilyen régi időkre nem lehet visszavinni, noha kétségtelen, hogy az általunk ismert állapotot egy primitivebb foknak kellett megelőzni. A civilizáció és az emberek szabályozott társadalmi együttélése ugyanis seholsem kezdődött kétemeletes házak, kövezett uccák építésével és magas mü| vészetről tanúskodó iparművészeti tárgyak ké' kzilésével, hanem mindezek a dolgok lassan ! fejlődtek, vagy máshonnét hozták őket maI gukkal. Minnél jobban hatolnak azonban bele az Indus völgyi civilizáció rejtelmeibe, annál inkább' feltűnik a tudósoknaka az a nagy hasonlatosság, amely a legrégibb szumér civilizáció és az indiai lehetek között fennáll. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy a kettő között, valahol az iráni fensikon kellett lenni egy még ősibb kulturának, amelyből ugy az indus, mint az Eufrátes völgyének műveltsége kisarjadzott. Altalános tapasztalatuk az archeológusoknak, hogy az őskori műveltségre vonatkozó leggazdagabb anyagot a sírok szolgáltatják. Ezért nagyon erősen kutattak Mohandzso-daro és Harappa temetője után. Eddig még nem sikerült egyikre sem rábukkanni. Az egyiket valószínűleg eltemette az Indu? fövenye, a másikat a homok, amelv évezredek alatt a gúlákat is elássa. Csontvázakat mindkét helven találtak, de egészen különös körülmények között, melyekből következtetni lehet a két város sorsára is. Valamennyi csontváz a lakásokban van. ter mészetellenes, eltorzult helyzetben. Némelyik nek bronzfegyver van a kezében. Egy női csontvázat a pincelejárat lépcsőjén találtak, fejével lefelé, egy másikai betört koponyával szohájának padlóján. Majdnem teljes bizonyossággal lehet ezekből a jelekből arra következtetni, hogy a városok, ellenséges meg rohanás következtében pusztultak el. lakó sok egy része fegyverrel a kezében, vagy vé dekezés nélkül elesett, más része elmenekült s nem maradt meg más. mint a kifosztott házak és az égnek meredező falak. Azután az idő megkezdte mindent eltemető munkáját. A tetők beomlottak, a homok először csak centiméterekre. azután méterekre emelkedett a falak mentén, azután elborította mindenestől a házakat. A virágzó élet romjai fölött sakálok ütöttek tanvát. Késő századok multával más faihoz tartozó emberek kezdtek építkezni a néhai városok helyét elfoglaló halmokon és talán nem is sejtették, hogy egv nagv temető az uj élet fundamentuma. Azután ismét neregtek az esztendők, évtizedek és évszázadok, mig egv véletlen nanfenvre nem hozta az elpusztult és eltemetett civilizációt. Ezt a civilizációt emberi agy teremtette és emberi kéz pusztította el. Talán van benn" i némi kis tanulság a mi korunk számára is.